Hogyan képzeli el a saját szerepét a Fővárosi Közgyűlésben? Volt nagy fővárosi vállalat vezetője, kormányzati szakpolitikus, majdnem főpolgármester, de politikai mozgalmár még nem.

Ez így van. Alappontnak azt tekintem ehhez a közgyűlési munkához, amit programként meghirdettem a főpolgármester-választáson. Ugyan kétszázvalahány szavazattal alulmaradtam Karácsony Gergellyel szemben, de azért mégiscsak 371 ezren Budapesten erre a programra szavaztak. Ez nagyobb szám, mint amennyi szavazatot Tarlós István bármelyik választáson kapott, Karácsony Gergely öt évvel ezelőtt kapott, vagy akár Demszky Gábor az utolsó néhány választásán kapott. Ez egy elég jelentős felhatalmazás, és én igyekszem ennek megfelelni. Viszont szavaztak rám olyanok, akik az országos politikai kontextusban nézve kormánypártiak, olyanok, akik az országos politikában ellenzékiek, és nagyon nem kedvelik ezt a kormányt, tehát nekem nem az a dolgom ebből a felhatalmazásból eredően, hogy az országos politikába szálljak be, és ebbe a szokásos tipikus pártpolitikai csatatérben foglaljak pozíciót, nem is szeretném ezt tenni. Nem is erről szólt a kampányom, hanem arról, hogy azt a programot, amit ennyien támogattak, minél eredményesebben képviseljem. Az első fővárosi közgyűlésre ezért rögtön a program egyik kiemelt pontját, a BKK-rendészet létrehozását meg például az állatvédelmi központ létrehozását vittem be, és ezek meg is kapták a többséget. Egy olyan helyzetben, amikor a legalapvetőbb fővárosi döntések sajnos nem tudtak megszületni, és komoly politikai viták vannak az alapvető működés kereteiről, én nagyon büszke vagyok arra, hogy például a BKK-rendészet ügyében egyhangú támogatást tudtam elérni. Én ilyen munkát szeretnék végezni, a programom mentén, érdemi ügyekben elérni azt, hogy legyenek olyan területek, legyenek olyan ügyek, ahol egy picit a vitatkozó felek megállnak, és egyet tudnak érteni abban, hogy a városnak mire van szüksége.

Hogy kell egy háromfős frakcióval egy fővárosi közgyűlési többséget kimunkálni? 17 szavazat kell ahhoz, hogy bármi átmenjen.

Egyrészről sokat kell beszélgetni, sokat kell egyeztetni, jó javaslatokat kell tenni, és nyilván azért az a választói támogatás, ami engem támogatott, az nyilván ad, legalábbis a ciklus első időszakában biztos, de azt remélem, hogy ennél továbbmenően is egyfajta felhatalmazást arra, hogy ezeket az ügyeket képviseljem a közgyűlésben. A következő közgyűlésre is így készülök. Mindenképpen szeretnénk bevinni a Közlekedési Múzeum Debrecenbe költözése ellen egy kiállást, és azt remélem, hogy itt is meg tudom győzni a Fővárosi Közgyűlés akár konzervatív, akár baloldali, akár liberális, akár viccpárti vagy egyéb szereplőit, hogy igenis támogassuk azt, hogy azt a múzeumot, amely több mint száz éve Budapesten működik, és generációk nőttek fel rajta, ne költöztesse a kormány Debrecenbe. Vagy van ugyan a fővárosnak egy közlekedésbiztonsági terve, de abból nem sok valósult meg. Én azt fogom javasolni, hogy a teljes a közútkezelés rendjére vonatkozó fővárosi szabályokat nulláról írjuk újra, ezekhez húsz éve nem nyúlt hozzá senki, még Demszky Gábor idején fogadta el a közgyűlés ezt a rendeletét. Én azt fogom javasolni, hogy az általam vezetett, a közlekedéssel, városfejlesztéssel, klímavédelemmel foglalkozó szakbizottság kapjon arra fölhatalmazást a közgyűléstől, hogy ezt a munkát a következő hónapokban elvégezzük. Ez is a programomnak egy fontos eleme volt. Volt egy 101 pontos programom, és amit csak lehet ebben a politikai felállásban azt szeretném megvalósítani ebben az öt évben.

Úgy kell ilyenkor tárgyalni, akár a Fidesszel, akár a Tiszával, amelyek azért masszív erők és ráadásul egyenlőek, hogy emlékezteti őket arra, hogy egy közvetlen választáson önnek hány szavazata volt?

Nem, én nem ilyen stílusban szoktam, inkább arról igyekszem beszélni mindenkivel, a főpolgármesterrel és a különböző frakciókkal is, hogy hogyan tudunk egyetértésre jutni ilyen kérdésekben. A BKK-rendészet szerintem egy olyan téma volt, ahol a kampányban nagy viták voltak. A főpolgármester úr szó szerint elküldött engem a fenébe ezért a javaslatért a kampányban. De az látszott, ahogy egyre többet beszéltünk arról, hogy a budapesti közösségi közlekedésben javítani kell a biztonságérzetet, javítani kell a tisztaságot, hogy szép lassan ennek 80, akár 90 százalékos társadalmi támogatottsága lett. Remélem, hogy ez meg is fog valósulni. Jó javaslatokat kell tenni, amelyek a budapestiek igényeivel találkoznak, és ha ezek mögött megvan a társadalmi támogatottság, akkor meglesz előbb-utóbb a politika is.

A Fővárosi Közgyűlés egy tisztán politikai testület, új arcok vannak benne, hogy lehet várospolitikát csinálni olyanokkal, akik még nem csináltak várospolitikát, vagy nagyon sokan közülük nem csináltak még?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, és valójában nem is önmagában az a kérdés, hogy politikai testület vagy nem, mert azért eddig is az volt, az érdemi különbség az elmúlt harminc évhez képest az abban áll, hogy Demszky Gábornak, Tarlós Istvánnak és az előző ciklusban Karácsony Gergelynek is világos saját többsége volt, ami azt jelentette, hogy a közgyűlésbe került frakciók le tudtak egymással ülni egy viszonylag bizalmi légkörben, meg tudtak abban állapodni, hogy mi mehet, mi nem mehet. Ez egy teljesen új helyzet, hogy most nem ez van. Az alakuló közgyűlésen a főpolgármester, mikor elindította a szavazást, még ő maga sem tudta, hogy a végén mit fog kihirdetni, mert olyannyira volatilis volt az, hogy ki mit szavaz meg és mit nem. Szerintem ebben a helyzetben sokkal több egyeztetésre lesz szükség olyan helyzetben, ahol bizalmatlanság van, és ez nyilván érezhető akár a Tisza Párt és a főpolgármester viszonyában, nyilván a mi kettőnk viszonyában főpolgármesterrel szintén, hiszen egymás ellen indultunk a választáson, nyilván érezhető a régi baloldali pártok és minden más szereplő vonatkozásában, és végképp érezhető a Fidesz és minden más szereplő vonatkozásában. Ebben a helyzetben sok egyeztetésre, sok előkészítésre van szükség, és amikor én ilyen javaslatokat vittem, ezeket a házi feladatokat elvégeztem. Ennek az eredménye lett az, hogy a BKK-rendészet átment, vagy éppen azon a szakbizottsági ülésen, amit én hívtam össze, ahol a HÉV-ek járatritkítása ellen álltunk ki, szintén egyhangú döntés született.

Mindenki, az összes fővárosi politikus el is ment?

Nem, a 11 fős bizottságból nyolcan voltak ott, ez bőven határozatképességet jelentett. Sajnos a Fidesz képviselői nem jelentek meg ezen az ülésen, de remélem, hogy a közgyűlésen ott lesznek, és lesz módjuk még ebben a kérdésben állást foglalni, de az összes többi frakció egyetértett ebben az ügyben, és ki tudott állni amellett, hogy egyrészt mondjunk nemet a HÉV-ek ritkítására, amit Lázár János tervez, és mondjunk igent, sőt követeljük a kormánytól, hogy kezdje el végre a HÉV-ek fejlesztését és a járművek cseréjét, amit nyolc éve vállalt, amikor átvette a HÉV-eket Budapesttől. Igenis lehet többséget teremteni Budapesten. Nekem a főpolgármester munkájával kapcsolatban az elmúlt hónapokban a legnagyobb kritikám éppen az, hogy ezeket az egyeztetéseket ő nem végezte el. Július közepén jogerős lett a főpolgármester-választás eredménye, októberben kezdődött a ciklus. Volt három hónap arra, hogy a szereplők egyeztessenek egymással, hogy kialakuljon a legalapvetőbb ciklusindító döntésekben egy konszenzus, vagy legalább többség. Ezek a beszélgetések nem zajlottak le, a főpolgármester eltűnt, és most ott tartunk, hogy a második ülés jön már október végén, jelenleg nincsenek főpolgármester-helyettesek, pedig a törvény előírja, hogy legalább egy legyen. Nincsen a fővárosnak működési szabályzata, ami egy unalmasnak hangzó dokumentum, de mégiscsak azt szabályozza, hogy miről ki dönt. A harmadik pedig, hogy a cégvezetők és a cégek irányító testületei kapcsán nincs egyezség. Draskovics Tibort mi nem fogjuk megszavazni, abban nem tudunk partnerek lenni, hogy az a régi baloldali világ, amit a DK és az MSZP fémjelez, amely eddig többségben volt Budapesten, és a legtöbb pozíciót elfoglalta, és amit a választók világos kisebbségbe küldtek a Fővárosi Közgyűlésben, hét képviselőjük van 33-ból a főpolgármestert is beleértve, hogy akármennyi videót forgat erről Gyurcsány Ferenc, az ő embereit megtartsuk. Ezekről semmilyen beszélgetés nincsen, és így nehezen hiszem, hogy október végén erről döntés fog születni, márpedig időszerű és kötelező lenne. A főpolgármester azt a munkát nem végezte el, hogy ezekben a legfontosabb ciklus elején a működés kereteit kialakító ügyekben megpróbáljon többséget szervezni, és most ennek a levét issza a fővárosi működés.

Kivel kell többséget szervezni olyan jól központosított szervezeteknél, mint mondjuk a Fidesz vagy a Tisza Párt? A helyi frakcióvezetőkkel, vagy föléjük kell menni, hogy mondják meg, hogy mit csináljon a közgyűlési tagság?

Ez a feladat, hogy ezt megállapítsa, most a főpolgármesterre szállt, hiszen ő nyerte meg ezt a választást. Nyilván a Tisza egy olyan szervezet, ahol Magyar Péter szerepe megkerülhetetlen, azt gondolom, amellett, hogy van egy teljesen kompetens és a fővárosi ügyekben látható felhatalmazással bíró frakcióvezetője, Ordas Eszter személyében, de Magyar Péter tárgyalt azért a nyári hónapokban mindannyiunkkal. A Fidesz esetében pedig Szentkirályi Alexandra a budapesti elnöke a pártnak, frakcióvezetője, gondolom, ott vele kell egyeztetni. Nekem erre eddig nem volt szükségem.

Ha tárgyalt ön Magyar Péterrel? Miről állapodtak meg?

A nyári hónapokban a főpolgármester úr gyakorlatilag elment nyaralni, az egyetlen olyan szereplő, aki magára vállalta azt, hogy megpróbáljon valamilyen szintű egyeztetést kezdeményezni, Magyar Péter volt, mint az egyik legnagyobb frakció vezetője. Fölmerülhet a kérdés, hogy én miért nem kezdeményeztem ilyet, de úgy éreztem, hogy alulmaradt főpolgármester-jelöltként nem venné jól ki magát, ha én kezdeném a közgyűlést pingelni, hogy hogyan fogunk működni, ezt meghagytam annak, aki megnyerte a választást. Magyar Péterrel találkoztunk kettesben és aztán a Kutyapárt elnökével hármasban is, ahol konstruktív beszélgetés volt arról, hogy miben tudunk egyetérteni. Egyet tudtunk például abban érteni, hogy a cégvezetők, az igazgatóságok kapcsán képezze le az új személyi összetétel azt a tényt, hogy nem egy DK-s MSZP-s többség van a fővárosi közgyűlésben, magyarul új szereplőkre szükség van, ami nem azt jelenti, hogy pártembereket kell odaültetni. Én biztos nem szeretnék a Podmaniczky Mozgalomból BKK-vezetőt delegálni, de mégiscsak szakemberekkel és nem pártemberekkel kellene feltölteni ezeket a testületeket. Egyet tudtunk abban érteni, hogy senkinek nem az a célja, hogy most új választás legyen. És ez egy fontos dolog. A választók döntöttek.

A Tiszának sem érdeke, hogy új választás legyen?

Nem láttam ennek jelét. A budapestiek döntöttek, összeállították ezt a közgyűlést, olyan, amilyen, de a budapestiek jóvoltából ilyen. Szerintem nekünk meg kell próbálni együtt dolgozni. Én nem állítom azt, hogy nem jöhet el az a fajta működésképtelenségi szituáció, ahol ezt már nem lehet tovább működtetni, de nagyon messze vagyunk ettől. Szerintem meg kell próbálni ezt valahogy egyben tartani és működtetni, még ha nyilván a szereplők egy jelentős része ennél jobb felállást is el tudott volna képzelni. Nyilván én sem azért indultam el a főpolgármester-választáson, hogy második legyek, de szerintem nem a személyes érzelmeknek, preferenciáknak kell ebben dönteniük, hanem tiszteletben kell tartani a választók döntését: van egy főpolgármester, akit éppen hogy megválasztottak, és van egy közgyűlés, ahol senkinek nincsen világos többsége. Rengeteg új szereplő jelent meg, és ezt le kell képeznie a fővárosi működésnek, és nagyon egyszerűen fogalmazva azt üzenték a választók, hogy még ha marad is a főpolgármester, a dolgok nem mehetnek tovább úgy, mint eddig. És egyelőre én azt látom, hogy a főpolgármester ezt nem fogadta el, nem ismerte föl.

Mi a leképeződés módszere, ha például ön nem akar beültetni Podmaniczky-s politikusokat a felügyelőbizottságokba?

Szerintem egy normális, transzparens pályázati működést lehetett volna behozni, ahol ténylegesen megkapja mindenki azt a lehetőséget, hogy bátorítsa azokat a szakembereket, akik nem az ő emberei, akikben bízik, akikről azt gondolja, hogy jó szakmai munkát tudnak végezni.

És akik be akarnak menni a politikai darálóba, hogy utána odasorolják őket valahova mint szakembereket?

De nem ez történt, mert egy olyan pályázatot sikerült kiírni, ami egészen hihetetlen: a főpolgármester beleírta a pályázati kiírásba, hogy ő azt pártolja, hogy a meglévő emberek maradjanak, mert ő elégedett velük. Ki az, aki föladja az egzisztenciáját? Nyilvános a pályázat, a jelenlegi munkahelyén a főnöke meg fogja tudni, hogy pályázott, és bead egy pályázatot egy olyan helyre, ahol a pályázati kiírásba beleírták, hogy a meglévőket szeretnék megtartani. És itt bejön a kettős mérce, nem lehet egyszerre Budapest köztársaságról papolni megállás nélkül, amit Karácsony Gergely szokott, ugyanakkor meg egy olyan pályázati kiírást csinálni, amit ha a Fidesz és a kormány csinálna, akkor mindenki azt mondaná, hogy ez megint a jogállam vége. Akkor érdemes pályáztatni, ha ott transzparens és normális viszonyok vannak, és nem hozunk olyan helyzetbe embereket, hogy ha pályáznak, akkor még őket éri hátrány, és nem állítunk elő egy olyan helyzetet, ahol valódi szakmai háttérrel, valódi szakmai előélettel bíró embereknek eszébe nem jut pályázni. Ez az egész folyamat valójában annyiról szól, hogy annak ellenére, hogy a választók leszavazták ezt a DK-s, MSZP-s világot, ami eddig volt, ezt megpróbálják átmenteni újabb öt évre. Mi ebben nem tudunk partnerek lenni.

Van a főpolgármesternek joga és lehetősége arra, hogy a helyettese vele bizalmi viszonyban legyen? Mert ez a kérdés is fölmerült.

Persze.

Akkor miért nem maradhat Kiss Ambrus?

Azt mondja a törvény, hogy az első helyettesnek képviselőnek kell lennie. Azért van ez a kötelezettség, mert bármi történhet egy főpolgármesterrel, akár szabadságra mehet, elutazhat külföldre, és olyankor is valakinek intézkednie kell tudnia egy ekkora városban, de akár egyébként egy kis faluban is ugyanez a szabály, vagy egy közepes városban, tehát ez nem egy budapesti szabály, hogy kell alpolgármester. És iyenkor a döntés olyan emberre kell, hogy szálljon, akinek szintén a választóktól ered a felhatalmazása. Tehát van az a szabály, hogy a közgyűlés tagjai közül kell főpolgármester-helyettest választani. Na most Kiss Ambrus, akihez ragaszkodik Karácsony Gergely mint bizalmi emberéhez, ő nem tagja ennek a közgyűlésnek. Ha főpolgármester úrnak ő egy bizalmi emberre, és ilyen fontos, hogy nélküle nem lehet ezt a várost vezetni, akkor miért nem tette föl a listájára? A DK és az MSZP listája, amit Karácsony Gergely vezetett, tele volt, finoman szólva is megkérdőjelezhető szereplőkkel, a börtönben lévő óbudai polgármesterrel, a börtönben lévő óbudai alpolgármesterrel, a vádlott zuglói polgármesterrel. A Párbeszédből, amely Karácsony Gergely pártja, Barabás Richárd és az óbudai alpolgármester, Béres András ott ül a közgyűlésben, tehát a saját politikai közösségéből is jutottak be. Ez a helyzet Kiss Ambrussal. Egyébként most egy nagyon furcsa násztánc zajlik. Én néztem a nyilatkozatait Tarlós István volt főnökömnek, főpolgármesternek, aki lényegében most rendszeres egyeztetésben van Karácsony Gergellyel, ezt mind a ketten elmondták, és kiállt a főpolgármester mellett, hogy ő hadd jelöljön helyettesnek, akit szeretne, és lényegében Kiss Ambrus mellett proklamál a volt főpolgármester. Karácsony Gergely lényegében azt mondta, hogy Tarlós Istvánnak általában igaza van, ami egy érdekes állítás attól, aki arra tette fel a személyes karrierjét, hogy leváltsa Tarlós Istvánt, és így lett főpolgármester, de látom ezt a közeledést most. Én erre azt tudom mondani, hogy kettőjüknek együtt van 17 szavazata. A főpolgármester mögött ott egy hétfős DK-MSZP-Párbeszéd-frakció. Tarlós Istvánnak pedig maga mondta azt a kampányban, hogy Szentkirályi Alexandra olyan, mint talán a fogadott lánya, nagyon közeli viszonyban vannak, volt is a helyettese. Tehát a Fidesz-frakcióhoz Tarlós Istvánnak van egy nyilván közeli hozzáférése, hiszen a miniszterelnök főtanácsadója mind a mai napig. Ha ők ennyire azt gondolják, hogy a morálisan és politikailag helyes dolog az ez, akkor nekik együtt 17 szavazatuk van, és a Fidesz, a DK, az MSZP és a Párbeszéd bárkit meg tud szavazni főpolgármester-helyettesnek, abból a 17-ből biztos találnak valakit, aki megfelelő.

Az jogszabályilag élhető megoldás, ha Kiss Ambrus főigazgató ugyanazokkal a jogkörökkel, mintha a főpolgármester-helyettes volna, vagy meg fogják támadni?

Ugyanazok a jogkörei nincsenek. Lehet úgy hívni, hogy főigazgató, de gyakorlatilag ez egy szuper-főosztályvezető a főpolgármesteri hivatalon belül. Úgy működött eddig a főpolgármesteri hivatal, akár Demszky Gábor, akár Tarlós István, akár Karácsony Gergely alatt, hogy volt a főjegyző, aki vezeti a hivatalt, és alatta voltak részben aljegyzők, részben főosztályvezetők, akik a városüzemeltetéssel, a kultúrával, az egyéb területekkel foglalkoztak. Most létrehoztak egy főigazgatói pozíciót, ami több főosztály fölött egy koordinatív hivatali szereplő, más jogkörei vannak, de nyilván azt a fajta jobb kéz szerepet be tudja tölteni, amire Karácsony Gergelynek szüksége volt. Szerintem a budapestiek nagy többségét abszolút nem érdekli, hogy mi a városvezetésnek a belső struktúrája. Itt a házi feladat nem lett elvégezve, mert törvényi minimumot teljesíteni kellett volna, de ezen már rég túl kéne lennünk, és Budapest érdemi ügyeiről beszélni, és nem arról, hogy ki lesz vagy ki nem lesz a főpolgármester-helyettese.

Azt mondta, hogy messze van még a főváros a működésképtelenségtől, az akkor jön el, amikor költségvetést kell majd megszavazni?

Nehéz pontosan megmondani, hogy mikor jön el. Úgy fogalmaz a törvény, hogy alaptörvény-ellenes működésnek kell beállnia ahhoz, hogy feloszlassa az Országgyűlés a Fővárosi Közgyűlést, és ennek vannak ismérvei korábbi bírósági döntések alapján. Ehhez nyilván tartós döntésképtelenség kell, ahol lényegében az látszik, hogy a felek képtelenek az együttműködésre. Itt ma nyilván nem tartunk. Ha hónapokig fennállnak törvénytelen helyzetek, nem sikerül felülvizsgálni az SZMSZ-t, nincsenek vezetői a fővárosi cégeknek, nincs akár költségvetés, a főpolgármester-helyetteseket nem választja meg a közgyűlés, és a főpolgármester nem is delegál, vagy nem is jelöl senkit, akkor egy ponton eljuthat a dolog oda, hogy azt mondják akár maguk a közgyűlés tagjai, hogy ez így nem mehet tovább és föl kell oszlatni, vagy azt mondja a kormányhivatal és az Országgyűlés a végén, hogy föloszlatja, mert törvénytelennek ítéli meg a működést. Nem tartunk itt, én remélem, hogy nem is fogunk itt tartani, én ezt nem előmozdítani szeretném, hanem inkább elkerülni. De a megoldás kulcsa jellemzően Karácsony Gergely kezében van, hiszen a főpolgármester az, aki kizárólagosan előterjesztést tud tenni az ilyen kérdések eldöntésére.

Lát most olyan érdeket a Fővárosi Közgyűlésben, ami a feloszlatás irányába próbálja lökni a testületet?

Nem láttam ilyet.

A Facebookon szólította fel a főpolgármestert, hogy vonja vissza az InfoRádió Arénájában tett egyik, a közlekedésszervezésről szóló nyilatkozatát. Biztos nem félreértés van? A főpolgármester azt mondta, hogy nincsen új terve, és az ön Facebook-posztjában is arról beszélt, hogy végre kell hajtani a jelenlegi terveket.

Én nem egészen így értettem, meghallgattam az interjút a főpolgármesterrel, és abban arról beszélt, hogy a forgalomcsillapítás, a közösségi közlekedés fejlesztése kapcsán, ami folyamatban van, azt meg kell csinálni, de egyébként neki már nincsenek új tervei ebben az ügyben. Értek ilyen benyomások egyéb beszélgetések kapcsán is, hogy lényegében Karácsony Gergely szeretné föladni ezt a típusú politikáját. Nyilván nekem is van sok kritikám azzal, ahogy mondjuk a kerékpársávokat az Üllői úton kijelölték, ilyen vak küldetéstudatban nyilván nem kell továbbmenni, amiben a társadalom egészének biztosan nem, de még a többségének a támogatását sem élvező megoldásokat alkalmaznak, és például ezek az egész sávokat lezáró karók biztosan nem a legjobb technológiai megoldás volt arra, hogy a kerékpározást fejlesszük. De Budapesten azért óriási teendőnk van abban, hogy ezt a várost élhetőbbé tegyük. Súlyos válságban van Budapest, a belváros néptelenedik el, a lakások egyre inkább hol Airbnb-re, hol irodára, hol hotelre alakulnak át, nincsen elég zöldfelület, ha az ember gyereket próbál nevelni a belvárosban, akkor inkább elmenekül a külvárosokba és az agglomerációba, miközben egyébként ez a belvárosias zónában van a legjobb tömegközlekedés. Aki itt lakik, az jó eséllyel nem autózik, sétál, biciklizik, tömegközlekedik ma is. Nekünk elemi érdekünk, hogy ezt megtartsuk jó minőségű lakóövezetként. Ehhez viszont az kell, hogy a közterületek minősége javuljon, hogy több legyen a sétálóutca, hogy minőségi zöldfelületek, parkok legyenek, hogy ne autóparkolás legyen a belváros összes létező utcáján, miközben az emberek 85 százaléka Budapest belvárosában autó nélkül él. Szerintem ebben van teendő, a közlekedésbiztonság terén is van teendő. Az a mondat, amit itt a főpolgármester elmondott, rossz irányt képvisel. Szerintem nem kevesebbet kell tennünk, nem bele kell nyugodnunk abba, hogy amit eddig tettünk, az úgy megvan, aztán megvárni, hogy mi lesz, hanem többet kell tennünk. Ilyen javaslatokra számíthat is a közgyűlésben tőlem a főpolgármester. Én egyszerűen abba a szemléletbe, hogy mi megtettünk mindent, ennyire voltunk képesek, ez van, nem tudok belenyugodni.

Van budapesti mobilitási stratégia, közlekedésbiztonsági stratégia, zöldítési stratégia, mindenféle stratégia van 2030-ig. Ezeket kell végrehajtani, vagy ezekhez képest kell lendületesebbnek lenni?

Ezeket kellene végrehajtani. Az első budapesti mobilitási tervet 20 14-ben fogadta el a közgyűlés, még én voltam a BKK vezetője. Azóta ezek a célok semmit nem változtak, és gyakorlatilag nem kerültünk hozzájuk közelebb. Azt a célt akkor tűztük ki, hogy Budapesten minden 100 utazásból 80 fenntartható módon, zömében tömegközlekedéssel vagy gyalog vagy biciklivel történjen. Egy százalékpontot nem javult a helyzet az elmúlt tíz évben. Ami nem annak köszönhető önmagában, hogy rosszabb lett a tömegközlekedés, mert használják ugyanúgy az emberek, de közben beköltözött egy fél debrecennyi ember az agglomerációba, radikálisan megnőtt az autók száma a külvárosokban, az elővárosokban, még nagyobbak a dugók. A helyzet összességében inkább romlott, mint javult, és szerintem ezen kell változtatnunk, és nemcsak a belvárosban kell változtatnunk, ahol egyébként szintén vannak teendők, hanem a külső kerületek élhetőségén radikálisan javítani kell. Ugye van egy olyan koncepció, ez a 15 perces városok elmélete, amit úgy tudok a legjobban leírni, ha valaki elképzeli mondjuk a Bartók Béla utat a belső kerületekben a Gellért tér mellett, akkor az ott megvan. Az a 15 perces város, ahol az ember gyalog negyedórán belül talál patikát, pékséget, kisboltot, nagyboltot, zöldségest, drogériát és akár még általános iskolát, óvodát, bölcsődét is. Tehát az utazásainknak a munkába járáson kívüli részét el tudjuk végezni gyalog, biciklivel vagy akár egy-két megállóra villamossal, és akkor az utazásnak csak a nagy távolsági része az, amit el kell valahogy végeznünk, amikor munkába megyünk, vagy ha távolabbra megyünk tanulni. Budapesten és végképp az agglomerációban nagyon sok olyan városrész van, ahol ez nincs meg, ahol nemhogy negyedóra sétán belül, de háromnegyedóra sétán belül sem találom meg ezeket a szolgáltatásokat, ezért mindenkinek autóba kell ülnie, és a végén ebből egyre nagyobb forgalom, egyre nagyobb dugók, egyre több parkolóhelyigény és egyebek jönnek. Az lenne a cél, hogy amikor fejlesztünk új városnegyedeket, azok minél inkább megfeleljenek ennek az elméletnek. Például a rozsdaövezetekben Budapesten ilyen városnegyedek jöjjenek létre, és a kertvárosias szétfolyását a városnak pedig meg tudjuk fékezni. Ebben olyan sok minden nem történt az elmúlt időszakban.

A főváros megmondhatja, ha valahol építkeznek, akkor ott legyen óvoda, bölcsőde, drogéria, meg miegymás? Az nem egy üzleti döntése annak, aki ott drogériát akar építeni?

Azért a szabályozási tervekben nagyon sok mindent elő lehet írni, és a településrendezési szerződésekben is. Van, amiben van a fővárosnak van jogköre, van, amiben a kerületeknek van, de azért együttműködést létre lehet hozni, ki lehet tárgyalni reményeim szerint. Nekem van bőven kritikám az új építési törvény kapcsán, nem előre léptünk szerintem, hanem inkább hátra. A parkolási szabályokat kritizáltam is sokat ez ügyben, de nem jogszabályok kritikájával kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy arról többet beszélünk, hogy milyen várost szeretnénk. Budapest lemaradó pályán van. Egy lengyel bányászváros ma lényegesen nagyobb ütemben fejlődik, mint Budapest, Varsóról, meg Prágáról ne is beszéljünk. Ezekben a városokban metrók épülnek, elővárosi vasutak épülnek, pályaudvarok újulnak meg, nagy parkok épülnek és tízezerszámra építenek lakásokat. Budapesten a felsoroltak közül egyik sem zajlik, hanem beszélünk mindenféléről, vannak mindenféle stratégiáink, vitatkozik egymással mindenki, kerület, főváros, kormány, de közben nem történik semmi. Én nagyon nehezen viselem, hogy Budapest abszolút lemaradó pályára került a környék nagyvárosaihoz képest. Szerintem ezen el kell kezdenünk változtatni. Nyilván a nyers politikai logika alapjain meg lehet azt magyarázni, hogy ez valahol a kormánynak, ha nem is érdeke, de politikailag racionális, mert vidéken vannak inkább a Fidesz szavazói, de a nap végén mégiscsak súlyos gazdasági válságban van ez az ország most, nincs gazdasági növekedés, és a magyar gazdaságnak megkérdőjelezhetetlen motorja Budapest, és ha Budapest nem fejlődik, ha Budapesten a lakhatás ügyében nem tudunk előrelépni, ha a budapesti infrastruktúra ügyében nem tudunk előrelépni, akkor az a nemzetgazdaságra, a gazdasági növekedésre is kihat, és mint ilyen, a vidéki választókerületek életminőségére is kihat. Budapest nem lehet egy Budapest–vidék szembeállítás áldozata, amit egyébként Lázár János gyakran zászlajára tűz, hanem egy hajóban ül a főváros és a vidék, hogy Budapestet, mint az ország messze legnagyobb városát, egyik fő gazdasági motorját fejlesszük. Én azt látom, hogy az elmúlt évek politikai vitái, önérdekei, önsorsrontásai nyomán ma ott tartunk, hogy mindenkinek megvan a maga kerettörténete arra, hogy miért nem fejlődik ez a város. Egy kampányban mindenki elmondta a magáét, most itt van egy újabb ötéves ciklus, valamit most már ezzel kezdeni kéne, mert az, hogy majd újabb öt év múlva elmondjuk, hogy ez nem tudott együttműködni azzal, és közben a lakásárak tovább nőttek, a lakáskínálat tovább szűkült, a rozsdaövezetek tovább rohadtak, vagy éppen valami arab luxusberuházás épült oda, és az történik, hogy egy debrecennyi ember költözik be megint ebben az évtizedben a budapesti agglomerációban szétterülő kertvárosokba, olyan háztartásokba, amiket csak két autóval lehet fenntartani, és ez az autóforgalom a végén megjelenik Budapesten, és Budapestet még szennyezettebbé, még veszélyesebbé és még élhetetlenebbé teszi, akkor valójában eltékozoljuk azt a történelmi örökséget, amit egy ékszerdobozként megörököltünk az elődeinktől. Mi azért is neveztük el Podmaniczkyről ezt a mozgalmat, mert szerintem ide kell visszanyúlnunk. Podmaniczky Frigyes idén 200 éve született. Ő volt az a Fővárosi Közmunkatanács alelnökeként, aki talán a legtöbbet tette azért, hogy azt a típusú felülemelkedést elérje, amiről most beszélek. Egy olyan időszakban, amikor egymással háborúztak a magyar politikai elit különböző szereplői, át tudták azt vinni, hogy végül a kormány és az akkori főváros között legyen egy együttműködés, hogy létrejöjjön az egységes Budapest 150 évvel ezelőtt, és ha végignézünk a mai Budapest büszkeségein a Parlamenttől a Hősök terén és az Andrássy úton át az Operáig és Budapest csatornázásáig, ezek mind-mind a Podmaniczky-féle városreformok következményei. Képesek kell legyünk Budapesten felismerni azt, hogy ez a világ egyik legjobb városa, földrajzi adottságait, szépségét, történelmi adottságait ismerve és látva, hogy a magyar gazdaság motorja, turisztikai hotspot, ahova tényleg a világ minden részéről akarnak jönni a turisták, egyszerűen ki kell jönnünk abból a politikai mocsárból, ahol mindenkinek megvan a maga dumája, de a vége az, hogy a város akármelyik részére is nézünk, nem fejlődik. Én ezzel a küldetéstudattal és hozzáállással vágtam bele ebbe az ötéves stílusba.

Lát a közgyűlésben szándékot arra, hogy olyan létező együttműködési formákat, mint a Budapesti Közfejlesztési Tanács, élettel töltsenek meg, vagy olyan papíron vissza nem vont dokumentumokat, mint a budapesti agglomerációs vasúti stratégia, elkezdjék végrehajtani?

Igen, például a szakbizottsági ülésén arról döntöttünk, hogy a budapesti agglomerációs vasúti stratégia megvalósítását szorgalmazzuk újra a kormánynál. Itt Lázár Jánossal áll szemben a város. Tehát én azt nagyon káros politikának tartom, amit Lázár miniszter úr képvisel, aki gyakorlatilag minden budapesti fejlesztést leállított, a HÉV-eket, a vasútfejlesztéseket, és éppen most terjesztette a kormány elé, meg is jelent a közlönyben a 2035-ig szóló magyar infrastruktúrafejlesztési stratégia, amiben semmilyen budapesti projekt nincs. Se a HÉV-ek fejlesztése nincs benne, se az elővárosi vasutak fejlesztése nincs benne, viszont végtelen mennyiségű autópálya építése van benne, 15 700 milliárd forintot akarnak autópályára költeni a következő tíz évben, vasútra pedig gyakorlatilag semmit. Ez egy teljesen hibás közlekedéspolitika országosan is. A magyar autópálya-hálózat és gyorsforgalmi úthálózat méretében, hosszában gyakorlatilag utolérte már az osztrákot.

Jó, de ezen a fővárosban bármi fogása van, hogy egy közlekedési miniszternek milyen tervei vannak, ha azt a kormány elfogadja?

A fővárosnak hivatalosan nincs, de ettől még elég régóta foglalkozom azzal, hogy bátorkodjam erről elmondani a véleményem, és azt remélem, hogy ennek előbb vagy utóbb lesz valamilyen hatása. Ez valóban nem fővárosi kérdés önmagában, hogy a magyar vasút rendbetételének nemzeti ügynek kellene lennie, hogy az osztrákoknál az volt a 80-as években, és mára nagyjából a világ egyik legjobb vasúti rendszere lett, és ahogy a cseheknél vagy a lengyeleknél most az. A lengyeleknél volt egy elég jelentős politikai váltás, és ez nem változott meg, az, hogy legyen német vagy osztrák szintű vasútjuk, egyértelmű közpolitikai cél és a beruházások fő fókuszában van. Magyarországon ide jó lenne eljutni, én ezért kitartóan küzdök elég régóta, és folytatni is szeretném ezt a munkát. És ennek nyilván van Budapestre is lecsapódása, mert a külső kerületekben és az agglomerációban valójában az állam és a főváros csak együtt tud valamit érdemben elérni. Ha a HÉV-eket és az elővárosi vasutakat koordináltan fejlesztjük, rengeteg terv van erre, akkor tudunk kimászni ebből a csávából, amiben vagyunk közlekedéspolitikai és várospolitikai szempontból. Ezeket a fővárosnak is kell tudnia képviselni. Ezeknek a dolgoknak néha van hatása, és nem tudjuk beazonosítani, hogy mikor. Hadd mondjak egy példát. Arról, hogy Budapesten lakhatási válság van, és hogy a lakhatás az egy közpolitikai kérdés is, nemcsak piaci kérdés., erről sokan, sok éve beszélünk Budapesten. Még a Partizán főpolgármester-jelölti vitáján azt mondta nekem Karácsony Gergely, hogy én miért beszélek arról, hogy itt bérlakásokat kéne építeni, mikor tudom jól, hogy Orbán Viktort ez az egész kérdés nem érdekli, nem hisz benne, úgysem fogja támogatni. És most azt látjuk néhány hónappal később, hogy a miniszterelnök a pénteki rádióinterjújában már arról beszélt, hogy a budapesti lakhatási válsággal érdemben foglalkozni kell. Most nem azt mondom, hogy ez azért változott meg, mert én erről beszéltem, sokan sokszor elmondták ezt, és hát a valóság is ez. Budapesten tényleg olyan elszálló lakásárhelyzet, egy olyan lakáskínálat-szűkület van, miközben nagyon sokan szeretnének ideköltözni az egyetemek, a munkahelyek miatt, hogy ezzel előbb-utóbb foglalkozni kell, és például a fiatalok lakhatásának a feltételrendszerét javítani kell támogatási programokkal, akár olyan programokkal, hogy szolgálati lakások épülnek a hiányszakmákban, egészségügyben, oktatásban dolgozóknak, tehát különböző intézkedéseket tud tenni nyilván a kormánynak első helyen. Szerintem a fővárosnak nagy szerepe van abban, hogy ezeket az ügyekben megmutatja a saját városvízióját. Én például nagyon hiányolom azt, hogy Rákosrendezőre mindig csak kritizáljuk a maxi-Dubajt, szerintem joggal, ebben nagyjából egy vonalon vagyunk a főpolgármesterrel, de szerintem meg kéne mutatni, hogy milyen várost gondolunk oda, nemcsak szóvirágok szintjén, hanem megtervezett városkoncepció szintjén. A fővárosnak arra, még ha pénze nincs is, hogy ezt egyedül megvalósítsa, hogy víziókat mutasson be , hogy egy alternatív Budapest víziót fölépítsen és azt kitartóan képviselje, igenis van politikai felhatalmazása és mozgástere, és ennek előbb vagy utóbb lesz hatása a kormányzati politikára is. A munkát el kell végezni.

Az ön ismeretei szerint milyen a következő évi HÉV-menetrend Budapesten?

Naponta változik, hogy ki mit mond erről. Október 3-án írt egy levelet a MÁV-HÉV a BKK-nak, a fővárosnak, amiben azt jelezte, hogy csökken az üzemképes HÉV-vonatok száma. Ezek 50-60 éves vonatok.

Ez lehet ténykérdés.

Igen, bár azt hozzáteszem, hogy ma ezek járnak. A ténykérdés akkor lenne, ha ezek ma sem járnának. Ma a HÉV-menetrend be van tartva, tehát azok a HÉV-ek, amelyekről azt állítják, hogy decembertől már nem tudnak járni, ma kint vannak. Csak lejárnak bizonyos műszaki vizsgái ezeknek a kocsiknak, és amiatt jelzik, hogy kevesebb lesz. Ebbe nem biztos, hogy bele kell törődni. Öreg jármű, vén jármű, de azért még le lehet vizsgáztatni újra, nyilván ki kell cserélni ezt-azt.

Csak valakinek a felelősségét vállalnia kell a vén jármű vizsgáztatása után.

Persze. Azt írta meg a MÁV-HÉV ebben a levelében, hogy a csepeli HÉV-et kiritkítják iskolaszüneti menetrendre iskolaidőben is, miközben ma is tele van utasokkal. A ráckevei és a gödöllői HÉV-et pedig hatkocsis helyett háromkocsis vonatokkal járhatnák, ami brutális zsúfoltságot eredményezne a csúcsidőben. Ez a levél részben kiszivárgott, részben én magam ki is kértem, később a hírek nyomán, és aztán hivatalosan nyilvánosságra is hoztuk, és ebből látszik, hogy valóban ez volt a MÁV-HÉV szándéka. Amikor kirobbant ebből egy vita, én is megszólaltam, a főpolgármester is megszólalt, elmondtuk, hogy Budapestnek nem érdeke az, hogy a HÉV-eket ritkítsák, és nem tudunk ebben egyetérteni, akkor először Lázár János tett egy egészen alpári stílusú kirohanást, most ezt nem idézném ide minden szavában, de a legtrágárabb és legalpáribb stílusú megszólalás volt, amit minisztertől én hallottam valaha Magyarországon, és aztán elkezdték tagadni, hogy nem is lesz járatritkítás, aztán a MÁV-vezérigazgató azt mondta, hogy lesz, csak nem pont akkor és nem pont olyan.

Azt mondta, hogy nincs döntés róla.

Nincs döntés, de ha lesz is, akkor nem pont olyan lesz. Talán most már ott tartanak, hogy visszatáncolnak ebből. Mi világossá tettük egy egyhangú döntéssel a fővárosi szakbizottság ülésén, hogy a főváros semmilyen járatritkítást nem támogat a HÉV-eken. Ezek zsúfolt, emberek százezrei által használt járatok. Most megint arról vitatkozunk, hogy ritkítják a HÉV-eket, miközben nem ritkítani kéne, hanem sűríteni. Szigetszentmiklós vagy Dunaharaszti vagy Soroksár, a Ráckevei HÉV vonala jelentős népességnövekedésen átesett rész. Emberek tízezrei költöztek ide csak az elmúlt egy évtizedben. Brutális számban autóval járnak innen be. Dolgoztunk a HÉV-ek fejlesztési koncepcióján, én tudom jól, hogy a HÉV-ek utasszámát meg lehetne duplázni, ha jobb szolgáltatási színvonalú, korszerűbb járművek, gyorsabb közlekedés lenne. Nem arról kéne beszélnünk, hogy hogyan akadályozzuk meg, hogy Lázár János még romboljon egy kicsit a HÉV-menetrenden, hanem hogy hogyan érjük azt el, hogy a HÉV-eket végre fejlesszük. Olyan vitákat folytatunk Budapesten, amelyek valójában nem előre visznek. A HÉV-ek fejlesztésére a tervek kész vannak, ezt még megcsináltuk, 2020 és 2022 között építési engedélyek vannak, a járműbeszerzés koncepciója kész van, ami azt jelenti, hogy van hatósági engedélye az új járműnek.

Honnan kéne pénzt szerezni hozzá? A kormánytól, az Európai Uniótól?

Egyrészről nyilván jó lenne, ha uniós pénz lenne erre.

Lehet?

Persze, hogy lehet. A közlekedésről szóló uniós pénzek be vannak fagyasztva, de alapvetően már nem a jogállamisági viták miatt, hanem például az unió azt keresi, hogy van-e Magyarországnak hatályos közlekedési stratégiája, mert nincs. Vagy van egy beruházási törvény, amit Lázár javaslatára elfogadott a parlament, ami szembemegy az uniós joggal. Különböző technikai viták miatt nem férünk hozzá ezekhez az uniós pénzekhez. De egyébként hazai pénzből is nyugodtan meg lehetne ezt csinálni. A kormány csak az elmúlt néhány hétben ezermilliárd forintnyi közútfejlesztést hagyott jóvá hazai költségvetési forrásból. Egy olyan új mohácsi hidat, amelyen 2500 autó fog átmenni egy nap. Vagy egy olyan autópálya-végszakaszt Ököritófülpöstől Csengerig, a magyar–román határig, ami nem akarom azt mondani, hogy nincs rá szükség, de a jelentősége, az érintettek száma, hogy hány embernek az életét könnyíti meg, az százszoros szorzó a HÉV-ek és ez az autópálya-végszakasz között. A közlekedéspolitikában annyira más prioritások uralkodnak a hazai források elköltésénél, amit én szóvá tudok tenni, de ha van szándék, akkor pénz is található lenne arra, hogy a HÉV-ek megújítását elkezdje ez a kormány. Nyilván ideálisabb lenne, ha uniós pénzt kapnánk rá, de ameddig nincs uniós pénz, ezt hazai forrásból is meg kéne tudni a kormánynak oldani.

Nem taktikai hiba arról beszélni, hogy a tartalék villamosokat ráengedni a HÉV-re, azzal kipótolni az egyébként kieső HÉV-eket?

Nem, szerintem ez konstruktivitás inkább. Én azt képviseltem, és erre kértem a BKV-t és a BKK-t a szakbizottság ülésén, ott ezt meg is szavaztuk, hogy egy vészforgatókönyvként készítsük ezt el.

Azt fogják mondani, hogy a fővárosnak van vészforgatókönyve, tessék életbe léptetni.

Akkor mondják ezt, és akkor életbe léptetjük. Nyilván jó lenne ezt elkerülni, de mégiscsak az a helyzet, hogy most néggyel kevesebb HÉV-et akarnak kiadni jövőre a fővizsgák lejártára hivatkozva, de a következő egy-két évben további hat vagy tíz HÉV-vonat is kieshet, ha ez így megy tovább. Eljuthatunk arra a pontra, ahol vagy mindegyik HÉV sokkal ritkábban jár, vagy fölmerülhet az, hogy az egyik HÉV-et adja vissza a MÁV. Nyilván a csepeli adja magát, ami ki sem megy Budapestről, és ott is hangsúlyozottan, átmenetileg néhány évre, ameddig új HÉV-vonatok nem érkeznek, a BKV vegye vissza és járasson ott villamosokat. Villamosok azért vannak nagyobb számban, mert jönnek újak, még azt a tíz évvel ezelőtti szerződésnek, amit még a BKK vezérigazgatóként kötöttem a CAF villamosok beszerzésére, az utolsó opcióit mostanra gyártja le a gyártó. 51 darab új villamos érkezik Budapestre a következő fél évben. Ezeket föl lehet arra használni, hogy az így általuk kiváltott régebbi villamosokat fel lehet arra használni, hogy a HÉV-eken átmenetileg ezeket üzemeltessük, és ne szétvágjuk őket, mert egyébként ezek jobb állapotban vannak, mint a régi HÉV-ek. Azért is kell ezzel ilyen időtávon is foglalkozni, mert az európai vasúti járműipari helyzet az, hogy egész Európa fejleszt. Párizsban egyszerre épül hat metróvonal, Bécsben épül, Milánóban most adtak át egy újat, és épül a következő. Mindenki fejleszti a kötöttpályás hálózatát, emiatt a teljes európai vasúti járműipar túlterhelt, ebből az következik, hogy ahhoz, hogy mondjuk az összes HÉV-et lecseréljük, legalább öt év várakozási idő van. Az, hogy itt hirtelen csettintünk egyet, és új HÉV-ek jönnek, ez sajnos nem a realitás. Nemcsak arra kell felkészülnünk, hogy idén decemberben vagy jövő januárban valahogy életben tartsuk a HÉV-eket, hanem vagy ezeket a régi vonatokat, vagy ha azoknak egy részét már nem lehet, akkor a villamosokat is felhasználva, de valahogy jó pár évig még a HÉV-eket életben kell tartani, ameddig új járművek jöhetnek, és ez az öt év onnan indul, hogy végre megrendeljük őket, de jelenleg még tender sincs folyamatban. Ami volt, azt visszavonták, új azóta se indult. Még a nulla ponton sem vagyunk túl.

A főváros érdekelt az ország- és vármegyebérlet-rendszer fenntartásában?

Ez egy többrétegű kérdés. Egyrészről én is dolgoztam azon közlekedési államtitkárként, és örülök, hogy ebben lépett előre a Lázár-féle közlekedési adminisztráció, hogy a Volán és a buszbérleteket egyesítsék Magyarországon. Egy jelentős kedvezménnyel vezették ezeket be, különösen a diák és kedvezményes bérletek esetén, ahol az a helyzet, hogy 945 forintért egész Pest megyében és Budapesten korlátlanul lehet utazni a MÁV, a Volán és a BKK járatain, miközben önmagában csak egy budapesti bérlet 3800 forint volt korábban. Nagyon jelentős bevételkiesések vannak. Ez okoz problémát a MÁV-nál is, egyébként pont a HÉV-ek fővizsgacsúszásaival is összefügg, mert a MÁV beruházási forrásai apadtak meg a kieső bevételek miatt, és Budapesten ez a bérletmegállapodás 20 milliárd kiesést okoz. Ezt nem én mondom, a BKV éppen nemrég készített egy összefoglalót, amiben szintén ez a szám szerepel, 18-20 milliárdos kiesést prognosztizál a BKV. Ez tehát azt jelenti, hogy ezt a pénzt az adófizetők forrásaiból a költségvetésbe bele kéne tenni, de ezt nem teszi bele jelenleg senki. Itt van szerintem a probléma. Ebből most már visszalépni nem lehet, meg kell tartani az integrációt, de ennek a finanszírozását újra kell tárgyalni majd a kormánnyal.