Az állam gazdasági szerepe óriási mértékben megnőtt az elmúlt években. Az állam nemcsak a gazdaság részesévé vált, hanem most már az érdekében is áll, hogy jól működjön. Nézze csak meg az Egyesült Államokat: a General Motors, a Citibank és számos más szervezet állami kézbe került. Ez egyébként kicsit bonyolítja a helyzetet, az európai, és korábban az amerikai piacgazdaságban ugyanis az állam a szabályozó szerepet tölti, illetve töltötte be, és nem volt aktív részese a gazdaságnak.
Az elmúlt években mégis többször be kellett avatkoznia az államnak több országban. Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban és ahogy mondta, az Egyesült Államokban is. Ez volt az egyetlen megoldása az államnak?
Igen, azt hiszem, hogy ez volt az egyetlen lehetőség, hiszen ugye kirobbant a gazdasági válság. Az pedig az 1939-es válságból már megtanulhattuk, hogy egy bizonyos időpontban szükséges az állami beavatkozás, hogy a bizalom visszatérjen a piacra. Rengeteg pénzt kellett elkölteni, rengeteg pénze pedig csak az államnak volt. Most az igazi kérdés az, hogy az állami milyen gyorsan fog visszavonulni a gazdaságból, és mikor lesz újra csak szabályozó. Na, ez az, ami miatt aggódunk, sok országnak ugyanis szemlátomást nagyon tetszik, hogy az állam is részt vesz a játékban, és úgynevezett nemzeti bajnokcégeket erősít.
Igen, láthattunk Franciaországban is protekcionista intézkedéseket, főleg a nagy, nemzeti autógyárak megmentését. Ezek mennyire mentek szembe az akkor már látszó európai uniós intézkedésekkel?
Az Európai Unió a válság kitörése után elfogadta, hogy bizonyos tagállamok egy-két évig közvetlen támogatást adnak a nemzeti cégeknek. De egy-két év után vissza kellene állni a normális rendszerbe. A gond nagyon sok országban az, hogy működtetnek egy államot, működtetnek egy gazdaságot, az állam pedig mégis támogatja a cégeket. Ha megnézi Kínát, ott nem is kérdés, hogy az állam komoly játékos a gazdaságban. A 22 legnagyobb kínai cégből 21-et közvetlenül támogat Peking. Ugyanez a helyzet az öbölbéli országokban: az emirátusokban és Katarban. Az érintett kormányfők ugye azzal érvelnek, hogy "csinálta volna meg mindenki a saját nemzeti bajnokát". Ez most a nagy vita. Nézzük csak meg a Volvót! Kínai kézbe került, a közvélemény meg jogosan teszi fel a kérdést, hogy tényleg hagyni kellett az egykori nemzeti céget eladni?
Térjünk vissza a bankmentésekhez. Az állami beavatkozásnak is több módja van, és leginkább a tőkeinjekciót és a garanciavállalást alkalmazták a kormányok. De lehetett volna még államosítani a bankokat, vagy éppen hagyni bedőlni őket. Ezeknek milyen veszélye lett volna?
Teljesen értelmetlen lett volna hagyni a dolgokat menni a maguk útján, hiszen ez nem hozza vissza az emberek bizalmát, amire viszont nagy szükség volt. A betétesek elvesztették volna minden pénzüket. Az államosítás nagyon nehéz ügy. Ugyanis, nem elég csak megvennie az államnak egy bankot, azt még működtetni is kell. És ha már működteti az állam, elbizonytalanodhat, hogy vajon jobban csinálja-e, mint a bankárok. A feladat tehát az volt, hogy úgy kellett bankot menteni, hogy közben ne államosítsanak. Volt egyébként működő modell. Svédországban a '90-es években az állam megmentett bankokat, a megszerzett részvényeket pedig később eladta a piacon, és nem mellesleg keresett is rengeteg pénzt. Ugyanezt csináltuk Svájcban is az UBS-szel. Úgyhogy ez nem mindig egy vesztes helyzet.
A teljes interjút meghallgathatja csütörtökön este fél 7-től az InfoRádióban.
Bejelentést tett Robert Fico állapotáról a miniszterelnök-helyettes