Elnökválasztó kongresszusra készül Németországban a Kereszténydemokrata Unió. A tavaszra tervezett tisztújítás időpontját most ősszel ismét elhalasztották, 2021-re, a koronavírus-járvány miatt. A döntés nem okozott osztatlan sikert, az elnöki tisztségre leginkább esélyesnek tartott Friedrich Merz élesen kritizálta a halasztást. Miért?

Ez az elnökválasztás a Merkel utáni korszak egyik nagyon fontos eleme: az a kérdés, hogy politikai, kulturális változás lesz-e Merkel után, és a párt megválasztandó vezetője mindenképpen nagy hatással van erre a folyamatra. Ráadásul 2021 egy választási szuperév, politikai nagyüzem Németországban, nemcsak azért, mert szeptemberben parlamenti választások lesznek, hanem március 14-én Baden-Württembergben, Rajna-Pfalzban és Hessenben tartományi választások lesznek, és épp a CDU szempontjából mind a három tartomány rendkívül érzékeny. Áprilisban Türingiában, júniusban Szász-Anhaltban lesznek tartományi választások, majd ősszel Mecklenburg-Elő-Pomerániában és szeptember 12-én Alsó-Szászországban, sőt, még egy berlini képviselőházi választás is van. Kiderül, hogy milyen állapotban van a CDU, hogyan tudja érvényesíteni a befolyását, mennyire egységes a párt. A CDU vezetése mégis úgy döntött, hogy a járványra való tekintettel elhalasztja a döntést, és az elnökség januárban ül össze és akkor határozza meg, hogy mikor és milyen formában lesz a tisztújítás. A döntés különböző narratívákhoz vezetett, és ennek egyik központi személye Friedrich Merz, aki nemcsak hogy ezt ellenezte, mondván, hogy nincsen szükségállapot, és egy online kongresszusnak semmi akadálya nem lenne, még akkor is, ha ez a párt statútumában jogilag nincsen rögzítve, hanem azt is mondta, hogy a pártvezetés egy része meg kívánja akadályozni, hogy ő pártelnök legyen. Négy jelöltről beszéltünk sokáig: Norbert Röttgen, a Bundestag külügyi bizottságának a vezetője, Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke és Jens Spahn egészségügyi miniszter. Sőt, az esélyeseken kívül Markus Söder bajor miniszterelnök, a CSU vezetője is állandóan ott van mint váratlanul felbukkanó kompromisszumos lehetőség, bár ő többször mondta, hogy nem kíván országos politikai karriert indítani. Norbert Röttgen, Armin Laschet és Friedrich Merz a központi figurája ennek a vetélkedésnek, és ebben az összeállításban egy nagyon sajátos ellentmondás van. Merz a legnépszerűbb a pártbázisban, folyamatosan nagyon jó közvélemény-kutatási eredményei vannak, ugyanakkor nincs a kormányban posztja, és nem is képviselő, míg a másik két, aktív politikusnak nagyobb lehetősége van, hogy a sajtóban megnyilatkozzon.

Azért mondhatja Merz, hogy ellene is szól a halasztás, mert befolyásolhatja a támogatottságot?

A halasztás annyiban Armin Laschetnek kedvez, hogy a járvánnyal kapcsolatos intézkedései nem voltak túl hatékonyak tartományi miniszterelnökként, és neki hosszabb idő kellene ahhoz, hogy még inkább fölépítse magát. Az tény, hogy a pártvezetés valójában nem akarja Friedrich Merzet, mert ő a középtől kicsit jobbra helyezkedik el a pártban, tehát mindenképpen lényeges változást jelentene a merkeli korszakhoz képest. Merz például a női kvóta kérdésében meglehetősen szkeptikus. Amikor a 2010-es évek elején frakcióvezető volt, akkor a Leitkulturt, a vezető kultúra koncepcióját bevezette, ami lényegében azt hangsúlyozta, hogy a bevándorlóknak kötelességük, hogy elsajátítsák a német kultúra legfontosabb elemeit. Ez akkor is egy konfliktus része volt, és már akkor sem volt Merkel kedvence. Vagy egy másik elem Merz politikai profiljához: a karlsruhei alkotmánybíróság egy olyan döntést hozott, ami szerint csak részben volt jogszerű az Európai Központi Banknak az a döntése, hogy kötvényeket vásároljon az államoktól és a magánbefektetőktől, míg az Európai Unió bírósága ezt teljesen jogszerűnek tartotta. Merz erről nyilatkozott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, és azt hangsúlyozta, hogy az Európai Unió saját államiságáról még nem beszélhetünk, tehát lényegében ő mintha az európai egyesült államok koncepciójától elhatárolta volna magát. Eközben Laschet nagyon lojális Merkelhez, és benne van a CDU-nak a vezetőségében, míg Norbert Röttgen párton belüli támogatottsága nem túlzottan erős.

Mi okozza Merz népszerűségét a párton belül?

Számára a kongresszus megtartása, akárcsak online formában is, azért lenne fontos, mert a párt bázisa, ezernél valamivel több delegátus előtt az álláspontját ki tudná jól fejteni, és a meglévő támogatottságát még növelni is tudná. Arra is hadd utaljak, hogy Merkel hatalomra jutásával lényegében Friedrich Merz volt az, akinek távoznia kellett, és karrierbe kezdett mint gazdasági jogász. A merkeli személyzeti politikának sajátossága, hogy az igazán tehetséges embereket, akik konkurensként jöhetnek számításba, kiszorította a pártból. Ilyen volt még Roland Koch hesseni miniszterelnök. A gyengébbeket pedig a frontvonalba küldte, mint a jelenlegi ideiglenes pártelnököt, Annegret Kramp-Karrenbauert, aki viszont könnyűnek találtatott.

Mi adja Merz vonzerejét?

A programjában azt hangsúlyozza, hogy a merkeli politikának a következménye, hogy a CDU-nak konkurens pártja alakult. Az Alternatíva Németországnak tulajdonképpen a merkeli migrációs politika mellékterméke, annak a 9-11 százaléknak, amit az Alternatíva Németországnak képvisel, egy jelentős része a CDU választói táborából szakadt ki. Ezeknek az újraintegrálása a CDU-ba nagyon fontos feladat, és ezt maga Merkel is hangsúlyozta, de ez a feladat mindenképpen azt jelenti, hogy a merkeli politikának valamilyen revíziójára sor kerülne. Itt észrevehető, hogy Merznek más súlypontjai vannak, más hangsúlyai vannak, és a pártbázis egy jelentős részének ez egy támogatandó politika.

Mi az utolsó időpont, amikor a CDU-nak meg kell tartania a kongresszust, döntenie kell a leendő elnökéről és a várható kancellárjelöltjéről?

Említettem, hogy március 14-én Baden-Württembergben és Rajna-Pfalzban lesznek tartományi választások, Hessenben pedig helyhatósági választások, és Türingiában április 25-én lesz választás, ahol a CDU-n különösen nagy nyomás van, hiszen az AfD igen komoly erőt képvisel ebben a keletnémet tartományban. Nagyon fontos, hogy hogyan jeleníti meg magát a CDU a választási kampányban. Ezért lenne jó minél hamarabb a döntés, mert jelenleg a párt úgy vonul a választási szuperévbe, hogy vezetési vákuumot cipel magával. Ez a pártról alkotott vélemény, benyomás tekintetében nem a legjobb, ezért februárban legkésőbb meg kellene hozni ezt a döntést.

Miért utasítják el egyelőre a kongresszus online megtartását?

Többféle magyarázat van, a jogi, hogy a párt statútumában ez nem szerepel. A másik oldalon viszont pártkongresszust kétévente kell tartani, és utoljára 2018-ban volt Hamburgban. Ez a pártkongresszus nemcsak az elnök személye miatt nagyon fontos, hanem a választási felkészülés szempontjából is, hiszen a CDU alapprogramjának a megvitatása is napirenden lenne. A hivatalos ok az, hogy a járvány miatt túl nagy kockázatot jelentene több mint ezer delegátus összehívása, de egyébként az online kongresszusnak semmi akadálya nem lenne, hiszen a CSU is lebonyolított ilyet.

A másik két jelentősebb jelölt, Armin Laschet és Norbert Röttgen milyen programot hirdetett meg eddig? Mi a fő különbség a három jelölt között?

Armin Laschet lényegében a merkeli vonal többé-kevésbé hűséges követője lenne. Lojális Merkelhez, és Merkel is viszonozza ezt a támogatottságot. Röttgen erőteljes, markáns politikát visz, még a merkeli vonalhoz képest is erőteljesebb, például az Északi Áramlat II. kérdésében, amely éppen amerikai össztűz alatt áll, azt mondja, azonnal abba kell hagyni a projektet. Ez egy magánberuházás, de ő a külügyi kérdéseknek a szakértőjeként ebben a kérdésben is elég markáns álláspontot foglal el. Hogy a képet tágítsuk, Söder személyéről is kell beszélni, noha többször kijelentette, nincsenek olyan ambíciói, hogy kancellár, illetve a CDU–CSU elnöke legyen, mégis rendkívül népszerű a német társadalomban. Merkel után a legnépszerűbb, a CDU–CSU táborában 70-80 százalékos támogatottságot mondhat magáénak. A különböző forgatókönyvek közül én csak két jelöltre fókuszálnék: Armin Laschet versus Friedrich Merz, és egy harmadik kompromisszumos jelöltként még Söder is játékba jöhet. Az idő nyomása miatt a személyi vákuum kérdését is minél hamarabb meg kellene oldani, és ha patthelyzet áll be, akkor Söder személye újra forgalomba jöhet komoly alternatívaként.

Elképzelhető, hogy a jelenlegi pártvezetés, Annegret Kramp-Karrenbauer idején döntenek a hagyományoktól eltérően a pártelnök helyett egy, külső személy kancellári jelöltségéről?

A korábbi gyakorlat az volt, hogy aki a párt elnöke, az automatikusan az első számú kancellárjelölt, de Annegret Kramp-Karrenbauer pártelnökségével ezt a két funkciót széjjelválasztották. Ez is Merkel óvatossága, és ezzel azt is kifejezte, akár akarta, akár nem, hogy AKK-t nem tartja felkészültnek egy ilyen feladatra. Az újabb elnökválasztás a kancellárkérdést is magában foglalja, és Söder neve ilyen értelemben újra felmerülhet. De Söder regionális, bajor bekötöttsége nagyon erőteljes, és ha megnézzük a szövetségi köztársaság II. világháború utáni politikatörténetét, azt látjuk, hogy a bajor kancellárjelöltek nem voltak sikeresek, az északnémet, nyugatnémet tartományok sosem fogadták el, és többséget nem sikerült elérni. Elég ha csak az 1980-ra emlékeztetek, amikor Franz Joseph Strauss próbálta meg a kancellárságot, majd 2002-ben ugyancsak az akkori bajor miniszterelnök tett egy kísérletet, hogy kancellár legyen.

Ha Marcus Söder lenne a kancellárjelölt, mit szólna ehhez az elnökségre legesélyesebbnek tartott Friedrich Merz vagy Armin Laschet? Ők támogatnák, hogy elválasszák az elnöki és a kancellári pozíciót?

Érdekes kérdés, nagyon erős a politikai hajlam, hogy a szétválasztás helyett visszatérjenek a több évtizedes gyakorlatra, hogy a mindenkori CDU-elnök egyben a kancellárjelölt is. Ennek természetesen vannak előnyei és hátrányai, de a szétválasztás szerintem csak Merkel lépése volt, egy epizód, ami nem választható el Annegret Kramp-Karrenbauer személyétől, aki meglehetősen könnyű fajsúlyú politikusnak számított a berlini nehézsúlyú politikában.

A közvélemény-kutatások viszont azt mutatják, hogy a német lakosság és a CDU-CSU pártszövetség szavazói is azt szeretnék, hogy Marcus Söder legyen a kancellárjelölt.

Igen, ez az újdonság benne, Söder Merkel után a legnépszerűbb, és a CSU-CDU szavazókon belül is 70 százalék körüli a támogatottsága. Most nagyon lényeges a politikusok megítélésében, hogy a járványban mennyire hatékony a politikájuk. Södernek is vannak árnyoldalai, hiszen a tömeges tesztvizsgálatoknál az eredmények közlésében komoly késedelmek voltak, de a határozottsága rendkívül pozitív rezonanciát váltott ki mind a sajtóban, mind pedig a közvélemény-kutatásokban. A tartományi miniszterelnökök tanácsában most Bajorország tölti be az elnöki szerepet, következésképp Söder meglehetősen a rivaldafényben van, és Merkel mellett, amikor járványkérdésekről is szó van, ő képviseli a tartományokat. A járvány elleni politika módszereinek a kidolgozásában Merkel és a tartományi miniszterelnökök rendszeresen találkoznak, és ezen az intézményen keresztül próbálják meghatározni azt, hogyan lehet bizonyos föderális szempontokat érvényesíteni. Azzal, hogy a tartományi miniszterelnökök elnöke most Söder, ez újabb olyan lehetőség, ahol a médiában tudta magát kellőképpen pozicionálni, és nagyon határozott, világos politikát hirdetett meg, ezzel is tudott magának fontos pontokat szerezni.

Ha egy év múlva, 2021 őszén beszélgetnénk, elképzelhetőnek tartana egy olyan felállást, hogy Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió elnöke és Marcus Söder a kancellárjelölt?

Ez is beletartozik a forgatókönyvekbe, de Merznek komoly hatalmi ambíciói vannak. A 2000-es évek elején visszavonult a gazdaságba, eltávolodott a politikától, de most visszatért, semmi pozíciót nem kapott és nem is kért, de olyan ambíciói vannak, hogy nem elégedne meg a pártelnökséggel. Nem hiszem, hogy Merz ezt a megosztást elfogadná, bár minden lehetséges.

Akkor ez az egyik oka annak, hogy igencsak élesen bírálta a kongresszus elhalasztásának döntését?

Igen, az ARD televíziónak Merz azt hangsúlyozta, hogy nem tekinthető a mostani pártvezetés kedvencének, de most arról van szó, hogy 2021-ben a párt egységes, munkaképes legyen, megfelelő vezetője legyen, és a vezetőválasztási kérdésnek a megoldása a pártdemokráciának egyfajta teherpróbája. Itt is bizonyítani tud a párt.

Hogy áll most a CDU támogatottsága Németországban?

Ilyen értelemben sikerült a pártot konszolidálni, hiszen a migrációs válság idején tartósan a 30 százalékos küszöb alatt volt. Most ez a 37-38 százalék, de a fénykorában a CDU még az 50 százalékot is megközelítette, 1957-ben 51 százalékos abszolút többséget szerzett. Amit elveszített, annak egy jelentős része az Alternatíva Németországnak a választói táborába került, ezért az a program, amit Merz is hangsúlyozott, hogy ezeket az embereket újra kell integrálni a pártba. A szociáldemokraták viharos éveket tudhatnak maguk mögött, hiszen a 2000-es évek közepén Gerhard Schröder vezetésével volt egy erős jobbra tolódás, az Agenda 2010 program a jóléti állam számos vívmányának a leépítését jelentette, aminek következtében a párt szakszervezeti szárnya meggyengült, és a választói is jelentősen lemorzsolódtak. Következett az útkeresés, és lényegében egy baloldali fordulat következett be. Volt olyan három-négy év, amikor három-négy pártelnöke is volt az SPD-nek, végül tavaly óta kettős vezetése van a pártnak. A párt balra tolódott és erőteljes szociálpolitikai ajándékokat készít a választóknak, ennek ellenére a 2017-es parlamenti választáson elért 20,5 százalékról lement támogatottsága 15 százalékra, és úgy tűnik, hogy itt be is ragadt. Keresik a megfelelő vezetőt, Olaf Scholzot, aki az alkancellár, egyben pénzügyminiszter, nem találták alkalmasnak arra, hogy a pártelnök legyen, de arra gyakorlatilag igen, hogy a párt kancellárjelöltje legyen. Ő aligha sorolható a párt balszárnyához, de végül is az ő személyében találták meg azt, aki a pártot legjobban képviselni tudja. A pártnak olyan strukturális válsága van, amely a társadalmi környezet, a gazdaság átalakulásával függ össze, az okok mélyebbre nyúlnak vissza, mint első látásra tűnik. A CDU-val alkotott nagykoalíció is oda vezetett, hogy ők gyengültek meg, és azokat a programokat, amelyeket ők képviseltek, sok esetben Merkel valósította meg, és ő is aratta le az eredményeket, ennek az volt az ára, hogy a CDU balra tolódott, és az SPD és CDU közötti különbségek elhalványodtak. Ezért a párton belül nagyon kemény vita volt, hogy folytatható-e a koalíció, de nincs rosszabb, mint ellenzékben lenni, úgyhogy ezt a békát a baloldali ellenzék az SPD-n belül időről időre lenyelte, de a jövőt tekintve ez a nagykoalíció jelen formában nem valószínű, hogy megismételhető.

Angela Merkel kancellár drámainak nevezte a járványhelyzetet a CDU vezetőségi ülésén. Mi a helyzet most Németországban?

Egy hét alatt megduplázódott az új fertőzöttek száma, a hétvégén volt 15 ezres szám is, és a 20 ezer fertőzött a piros vonal abban a tekintetben, hogy akkor a járvány ellenőrzése feletti képesség elveszthető. Ezzel a veszéllyel szembesülnek, és a tartományi miniszterelnökök és a kancellár az új helyzetre valamifajta terápiát alakít ki. Most arról beszélnek, hogy jön a light lockdown, tehát a lezárásnak a könnyebb részét valósítják meg, ami azt jelenti, hogy egyes helyeken például a vendéglátó-ipari egységeket bezárják. Ez a 20 ezres szám a szakértők szerint azt jelenti, hogy innen már exponenciális a növekedés, ami az egészségügyi rendszer rendkívül teherpróbáját jelenti. Az az adat, ami azt mutatja, hogy hány embert fertőz meg egy fertőzött, most pillanatnyilag Bajorország több régiójában 1,37, ami azt jelenti, hogy tíz fertőzött tizennégy embert fertőz meg. A másik mutatószám, hogy százezer főre mennyi fertőzött jut. Itt az 50-es a határ, de a szövetségi köztársaság egyes más részein már 275 ember fertőződött meg. És a legújabb közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy a koronaintézkedésekkel való elégedettség is csökken a lakosság körében. Tehát vannak riasztó számok. A lényeg, hogy a gazdaság egyes részei hogyan működhetnek tovább, és közben a fertőzésnek hogyan lehet gátat vetni. Ez egy nagyon nehéz egyensúly. Jellemző a német politikai életre, hogy Jens Spahn egészségügyi miniszter meghatározott időre különleges jogokat kért az egészségügyi minisztériumnak, Wolfgang Schäuble, a parlament elnöke viszont a parlamentnek kért többletjogokat, hangsúlyozva, hogy a demokrácia megkívánja azt, hogy a politikai intézményeknek beleszólásuk legyen a járványügyi politika alakításába. Számos tüntetés is volt Németországban a védőintézkedések ellen.

Mennyire fegyelmezettek, szabálykövetőek a németek?

Ha ez a kérdés politizálódik, akkor a szembenállás bizonyos társadalmi csoportoknál az állam elleni tiltakozással válik azonossá, és anarchikus, államellenes állásfoglalásokhoz vezet. Amúgy nagyon sok helyen fegyelmezettek az emberek, de az adatok azt mutatják, hogy nem sikerült megállítani a járványt. Olyan törekvések is vannak, hogy egységesíteni kellene az intézkedéseket, éppen Schröder volt az, aki hangsúlyozta, hogy a büntetés azokkal szemben, akik a maszkot nem hordják, egységesen 250 euró legyen az egész országban, de olyan esetekben, hogy mikor zárjanak a vendéglátó-ipari helyek, a helyi önkormányzatok döntsenek. A föderális állam sajátossága, hogy mennyi egységesség legyen és mennyi különbség az országban.