Magyarországon a bruttó hazai termék (GDP) előzetes 2009. évi regionális adatai a régiók közötti különbségek fokozódását, a Budapestet is magában foglaló Közép-Magyarország gazdasági előnyének további növekedését jelzik, miközben a többi régió országos átlaghoz viszonyított teljesítménye a Dél-Dunántúl kivételével csökkent - állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb kiadványa, amiben a válság mélypontját jelentő 2009-es év területi GDP-adatait közli.

A kiadványt összevetve a hosszabb visszatekintést biztosító uniós statisztikai adatokkal számos érdekes folyamatot figyelhetünk meg, melyek többsége sajnos nem éppen szívderítő.

Talán a legsúlyosabb megállapítás, hogy 1995 óta a dél-alföldi régió hajszálnyi leszakadást mutat az Európai Uniótól: akkor az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson az EU27 szintjének 43,8 százaléka volt, 2009-ben 42,8 százalékon állt a mutató.

Szabad szemmel nem észrevehető a fejlődés az ország legelmaradottabb régiójában, Észak-Magyarországon, de hasonlóan a stagnálás a jellemző Dél-Dunántúlon és Észak-Alföldön. Vagyis 1995 óta a hét régió közül négyben nem történt felzárkózás Európához. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem volt növekedés, de azt igen, hogy ez nem volt elég ahhoz, hogy az elmaradottság mértékét kicsit is csökkentsük.)

Országosan az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson 51,5 százalékról 64,8 százalékra emelkedett 1995 óta, ennek a növekménynek túlnyomó részét Budapest adta. Jól teljesített még Pest megye, valamint a közép- és nyugat-dunántúli régió.

A főváros elszakadása a vidék gazdasági folyamataitól nagyon szembeötlő. Jellemző például, hogy a válságos 2009-es évben is jóval kevésbé esett vissza a gazdasági teljesítmény, mint a többi régióban, így az EU 27-ekhez viszonyítva az egy főre jutó (szintén vásárlóerő-paritáson számolt) GDP 142,7 százalékról 149,1 százalékra emelkedett.

A fenti mutató alapján a GDP területi megoszlásában nagyon intenzív koncentrációs folyamat indult el: Budapest súlya az egynegyedről közel egyharmadra emelkedett. Növelte gazdasági jelentőségét Pest megye is, az összes többi régió szerepe mérséklődött - még a fejlettebb nyugati megyéké is.

A magyar gazdaság egyetlen húzóereje jelenleg a képzett munkaerő külföldi tőkével és technológiával megtámogatott exportorientált termelése. Ahol a képzettség, az infrastruktúra és a tőkével való ellátottság mutatói gyengébbek, ott a felzárkózási esély láthatóan minimális.

Különösen így van ez 2004 óta, ami megítélésünk rávilágít arra is, hogy illúzió az uniós támogatásoktól várni a területi konvergencia beindulását. 2004 után egyébként nem csak a deprimált térségek, hanem az egész ország reálkonvergenciája elakadt. Előtte évente átlagosan 1,3 százalékponttal javult az egy főre jutó GDP arányosított mutatója, utána csak 0,3 százalékponttal. Emögött a strukturális problémák törvényszerű felszínre kerülésén túl a gazdaságpolitika egyensúlyromboló tevékenysége is meghúzódik.