eur:
411.01
usd:
394.72
bux:
79231.83
2024. november 22. péntek Cecília
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter beszédet mond a várpalotai lőszergyár alapkőletételén 2022. december 15-én.
Nyitókép: MTI/Bodnár Boglárka

Szalay-Bobrovniczky Kristóf: a veszélyek korát éljük, de a biztonságunk a saját kezünkben van

Ha mi nem tesszük magunkat alkalmassá arra, hogy legalábbis elegendő elrettentő erőt mutassunk kifelé, akkor azt helyettünk nem fogja elvégezni más – mondta Szalay-Bobrovniczky Kristóf az InfoRádió Aréna című műsorában. A honvédelmi miniszter beszélt az ukrajnai háború tanulságairól, a Magyar Honvédség fiatalításáról, a haderőfejlesztés állásáról és arról is, miért katonanemzet szerinte a magyar.

Hol tart a haderő személyi állományának átalakítása ebben a pillanatban?

A veszélyek korát éljük, egy olyan időszakban élünk, amikor egy szomszédos országban XX. századi kegyetlenséggel és sok tekintetben hasonló módszerekkel vívott háború zajlik. Ez egy olyan helyzetet teremt, amiben nem várhatunk, és a magyar haderő harckészségét kell növelnünk. Ennek keretében a személyi állományban a legfontosabb feladat, amit ez év elején elkezdtünk végrehajtani, az a fiatalítás. El kell érnünk azt, hogy ez a haderő mind fizikailag fitt, mind szellemileg, erkölcsileg dinamikus, felkészült katonákból álljon, és ezt legalább három fontos ok indokolja. Az egyik, hogy évek óta folyamatosan érkeznek Magyarországra azok a csúcstechnológiás eszközök, amelyeknek az üzemeltetéséhez, az ehhez kapcsolódó protokollok elkészítéséhez, a harceljárások elkészítéséhez, az ezzel kapcsolatos kiképzések, gyakorlatok elvégzéséhez egy modern szemléletű, digitálisan is tájékozott tisztekre és altisztekre van szükség. Azok a harceljárások, amelyek az utóbbi időkben a szomszédban dúló háborúban is a szemünk előtt zajlanak vagy akár missziókban láthatjuk őket, egy másfajta, fiatalabb, nemzetközileg tapasztalt, nyelveket beszélő tiszti állományt tesz szükségessé és nem utolsó sorban egy önkéntes kiegészítésű haderőről beszélünk, amelynek a fiatalokat kell megszólítania, és ahhoz, hogy a fiatalok számára vonzó képet nyújtsunk, szükség van arra, hogy azokkal, akikkel találkoznak, akik a haderő gerincét képezik, akik a parancsokat adják, azok maguk is megtestesítsenek egy fiatal és dinamikus haderőt.

Hogy kell elképzelni az átalakítást? Ez a főtisztektől kezdve a tiszthelyettesekig ugyanolyan szabályok szerint zajlik? Egy főtisztnek nem feltétlenül kell kimennie a harcmezőre.

Az egyik alapelv az, hogy a harcoló állományt ne kelljen csökkenteni, hiszen a harcoló állomány megerősítése a feladat. Az évek során előállt egy olyan helyzet, hogy a tisztikar régebben szolgáló része, néhány tábornok is, miután nem állt rendelkezésre olyan megfelelő és méltányos rendszer, amelyben az ő szolgálatukat megköszönve ki tudtuk őket vezetni a rendszerből, növekedett azoknak a száma, akik nem a harc közvetlen irányításához kötődtek, hanem különböző pozíciókban, kicsit egymásra figyelve, megtalálták a helyeket.

Mi, civilek úgy mondjuk, hogy fejnehéz lett a rendszer.

Talán így is lehet mondani, igen, és az volt fontos feladat, hogy ezt változtassuk meg első körben. Először is a kormányhatározat létrehozott egy honvédelmi, szolgálati juttatás. Ez azoknak járhat, akik 45 évüket betöltötték és 25 év tényleges katonai szolgálat van mögöttük. Akik ezt az időszakot elérték, azokról dönthet a mindenkori miniszter úgy, hogy kiváljon az állományból és ebbe a szolgáltatási juttatási formába lépjen ki. Ez szerintem rendkívül méltó és méltányos útja a katonai szolgálat befejezésének. Azt is magában hordozza, hogy ha kilépnek a munkaerőpiacra ‒ és kilépnek a munkaerőpiacra, csak néhány nap, amióta ez a folyamat elindult, már hallom, hogy kiváló ajánlatokat kapnak kollégák ‒, ez az összeg akkor jár nekik a nyugdíjkorhatár eléréséig, ha a munkaerőpiacon bármekkora összegű juttatást kapnak. Emellett bent maradnak az úgynevezett honvédségi gondozási körben, ami sok elemből áll, ide tartozik az eddig felvett lakástámogatási eszközök futamidő befejeztéig való fenntartása, ide tartozik az egészségügyi ellátásban való részvétel, ehhez egy törvénymódosításra van szükség, de az folyamatban van, ide tartozik a kegyeleti szolgáltatásoknak a fenntartása és az alkalmankénti egyenruha-viselet is.

Érdem, teljesítmény szerint dönt a mindenkori miniszter, ez esetben ön arról, hogy ezt a juttatást a rendszerből kilépő katona megkapja-e?

A miniszternek mindenkor van olyan joga, hogy akár egyoldalúan is a teljesítménye alapján vagy bármilyen szubjektív alapon döntsön egy adott személy szolgálati viszonyának megszüntetéséről. Itt elég világossá tettük azzal, hogy a 45 év fölötti és 25 év szolgálati időt letöltött katonákra vonatkozik ez a juttatási forma, hogy itt most ebben a sávban feldúsult állományt vezetjük ki ezzel a módszerrel, amelyik már nem közvetlenül ahhoz a dinamikus, modern felfogású generációhoz tartozik, amelyet a Magyar Honvédségben előre kell engednünk.

Mostantól a 25 év tényleges szolgálati idő és a 45 éves életkor mint kilépési pont a rendszer része marad, vagy ez egy egyszeri fiatalítás?

Ez most egy egyszeri fiatalítás, de azt fontosnak tartom, hogy a jövőben ez egy előre látható és mindenki számára világos szabályzók szerint meghatározott módon jöhessen létre. Ezen dolgozunk, hogy az elkövetkezendő törvényi munkában ez megjelenjen, hiszen ez egy fontos életpálya-szempont. Aki úgy dönt az élete során, és nagyon fontos lenne, hogy minél többen így döntsenek, hogy katonának áll, az egyébként enélkül is tudta, hogy nem mindenkiből lesz Napóleon, de most egy teljesen nyilvánvaló módon fogjuk tudni lehetővé tenni számukra, hogy bizonyos pontokon ki tudnak lépni.

Az már világos, hogy a tiszti, illetve a tiszthelyettesi állománynak milyen részét mekkora arányban érinti ez a fiatalítás?

A fiatalítás a felsővezetői szinten lezárult, ott meghoztam azokat a döntéseket, amelyek szükségesek, minden érintett tájékoztatva is van már erről. Nagyon sok parancsnok megerősítést kapott a jelenlegi pozíciójában, mert azt gondolom, hogy minden olyan kritériumnak, amit egy fiatal, dinamikus, nyelveket beszélő, missziókban járt, fizikailag is fitt katonatisztnek teljesítenie kell, erre alkalmas. Ahol csere van, azok már beléptek, és most egy második folyamat van, amikor ezek az új parancsnokok javaslatai alapján döntések fognak születni. Február közepére ez a folyamat le fog zajlani és mindenki meg fogja találni benne a helyét.

A Magyar Honvédség NATO-hadseregnek számít. Kell erről a folyamatról értesíteni a NATO bármely szervezetét?

Ez arányaiban is egy kicsi változás, nem olyan mértékű változásról beszélünk, hogy ez a magyar haderő NATO-alkalmazhatóságát bármilyen tekintetben érintené, sőt, azt javítja, hiszen a harckészség növelése végső soron a célunk vele. Magyarország a NATO-nak elkötelezett és megbecsült tagja. Magyarország számos területen jól teljesít a NATO-ban, amit minden fórumon visszaigazolnak.

Miért tartja fontosnak azt hangsúlyozni, hogy a magyar egy katonanemzet? Egyáltalán, miből látja, hogy a magyar katonanemzet? A történelmünk csatáiból?

Igen, ha visszatekintünk arra az ezer évre csak, amit a Kárpát-medencében töltöttünk, a magyar történelem folyamatos csaták és háborúk láncolatával írható le. Generációról generációra szembesülnünk kellett azzal, hogy rajtunk kívül senki más nem fog minket megvédeni. A biztonságunk a saját kezünkben van. Ismerjük a középkor harcait, ismerjük a nagy függetlenségi és szabadságharcainkat, ismerjük ’48 történetét, hiszen ebben az évben lesz 175 éves a mi közvetlen jogelődünk, a Magyar Honvédség, amely egyébként egy nagyon fiatal haderő volt és teljesen spontán jött létre, és sorolhatnám a XX. század nagy kataklizmáit, de akár ’56-ot is, amikor a magyar nemzetnek fegyvert kellett fognia. Ezt az utóbbi 40-50 évben különböző okokból elfelejtettük, háttérbe soroltuk és kevésbé tartottuk fontosnak, de ettől még tény. Saját magunk biztonsága a saját kezünkben van. Érdemes észrevennünk, hogy ez egy időláncolat és érdemes észrevennünk, hogy ha mi nem tesszük magunkat alkalmassá arra, hogy legalábbis elegendő elrettentő erőt mutassunk kifelé ahhoz, hogy senkinek soha eszébe se jusson Magyarország felé fordulni, akkor azt helyettünk nem fogja elvégezni más. A NATO természetesen egy biztonsági garanciát ad emellé, de a NATO is nemzeti haderők fölajánlásából létező egység, ami egy védelmi egység ráadásul, de ha nincsenek erős, magabiztos, jól felfegyverzett és kiképzett, magas harci morállal rendelkező csapatai, akkor a NATO sem ér sokat. Tehát nekünk el kell végeznünk a házi feladatunkat, így megvehetjük a világ összes harckocsiját, drónját, ágyúját és egyéb eszközét, ha a magyar fiatal nem elkötelezetten és bátran áll ezek mögé és nem kész a hazája védelmére lelkileg –amit sok mindennel elő tudunk segíteni, az egyik az, ha fölfedezi, hogy ő egy hosszú történelmi láncnak a része –, akkor nem érnek semmit ezek az eszközbeszerzések. Tehát én ezért hangsúlyozom, hogy a magyar katonanemzet, mert eddig is és most is a saját védelmünk a saját kezünkben van.

A magyar civil lakosság honvédséghez való hozzáállásán látszik, hogy a magyar egy katonanemzet?

Az elmúlt negyven-ötven évben sok minden változott. Sokakban él a néphadsereg sorozott időszakának emléke, ami egy érdekes ellentmondás, hogy legtöbbünk a családi ebédeknél, a közösségi helyeken a legjobb történeteket a sorkatona-időkből hallunk, mégis kollektíven azokra az időkre negatívként emlékezünk. Ebben sokat segített az azt követő szociálliberális politika is, amely részben befeketítette ezt, részben pedig szükségtelennek tartotta, mert kitört a világbéke, nem lesz itt soha többet háború, drága, minek ez az egész, időkidobás volt. Ezzel a néphadsereg emlékét is befeketítette kollektív módon meg az egész, a haza fegyveres szolgálatát és védelmét célzó tevékenységet. Ezáltal az utóbbi időben a kollektív gondolkodás elfordult a honvédelem ügyétől. Ezért is fontosnak tartom emlékeztetni mindannyiunkat, hogy a világ sajnos nem változott és látjuk a szomszédunkban dúló háborút, ami mutatja azt, hogy bizony, a XXI. században is Európa közepén két keresztény nép fegyverrel fordult egymás ellen, és ebbe a fél világ becsatlakozott. Sajnos nem tört ki a világbéke, szükségünk van ennek a szempontnak a figyelembevételére.

Mi jellemzi most a Magyar Honvédség személyi állományát? Milyenek az arányok a katonák, az altisztek, a tisztek meg a főtisztek között? És milyennek kell lennie ezeknek az arányoknak?

A modern, technológiailag jól felszerelt, jól kiképzett haderő nagyon sokat változott az utóbbi időszak, hiszen az eszközök egyre inkább digitális alapon működnek. Tehát ahogy haladunk időben, megnő azoknak az aránya, akik ilyen jellegű képzettséggel, háttérrel, nyelvismerettel rendelkeznek a tisztiállományon belül. Természetesen a legfontosabb, hogy a harcoló alakulatok száma legyen minél nagyobb, és így arányaiban el kell oda jutnunk, hogy nyilvánvalóan az irányított katona legyen a legtöbb, az altiszti, tiszti réteg pedig piramisszerűen csökken, ezért kell jól kiválasztott, az adott vezetői posztokra legalkalmasabb fiatal vezetőket megtalálnunk.

Mennyi tartalékosa van ma a Magyar Honvédségnek, amelyek behívható állapotban vannak, kiképzett állapotban vannak, egyáltalán ezzel a kontingenssel számolnak-e?

Én nagy, elkötelezett híve vagyok a tartalékosügynek, én magam is tartalékosnak jelentkeztem és katonai szolgálatomat több éven keresztül ebben a formában teljesítettem, ezért volt alkalmam belülről is megismerni ezt a folyamatosan változó rendszert. Itt arra a szempontra is érdemes figyelni, hogy a hivatásos és a tartalékos között van különbség. A hivatásos katona megélhetési útként tekint a katonahivatásra, és számára más szempontok fontosak. Nagyon fontos, hogy egy professzionális és elkötelezett haderőnk legyen. Számukra az illetmény, az életpálya, a képzés, az egészségügyi ellátás és számos ilyen szempont a legfontosabb. Egy tartalékos az életének egy részét, ha úgy tetszik, a szabadidejét fordítja erre, és nála más szempontok fontosak. Nála jelentős a közösséghez tartozás vágya és élménye, a hazaszeretethez való viszonya. Őt az mozgatja alapvetően. Tehát nagyon nagy érték és tartalék is van bennük. Magyarországon felállt egy területvédelmi ezredekből álló tartalékos rendszer, ez egy kiváló rendszer, ami lefedi az ország egész területét. Ennek a fejlesztése és építése nagyon fontos, hiszen tartalékos egyfelől lehet a hivatásos állomány mögött egy második vonalban lévő tartalékos, de lehet, és ez létezik Magyarországon, hogy területvédelmi tartalékos, amely a hivatásos állomány mellett, azzal párhuzamosan lokálisan, tehát helyi szinten épül. Helyi a kiképzése, helyi a szolgálatteljesítése és annak az adott régiónak a védelme van rábízva. Idén januártól alakult meg hét területvédelmi ezred, kettő már korábban is volt, ezek feltöltődtek és a most következő hónapoknak az lesz a feladata, hogy a hét területvédelmi ezred teljességében feltöltésre kerüljön helyileg behívott katonákkal.

Képes lesz a Magyar Honvédség arra, hogy ezeket a területvédelmi alakulatokat mozgásban tartsa, hogy ne rozsdásodjanak be? Ezek rendszeres feladatellátásra vannak kijelölve? Mert ha nem, akkor annak nem sok értelme látszik.

Persze. Ez egy szakmai kérdés, erre megvannak a kiválóan felkészült hivatásos és tartalékos tisztek, akik ennek a módját ismerik, hogy hogyan kell a felállított keretekre támaszkodva a kiképzések rendszerével, az alapkiképzés, majd pedig a rendszeres kiképzések folyamatával ezt az állományt folyamatosan morálisan is és fizikailag is harcképes állapotban tartani.

Hol tart most az úgynevezett digitális katonaprogram? Ez működik?

Igen. Azért szükséges ez, mert azoknak az eszközök nek a nagy része, amelyekre a haderőfejlesztés keretében már idejekorán leszerződtünk és folyamatosan érkeznek be az országba, bár hagyományos értelemben véve nagy vas, tehát valamilyen kerekeken guruló fegyver, de a digitalizációs foka nagyon magas már.Úgy is föl lehet fogni őket, mint lánctalpas ágyúval fölszerelt iPadek, és a katona, amely ezeket az eszközöket üzemelteti, használja, maga is az egyéni felszerelésen keresztül becsatlakozik ebbe a digitális világba. És az irányító rádiók, egyéb szenzorok és az irányító parancsnokok is ezekkel az eszközökkel modern, titkosított és digitális módon kell hogy kommunikáljanak. Ez szükségessé tesz egy olyan ökoszisztémát, amit kell teremtenünk. Ennek a megteremtése folyamatban van, de létre kell jönnie egy modern, XXI. századi képességnek, ami ezeket az eszközöket a digitalizáció korában egymással összehangolja.

Ezeknek a központja itt lesz Magyarországon? Mert NATO-hadsereg vagyunk, lehet akár valamelyik NATO-központban is.

Csak itt lehet. Ez a magyar nemzeti haderő elemi érdeke, hogy a saját vezetési rendszerünk és minden, amit a digitalizáció lefed, az egyéni katona, annak a harceszköze, az irányítási pontok, ezek magyar kézben legyenek és magyar infrastruktúrára épüljenek magyar kódokkal. Természetesen együttműködünk a NATO-parancsnokságokkal, de ahogy korábban is mondtam, a nemzeti haderőre támaszkodva.

Mi a lényege a Magyar Honvédség vezetésistruktúra-átalakításának?

Itt is a fő cél a harcképesség és a hadra foghatóság növelése. Adminisztratív támogató háttérintézményekből a harcolók irányába való átcsoportosítás, illetve az egyes parancsnoki szintek beosztásainak csökkentése, ez volt az alapvető kiindulási szándék. A fiatalítás erre még rásegít, és ez számos változtatást hozott. Az egyik például, hogy a korábbi szemlélőségeknek nevezett parancsnoki szintek most már parancsnokságok, hiszen egyértelművé kellett tennünk és a magyar katonai hagyományokhoz is jobban illeszkedik ez a kifejezés, hogy itt egy parancsirányítási rendszer van. A vezérkar szintén a magyar katonai hagyományokban gyökerező és a nemzetközi kapcsolatrendszerben világosan érthető kifejezés, ami utal arra, hogy ez a haderő vezetése. A miniszterelnök katonai irodája nem feltétlen közvetlen ehhez kapcsolódik, ez inkább ahhoz, hogy a miniszterelnök a most, novemberben hatályba lépett honvédelmi törvény alapján többletjogokat nyer a haderő irányítására bizonyos szituációkban, és kifejezett érdeklődéssel fordul a haderőfejlesztés kérdései felé. Szüksége van egy olyan csapatra, amely ebben a munkájában őt segíti, ezek kiváló, magasan képzett katonatisztek, akik az én munkámban is nagyon jelentős segítséget nyújtanak, hiszen a miniszterelnök figyelme egy ilyen rendszerben nagyon sokat számít.

Ha már a hagyományoknál vagyunk, a csapattiszt meg a vezérkari tiszt megkülönböztetésnek lesz értelme? Mert a régi magyar katonai rendszerben volt.

Igen, hosszú távon Magyarországnak a vezérkari képzési rendszerét javítanunk kell. Itt magas minőségű képzéseink vannak, de kifejezetten vezérkari tisztképzés felé el kell mozdulnunk.

A haderőfejlesztéssel foglalkozó állami szervezeteknek most mi a rendszere?

Talán néhány szó a védelemiparról, hiszen a haderő fejlesztése nagyon erősen kötődik ehhez, és nagyon fontosnak érzem azt hangsúlyozni, hogy mi a célunk ezzel. A védelemipar adja minden ország haderőfejlesztésének a gerincét, azt a biztos pillért, támaszt, ami alapján a honvédségben vagy a haderőben használandó eszközök beszerzését, a folyamatos alkatrészellátását, karbantartását biztosítja bármilyen vészhelyzet esetén, legyen az akár egy pandémia, amikor a különböző ellátási láncok lelassulnak. Ez persze soha nem lesz tökéletesen úgy, hogy mindent itthon gyártunk, hanem ez egy kombinációja az itthon gyártott és külföldről beszerzett eszközöknek, de törekednünk kell arra, hogy minél nagyobb arányban Magyarországon történjenek azoknak az eszközöknek a gyártása, ami a haderő és a magyar emberek biztonsága szempontjából fontos. Évekkel ezelőtt elindult ez az építkezés, és Magyarországon megjelentek a nagy fegyver- és eszközgyárak a magyar állammal vegyesvállalati vagy egyéb struktúrában. Az országban több helyen vannak ilyen üzemek már, amelyek részben már termelnek, részben pedig az építésük zajlik. Ezt egy holdingba csoportosította a magyar állam, és a legutóbbi kormányátalakítást követően ezt a honvédelmi tárcához kapcsolódó holdingot a korábbi miniszter, Palkovics László vezérigazgatóként irányítja. Így tehát egy ernyő alatt van a magyar haderő fejlesztése katonai szempontból, és az ezt támogató védelemipar is. Ez természetesen nagyon komolyan hozzájárul a magyar gazdaság növekedéséhez, ha úgy tetszik, egy újabb henger a magyar gazdaság motorjában, hiszen itt munkahelyek keletkeznek, hiszen itt komoly adóbevétel keletkezik és azon keresztül, hogy fontos és manapság a nemzetközi védelemiparban hiánycikknek számító eszközök előállításával Magyarország nemzetközi tekintélye és exportmennyisége is növekszik.

Mi a védelmi ipari beszerzések logikája? A politika megmondja, hogy mi a feladat, a katona megmondja, hogy azt milyen eszközzel lehet teljesíteni, a holding meg beszerzi a hozzávaló eszközt?

Ennek a gyökere természetesen katonai tervezés. A katonák a maguk szakmája szerint meghatározzák azokat az igényeket, amelyek a haza védelmére és a magyar emberek biztonságához nekik szükségük van. Ebből képződik egy haderőfejlesztési terv. Ez meghatározza rövid-, közép- és hosszú távon, illetve eszköztípus szerint azt, hogy az az elképzelés, amit a katonák elénk tettek, honnan, milyen feltételekkel és hogyan szerezhető be, és akkor ennek megvannak a megfelelő, minisztériumon belüli szervei, amelyek aztán ezeket a beszerzéseket a különböző ide vonatkozó hatályos európai uniós és hazai jogszabályok és közbeszerzési eljárások szerint lefolytatja.

Mekkora a magyar haderő költségvetése? Ezt GDP-arányosan szokták a bűvös 2 százalékhoz mérni. A miénk mennyi?

Igen, ebben az évben elérjük a 2 százalékot vagy annak nagyon közelében leszünk, ez most egy technikai kérdés. Ha nagyobb lesz a GDP, mint amennyit eredetileg terveztünk, akkor annak közelébe leszünk, de mindenképpen korszakhatár és nagyon fontos lépés, hogy miután nagyon messziről indultunk, most fölértünk oda, hogy már a bűvös 2 százalékot közelíti. Ez a NATO-ajánlás, ezen belül ennek a 2 százaléknak a 20 százalékát támogatja a NATO, hogy eszközbeszerzésre fordítódjon, ami egy folyamatos megújulást és fejlesztést tesz lehetővé. Ezt Magyarország bizonyos években, amikor nagy eszközbeszerzési évek vannak, messze túl is haladja. A 2 százalék egy padló, ide mostantól megérkeztünk, ennél lejjebb nem tudom elképzelni, hogy a következő évek biztonsági körülményei között a nemzeti költségvetés mehetne, ennél csak följebb tud menni és bízom benne, hogy fog is, mert ha hamar el akarjuk érni azt a biztonsági szintet, ami a jelenlegi veszélyek korszakában szükséges, akkor arra költeni kell.

Mi fogja megmutatni a megfelelő biztonsági szintet, ami más nyilván békeidőben, mint egy szomszédban zajló háború idején? Mi lesz a mi megfelelő biztonsági szintünk?

Ez is részben katonaszakmai kérdés, ez jól leírható katonai nyelven, hogy egy olyan földrajzi adottságú, népességű és gazdasági teljesítőképességű országnak, amilyen mi vagyunk, milyen haderőre van szüksége ahhoz, hogy az állampolgárai biztonságban aludjanak. Ennek a környékén vagyunk, de a mai modern, fejlődő, mindenben a csúcstechnológiát használó világban határ a csillagos ég. Mindig lehet eggyel jobb eszköz.

Az eggyel jobb eszközt most mihez kell mérni? A szomszédban dúló háborúban használt eszközökhöz? A NATO általános eszközszínvonalához?

Ezek szempontok. Természetesen nagyon közelről és alaposan vizsgáljuk az orosz–ukrán háború tapasztalatait és az ott használt eszközöket, az ott használt harceljárásokat, amennyire ez látható, és ezeket beépítjük a haderőfejlesztésünk folyamatába, és az ebből levont tanulságokat alkalmazzuk.

Hol tart a kerekes meg lánctalpas harcjárműveink cseréje? A Lynxek érkezéséről van szó, Leopardokból van már itt korábbi verzió és az igények szerint úgy tudjuk, hogy gyártódik a magyar hadsereg számára már.

Igen, Magyarországon van 12 Leopard, ez egy német gyártmányú, nagyon modern harckocsi. Ennek egy továbbfejlesztett változatából fog érkezni további 45 darab a következő években, tehát a harckocsiképességünk jelentős lesz, és ezzel is visszaépül egy a 2010-es évek elejére egy teljesen leépített képesség. Különböző okokból az előző, baloldali kormányok eladták, elkótyavetyélték, engedték elromlani és használaton kívül esni a teljes magyar harckocsiállományt és a teljes magyar tüzérséget.

Mihez képest kell elégségesnek tekinteni a teljes magyar harckocsiállományt? A rendszerváltás idején, ha valaki kinézett a tatai gyakorlótérre, ott állt legalább 80 T-72-es harckocsi, ahhoz képest ez a 40 nem tűnik nagyon soknak, akkor sem, hogyha más.

Ezek nagyon modern eszközök egyrészt, másrészt pedig kiegészülnek például az ön által is említett Lynxekkel, magyarul Hiúzzal, ami bár nem nevezzük harckocsinak, inkább páncélozott harcjárműnek, de ezekből több száz érkezik. Ezek egy kicsit könnyebbek, kicsit kisebb rajta a fegyver, viszont mozgékonyabb, csapatszállításra is alkalmas és megjelennek a PzH-2000-es önjáró lövegek, melyek civil nyelven szólva olyan nagy ágyúk, amit egy harckocsiszerű lánctalpas eszköz juttat abba a pozícióba, ahonnan neki tüzelnie kell.

Önjáró löveg.

Önjáró löveg, és ezek egysége adja pont a tatai dandárra támaszkodva azt a nehézdandárt, amely NATO-vállalásunk is, és ennek az évtizednek a végére teljes egészében föl fog állni. Ez bőven elegendő képesség ahhoz, hogy Magyarország nehézfegyverzeti igényét és a NATO-nak tett felajánlását kielégítse.

Milyen lesz a légi képessége az új Magyar Honvédségnek? Mi kell ahhoz még, hogy legyen?

Magyarország elkötelezett a Gripenek mellett az elmúlt években, és egy ilyen Gripen-flottát üzemeltetünk most már elég régóta. Kiváló gépek, amelyek részt vesznek Magyarország légtérvédelme mellett számos NATO-misszióban is, úgynevezett légtérrendészeti feladatok végrehajtásában. Most már harmadszor voltunk a balti államokban négy hónapos időtartamban, amikor az Oroszországgal közvetlenül szomszédos balti térség légterének rendészeti feladatait látták el a Gripenek nagy megelégedésre. Ezek a mai napig is csúcstechnológiát képviselő és hazánk légterét biztosító eszközök. Érkeznek szállító repülőgépek, érkeznek sugárhajtású kiképzőgépek, illetve felderítő gépek, amelyek részben a vadászrepülőgépeinkhez szükséges képzésben, részben pedig felderítő feladatokban fognak tudni részt venni. A kisebb, tehát a 145-ös Airbus gyártmányú helikoptereink már megérkeztek és most a 225-ös nagyobb Airbusokat várjuk. Tehát itt is folyamatos a fejlődés.

Mi dönti el, hogy Magyarország kitől vásárol?

Alapvetően katonaszakmai szempontok. Utaltam a tervezés folyamatára, azok nagyon fontos szempontok abban, hogy milyen eszközöket építünk be, melyek kompatibilisek a már meglévőkkel, de van egy olyan elhatározott politikai szándékunk is, hogy amennyiben ez lehetséges, akkor európai gyártók termékeire támaszkodjunk mind a védelemipar Magyarországra hozatalában, mind pedig az eszközbeszerzéseinkben, hiszen Európában élünk és Európa biztonsága feltétlen szükségessége és elengedhetetlen velejárója Magyarország biztonságának is.

Az európai gyártó, akinek van Magyarországon már gyártókapacitása, az stabil partnerünk marad?

Igen. Az Airbusnak van alkatrészgyára Gyulán, a Rheinmetall nevű német cégnek van, már elindult a gyártása a zalaegerszegi üzemében és a csehek használják azt a kézifegyvergyárat, ami Kiskunfélegyházán működik. Ezek nagyon fontos partnereink, de itt vannak a Gidran névre keresztelt összkerékmeghajtású páncélozott harcjárművünk, amely török gyártmányú, és ezeknek a kiegészítő felszerelésw is Magyarországon zajlik, Kaposváron.

Kellett-e a Magyar Honvédség készültségi állapotán változtatni, amikor Lengyelországban, mint utóbb kiderült, eltévedt ukrán légvédelmi rakéta csapódott be? Elég nagy rémület volt, amikor a hír éjszaka kijött, hogy lengyel területre rakéta csapódott be.

Igen, de akkor nagy szükség volt az azonnali higgadt és gyors kommunikációra a NATO-államok között. Magam is beszéltem akkor a NATO főtitkárával, hiszen egy ilyen helyzetben Magyarország még a normálisnál is jobban fölértékelődik, hiszen közvetlen közelben vagyunk. Ilyenkor nagy a káosz, nem lehet pontosan tudni, hogy mi történik és minden információ sokat segít, és látni kellett, hogy a különböző vezető NATO-államok is miként viszonyulnak ehhez a helyzethez.

Mindenki azt mondta, hogy nyugalom.

És mindenki azt mondta, hogy nyugalom. Magyarország a háború kitörése óta a béke pártján áll és arra inti a feleket, hogy tárgyalóasztalnál a békére törekedve oldják meg ezt a konfliktust, hisz ameddig fegyveres harc fennáll, addig sajnos annak a véletlen vagy szándékos eszkalációja egy állandó veszély. Ez a lengyel incidens is magában hordozott egy további eszkalációs veszélyt, ezt hál’ istennek sikerült akkor kezelni és így nem került erre sor.

Milyen készültségi állapotban van most a Magyar Honvédség, hogy a szomszédban háború van?

A Magyar Honvédség természetesen a keleti határainkat folyamatosan a megfelelő módon figyeli és készenlétben áll, a légierőnk és a légvédelmünk is magas készültségi állapotban van a háború kitörése óta. Ez az incidens amúgy is olyan rövid ideig történt, hogy nem kellett az egész haderőt megmozdítani, de akkor természetesen azonnal megtettük a részleteiben talán itt nem kibontható lépéseket, amelyek egy abban a helyzetben esetleg kialakuló eszkalációt kezeltek volna.

Lehet-e abból messzemenő következtetést levonni a magyar légvédelmi rendszer fejlesztésére, hogy a köztársasági elnök nem olyan rég megtekintette az izraeli vaskupola-rendszert, ami kimondottan a világ legjobb védelmi rendszere?

Igen, nekem is szerencsém és módom volt részt venni ebben a delegációban, elnök asszonnyal együtt hallgattuk végig azt a prezentációt és néztük meg azokat az eszközöket, amelyek a méltán híres vaskupolarendszert képezik, de azt is örömmel mondhatom, hogy a vaskupola így egyben nem is eladó, de annak részei már érkeznek Magyarországra. A vaskupola egy többrétegű légvédelmi rendszernek az egyik rétege, hiszen Izraelnek más jellegű a fenyegetettsége, mint a miénk. Magyarország egy a vaskupola logikájára épülő, annak elemeit használó védelmi rendszert épít ki. Érkeznek azok a radarok, amelyek a meglévő radarállományunk kiegészítésével és a szintén beérkező, egyébként NASAMS gyártmányú úgynevezett Amran rakétákat használó légvédelmi rakétarendszer.

Ukrajnában dolgoznak ezek a rakéták.

Igen, és a radar, ami ugye lát, a rakéta, ami a látott objektumot, ha szükséges, akkor kilövi, ennek az együttműködéséből keletkezik egy olyan légvédelmi rendszer, ami vaskupolaként működik az ország fölött.

Mikorra kell elkészülnie? Van-e már kijelölt céldátum?

Természetesen van kijelölt céldátum. Ezek az eszközök idén és jövőre már a legnagyobb részben megérkeznek, úgyhogy a legutolsó fázisában vagyunk a kiépítésének.

Kell-e a Magyar Honvédségnek arra készülnie, ha Ukrajnában a háború Kárpátaljához közeli területekre húzódik, akkor mi a teendő?

A Magyar Honvédségnek minden eshetőségre föl kell készülnie és föl is van készülve arra, hogy Magyarország határait és a magyar emberek biztonságát garantálja. Egyelőre a háború Ukrajna keleti határainál dúl és bár nem akarom az elemzők kenyerét elvenni, de minden jel arra mutat, hogy egyik fél sem igazán bír a másikkal. Sajnos a konfliktusnak a katonai megoldása nem nagyon látható, és nem várható, hogy hamar megtörténjen ez. Egyelőre a háború Ukrajna keleti határánál vagy annak közelében zajlik, így a mi határaink biztonságban vannak.

Mit tanított a Magyar Honvédségnek a majdnem egy éve tartó orosz–ukrán háború? MI az az információ, amit mostantól be kell írni a tankönyvekbe?

Nagyon sok dolog jut most az eszembe. Alegfontosabb a harckészség növelése. Magyarországnak meg kell szerveznie magát, a haderejét eszközök tekintetében, kiképzettség tekintetében, személyi állomány tekintetében, arra a szintre kell hozza, és ezen jó úton vagyunk, de még van munka előttünk, hogy megfelelő elrettentő erőt tudjon nyújtani bármilyen konfliktusra. Vannak tapasztalatok az orosz–ukrán háborúból, de nem pusztán onnan fenyegethetik Magyarország veszélyét, hiszen ne felejtsük el, a déli határainkon folyamatosan, egyre intenzívebben megjelenő nyomás van a bevándorlók özöne révén. Múlt héten jártam Belgrádban, a szerb védelmi miniszter kollégámmal kicseréltük az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat, és ők is megerősítették, hogy nem pusztán a számuk növekszik az odaérkező, tipikusan megélhetési bevándorlóknak, akiket embercsempészek visznek oda, hanem a szervezettségük is. Időnként az embercsempészek kezében fegyver is van, hiszen ezeket egymás ellen is használják. De ez csak egy szempont, a Nyugat-Balkán stabilitása egy másik szempont, ami nem pusztán az orosz–ukrán háborún kell hogy a figyelő szemeinket tartsa, hiszen ott van Koszovó, egyre több hírt hallunk az ottani feszültségekről, és Koszovó azért is jelentős nekünk, mert a NATO legnagyobb szárazföldi missziójában jelentős magyar erő tartózkodik. A tavalyi magyar tábornok vezette a koszovói missziót. Ez azért is fontos, mert nem pusztán a szavak és a diplomácia szintjén vagyunk jelen a Nyugat-Balkán stabilitásának megőrzésében, hanem a NATO keretében ilyen módon katonailag is, és jelen vagyunk Bosznia-Hercegovinában is az EU Althea nevű missziójában, szintén egy komoly magyar kontingens teljesít ott kiválóan szolgálatot. Nem véletlen mondtam az elején, hogy a veszélyek korát éljük, néznünk kell, hogy mi történik a Nyugat-Balkánon, néznünk kell, hogy mi történik a keleti határainkon. Harcképesség, elrettentő erő, ezek a tanulságok, amiket levonunk ebből.

A svéd és a finn NATO-csatlakozást a magyar parlament ratifikálja most, miután a legfrissebb hírek szerint a törökök valószínűleg biztosan nem, mert ott napról napra romlik a viszony.

Ebben a kérdésben is az álláspontunk teljesen világos volt, Magyarország nemcsak örömmel fogadta, hanem aktívan támogatta ezeknek az országoknak a meghívását a NATO-ba, hiszen ez meghívás alapján történik. Tavaly nyáron ott voltunk a madridi NATO-csúcson miniszterelnök úrral és a külügyminiszterrel, ahol erről döntés is született, és a kormány ezt követően meg is hozta az ezt támogató döntését, amelyet átadott a parlamentnek. A parlament, ahogy azt a különböző politikai csatározásokból az Európai Unióval láthattuk is, sajnos eléggé elfoglalt volt azzal, hogy a rendre változó és egyre nagyobb méreteket öltő európai uniós igényeknek megfeleljen, így erre a szavazásra nem került sor, de megmondtuk, a miniszterelnök különböző partnereinek is egyértelművé tette, hogy a most induló parlamenti ciklusban erre sor fog kerülni, és azt is világossá tettük mindenkinek, a NATO-vezetésének is, hogy biztosan nem Magyarország lesz az utolsó, aki ezt a ratifikációt elvégzi, biztosan nem kell egyik nemzetnek sem Magyarországra várni, és ezt látjuk is, hogy így van.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk

Aki fittyet hány a hóhányásra, csúnyán megjárhatja

A hirtelen jött hideg és hóesés nem csak az autósokat, a tömegközlekedőket, de a gyalogosokat is próbára teszi. Az ingatlantulajdonosoknak pedig fokozott figyelmet kell fordítaniuk a környezetükre, hiszen a havas vagy jeges járdák csúszásmentesítése az ő feladatuk, jogi felelősség terhelhetik őket, ha valaki elesik és megsérül.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.11.22. péntek, 18:00
Bernáth Tamás
Nyugat-Balkán szakértő, a Mathias Corvinus Collegium oktatója
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×