Elsősorban ismerje meg a környezetet. Nézze meg az interneten vagy egy helyi ingatlanközvetítőnél a bérleti árakat a házban, ahová költözni szeretne. Ha tud, beszéljen a szomszédokkal, kiderülhetnek ugyanis olyan hibák, problémák, amelyeket a főbérlő inkább elhallgatna. Így nem éri az embert olyan kellemetlen meglepetések, mint a falban kiégő ősrégi vezetékek, egy állandóan lerobbanó lift, vagy ha hetente csőtörés van a házban.

Mindez sok idő és ráfordítás, de sok kellemetlenségtől kímélheti meg a bérlőt. Ha nincs rá idő, érdemes közvetítőhöz fordulni, aki segít kiválasztani a megfelelő lakást. A közvetítő díját a tulajdonos fizeti, ami egyrészt anyagi könnyebbség a bérlőnek, másrészt hátulütő is, hiszen a közvetítő szintén hajlamos egy-két apróságról "elfeledkezni" a minél hamarabbi üzletkötés reményében.

A tárgyalások során kulcsfontosságú az időzítés. Egyrészt az albérleti piac aktivitása jelentős hullámzásokat mutat az év folyamán. A városokban a legforgalmasabb időszak egyértelműen összeköthető a tanév kezdetével, amikor diákok hada igyekszik albérletet találni. Szintén pörgős időszak január eleje, amikor az éves szerződéssel rendelkező bérlők igyekeznek új lakóhelyet találni, vagy új feltételekben megegyezni a régi tulajdonossal. A vízparti környékeken általában tavasszal indul meg a zsezsgés, akár csak az üdülőövezetekben, így például a Balaton környékén.

Akinek tehát van egy kis ideje, vagy nem sürgős számára a költözködés, remek üzleteket köthet az évnek azon időszakaiban, amikor épp nincs dugig tömve a piac jelentkezőkkel. Hasonlóan fontos azonban a tárgyalás folyamán történő időzítés is. Szakértők szerint az engedmények 80 százalékát a főbérlők a tárgyalási idő utolsó 20 százalékában adják. Ha nem szorít az idő vagy nincs konkurencia, aki elvinné a lakást, érdemes húzni a tárgyalást, ameddig csak lehet: a tulajnak is érdeke inkább nyomott áron kiadni a lakást, mint hónapokig hagyni üresen állni.Ha már eleve albérletben lakik és váltani akar - vagy épp csak újratárgyalni a szerződést -, akkor jó, ha minél hamarabb szól a főbérlőnek. Így egyrészt udvariasan felkészíti a távozásra - ami egy új főbérlőnél jól jöhet, ha le akar téged káderezni -, másrészt lépéselőnybe kényszeríti, hogy ajánljon ő valamit, ha azt szeretné, hogy maradjon. Ha másfelé kacsingat, tudatosítsa a tárgyalópartnerrel, hogy van hol laknia, és akár meg is hosszabbíthatná a szerződését. Ezzel az apró trükkel rengeteget tud javítani a tárgyalási pozícióján.

Adja el magát! Komolyan: senki nem szeretne olyan albérlőt, aki szabadúszó újságíró, festő, rock dobos, és 28 évesen harmadéves a filozófiaszakon. Még akkor sem, ha van pénze, nem otthon gyakorol és nem cseppenti soha a földre a festéket. Tegyen jó benyomást, tűnjön rendkívül nyíltnak és megbízhatónak - még akkor is, ha valójában nem is annyira az.

Ha már teljesen levette a lábáról a főbérlőt, ne átalljon alkudni. Az alkudozás kemény sport, ám mégis precizitást igényel. Ha túl alacsony árat mond, nem veszik komolyan és megsérti a főbérlőt. Ha túl magasat, nem tudja maximalizálni a hasznot. Ráadásul általános tanács sincs rá, milyen árról érdemes kezdeni a licitálást, de talán a környéken általánosan elfogadott ár felével már nem marad meg a komoly ügyfél státusz. Kivéve persze, ha a főbérlő is a csillagos égből kezdi a licitálást.

És még egy jó tanács: ne fogadjon el azonnal minden feltételt. A mai nehéz helyzetben már nincs olyan, hogy reggel felrakott hirdetés délelőtt 10 órára el is kel. A bérlőnek legalább olyan jók a tárgyalási feltételei, mint a tulajdonosnak, így ha nem tetszenek a szerződés paraméterei, nyugodtan dobja vissza. Ha ki akarják adni a lakást, itt-ott engedniük kell. És ugye triviális: írjanak teljes körű szerződést, amely magában foglal mindent. Sok kellemetlenségtől kímélheti meg magát, ha majd kikötözéskor a főbérlő orra alá tarthatja a papírt, miben is állapodtak meg.