Amikor Erzsébet Alexandra Mária hercegnő 1926. április 21-én világra jött, mindazonáltal még senki nem gondolhatta, hogy a csecsemő személyében Nagy-Britannia jövendő uralkodóját kell tisztelni.

II. Erzsébet királynő ugyanis - akinek születésnapját egyébként "hivatalosan", az évszázados hagyománynak megfelelően majd csak a júniusi színpompás katonai tiszteletadással ünnepli meg az ország - kizárólag néhai nagybátyja, VIII. Eduárd "jóvoltából" ülhet immár 59 éve a brit trónon. Eduárd ugyanis a korona helyett egy elvált amerikai hölgy, Wallis Simpson kegyeit részesítette előnyben, és 1936. december 10-én, röpke uralkodás után távozott a királyság éléről, átadva helyét öccsének, a későbbi VI. György királynak, Erzsébet édesapjának.

II. Erzsébet nem csupán a nyugati világ legidősebb és leghosszabb ideje regnáló uralkodója, de az európai történelem legrégebbi monarchiájának, sőt - a pápaságot nem számítva - a legrégebben létező európai intézménynek az élén is áll.

A brit uralkodó további rekordokat is magáénak tudhat. Az összesen 54 tagállamot számláló, zömmel az egykori brit gyarmatokból álló, önkéntes szerveződésű Nemzetközösség tagállamai közül - az Egyesült Királyság mellett - tizenötnek ma is ő az alkotmányosan elismert államfője, köztük olyan parányoknak, mint Tuvalu, és olyan földrésznyi országoknak, mint Kanada és Ausztrália.

II. Erzsébet királynőnek ezekben az országokban eddig összesen 152 miniszterelnöke volt. Szűkebb hazájában, Nagy-Britanniában jelenleg a tizenkettedik kormányfőjénél tart; az első Winston Churchill, a háborús győző volt. Churchill, a brit politika agg óriása és a törékeny, húszas éveiben járó "újonc" királynő annak idején igen szívélyes, őszinte baráti viszonyt ápolt egymással.

Ez nem mindegyik miniszterelnökével volt így. A brit politikai folklór szerint - bár ezt udvari bennfentesek következetesen cáfolják - a konzervatív Margaret Thatcherrel például ki nem állhatták egymást, és a munkáspárti Tony Blairrel is voltak állítólag "ütközések".

II. Erzsébet királynő a negyvenedik uralkodó az angol trónon azóta, hogy azt Hódító Vilmos 1066-ban megszerezte, de csak az ötödik olyan, aki több mint fél évszázadot töltött ezen a trónon.

A 85 évből uralkodóként eddig eltöltött 59 azonban nem a felhőtlen nyugalom és boldogság jegyében telt. "Annus horribilis" - borzalmas év, mondta ki például 1992-re a királynő könnyek között az azóta szállóigévé vált minősítést.

Akkor vált nyilvánvalóvá ugyanis, hogy legidősebb fia, Károly trónörökös és Diana hercegnő egészen addig legújabb kori tündérmesének beállított házassága romba dőlt - különköltözésüket John Major miniszterelnök jelentette be az alsóházban. Akkor vált el a királynő leánya, Anna hercegnő, abban az évben járták be a világsajtót a másodszülött fiú, András yorki herceg félpucér feleségéről, Sarah Fergusonról készült, súlyosan kompromittáló fotók - a hercegnő lábujjait a marokkói fövenyen csókolgató úr sajnos nem az azóta elvált hites férj volt -, és akkor emésztették el a lángok az első számú rezidencia, a windsori kastély jelentős részét.

Az igazi "annus horribilis" azonban 1997 volt, Diana hercegnő világszerte sokkot okozó párizsi autókatasztrófájának éve. A krónikások jórészt egyetértenek abban, hogy Diana halála az utóbbi évszázad egyik legnagyobb megrázkódtatása volt a brit monarchia életében, talán nagyobb, mint VIII. Eduárd lemondása a trónról.

Mindezen megpróbáltatások közepette II. Erzsébet - kifelé mutatott - szoborszerű nyugalommal és szilárdsággal tartotta egyben a monarchiát, bár ezt a személyes tartást a sajtó és az alattvalók sokszor ridegségként érzékelik; így volt ez például a Diana halálát követő példátlan társadalmi felindulás idején is.

Most, harminc évvel Károly és Diana frigye után újabb hercegi esküvőre készül a 85 esztendős uralkodóval együtt ország és világ. A hangulat ezúttal összehasonlíthatatlanul józanabb és visszafogottabb, de természetesen Vilmos és Kate sem menekülhet a mindent elsöprő közérdeklődés elől; jövő pénteki esküvői ceremóniájukat becslések szerint kétmilliárd tévénéző kíséri majd figyelemmel világszerte.

II. Erzsébet királynő azonban valószínűleg boldogan megbocsátja, hogy az alattvalók most nem elsősorban az ő jeles születésnapjával vannak elfoglalva.