eur:
389.51
usd:
357.67
bux:
73375.88
2024. július 23. kedd Lenke
Ferencz Orsolya Ildikó, a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért és űrtevékenységért felelős miniszteri biztosa beszédet mond az Űrkutatás napja 2022 című rendezvényen az NMHH székházában 2022. október 12-én. A rendezvényt a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Magyar Asztronautikai Társaság szervezte a nemzetközi világűrhét alkalmából.
Nyitókép: Szigetváry Zsolt

Ferencz Orsolya: 144 ezer dollár lesz a magyar űrhajós rezsiórabére

A magyar űrhajósjelöltek kiképzésének állásáról, az űrkutatásban az Európai Unió szerepéről és a magyar részvétellel zajló exobolygó-kutatásról is beszélt Ferencz Orsolya, az űrkutatásért felelős miniszteri biztos az InfoRádió Aréna című műsorában.

Hol tart a magyar űrhajósjelöltek tréningje?

Tavasszal bejelentésre került, hogy ki az a négy ember, aki megkezdte a kiképzést. De azért a kiképzés maga is a válogatás része maradt, hiszen nem négy ember fog majd feljutni az űrállomásra, hanem egy. Ez a négy ember hamarosan egy zéró G repülést fog majd végrehajtani, egy parabolarepülést. Nagyon sok kiképzési szakaszon már részben túl vannak, részben még benne vannak, az év végén fog kiderülni, hogy a négyből ki az a kettő, aki majd az Egyesült Államokban, Houstonban folytathatja az amerikai programot.

Magyarországon csinálják a parabolarepülést?

Még Magyarországon, illetve az Európai Űrügynökségnek már a kiválogatási szakaszban is voltak helyszínei, de ez az európai berkeken belül van még és az amerikaiak fejezik be a kiképzést. A parabolarepülés az Egyesült Államokban lesz. Ez a súlytalansági parabolarepülés egy érdekes világ, hiszen nemcsak emberekkel lehet ilyen repülést végezni, hanem eszközöket is lehet tesztelni súlytalanságban. Húsz-harminc másodperces súlytalanságok következnek egymás után, és ezalatt nagyon érdekes kísérleteket lehet végrehajtani. Értelemszerűen a föld légkörében nem lehet úgy súlytalanságot szimulálni, mint ahogy az űrállomáson ez ott van, hanem csak szimulálgatják ejtésekkel.

Együtt gyakorol a négy magyar űrhajósjelölt vagy külön-külön? Hogy kell elképzelni a mindennapjaikat?

Együtt. Nagyon klassz csapattá kovácsolódtak, és ez egy fontos dolog, mert az űrállomáson is a csapatban dolgozás képessége ugyanúgy feltétel, és amire nagyon büszkék vagyunk, hogy ez a négy ember tényleg nagyon jól, kollegiálisan, nem túlzás mondani, hogy mostanra már barátként, egy csapatban dolgozik.

Már rögtön a második lépés a pszichológiai meg pszichometriai kiválasztás volt. Mit vizsgálnak ilyenkor?

Az egy képesség, hogy a közös cél érdekében félre tudom-e tenni az egómat, képes vagyok-e lemondani adott esetben arról a lehetőségről, hogy én vagyok a legjobb és én tudom a legjobban, hanem elfogadom azt, hogy most egy csapat dolgozik és abban én egy alkatrész vagyok. Ez nyilván egy mentális, pszichés képesség. Itt egyébként azért is fontos, hogy ez a négy ember ilyen nagy együttműködésben teljesítse a feladatokat, mert nagyon nehéz feladatokon vannak már most is túl. A kiképzés során voltak olyan, részben élettani, részben akár villamosmérnöki szaktudást igénylő fázisok, amelyekben hol az egyik, hol a másik jelölt volt a legjobb. Van egy orvos és három mérnök a csapatban, úgyhogy egymást is segítik és támogatják. Szokták is mondani, amikor közös interjút készítenek velük, hogy amikor kapnak olyan kérdést, amihez az élettant, biológiát szükségeltetik ismerni, akkor mindenki az orvost nézi, Schlégl Ádám az orvosjelölt, és mindenki ránéz, hogy vajon jót mondtak-e. Amikor a villamosmérnöki kérdéseket, akkor valószínűleg inkább Cserényi Gyula segíti a többiek munkáját. Jó látni azt, hogy emberek azzal együtt, hogy egyébként kőkemény verseny van közöttük, mégis együtt tudnak működni.

Készítik a magyar űrhajósjelölteket a nem repülésre? Emlékszem Magyari Béla és Vlagyimir Dzsanyibekov visszaemlékezéseire, amikor kiderült, hogy nem ők repülnek, pedig végigcsinálták a kiképzést. Nehéz nagyon.

Nagyon nehéz, de felkészítik őket. Tudatában vannak végig annak, hogy jelen pillanatban 25 százalék esélyük van. Nem tudom egyébként én kívülállóként, hogy emberileg erre lehet-e fölkészülni. A felkészítő csapat ténylegesen mindent megteszt, pszichiáterek és pszichológusok is vannak a szakértői teamben, és igyekeznek őket felkészíteni minden eshetőségre.

Ki fogja kiválasztani a végül repülő magyar űrhajóst? Nemzetközi döntés lesz? Mi, magyarok választjuk ki, mint annak idején Farkas Bertalant?

Nemzetközi. Amikor a végső fázisban dönteni kell, mindenhez a NASA engedélye kell, az eszközfejlesztési oldalon is mindenre rá kell kerüljön a NASA engedélyező pecsétje és a személyeknél is ugyanez a helyzet. Már most is a nemzetközi szakemberek segítik a magyar szakemberek munkáját, de ez nem nemzeti hatáskör teljes egészében, hogy ki tud belépni egy űrállomásra.

Ilyenkor mindenkinek elkészítik a saját űrruháját?

A négy jelöltnek nem, majd a kettőnek, akik kimennek, ott az egyik tartalékként van a programban, de még nem lehet tudni, hogy melyik. Azt még én sem tudom, hogy a végén meddig lehet eljuttatni a legvégső fázisban a tartalékost. A szkafandert már csak a ténylegesen repülő emberhez fogják igazítani, de nyilván bármikor előállhat az a helyzet, hogy valami közbejön, akkor gyorsan adaptálódni kell a helyzethez és ezért van tartalék. Mi ezért is visszük el a lehető legtovább a négy jelöltet, mert ha ne adj isten mindkét emberrel probléma van, aki kint van az Egyesült Államokban, mi akkor is készek vagyunk arra, hogy egy következő jelöltet kivigyünk, hiszen ez a négy ember bizonyította mind fizikailag, mind mentálisan, mind szakmailag alkalmas rá, hogy följusson az ISS-re.

Hány százalékkal kell számolni a bizonytalanságot 2024-ben? Ha az űrhajózás történetét valaki végigolvassa, az arról szól, hogy sosem lehet tudni, hogy mi lesz másnap. Alekszej Arhipovics Leonov nem fért vissza az űrkapszulába, mert fölfújódott a szkafandere. Senki nem tudta, hogy ez így lesz, végül leengedte.

Így van, és nem is lehetett erre készülni, mert az ismeretlennel dolgozunk. 2024 vége, 2025 első fele a kitűzött repülési ablak. Hogy ezen belül vagy hogy hogyan történik majd a tényleges start, ez az amerikai fél, illetve az űrállomást üzemeltető összes űrügynökség együttes döntésétől függ. Az űrállomásnak nagyon feszített az ütemterve. Ha csak egy start csúszik előtte, akkor már nyilván az mindenre hatással van, hiszen egyszerre nem lehet adott mennyiségű embernél több a fedélzetén az űrállomásnak.

Milyen személyisége kell, hogy legyen egy űrhajósnak? Mint Alekszej Arhipovics Leonov, aki a higgadtságáról vagy mint Buzz Aldrin, aki pedig éppen az impulzivitásáról volt híres, vagy a kettő között valami modern mix?

Az emberi lény egyedi és mindannyiunknak egyéni a saját pszichés lenyomata. Vannak olyan alaptulajdonságok, amelyeknek mindenképp meg kell lennie. Az egyik az a fajta innovatív kreativitás, hogy adott esetben teljesen ismeretlen kihívással is higgadtan szembe tudjon nézni.

Ne fagyjon le?

Igen. Bármi jön is szembe, neki a helyzet urának kell lennie, mert ő van ott és senki más. Ezért is bár kutató űrhajóst készítünk fel, de föl fog készülni általánosan az űrállomásból, illetve az űrhajóból is, mert ha olyan vészhelyzet áll elő, mondjuk, amikor az összes, a fedélzeten lévő embernek valami olyan dolgot kell csinálni, ami nem az ő kutatási programja, de meg kell, mondjuk, egy űrállomást menteni, akkor mindenkinek azon kell dolgoznia, tehát nem turistaként üldögél senki sem a fedélzeten.

Adott esetben tudnia kell lehozni?

Igen. Nyilván nem úgy készül a mi űrhajósunk, hogy ő lenne az űrhajó parancsnoka, de alapvetően tisztában kell majd lennie a jármű működésével. Tehát egyfelől legyen egyéniség, de a csapatban működés ugyanilyen fontos. Nem mondhat ellent a földi parancsoknak.

Leonov ellentmondott neki. Ha jól emlékszem, tiltották, hogy leengedje.

Leonov igen, sőt, Armstrong is, ha úgy tetszik, mert a fedélzeti számítógép azt jelezte, hogy nem fog tudni visszaszállni, tehát meg kell szakítani a landolást a Holdon. Nyilván lehet ilyen helyzet, amikor egyértelműen látszik az, hogy ők most egy olyan döntési helyzetben vannak, amit jobban látnak, mint a Föld.

Mégiscsak ő van ott.

Mert ő van ott. De azért ezt is el kell tudni dönteni, nagyon érett személyiségnek kell lenni. De mégis meg kell áldva legyen egy gyermeki kíváncsisággal, mert ez a része a tudománynak.

Akarjon valami ismeretlent látni és ne ijedjen meg tőle? Végül is, aki először megy, az ismeretlen dolgot fog látni, mert csak azok látták az űrt, akik ott voltak.

És azért nem sokan voltak. Még nincsenek hatszázan, akik a nyolcmilliárd emberből jártak a Kármán-vonal fölött, és néhányan már nem is élnek, illetve nagy részük már nem aktív, azért ez egy borzasztóan elit klub. Ide bekerülni nagyon nagy dolog. Például Farkas Bertalan azért nagyon nagyszerű, amikor beszélget az űrhajósjelöltekkel, mert ő az egyetlen olyan ember, aki el tudja mondani köztünk élő magyar emberként, hogy milyen ott fönt lenni a súlytalanságban.

Hogyan kell begyakorolni azt, hogy váratlan helyzetekre is higgadtan tudjon reagálni? Ezermilliószor megcsinálni, hogy a lépcsőn hogyan lépek föl? Ezermilliószor tudni, hogy hol van az a kapcsoló?

Az is benne van. Az a rutin része, hogy az űrállomást ismerni kell elméletben is. Ezért van a NASA kiképző központjában egy teljes másolata az űrállomásnak, ahol ott vannak a modulok, a zsilipek, a gombok, a karok, a fogantyúk, mert ismerkedni kell. Mindenki, aki űrhajósként feljut az űrállomásra, az ezt az egy az egyes földi modellt ismeri. A másik az az, hogy a váratlanságot is tudni kell kezelni. Ezért nagyszerű, hogy a Magyar Honvédség támogatja ezt a programot és nemcsak a légierő Gripen-repüléseivel tudtuk például a több irányú nagy G-s terheléseket megnézni a válogatás során, hanem most a kiképzésnek van egy olyan szakasza, amikor a túlélő kiképzést gyakorolták. Mindig történhet a landolásnál olyan, hogy nem pont oda és nem pont úgy érkezik meg egy űrhajó, ahogy tervezték. Volt olyan landolás, amikor Szibériában teljesen más helyre érkeztek meg, a vadon közepére és nem oda, ahova várták őket és napokig tartott, mire megtalálták őket. Mindig lehet ilyen rendkívül helyzet. Ezért nagyszerű, hogy az egyébként is magas szintű túlélőgyakorlatát a honvédség a program rendelkezésére bocsátotta, és nagyon izgalmas, soknapos túlélő-kiképzésben vettek részt az űrhajósok.

Ilyenkor menet közben is monitorozzák őket és feljegyzik, hogy erre a feladatra ő, arra a feladatra pedig ő kapta a legnagyobb pontszámot?

Igen, folyamatosan jelentések készülnek róluk, de ezt ők tudják.

Mennyire fontos a katonai múlt? Mert régen szinte mindenki vagy vadászpilóta volt, vagy valami ilyesmi. Ma ritkák viszonylag a vadászpilóták, ma orvosok, mérnökök, kutatók vannak, sőt, ha jól emlékszem, még filozófus jelentkező is volt az első menetben.

Így van, volt egyébként katona is, meg pilóták is voltak a jelentkezők között. Most ez egy kutató misszió, egy tudományos misszió, harminc nap hosszúságú. Itt nem lényeges elsődlegesen az, hogy valakinek legyen katonai múltja, de azért előny tud néha lenni, és azt tapasztaljuk, hogy a hivatásos űrhajósképzésben is sokszor van olyan, hogy katonai múltja van valakinek, mert amikor hat hónapot kell parancsnoki székből végigcsinálni egy űrállomáson, az azért nagyon nehéz dolog. A teljes űrállomás felelőssége a parancsnok kezébe van letéve, ott azért még inkább előny. De egy ilyen kutatóprogramban pont az a lényeg, hogy teljesen civil polgári tudományos múlttal is lehet sikeresen teljesíteni.

Mennyire lesz szoros a napirendjük? Valószínűleg minden másodpercet ki akarnak használni, főleg azok, akik itt a Földön vannak, mert egy csomó feladatot adnak.

Ez annyira úgy van, hogy már most is feszített, tele van a naptár. Napi nyolc órát dolgozhatnak, mert egyéb feladatok is vannak. A pihenőidő, az a nyolc óra arról kell szóljon, hogy étkezéseik vannak, személyi higiénia van, és a nyolcórányi pihenés, alvásó. Ez önmagában sem egy könnyű kérdés, mert amikor 90 percenként felkel a Nap, akkor az inszomnia nagyon valós jelenség az űrhajósok között. Erre is irányulnak kutatások, azok a technológák, gyógyszerek és hatások, amiket ott tapasztalnak vagy kitalálnak, segítenek a földi alváskezelésben is, de a nyolcórányi munkaidő, ami a rendelkezésükre áll, nagyon feszített. Óriási értéket képvisel egy óra úgynevezett asztronautaidő.

Mennyi a rezsiórabére egy kutatóűrhajósnak?

144 ezer dollár egy űrhajósóra.

Annyi a rezsiórabére?

Igen, de ez is változó, tud ez több is lenni meg kevesebb is. Az űrséta drágább dolog. Ez egy kutatólaboratórium, ahova bejutni is már önmagában óriási dolog, és ott időt eltölteni és ott kísérleteket végrehajtani, kutatólaboridővel rendelkezni forintosíthatóan értéket jelent. Annyira, hogy minket is nagyon sokan már keresgélnek az ügyben, ha esetleg van egy kis idő még, ami kiadó, akkor ők szeretnék, ha a magyar űrhajós az ő kísérletükbe is beledolgozna. Ez egy érdekes, kicsit piaci világ is.

A kísérletet végző űrhajósnak a kísérletet földi körülmények között előtte meg kell tanulnia?

Igen, ez is a kiképzésnek a része. A kiképzésnek egy jelentős része már nemcsak arról fog szólni, hogy fizikailag olyan állapotba hozzuk és tartsuk az űrhajóst, amilyen az egész misszióhoz kell, hogy pszichésen felkészítsük, hogy egészségesen táplálkozzon. Már most is dietetikusok foglalkoznak velük, már most sem ehetnek akármit.

Már űrkajákat kapnak?

Nem, még nem, de már most figyelni kell a kondíciójukra. Ők értéket képviselnek, a program létfontosságú részét jelentik. De emellett a kiképzés során meg kell tanulniuk minden egyes kísérletet, minden egyes eszközt, magát a modult, ahol dolgoznak, hol, milyen eszközök vannak, egy szerszámot hogyan kell fölvenni, hogyan kell oda visszarakni.

Ezt már a modul makettjében csinálják?

Van olyan, amikor igen.

Mert, ha beveri a könyökét, azzal egy csomó idő elmegy.

És még egy hatást ne hagyjunk figyelmen kívül, ez a tengeribetegség vagy űrbetegség. Ez nagyon kiszámíthatatlan. Mert hiába próbáljuk parabolarepüléssel tesztelni őket, hiába próbáljuk a legkülönfélébb kísérletekben itt a Földön ellenőrizni, hogy mit hogy fognak bírni, azt, hogy ténylegesen folyamatosan a súlytalanságban lenni napokig, ezt akkor tudja meg egy ember, hogy hogy hat rá, amikor ott van. Gondoljunk arra, hogy a kardiovaszkuláris működésünk teljesen felborul.

Nincs lefelé meg fölfelé.

Pontosan. Az agyban megnő egy picit a nyomás, fel is puffad a fej, a lábak kicsit vékonyabbak, elindul egy folyamatos izomvesztés. Hogy hogyan fogja ő ott abszolválni ezt, csak akkor tudjuk, amikor ott van.

Ha dietetikus dolgozik velük, akkor ki is kell gyúrniuk magukat addigra, hogy minél nagyobb izomból veszítsenek?

Folyamatosan tréningezik őket, de nem az a legfontosabb, hogy nagy legyen az izomtömeg, hanem hogy jól legyen az izomzata felépítve. Így is, úgy is veszteni fog az izomzatából. Minden űrhajósnak vannak olyan tréningek, amiket minden nap folyamatosan kötelezően végeznie kell, csak hogy legalább valamennyire szinten tartsa magát, de az is az idejéből megy.Ez egy speciális igény, hogy milyen izomzat kell, hogy a mozgása, az ízületei, mindene olyan állapotban legyen, hogy adott esetben akár több G gyorsulással szemben is végre tudjon hajtani egy mozdulatot. Mert amikor, mondjuk, gyorsulási helyzetben kell egy kallantyút meghúzni, ami, mondjuk, rendkívüli vagy váratlan, akkor nem lehet akadálya a saját izomtömege annak, hogy ezt a mozdulatot megtegye.

A pontos küldetési idő mikor derül ki? Harminc nap vagy három hónap, ha jól láttam a honlapon, a kettő között igazából bármi lehet.

Igen, de azért már eldőlt, hogy ez harmincnapos lesz, az Axiom Space vállalattal ebben egyeztünk meg. Itt azért benne van az is a pakliban, múltkor is történt ilyen, hogy tovább maradt valaki fent. Van ilyen csúszás, de az alaptervünk harminc nap. Ez 28 napnyi munkanapot jelent.

Nincs hétvége?

A hétvége egy fura dolog, mert kell legyen a héten egy olyan nap, amikor úgymond takarítanak, tehát karbantartanak. Ebben mindenkinek részt kell vennie és van egy olyan, amikor a családjukkal lehetnek, tehát kvázi vasárnapnak nevezhető. Ez még a harmincnapos küldetésnél is egy fontos pont, de gondoljunk bele, aki hat hónapig van fent, milyen pszichés terhet kell elhordozni. Amikor itt voltak az űrhajósok az űrhajóstalálkozón, akkor Kotov, aki az űrhajósközösség vezetőjeként nyilatkozott, egyébként szintén orvos, biológus, mérnök, sok végzettsége van, mesélte, hogy amikor végre ki tudott jutni az űrállomás belsejéből sétára és elvégezte a feladatait, az többórányi szerelés volt, nagyon komoly stressz, csak a neve séta, az egy nagyon kemény feladat. Több kilogrammot fogynak egy ilyen űrsétán az űrhajósok. Amikor befejezte a programját, akkor eltolta magát az űrállomástól, elfordult a Föld felé, és csak nézte a Földünket, és így próbálta magát mentálisan regenerálni, mert olyan stressz állandóan ebben a szűk, kicsi, izolált gépben lenni, ahol 70-75 decibel állandó zajterhelésben vannak, hiszen az egész egy óriási dübörgő gép. Akkor volna baj, ha csönd lenne. Ezt mind összerakva látjuk, hogy igen, kell a hétvége is.

Amikor visszajönnek, az űrhajósok is vizsgálat tárgyai lesznek? Megnézik, hogy mi változott bennük?

Igen, mintákat is vesznek. Szegénykék az apró betűs részt is alá kell hogy írják, tehát mintavétel előtte, alatta, utána, mindenhonnan…

Magyarán biopszia, megszúrják őket?

Biopszia, így van, tehát ez is kísérletek része, hogy a szövettani vizsgálatok, a különféle sejttípusoknál milyen változások vannak, detektálható-e. Minden paraméterük tudományos eredménynek számít. Tehát ezek nagyon komoly kérdések. És ha az emberiség előrefele megy ezen a területen, ma már az űrtevékenység a világgazdaságnak az alapját képezi, globális szolgáltatások sora el sem képzelhető az űreszközök nélkül, és a következő kontinensünk a Hold, oda törekszik az emberiség és ott bázist fog üzemeltetni a Hold körül, illetve a Holdon. Ezért tehát ezek a fajta vizsgálatok, hogy az emberi test hogyan reagál, mit lehet itt végezni, mit nem lehet, ezek az ismeretek sorsdöntőek lesznek ebben az évszázadban, úgyhogy mindent tudni fogunk róluk.

Azok az űrhajósok, akik nem jutnak fel, benne maradnak a magyar űrprogramban? Végül is felbecsülhetetlen tapasztalatuk van, mert végigcsináltak egy kiképzést.

Igen, rájuk földi szerepkör hárul. A földi irányítóközpontban is nagyon fontos feladatok vannak, illetve be kell kapcsolódni a misszió földi munkájába is. Utána pedig óriási feladatuk lesz az oktatásban, a népszerűsítésben, a tudományos ismeretterjesztésben. Egy életre őket eljegyezte az űrtevékenységgel.

Miért kell az űrkutatást népszerűsíteni? Hát nincs olyan gyerek, aki ne akarna életében legalább egyszer űrhajós lenni.

Én is azt tapasztalom, hogy a fiatal generációnál nem kérdés, hogy miért kell az űrtevékenység. Az idősebb generációnál inkább fontos még jobban edukálni, magyarázni, hogy ez az életünk része.

De ők meg látták a Holdra szállást meg emlékeznek Farkas Bertalanra.

Igen, de valahol a kommunikációban elterelődött arról a figyelem, hogy ez a technológia folyamatosan megújulva egyre nagyobb súlyt kapott az emberiség életében. Nagyon fontos ismeretterjesztési feladat ez, másrészt a fiatal generációnál pedig a legfontosabb, hogy ne csak érdeklődjenek, hanem akarjanak a részévé válni, és ezért fontos, hogy olyan közoktatási, felsőoktatási felületeket biztosítsunk a gyereknek, hogy akármilyen területről érkezzen, orvosi, mérnöki vagy akár jogi érdeklődéssel, tudjon valamit kezdeni ezzel a területtel az életében.

Jogi érdeklődés miért kell? Ha vitába keveredünk valamilyen idegen civilizációval, hogy meg tudjunk egyezni?

Saját magunkkal. Óriási jogi problémák sora van előttünk, amire nem tudunk választ adni. Itt van rögtön Elon Musk, a Starlink rendszernél bejelentette, hogy 42 ezer alsó- és középpályás műholdat fog felbocsátani. Ennek eddig körülbelül 10-15 százaléka van fent most.

Eltakarja a világűrt.

Óriási kérdés a frekvenciahasználat, a pályahasználat, az alsó űrszektorbeli forgalomirányítás. A Holdon, ha kialakítunk kétféle bázist, azok legyen-e biztonsági zóna. Az amerikaiak által most elindított kezdeményezés pont ilyen kérdéseket is boncolgat. Ez nem a mérnökök terepe, ez a jogászok kérdése.

A NASA meg a Roszkozmosz most együtt tud működni?

Az űrállomás tekintetében hála istennek igen, és ott nincs is nagyon más választása egyiküknek sem. Egyéb vonatkozásban azonban a szankcionális politika sújtja ezt a szektort is, hiszen technológia szektorról beszélgetünk, ráadásul ez egy kettős felhasználású világ, és sajnos azt látjuk most, hogy ezek egyre inkább befagynak ezek az együttműködések a nemzetközi térben. Miért mondom, hogy sajnos? Azért, mert ha az aktuálpolitika vagy a földfelszíni háborús feszültségek rátelepszenek egy olyan szektorra, ami az egész globális egyetemes emberiség érdekében dolgozik és globális kérdésekkel foglalkozik és globális problémákra próbál választ adni, de közben a kutatók nem tudnak egymással beszélgetni, annak a vége csak az lehet, hogy az egész emberiség veszít rajta.

De nem csúszott ez már ki a hivatalos hivatásos politikusok kezéből? Elon Musk az ukrajnai háború idején Starlinket bocsátott az ukránok rendelkezésére, most kikapcsol Gáza fölött. Nem állam, magánszemély.

Ő egy magánszemély, nem állam, és mégis olyan potenciállal rendelkezik nemcsak technológiailag, hanem politikai értelemben is, ami államoknak van esetleg a Földön, ott sem mindenkinek. Ezekre valamit reagálnunk kell. Ezek nagyon komoly kérdések, az ENSZ-nek is az asztalán vannak, az Európai Uniónak is. Készülünk is rá, hogy az európai uniós elnökségünk idején magas szinten beszéljünk az űrpolitikai kérdésekről, beleértve az európai innovációs és versenyképességi mutatók javítását, a biztonságpolitikát és a fenntartható használatát a világűrnek.

Az Európai Unió mekkora játékos az űrben?

Küzd azért, hogy a dobogó harmadik fokára majd fölállhasson.

Az Egyesült Államok és Oroszország mögött?

Egyesült Államok és Kína.

Kína?

Az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, India, az arab országok, nagyon sok globális versenyző fut jelenleg a pályán. Az Európai Unió, illetve az Európai Űrügynökség, két nem teljesen azonos halmaz, nagyon sok innovációs potenciállal rendelkezik, nagyon sok mindenben akár még vezető szerepet is mondhat magáénak, de nincs például személyszállítására alkalmas űrhajója. Az európai embereket amerikai, kínai vagy orosz járművel lehet feljuttatni a világűrbe, nincs a hordozórakéta-programjában olyan versenyképes ajánlat, ami például a Space X-szel érdemben versenyezni tudna árban és teljesítményben, és így tovább. Ezzel valamit az Európai Uniónak kezdeni kell. Az Európai Uniónak fókuszálnia kell erre a területre, de Thierry Breton biztos úr is sokszor hangoztatta is, forrásokat is csoportosít rá az Európai Unió, és azt gondolom, hogy a szándék is megvan.

Az űrkutatáson belül melyik területre kell fókuszálni? Hordozóépítésre? Tudományos kutatásokra? Műholdak felbocsátására? Emberes küldetésre?

A gazdasági és a biztonságpolitikai részt tenném az első helyre. A tudomány nagyon fontos, a tudomány hajtja az egészet előre, az a gyémánthegye ennek az egész rendszernek, de ami még inkább fontos és talán kevésbé látható, a tudományos eredményekből kialakított alkalmazott szolgáltatási szektor, ipar és az ezekből következő képességek. Hogy például földmegfigyelés vagy kommunikáció terén az Európai Unió mennyire önálló, van-e saját megakonstellációs rendszerünk, mennyire építjük be a saját biztonságpolitikai elképzeléseinkbe ezeket az eszközöket, az az Európai Unió döntése kell legyen. Jelenleg elég szerencsés konstelláció van, mert ezt elég sok ország felismerte, hiszen például 2021-ben elfogadtuk Magyarország űrstratégiáját, ami egyeztetve van az európai irányokkal. Más országok is ebbe az irányba mozdultak el, ha végiggondoljuk, mindenünk megvan, hatalmas tudásbázisunk, nagyon diverzifikált, rengetegféle tudásközpont, egyetem, pénz, ipari bázis. A szándék és az akarat, ha megvan, akkor Európa versenyképes.

Mikor lesz eszköz? Az órám tud fogni vagy hatféle műholdas szolgáltatást, európai meg nincs közte egy sem.

De, a Galileo pont egy jó példa, jobb is talán, mint a GPS, egy versenyképes szolgáltatássá vált. Kétségkívül igaz, hogy a születését viták övezték, és ott is volt komoly időveszteség. Amit meg kell érteni, hogy mondjuk, Kína vagy India nem vár arra, hogy az európai uniós viták lefussanak, ők mennek a maguk útján, dolgoznak és gyorsan dolgoznak. Nekünk ezt a tempót föl kell venni. Az már egy nagyobb kérdés, hogy a Starlinkkel szemben például az Európai Unió milyen álláspontot fog elfoglalni, hiszen most azt látjuk, a műholdaktól egy picit eltávolodva, akár a Meta vagy más nagy social media felületeknél is pont most folyik nagy vita arról, hogy mit engedhet, vagy nem engedhet meg az unió. A Starlink az egészet kikerüli, hiszen önállóan alkalmas egy globális internetre, és azt szolgáltat rajta, amit a tulajdonosa gondol. Mit fogunk mi ezzel majd kezdeni?

Milyen hozzáállási típusok vannak? Nyilván megakadályozni aligha lehet, mert az emberek saját kézben lévő eszközökkel fogják a jelét. Mit lehet akkor tenni? Tárgyalni vele? És ha igen, akkor milyen pozícióból?

A technológiát birtoklók nem feltétlenül várják meg, hogy ők úgymond engedélyt kapjanak arra, hogy amit csinálnak, azt csinálhassák, és ha nem kapják meg az engedélyt, cinikusan vállat ránthatnak, hogy és akkor mi van? Ezekre a kihívásokra még nincs válaszunk. Pontosan ezzel küzdünk most, hogy olyan technológia van egy-egy embernek vagy egy-egy cégnek vagy egy-egy országnak a kezében, amit nem tudunk kivédeni. A mesterséges intelligencia is egy ilyen kérdés, és a szabályozói oldal még lemaradt. Egy dolog biztos, ha nem foglalkozik vele az unió, ha nem alakít ki legalább egy konszenzusos irányt, akkor tényleg fegyvertelenek leszünk ezekkel a kérdésekkel szemben.

Benne vagyunk az exobolygó projektben is. Mi dolgunk van az exobolygókkal? Olyan messzire vannak, hogy nem biztos, hogy oda bármikor is el fogunk tudni jutni. A puszta kíváncsiság, hogy mi lehet ott?

Az exobolygó-kutatás természetéből adódóan alapkutatásnak minősül, és óriási dolog, hogy itt az Ariel-program, amire nagyon büszkék vagyunk, amiben nagyon szignifikáns magyar hozzájárulás van mind a tudományos, mind a mérnöki ipari oldalon. Először jutunk el odáig, hogy már nemcsak felismerjük, hogy valahol van, tőlünk nagyon messze exobolygó, hanem van rá esélyünk, hogy megállapítsuk a légkörének az összetételét, a keletkezéséről kapjunk információkat és adott esetben akár az élet nyomaira is bukkanhatunk a légkör-összetételből következtetve. De minden alapkutatási iránynak szokott lenni olyan leágazása, ami már közvetlenül alkalmazható. Gondoljunk abba bele, hogy ezek a nagyon kifinomult technológiák arra is alkalmat fognak nekünk teremteni, hogy a naprendszeren belüli objektumokat is egy picit jobban tudjuk majd tanulmányozni.

Ha van egy eszközöm, ami messzire tökéletesen lát, akkor az közelebbre is tökéletesen fog látni.

Így van, valószínűleg sokkal többet fogunk megtudni a közvetlen környezetünkről. De a legfontosabb kérdés mégis az, amivel igazából az űrkutatás és az űrtevékenység foglalkozik, hogy a földi életet hogyan tudjuk megvédeni. Hogyan tudjuk a Földet életre alkalmas állapotban tartani vagy ha úgy tetszik, egy kicsit terraformálni a saját hatásunk alól, mert sajnos az emberiség elég szignifikáns hatást gyakorol a Földre. Ezek a tudások, amiket így megtapasztalunk, mindig visszafordíthatók közvetlenül a földi élet védelmére is.

Ilyenkor a kérdéseket eleve úgy fogalmazzák meg, hogy, mondjuk, a döntéshozók számára is érthető legyen, hogy ez nekik fontos, kell rá pénzt adni, mert ebből ez jöhet ki? Az alapkutatások nagyon ritkán formulázhatók meg. Ott nagy kérdőjel van.

Faradayt meglátogatta a mecénása, a király, Faraday tényleg csodálatos mérnök volt és mindent megmért, amit az elektrodinamikában meg lehetett, és nagyon csodálkozva nézte a király a sok ketyerét, és kérdezte, hogy ez nagyszerű, Sir Faraday, de mire jó mindez? Állítólag Faraday erre azt mondta: felség, mire jó egy újszülött? Az alapkutatásokkal egy kicsit mindig úgy vagyunk, hogy sosem tudhatjuk – gondoljunk akár Karikó Katalin munkásságára –, hogy mikor jön el az a pont, amikor abból, amit senki sem hitt, hogy valaha hasznosul, egyszer csak egy új világ születik meg a szemünk láttára. Az űrstratégiát már azzal a szemmel írtuk, közgazdász szakemberekkel közösen, hogy fókuszáltunk a gazdasági hasznosulásra, arra, hogy egyébként az űrtechnológia és az űrtevékenység már nemcsak kutatás, hanem annál jóval több, alkalmazás és szolgáltatás, piac, megtérülés, és ahogy az Európai Űrügynökség számol, ezen a területen belül 1:6-os a megtérülési arány.

Hatszorosát?

Így van, sok filantróp gazdag ember él a Földön, mint tudjuk, de azért azt látjuk, hogy Elon Musktól Jeff Bezosig nagyon szeretnek ide befektetni, és valószínűleg nem azért, mert elégetik a pénzüket, hanem látják azt, hogy ezekből a technológiákból hatalmas hasznot lehet majd generálni.

Tudják, hogy miféle Földön alkalmazható technológiákat lehet majd belőle csinálni? Vagy ez kockázatos befektetés? De ha bejön, akkor nagyon bejön?

Van, amiről látszik az elején már, hogy mire lesz jó, de általában nagy kockázatú terület, ez így igaz. Pontosan ezért nehéz törni az utat, viszont látjuk, amikor a műholdakat elindították, amikor 1957-ben a Szputnyik 1 elrepült, ki gondolta azt, hogy mostanra a fejünk fölött körülbelül 9000 műhold üzemel. Ha ezeket a műholdakat kikapcsolnánk, összeomlana a világkereskedelem, mert nem tudnánk a tengeri, szárazföldi és légiforgalmat ilyen sűrűséggel navigálni. Ezekre nem gondolt senki még 1957-ben, csak valami új iránt érdeklődtünk, valamilyen új irányba indultunk el. Ugyanez mondható el például a Föld-megfigyelésről. Ma már azt, amit a bolygókról tudunk, nagyrészt műholdas adatok alapján tudjuk, a légkör összetételétől a tengervíz emelkedéséig, a növénytakaró állapotának a vizsgálatáig vagy akár a digitális mezőgazdaságig. Műholdak adatai alapján tudjuk a precíziós mezőgazdálkodást folytatni, ami nagyságrendileg növeli a hatékonyságát a földi mezőgazdasági technológiáknak.

Magyarország az exobolygó programba eszközöket vagy kísérleteket visz?

Is, is. Szerephez jutott számos magyar cég egy miskolci vállalatnak, az Admatics Kft.-nek a vezetésével. Ők a radiátorokat gyártják ehhez az eszközhöz. Ez a szíve-lelke ennek az egésznek, hiszen az elektronikai eszközöknek a hőleadása vagy a fűtése kritikus kérdés. Ezt gyártják a magyarok, illetve a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudósai pedig az adatértékelést végzik, eleve a kísérletek összeállítását, hogy mit mérjenek, hogyan, milyen eszközökkel, ebben vesznek részt a kezdetektől vezetőként.

Ők tervezik meg a kísérletet?

Igen, van egy része, amit a magyarok terveznek meg, ezért is volt nagyon nagy megtiszteltetés, hogy egy néhány nappal ezelőtt Budapest láthatott vendégül 220 tudóst ebből a programból, egy háromnapos konferencián cseréltek eszmét az Ariel-programról Budapesten.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
Egy fontos szabályon változtatna az olimpia magyar kézilabdabírója

Egy fontos szabályon változtatna az olimpia magyar kézilabdabírója

Komoly erőnléti és mentális felkészülést kell végeznie Kiss Olivérnek, aki Bíró Ádámmal együtt játékvezetőként dolgozhat a párizsi olimpia kézilabdatornáján. Azt még nem tudja, hogy melyik mérkőzéseket kapják, de az biztos, hogy a magyarok csoportjában nem vezethetnek.

Joe Biden visszalépése után egyik fő szövetségesét veszítette el Olaf Scholz

A német pártok nagy része Joe Bident pártolta az amerikai elnökválasztási kampányban, az elnök visszalépése azonban új helyzetet teremtett. Az AfD szerint viszont Kamala Harris ajánlásával Joe Biden Donald Trumpnak tett "óriási szívességet".
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.07.23. kedd, 18:00
Haranghy Csaba
a Nemzeti Vízművek Zrt. vezérigazgatója
Nagyot mentek ma az amerikai tech papírok

Nagyot mentek ma az amerikai tech papírok

Vasárnap Joe Biden bejelentette, hogy visszalép a 2024-es amerikai elnökválasztástól. A befektetők és piaci elemzők véleménye egyelőre megoszlik arról, hogy milyen hatással lesz ez a döntés a piacokra. Ami viszont biztos, hogy az ázsiai piacokon vegyes hangulatban telt a kereskedés a váratlan kínai kamatvágást követően: a vezető indexek közül csak a Hang Seng tudott pluszban zárni. Ezt követően az európai tőzsdéken határozott emelkedést láthattunk, és a Nasdaq vezetésével az amerikai tőzsdék is felpattantak.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×