Józsa György könyvelő (1933–1957) – Sátoraljaújhely, 1957. április 12.

Portré

Józsa György 1933-ban született Sátoraljaújhelyen, apja asztalossegéd volt. A kommunista erőszakszervezetek módszereiből már diákkorában ízelítőt kapott. 1949. december 20-án „az ÁVH-hoz vittek be, és megvertek. Mikor szabadon engedtek, bocsánatot kértek, és azt mondták, hogy névcsere történt” – emlékezett vissza a tárgyalásán. 1953-ban végezte el a közgazdasági technikumot, kilenc hónapig könyvelő volt az állampusztai büntetés-végrehajtási intézetben, majd a bodroghalomi tanács begyűjtési csoportjánál kapott állást, 1955 őszétől pedig Sátoraljaújhelyen egy élelmiszer-ipari iskolában dolgozott irodakezelőként.

Peranyaga szerint 1956. október 29-én csatlakozott a sátoraljaújhelyi nemzetőrséghez. Részt vett államvédelmi iratok lefoglalásában, valamint pártfunkcionáriusok őrzésében. November 4-től tagja volt annak az ellenálló csoportnak, amely Kummer Károly nemzetőrparancsnok vezetésével a kőkapui turistaházban rendezkedett be. November 5-én rajtaütöttek a tanácsházán, foglyul ejtették a szerveződő karhatalom és a pártbizottság több vezetőjét. 6-án elfoglalták a városi nyomdát, ahol röplapokat készítettek, majd azokat a városban terjesztették. A csoport november 10-én vagy 11-én oszlott fel, a szovjetek lefegyverezték, majd elengedték a nemzetőröket. Ezután Józsa meglátogatta Erdőbényén élő barátnőjét. Odafelé talált egy géppisztolyt több tárral és lőszerrel, ezeket a később vele együtt perbe fogott ismerősének, Csaba Bélának adta át megőrzésre, s nála is találták meg a hatóságok később egy házkutatás során.

Józsa Györgyöt 1957. február 7-én vették őrizetbe, és március 19-én fegyver- és lőszerrejtegetés címén halálra ítélte a Debreceni Helyőrség Katonai Bíróság Barta Kálmán őrnagy vezette statáriális tanácsa. Esetében egyértelmű, hogy a hatóságok a statáriumot, illetve a fegyverrejtegetési vádat a politikai megtorlás eszközeként használták, akár a jogszabályok áthágásával is. A politikai rendőrség először rendes eljárásban, „ellenforradalmi” szerepe miatt indított ellene eljárást, de így csak azt sikerült bizonyítani, hogy nemzetőr volt. Ekkor „került elő” a géppisztoly, ami viszont nem is Józsánál volt. A felvonultatott tanúk vallomásai is erősítik a per koncepciós jellegét; az egyik motorkerékpár-lopással vádolta meg, egy másik szerint Józsa azzal dicsekedett, hogy 1944-ben (11 évesen!) nyilasként zsidókat lőtt agyon Kassán. Miután Kummer Károly (akit távollétében ítéltek halálra) és helyettese is Nyugatra menekült, a hatóságok Józsát állították be a nemzetőrség irányítójának. „Mindkét vádlott cselekménye rendkívül veszélyes a társadalomra, és ki kell hangsúlyozni az I. r. vádlott személyében lévő igen nagy társadalmi veszélyességet” – olvasható az ítéletben.

Józsa Györgyöt 1957. április 12-én végezték ki a Miskolci Megyei Börtön udvarán.

Források és irodalom

• Józsa György és társa pere Hadtörténelmi Levéltár Debreceni Katonai Bíróság 41/1957
• 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
• Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Idézetek

Részletek Zsámbokréty Zénó, egykori sátoraljaújhelyi nemzetőr visszaemlékezésből: „Felkészültünk: járőröztünk, előőrsöket hoztunk létre az üdülőhöz vezető egyetlen út mentén, aknásítottunk, harcászatot tanultunk Józsa Gyuritól, a védekezés és az álcázás lényegét.”

„Volt egy szűk, 6-8 fős diákcsoport, akik azt mondták, hogy nem adják meg magukat, beveszik magukat az erdőbe, és Józsa Gyuri vezetésével onnan eltűnnek, és pisztolyokkal, kézi gránátokkal [sic!] el is tűntek. Ezek között a fiatalok között voltam én is. A többiek letették a fegyvert, és szabadon hazamehettek. Mi még egy-két napig fenn voltunk a hegyekben Józsa Gyurival, de mivel nem volt sem élelmünk, sem utánpótlásunk, amivel folytathattuk volna az ellenállást, mi is úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk.” Forrás: http://ujhely56.hu/?page_id=89 (2019. szeptember 10.)

Részlet Józsa György bírósági vallomásából (tárgyalási jegyzőkönyv, 3. oldal): „a munkásság követelése volt a magasabb fizetés, és hogy az oroszok menjenek ki az országból. A követelést részben én is helyeseltem, mert 228,50 Ft-ot kaptam csak félhavonta. Véleményem volt, hogy Magyarországon vagyunk, a magyar rendőrség és a katonaság is fenn tudja tartani a rendet.”

Józsa holttestét csak 1962-ben kapta meg családja, hogy tisztességesen eltemethessék. Húga erre így emlékezett: „Szinte hazalopattuk. Úgy volt, hogy 5-6-an leszünk a temetésen, de nagyon sokan jöttek el.” Forrás: http://ujhely56.hu/?page_id=83 (2019. szeptember 10.)

A kivégzése napján megjelenő Népszabadság híreiből – 1957. április 12., péntek

A kormány határozott szándéka, hogy népgazdaságunkban rendet teremt – Az ellenforradalom tervei

(…) A magyar dolgozó nép — kezdte beszédét Apró Antal elvtárs — a legnehezebb napokban sem árulta el az emberi haladás, a szocializmus ügyét. A nagymúltú Győr város sem lett az ellenforradalom. az új magyar fasizmus „második fővárosa”, mint ahogyan a magyar nép esküdt ellenségei tervezték. (...)

A „nemzeti kommunizmus"

(...) Borkenau végül megkísérli megmagyarázni, miből ered a „nemzeti kommunizmus"; Azt írja, az ok „az egész kommunista világmozgalom évtizedek óta terjedő gyengülésében”

rejlik. Erre csak azt mondhatjuk: bár az elkövetkező évtizedekben is ilyen tempóban „terjedne a világkommunizmus gyengülése!” Ma már az emberiség egyharmada szocialista rendszerben él. s Olaszországtól Indiáig napról napra új hadállásokat szereznek meg a kommunista pártok. (…)

Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.