Azt mondta a NATO-főtitkár: nem láttunk arra utaló jelet, hogy Putyin elnök megváltoztatta volna az Ukrajna ellenőrzésére és a nemzetközi rend átírására irányuló törekvéseit. Mi volna erre utaló jel, mit kéne keresnünk?

A NATO-főtitkár látja a műholdképeken a csapatok mozgását, mi látjuk katonai szemmel azt, mit ürítettek ki, látjuk az átcsoportosítást, és azt is, hogy kivonulnak a kijevi hadszíntérről, kivonulnak Csernyihivről és Szumi város környékéről is. Ezeket az alakulatokat feltöltik, utána átcsoportosítják és a Krím-félszigetről induló alakulatokkal, majd a donyecki, luhanszki térségben lévő alakulatokkal megpróbálják a Kelet-Ukrajnát védő 10-12 ukrán dandárt felszámolni, harapófogóba fogni, bekeríteni.

Ez a teljes cél, vagy ha ezzel készen vannak, akkor visszajönnek azokra a területekre, ahonnan most átcsoportosítanak?

A szárazföldi erőkkel, a beazonosított 120 zászlóalj-harccsoporttal nem is lehetett volna nagyobb területet elfoglalni, mint a határtól kiindulva egy 150-200 kilométeres sáv. Mi azt látjuk katonailag, hogy a tengerpartot teljes ellenőrzés alá szeretnék vonni. Az oroszok már Mikolajivnál elakadtak, nem tudtak még eljutni Odesszáig a szárazföldi erők, viszont a Krímről kiindulva a donyeck-luhanszki térséggel megteremtették a szárazföldi összeköttetést, most már csak Mariupol egyes részein van ellenállás. Azokból a célokból, amiket Putyin kitűzött, a nácítlanítás, az ukrán kormányváltás, Kijev semlegesítése, tehát elzárás a NATO-tagságtól, nagyon sok megvalósíthatatlan. Bár a teljes megszállás nem volt cél, de nem is lehetett volna, mert ahhoz iszonyú mennyiségű katonára lenne szükség. Csak az előbb említett sávnak a megszállásához 600 ezer katona kellene, hiszen mi úgy számolunk, hogy békeidőben ezer lakos mellé 50 katonára vagy rendőrre van szükség, háborús helyzetben viszont 250-re. Valami sikert szeretne felmutatni Putyin, hiszen ketyeg az idő a gazdaságban, ketyeg az idő a szankciókkal, és arcvesztés nélkül szeretne kiszállni. Harkiv lehet az a város, amelyet az oroszok beírhatnak a győzelmi jegyzőkönyvekbe, és utána ülnének majd tárgyalóasztalhoz. Amennyiben Ukrajna semlegessége a cél, akkor látnunk kell, hogy öt olyan státuszú ország van, amelynek a nagyhatalmak garantálják a biztonságát: Ausztria, Svájc, Finnország, Svédország és Írország is ide tartozik, viszont azt tudni kell, hogy a semlegesség a legdrágább, hiszen egyedül kell mindent megoldani. Ausztria 1 főre eső GDP-je 53 ezer dollár, Svájcé 93 ezer, Írországé 106 ezer.

Ukrajnáé meg nem ennyi.

Ukrajnáé most valószínű nem ennyi. Általában egy kis haderőt kell fenntartani, ami ezeknél az országoknál méretarányosan 19-14 ezer fő lehet. Ezeknek a hadseregeknek területvédelemre kell berendezkedniük és körülbelül a tízszeres békelétszámot kell tudni mozgósítani, tehát egy Svájc is a húszezer főjéhez képest 240 ezer embert mozgósít háború esetén, de ott van még a nagyhatalmi garancia is. Már vannak olyan jelzések, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Törökország, Németország, esetleg Kanada garantálná Ukrajna semlegességet, hiszen ’91-ben is ez volt a megállapodás azzal kiegészítve, hogy Ukrajna atomfegyvereit le kell szerelni és a két nagyhatalom között mintegy semleges országgá lesz kinyilvánítva. Ez változott meg azzal, hogy Kijev a NATO-ba törekedett.

Említette az orosz kezdeti katonai célok között az úgynevezett nácítlanítást. Ennek a politikai tartalma talán most már jól ismert. Katonai tartalma ennek mi?

Katonai tartalma kevesebb van, ismerünk egy Azov-ezredet, amelyik Mariupolban védekezik. Ezek korábban alakultak, egy közel kilencszáz fős neonáci csapatra támaszkodó katonai alakulat, amely mintegy kilencezer ember megöléséért felelős a kelet-ukrajnai területeken egyes források szerint. Katonai szempontból nyilván ennek az ezrednek az elfogása és felszámolása lehet a cél, illetve a nácítlanításba mi inkább a túlzott nacionalista vonalat érjük.

Igazolható-e már ennyivel a háború kezdete után, hogy az orosz tervezés nem erre a helyzetre készült, nem számolt az ukrán ellenállással?

Az egyértelmű, hogy az oroszok a korábbi kazahsztáni bevonulás forgatókönyvében gondolkodtak, hiszen a közel 120 zászlóaljból az egyharmadát küldték be első nap, miután légi, manőverező robotrepülőgép- és rakétacsapásokat mértek, azokat is figyelmeztető jelleggel. Ez azt jelenti, hogy nem romboltak le egy repülőteret, csak két kifutópályát. Jelezték, hogy nem kívánunk megsemmisíteni, kevés áldozatot szeretnénk. A tervezés első fázisában az ukránok halogató harcot folytattak, visszavonultak a határtól, de meg tudták állítani az orosz erőket. Erre Moszkva 50 százalékkal emelte a létszámot, tehát még 60 harci zászlóaljat küldött be Oroszország a frontra. Egy zászlóalj körülbelül 40 harckocsit, harcjárművet és 100 egyéb támogató járművet tartalmaz. Ennek ellenére az oroszokat megállították az ukrán stratégiai tartalékban lévő nyolc dandárral, amiből három harckocsidandár volt. Bár mélységben elérték a kitűzött célokat, hiszen napi 20-30 kilométert mentek sík terepen, sőt, a Krím-félsziget környékén 300 kilométert is megtettek, de a nagyvárosoknál nem tudták a mennyiségi, minőségi fölényüket érvényesíteni. Az köztudott, hogy a városokban a terep mindig a védőnek kedvez, mert be kell menni az utcák és a házak közé, ami a harckocsizóknak való hely, nehéz előrejutni helyismeret nélkül, és minden irányból lőhetnek rájuk.

Hogyan fordulhatott elő az, hogy nem ismerték fel, hogy nem sóval és kenyérrel fogják őket várni egy olyan országban, amelynek a történetét, a népességét és a nyelvét is ismerik?

2018-ban jelent meg egy felmérés arról, hogy viszonyul egymáshoz a két ország. Körülbelül 60 százalékban barátinak gondolta mind a két ország a másikat, és a kis testvérének tekintette Oroszország Ukrajnát. A hírszerzési információk valószínűleg alábecsülték azt, hogy egy új nemzetről van szó, amely ragaszkodik a függetlenségéhez és szeretne csatlakozni az unióhoz, és a NATO-val már évekkel ezelőtt megkezdődött az ukrán haderő átállítása és kiképzése. Magyarul nem reálisan mérték fel, sőt, alábecsülték az ellenállást. Az ukrán haderő fiataljai, századosai, főhadnagyai, akik szakaszokat, századokat vezetnek, már mind NATO-iskolát végeztek. Azt tudni kell, hogy az amerikaiak a feladatcentrikus harcászatot jól művelik, jól manővereznek, és ők már nem állnak át az oroszok oldalára.

Ezt nem tudta az orosz hírszerzés?

Az orosz hírszerzés is nyolc évig készült ezekre az akcióka, de alábecsülte az ukránokat. Azt gondolták, hogy mivel az első napon Ukrajna teljes területén csapásokat tudtak mérni rakétákkal, a légierővel, a cirkáló rakétákkal, manőverező robotrepülőgépekkel, ezért a pszichikai hatás, plusz a megjelenő orosz fegyveres erők az ellenállást nagyon legyengítik. Azzal számoltak, hogy mint Grúziában, 8-10 nap alatt teljesíteni tudják a kitűzött célokat.

Tisztán katonai szempontból nézve mind a két fél célszerűen műveli a harcot?

Igen, azt lehet mondani, hogy mind a két fél profi módon teszi a dolgát. Nyilván más felhangok is vannak, de azért szoktuk ezt cáfolni. Ez az orosz haderő egy közel 1600 kilométeres arcvonalról indult meg 120 zászlóalj-harccsoporttal, gyorsan előretört, elakadt a nagyvárosoknál, aztán azokat kikerülte, tovább támadott. Azt lehet mondani, hogy viszonylag motiváltak. Most már 40 nap körül nyilván csökken a harci morál, hiszen korábban majdnem egy évig gyakorlaton voltak ezek a katonák. A parancsnokaik példamutatóak, öt tábornokuk esett el az arcvonalban, azaz, ahogy Rommel, elölről vezetnek, ott vannak, példát mutatnak és a katonák követik őket. A területi nyereség is azt mutatja, hogy ezt teljesítették. Ukrán részről jól alkalmazzák a lesállásokat, amikor az előrevonuló erőket oldalról megtámadják, páncéltörő rakétákat alkalmaznak, ezt hívjuk úgynevezett gerilla vagy aszimmetrikus hadviselésnek. Bátran manővereznek és próbálják a logisztikát kilőni, hiszen tudják, hogy az elöl harcoló zászlóaljaknak, ha nem lesz üzemanyaguk, lőszerük, akkor nagy gondban lesznek. Ugyanez a gondja az ukrán erőknek is, hiszen Kijev környékére érkeznek be fegyver-, lőszerszállítmányok, de azt még el kell juttatni 600-800 kilométerre a donyecki medencébe úgy, hogy légi fölényben vannak az oroszok.

Mit jelent a légi fölény?

Három fokozata van. Van a kedvező légi helyzet, amikor egy picit fölényben vagyok, mind a két légierő tevékenykedik, mindenhol működnek a légvédelmi rakéták. Általában húsz-harminc kilométeres magasságból kell ilyenkor csapásokat mérni, mert a légvédelmi rakéták ilyen hatótávolságúak. Van a légi fölény, ami lehet bizonyos terület fölött. Mi most azt látjuk, hogy a Dnyepertől keletre légi fölényben vannak az oroszok. Illetve van a légi uralom, mint például az öbölháborúban az amerikaiak az irakiak ellen, hogy föl se száll a légierő. Pontosan ezért az első csapások a vezetési pontokra irányultak az oroszok részéről, a látható radarállomásokra, repülőterekre és különböző lőszerellátó pontokra. Az, hogy kevesebb radarjuk lett az ukránoknak, nyilván azt jelenti, hogy nehezebben irányítják a saját légierejüket az orosz repülők ellen, nehéz felderíteni, milyen irányból jönnek, hiszen egész Belorussziától a Krím-félszigetig támadásban vannak. Ez azt jelenti, hogy napi kétszáz-kétszázötven repülőpár mér csapást az ukrán állásokra. Ukrán részről viszont azt látjuk, hogy a Stinger légvédelmi rakétát alkalmazzák, amik viszont csak 2,5 kilométerig alkalmasak pusztításra, tehát főleg a le- és felszálló gépeket, az alacsony magasságban lévő célokat és helikoptereket tudják vele leszedni.

A repüléstilalomnak volna ebben a háborúban értelme? Egyrészt onnan kell kezdeni, hogy az mit jelent, ki garantálja?

A repüléstilalmi zónára van történelmi példa Irakban. Északon a kurdok, délen pedig a síita lakosság humanitárius védelme céljából hozták létre. Vagy ENSZ Biztonsági Tanács-határozat kell hozzá, ahol sajnos az oroszoknak vétójoguk van, vagy a hadviselő feleknek a beleegyezése. Itt megint Oroszország lenne a problémás. Ha viszont az ukránok érdekében lépne fel bármelyik ország vagy katonai szövetség, akkor az hadviselő félnek minősülne, ami azonnali háborút jelentene Amerika és Oroszország között, ami kiterjedne a NATO-ra is.

Tehát technikailag kivitelezhető volna, de olyan következményei lennének, ami egy kiterjedő háborút eredményezne?

Igen, és mivel az oroszok ebben a térségben felvonultattak közel 600 repülőgépet, ennek megfelelően a NATO-nak is át kellene csoportosítani a Baltikumtól egész Romániáig legalább kétszer annyi eszközt, ha érvényt is akar szerezni annak, hogy ez egy légtértilalmi övezet, mert akkor harcba kell szállni az orosz légierővel, le kell lőni azokat, akik felszállnak.

Milyen fenyegetéssel vagy kockázattal kell számolnia az Oroszországgal és Ukrajnával határos államoknak? Fehéroroszország, Lengyelország, Szlovákia, Románia és Magyarország, ha fölülről lefelé nézzük?

Oroszország részéről úgy látjuk, hogy ez a katonai akció a Dnyeperig fog terjedni, mivel a 900 ezer fős haderejéből Oroszország kétszázezret csoportosított ide és a fő logisztika most erre irányul. A többi nyugati, balti katonai körzetekben kiképzés folyik, illetve ott állnak a különböző eszközök, tehát nem jelentenek fenyegetést a NATO-ra. Sokszor halljuk, hogy szeretne Oroszország továbbmenni, de képességei ehhez nem lesznek, ennek egyik oka, hogy elpusztította a nyugat-ukrajnai területeken is azokat a katonai infrastruktúrákat, amikre neki is szüksége lenne ahhoz, hogy továbbjöjjön. A harmadik, hogy a földrajz nem hazudik. Még a Varsói Szerződés idején is az összes katonai terv arra irányult, hogy mind Magyarországon, mind Szlovákián, Ausztrián és Svájcon a főleg hegyvidéki részeken az oroszok soha nem terveztek nagyobb műveleteket. Ezekbe az irányokba inkább légierővel tevékenykedtek volna. A fő irányt mindig is a lengyel–német síkság, illetve a francia és a spanyol csapásmérés jelentette. Magyarul, mi nem számolunk azzal, hogy a háború továbbterjedne.

Azok az eszközök, amelyeket a NATO eddig felmutatott, elegendőnek tűnnek egy fenyegetés ellensúlyozására?

Mind Putyin, mind a katonai vezetés reálpolitikát folytat, tehát nagyon jól tudják, hogy a NATO légifölényben lenne ellenük, sokkal modernebb vadászgépeik vannak, sokkal nagyobb távolságokról lelőnék az ő eszközeiket, tehát biztos, hogy nem próbálkozik ezzel. A NATO jelenleg annyit játszott ki a kártyáiból, hogy mozgósította azt a negyvenezer fős készenléti hadtestét, amelyből folyamatosan vezényel át ezekbe a határ menti fenyegetett országokba különböző katonai egységeket, illetve a tagországok is felkészülnek arra, hogy a saját képességeikkel ezt ellássák. Ezen a negyvenezer fős dandáron belül van egy ötezer fős, nagyon magas készenléti hadtest, ez is a körzetben van. Ilyenkor a katonák mindig számolnak, mennyi eszközük van az oroszoknak, mennyi van a NATO-nak, mi az, amit oda kell tenni, hogy visszatartsa és elrettentse Oroszországot.

Vannak haditechnikai meg mennyiségi ökölszabályok arra, hogy milyen túlerővel kell egy elrettentést végrehajtani?

Először a mennyiséget kell összeszámolni. Ha én támadó hadműveletet szeretnék végrehajtani, akkor ki kell számolni, hogy egészen Portugáliáig hány hadosztály, hány katona áll rendelkezésére a NATO-nak – ez közel egymillió ember. Ugyanennyi van az orosz oldalon, tehát neki teljes mozgósítást, feltöltést kellene végrehajtani. Egy eredményes támadónak háromszoros erőfölényben kellene lenni. Ezután jön a minőségi számvetés, hiszen látjuk, hogy ezek a régebbi T-72-es, T-64-es harckocsik nem mérhetőek a Leopard harckocsihoz, az az M1 Abramshez vagy a Challengerhez, azaz a brit harckocsikhoz, hiszen ezek sokkal védettebbek, sokkal jobb tűzvezető rendszerrel rendelkeznek. Másrészt ott vannak a NATO-nak az amerikaiak részéről biztosított haditengerészeti erői. 13 olyan repülőgéphordozója van az Egyesült Államoknak az egy orosszal szemben, amiben legalább 200 harcászati repülő, felderítő van, tehát ezekben döntő fölényben lenne a NATO.

A NATO megtehetné azt, hogy minden erőt erre a zónára összpontosít?

A NATO egy politikai és katonai védelmi szervezet, amelynek az a célja, hogy a tagországok szuverenitását, biztonságát ellássa. Emellett ENSZ-felkérésre rengeteg békeműveletben vesz részt különböző konfliktusövezetekben, oda is biztosít erőket, de ha a konfliktus itt tovább eszkalálódna, akkor nyilván nem a békefenntartás lenne a legfontosabb, hanem minden erőt az európai hadszíntérre csoportosítani át Amerikából, illetve Kanadából is.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a konfliktushoz közeli tengereken egyszer csak megjelenne az amerikai flotta?

Már most is ott van például a Truman repülőgéphordozó harccsoport, amely különböző katonai és haditengerészeti egységekből, tengeralattjárókból áll. Ezeken a repülőgépeken vannak olyan manőverező robotrepülőgépek, amelyeknek a hatótávolsága 2500-3000 kilométer, ebbe a konfliktusba is már a Földközi-tengerről vagy a Fekete-tengerről be tudnak avatkozni, tehát nem is kell olyan nagyon közel menniük a konfliktushoz.

Az Ukrajnába irányuló fegyverszállítás milyen eredményt hozhat a háborúnak ebben a szakaszában? Egyáltalán milyen fegyverekről van szó?

A Nyugat megfelelő fegyverekkel szeretné támogatni Ukrajnának a küzdelmét az inváziót elkövető orosz csapatokkal szemben. Ezek főleg páncéltörő, légvédelmi eszközök, ilyen például a Stinger légvédelmi rakéta, de van az ukránoknak Panzerfaust 3-asa is, amit a németek bocsátottak rendelkezésre, és 300 méterről képes a páncélzat átütésére.

Lehet látni képeken az orosz harckocsik tornya köré szerelt, szemmel láthatóan utólagos készítésű, szögvasakból hegesztett szerkezeteket, ezek mire valók?

A Javelin páncéltörő rakéta hatásos lőtávolsága 2500 méter. Ez egy olyan páncéltörő rakéta, amely fölülről próbálja meg a harckocsi páncélzatát átütni, mert ott a legvékonyabb, ezért az oroszok ezt a tyúkketrecet hegesztették a fejük fölé. Ez az egy elég vékony lemez, ami nem indítja be a második töltetét is a kettős hatású rakétáknak, ezért látjuk azt, hogy a harckocsik tornya is lerepül általában. A britek vittek még páncéltörő rakétát, M-Law névvel, ez körülbelül 300 méterről hatásos, de nemrég Joe Biden aláírt egy támogatást, amely 800 millió dollár fegyverzetről szól. Ebben van 800 Stinger rakéta, 100 kamikaze, azaz önmegsemmisítő drón, ami a harckocsikra repül és felrobban, benne van 20 millió lőszer, illetve benne van közel 600 könnyű páncéltörő rakéta, 25 ezer testpáncél a katonáknak és kevlár sisak. Összesen Amerika már kétmilliárd dollárral támogatta az ukránok háborúját. Mi azt látjuk, hogy ezek a fegyverek katonai szempontból kicsit későn érkeztek be, mert lehet, hogy könnyű és egyszerű a kiképzés ezekre a fegyverekre, de az orosz hírszerzés is figyeli ezt, több ilyet elfogtak már. Más ugyanis a lőtéren, amikor van idő felkészülni, tűzszakaszra menni lőni, meg más, amikor szemből lőnek, be kell várni a harckocsit és pillanatok alatt kilépni, lőni, eltűnni. Másrészt itt is a földrajz: 600-800 kilométerre kell eljuttatni ezeket a fegyverszállítmányokat, és azért ez nem egyszerű feladat az ukránoknak.

Hogyan tudják eljuttatni?

Általában úton vagy vasúton jut be a fegyver, hiszen a lengyel–ukrán határ még átjárható. Általában fedett műveletben viszik tovább – ilyenkor zöldségeskocsi, mentőautó, bármi szállíthat rakétát, hogy eljusson a harcoló katonákhoz. Az eredményesség alapján azt látjuk, hogy körülbelül 300 harckocsit lőttek ki az ukránok az 1200-ből, ami ott van, ami nem jelentős veszteség orosz részről. Amivel gondjuk van az ukránoknak, egyrészt a magasabb hatótávolságú légvédelmi eszközök, ezekből nincs elég nekik, és orosz tüzérségben és a sorozatvetőkben sem tudtak kárt tenni. A Grad orosz sorozatvető 30 kilométerről lövi a városokat tömegtűzzel, a Szmercs sorozatvető pedig 70 kilométerről, és ezeket nem találják az ukránok, mert nagyon védett helyről tudnak csapásokat mérni.

Védett hely azt jelenti, hogy mozgathatják is?

Pontosan.

Ezek könnyen mozgók?

Ezek gumikerekes járműre szerelt eszközök, olyan, mint a Katyusák, könnyen mozognak, egy perc alatt ellövik a lőszerjavadalmazásukat, és máris fedett helyre mennek, ahol újratöltik a rakétákat, új tűzszakaszt foglal és újra csapást mér.

Fegyvereket fedett műveletben mentőautón, zöldségesautón szállítani nem vezet oda, hogy előbb-utóbb a valódi zöldséges meg a valódi mentőautó is célponttá válik?

Nyilván az oroszok is ismerik a módszereket. Volt olyan, hogy a lengyel határ mellett lévő katonai bázist lőtték ki, de volt olyan is, hogy a Kárpátok keleti lejtőjén lévő katonai bázist semmisítették meg. Minden civil autóra, minden mentőautóra nem lehet lőni.

Mariupol ostromának mi a katonai jelentősége?

Mariupolt 2014-ben vették vissza az ukránok egy invázió során, utána alakult ki egy tűzszüneti vonal. Ez egy nagyon fontos város, hiszen az Azovi-tenger partján van, kikötőváros. Egyrészt haditengerészeti szempontból lényeges az oroszoknak, másrészt nem hagyhat katonai erőt maga mögött, ezért a Krímből kiindulva támadott, ezt a várost be kell vennie. Nyilván pszichikai jelentősége is van, hiszen itt van például az Azov ezred, egy tengerészgyalogos dandár, ezekből például többen megadták magukat. Az oroszok főleg sorozatvetőkkel, rakétákkal pusztítják a várost, majd főleg a Donyeck irányából behatoló csecsen gyalogosokkal vívatják meg azt a helységharcot, amit ők mind Szíriában, mind Csecsenföldön, mind Afganisztánban már megtapasztaltak.

Azért vívatják meg a csecsenekkel, mert ők nem oroszok? És ha oroszok volnának, nagy volna a veszteség? Vagy mert a csecsenek jobban értenek hozzá?

Mind a kettő igaz. Kevesebb orosz veszteséget szeretnének és erre sokkal jobban kiképzettek a csecsenek, több hadszínteret megjártak, több városnál bizonyítottak, és erre vették fel őket.

Ők tulajdonképpen zsoldosok? Minek kell tekinteni a csecseneket az ukrajnai háborúban?

Szövetségesek, hiszen Kadirovnak megállapodása van Oroszországgal – kölcsönös béke, támogatás, segítségnyújtás. Zsoldosnak azt tekintjük, aki nem a hadviselő felek állampolgára, nem lakik az adott területen és ezért pénzt kap. Az ukrán idegenlégióba jelentkező indiai, pakisztáni és egyéb országok harcosai, britek, csehek, horvátok, ők egyértelműen zsoldosnak minősülnek. Rájuk nem vonatkozik a nemzetközi hadviselés szabálya, tehát őket lehet támadni akkor is, ha megsebesültek, amit az orosz külügyi katonai szóvivő is elmondott: ne számítsanak kegyelemre.

Kiderülhet-e, kik öltek meg civileket Bucsában? Az ukránok szerint ez orosz népirtás, az oroszokok szerint megrendezett provokáció.

A különböző háborús bűnök kivizsgálására mindig a háború után van lehetőség. Ehhez egyrészt kellenek a megszállók, másrészt pedig túlélők. 1999-ben volt a koszovói NATO-beavatkozás. A mai napig még keresnek háborús bűnösöket, a mai napig nem zárult le az összes vizsgálat. Mivel mind a két fél dezinformációs műveleteket folytat, nem foglalnék állást egyik mellett sem.

Mert nem mindegy, hogy népirtás vagy dezinformáció?

A mobiltelefonok világában furcsa az, hogy négy nappal a kivonulás után jelennek meg ezek a felvételek, fotók, amit majd meg kell vizsgálniuk az arra szakosodott embereknek. Ugyanígy Mariupolban is rengeteg házat fotóztak le, hogy az orosz katonák lövik a lakónegyedeket. Erre is megvan a válaszuk az oroszoknak, akik azt állítják: az alsó két szintre általában orosz állampolgárokat állítanak az ablakba, a harmadik-negyedik emeletre teszik a Stinger légvédelmi rakétát, a páncéltörő fegyvert, és az oroszok így nyilván, mivel támadható célpont, próbálják ezt kiiktatni.

A civil lakosság elleni katonai műveletek ezek szerint a modern kor háborúinak ugyanúgy velejárói, mint a korábbiaknak?

Sajnos a háborúban, mivel végletekre tör, ezért mind a két fél eljut oda, mint a terrorszervezetek, akik a lakosságot pajzsnak használják, és próbál iskolák, óvodák területén rakétavetőket telepíteni. Azt szoktam mondani a hallgatóimnak, katonáimnak, hogy várjuk meg a háború végét, és két hónap múlva mind a két félről kiderül, hogy egyik sem volt Grál lovag.

Oroszország azzal vádolta meg Ukrajnát, hogy orosz területen állomásozó katonáira lőttek Kurszknál. Korábban azzal vádolták az ukránokat, hogy orosz területen található olajfinomítót támadtak meg. Ezt az ukránok tagadták. Milyen következményei volnának annak, ha az ukránok orosz területen hajtottak volna végre katonai műveletet?

Katonai szempontból ezt úgy ítéljük meg, hogy egy sikeres vállalkozás volt. Két MI-24D típusú harci helikopter nagyon alacsony magasságon átrepült az orosz légvédelmen, és valószínűséggel csapást mért. Nyilván az ukránok ezt nem szeretnék fölvállalni, ők azt állítják magukról, hogy védelmi stratégiát folytatnak.

Ez politikai szempontból megváltoztatná a helyzetet? Mondhatná Oroszország, hogy támadás ért bennünket, pedig mi csak egy különleges műveletet hajtottunk végre, innen kezdve ez háború?

Nem hinném, hiszen ezek kis harcászati jelentőséggel bírnak és megelőző csapást is mérhettek volna az oroszok.

A megelőző csapás a háború szabályaiba belefér?

Attól függ, hogy a nemzeti, katonai stratégiájában hogyan fogalmazzák meg ezt. Az oroszoknál egyértelműen benne van, hogy megelőző csapást mérhet, ha úgy ítéli meg, hogy felvonultak az ország ellen.

A saját létesítmények szándékos támadása szóba jöhet ebben a háborúban? Mert ilyen hírek is vannak időnként.

Erre mondjuk, hogy a hadi jogban van az úgynevezett hitszegés, amikor valamit úgy állítok be, mintha az egy kórház lenne, de valójában nem betegek vannak benne, hanem katonák. Egy háborúban, amikor kijelöljük a célokat, azokat elsődlegesen meg kell különböztetni: katonai, nem katonai. Mi a katonaiakat választjuk ki. Sőt, ilyenkor még a jogászok beleszólnak, hogy ez sajnos egy iskola közelében van, egy kórház közelében van, ezért le kell venni a céllistáról a légierőnek, a tüzérségnek.

Tiltott fegyverek használatának vádja is rendszeresen fölmerül. Mi számít egyáltalán tiltott fegyvernek egy totális pusztításra szervezett háborúban?

Ebben a háborúban két ilyen fegyver lehet szó, az egyik a kazettás bomba, amiben sok kis páncéltörő rakéta van. Ezt arra találták ki, ha jön egy nagyobb harckocsitámadás, kilőjük a harckocsik fölé, lehetőleg sík területen, nem erdős, hegyes, nem városi területen, és akkor sok harckocsit a kis rakéták megsemmisíthetnek. Mind a két fél alkalmazta és azt is látjuk, hogy nemcsak harckocsik, hanem mondjuk, lakott területen ellen is. A másik a termobarikus fegyvere az oroszoknak. Ez egy lángszóró valójában, ami 2-4 kilométerre képes kilőni egy vegyi anyagot, amit belobbantanak, elvonja az oxigént az ott harcoló katonáktól, akik különböző tüdősérülést szenvednek.

Ez demoralizáló hatású? Arra van kitalálva? Vagy harcászati értéke is van?

Helységharcnál, amikor túl makacs az ellenállás, akkor rendkívül nagy pszichikai hatása van. Mondjuk, egy háznegyedet meglőnek egy ilyennel és az ott lévő katonák meghalnak, illetve megsérülnek. A legtöbb lőszer, fegyver azért van betiltva, mert mértéktelen szenvedést okoznak a másik félnek a katonájának.

Ha lesz tűzszünet, azt, hogy kell elképzelni? Kivonul mindenki? Kivonják a csapatokat? Húznak egy vonalat?

A tárgyalásoknál láttuk már az első csapások után, hogy diplomáciai téren is alkalmazták az oroszok a kiútkeresést. Akkor elsősorban harmadrangú diplomaták egyeztettek, és csak utána a két külügyminiszter, a 30. nap körül pedig láttuk, hogy vannak a szakértői csoportok. Ha Putyin felmutat valami győzelmet, azután tudnak tárgyalóasztalhoz ülni. Ekkor a feleknek meg kell állapodni egy tűzszünetről, húznak egy vonalat. Utána mind a két félnek a szárazföldi erőit öt kilométerre vissza kell vonni, hogy ne tudjanak lőni egymásra és kell csinálni egy 25 kilométeres légi vonalat, amiben a repülők nem repülhetnek. Ezután tudnak tárgyalóasztalhoz ülni. Láttuk, hogy Putyin szeretné vinni a Krímet, a két tagköztársaságot, meg az Azovi-tenger partját. Szeretné elérni, hogy semleges státuszba kerüljön Ukrajna, azaz ne legyen semmilyen tömb tagja, és szerelje le a semleges státuszhoz mérhetően a haderejét. Minél nagyobb területet nyer Putyin, annál jobban tud egyezkedni ezekben a kérdésekben. A másik oldalnak pedig nyilván át kell gondolnia a semleges státuszt, ami szerintem már sokkal előbb meg kellett volna tennie. Szerencsére az izraeli miniszterelnök, a német kancellár, a francia elnök folyamatosan egyeztetett mind Putyinnal, mind Zelenszkijjel. Ezek a hatások is be fognak érni, hiszen Európának sem érdeke ez a kettős hibrid háború, ami gazdaságról, gázról, légi közlekedésről, nagyon sok menekültről és szenvedésről szól.

A katonai műveletek most olyan irányba haladnak, hogy az orosz követeléseknek kellő alapot adnak egy idő után?

Úgy látjuk, hogy Luhanszk megyének a 95 százalékát az orosz csapatok elfoglalták. A Donyeck-medencénél nehezebb lesz, hiszen itt nyolc év alatt kiépített védőállások, dandárvédő körletek, tüzelőállások vannak. Ezek 30-40 kilométer mélységűek. Ez legalább két hét, ugyanúgy, mint Mariupol, ebbe az irányba támadni. De északkeletről Belgorod, illetve Kurszk irányából támadó erőkkel itt az ukrán erők hátába lehet kerülni, és akkor más lesz a helyzet. Tehát mi azt látjuk, hogy most minden erőfeszítést Putyin arra tesz fel, hogy talán a győzelem napjára, májusra meglegyen ez a terület, és akkor le tudnak ülni, ami szintén hónapokba kerül. Ismerjük a két felet, nyilván hetekig elvitatkoznak arról, hogy melyik országból jöhet vagy nem jöhet megfigyelő a térségbe.

Civil ellenállással egy tűzszünet vagy békekötés után a katonáknak kell számolniuk?

Nyilván az ellenállás mértéke, attól függ, hogy viselkedtek ezen a területen az oroszok. Tehát a Krímtől, egész Herszontól Harkivig meglátjuk, hogy milyen lesz a helyzet. Sok helyen volt már tüntetés az orosz erők ellen, orosz többségi területen. Tehát Putyinnak is az az érdeke, hogy betartsák a nemzetközi jogi normákat.