A kampány során a republikánus John McCain makacsul ragaszkodott néhány elferdített tényhez, amelyeket úton-útfélen hangoztatott, míg Barack Obama más módszert választott: amikor szembesítették téves állításaival, úgy fogalmazta át azokat, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljenek az igazsággal.

Ilyen volt például az illinoisi szenátor azon kijelentése, miszerint John McCain százéves háborút akar Irakkal. Később aztán úgy fogalmazott: ellenfele azt szeretné, ha az amerikai katonák száz évig állomásoznának a közel-keleti országban. Ez már közelebb áll a valósághoz, a sereg a tervek szerint békefenntartó erő lenne. Ugyanakkor kijelentésével Obama bélyeget sütött a republikánus jelöltre: háborút akar.

A demokrata politikus azzal is vádolta ellenfelét, hogy privatizálni akarja a Social Security társadalombiztosítási programot (amely a becslések szerint a 65 éves vagy annál idősebb emberek 40 százalékát menti meg a teljes szegénységtől), ám erről szó sincs. Aztán Obama ezt az állítását is újrafogalmazta, úgymond, McCain magánkézbe akarja adni a Social Security egyes részeit, ami már megfelel az igazságnak.

A maga részéről John McCain, hiába vonták kétségbe számos kijelentését, folytatta azok sulykolását, előbb egyedül, majd alelnökjelöltje, az alaszkai szenátor, Sarah Palin segítségével. Ott van például az az állításuk, hogy Barack Obama emelné az adókat. Ennek épp az ellenkezője igaz: a demokrata politikus adócsökkentést szorgalmaz, csak a gazdagokét emelné meg valamelyest. Ugyancsak hamis például az az állítás, miszerint az illinoisi szenátor megbüntetné azokat a kisvállalkozásokat, amelyek nem nyújtanak egészségbiztosítást dolgozóik számára.

A jelöltek nemcsak facsarnak és túloznak, az elhallgatáshoz is értenek. A jelenlegi helyzetben, amikor a globális pénzügyi válság világméretű recesszióval fenyeget, Obama azt állítja: nagyobb állami megtakarítást teremt majd, mint amekkora összeget programjának megvalósítása jelent. McCain ugyanakkor azt hangoztatja, ha ő lesz az elnök, befagyasztja az állami kiadásokat, és négy év alatt költségvetési egyensúlyt teremt. Ezeket az elképzeléseket híveiken kívül talán senki sem hiszi el nekik.

S hogy melyek ezek a mítoszok? Ismerjen meg néhányat!Mi lesz az olajjal?

"Nem költünk többé 700 milliárd dollárt arra, hogy olyan országoktól vegyünk olajat, amelyek nem szeretnek minket" - mondja John McCain újra meg újra.

Az igazság az, hogy az Egyesült Államok a republikánus jelölt által megnevezett összegnek csupán felét költi nyers- és finomított olajtermékek importjára, ráadásul ezek főként "baráti" országokból, Kanadából, Mexikóból és Nagy-Britanniából érkeznek.

Az olajkérdésben Barack Obama is megnyilatkozott, és tovább emelte a tétet: "Semmi sem fontosabb annál, hogy ne vegyünk fel többé 700 milliárd dollárt Kínától, és küldjük a pénzt Szaúd-Arábiába" - mondta.

Hát az egészségügy?

"Mi nem büntetjük majd a kisvállalkozásokat és a gyermekes családokat, ahogyan Obama szenátor tervezi, bekényszerítve őket egy új, hatalmas, állami irányítású egészségprogramba" - magyarázta John McCain. Szavaira rákontrázott alelnökjelöltje, Sarah Palin: "Nem hiszem, hogy tetszene az amerikaiaknak, ha az egészségügyi rendszer irányítását átvenné a kormány" - mondta.

Barack Obama egyébként nem tervezi büntetni a kis cégeket, és senkit sem kényszerítene az állami rendszerbe, amelyet nem irányítana a kormány. Ugyanakkor kijelentette, hogy ellenfele megadóztatná a táppénzt. Ez részben igaz, ám McCain a teherért cserébe adóhitelt nyújtana, amiből az emberek biztosítást válthatnának maguknak.

McCain azt is hangsúlyozta: "Barátaim, ha megválasztanak elnöknek, nem költök majd billiókat a pénzükből. Obama szenátor megtenné". A kijelentés ott sántít, hogy a republikánus jelölt egészségügyi csomagjának megvalósítás önmagában 1,3 billió dollárt vinne el tíz év alatt.

Hová vezetnek a szálak?

Barack Obama terroristákkal barátkozik - hangsúlyozta Sarah Palin. Az alelnökjelölt kijelentéseit arra alapozta, hogy az illinoisi szenátor ismeri William (Bill) Ayerst, aki a hetvenes évek elején többedmagával megalapította a Weather Underground nevű szélsőséges szervezetet, amely több robbantásos támadást hajtott végre állami intézmények ellen a vietnami háború elleni tiltakozásképpen.

Ayers korábban Obamával együtt vett részt egy jótékonysági szervezet munkájában és részt vett egy, az illinoisi szenátusba készülő fiatal politikus számára szervezett támogató rendezvényen. A republikánusok ebből azt a következtetést vonták le, hogy a színes bőrű jelölt kétes alakokkal tart fenn kapcsolatot, és egészen addig merészkedtek, hogy a jelenleg chicagói professzorként dolgozó Ayerst kapcsolatba hozták a szeptember 11-i terrorcselekményekkel.

A férfihoz fűződő kapcsolata miatt a demokrata elnökjelöltségért korábban versenyben lévő Hillary Clinton is bírálta Obamát. A terrortámadással kapcsolatos, eltorzított tény is az egykori first ladytől származott, aki idézte a The New York Times című lapot, amely éppen szeptember 11-én közölt írást Ayersről. Ennek alapja egy, a férfival készült interjú volt, amelyben kijelentette: nem sajnálja, hogy bombákat robbantott, csak azt, hogy nem eleget.