Az utóbbi két évtizedben rengeteg szó esett a kommunistákról. De tudjuk-e, milyen egy vérbeli kommunista? Egy húsz évvel ezelőtti dokumentumból megismerhetjük, hogyan gondolkodtak, miként reagáltak az "ellenforradalom" tabujának megdöntésére az egyik legutolsó kommunista szervezet, a jelenleg más néven működő Münnich Ferenc Társaság tagjai.

Húsz évvel ezelőtt az SZDSZ szegedi csoportjának tagja, Jankó Attila részt vett a Münnich Ferenc Társaság nyilvános gyűlésén. Mivel ennek jegyzőkönyvét nem tették közzé egy hét után sem, a dokumentumot Jankó odaadta az egyetemi lapnak. A szövegből izgalmas részleteket közölt 1989. február 6-án a Szabad Európa Rádió, az elhangzottakat pedig az MTI szó szerint közreadta.

A kordokumentumból megtudhatjuk, milyenek voltak az igazi kommunisták 1989-ben. Aki netán azt hitte, hogy Bacsó Péter Tanújának Virág elvtársa csupán fikció, tévedett.

"Rendbe kell tenni a politikai légkört"

"A. elvtárs a Münnich Ferenc Társaság helyi elnöke: Máris több, mint százan vagyunk, csak Szegeden. A helyzet sajnos nem jó. Mindenféle elképesztő fórumok lépnek fel, hazugságokat terjesztenek. Rendbe kell tenni a politikai légkört".

"B. elvtárs, a Münnich Ferenc Társaság helyi titkára: Tiszta közéletet akarunk. Két hete itt, ugyanebben a teremben volt egy találkozó, a népfront szervezte. Kérem, itt rendszerellenes megnyilvánulások is voltak!"

A bevezető felszólalásokból kitűnik, hogy a történelmi átalakulás kellős közepén, az összeomlás előtt álló rendszer részeként a társaság tagjai még visszafordíthatónak, "rendbe tehetőnek" gondolták a folyamatokat.

"Első lépésként a saját sorainkat kell rövidre zárni"

"C. elvtárs, az MSZMP megyei titkára köszönti az egybegyűlteket és előadást tart a pártról:
Itt a hatalomban való részesedésért folyik a harc. Ráadásul kívülről. Igaz, áttételesen támadják a pártot. A költségvetés, a Munkásőrség ügyére gondolok. Nekünk széles politikai bázis kell. Meg lehetne állapodni a Magyar Demokrata Fórummal. Az országos vezetőségükben igen sok a széles látókörű européer. Közös programunk lehet az Új Március Fronttal. Itt helyben az új Galilei Körrel. Első lépésként a saját sorainkat kell rövidre zárni. Mielőtt elkezdtük a tanácskozást, már többen említették a szombati Pozsgay-nyilatkozatot".

Érdemes figyelni C. elvtárs szofisztikált szóhasználatára: "européer". Mit gondolhatott erről I. elvtárs, aki ugyanezen a gyűlésen arról nosztalgiázott, amikor a munkások 1947-ben felpofozták az akadékoskodó polgári tüntetőket... C. elvtárs elemzése azonban nem vált ki különösebb reakciókat egészen addig, amíg elő nem rántja a vörös posztót, vagyis a híres Pozsgay-bejelentést az ellenforradalom - népfelkelés témában.

Pozsgay: "Nem tűrhetjük! Ezt elrendezzük! Disznóság!"

A hallgatóság felzúg - olvashatjuk a jegyzőkönyv nyomán a húsz évvel ezelőtti MTI hírben. Többen közbekiabálnak: "Nem tűrhetjük! Ezt elrendezzük!" B. elvtárs felszólalása, kiabálva: "Ez a Pozsgay milyen alapon nyilatkozik? Népfelkelés? Ezt döntse el a KB! Disznóság, amit egyesek megengednek maguknak!"

H. elvtárs: "Hol volt a Pozsgay 1956-ban? Látta a Köztársaság teret? Állítólag ezek történészek!" Valaki közbekiabál: "Láttam a tévében. 40 évesek. Hogy lennének azok történészek!" Folytatja: "Az ilyennek nincs helye a pártban! Ki vele!" Heves, de nem ütemes taps.

Itt elhangzott a pártállami kulcsmondat: "Népfelkelés? Ezt döntse el a KB!" A történelmi tények kimondását tehát nem a történelmi tények, és azok tudományos vizsgálata határozza meg, hanem az állampárt csúcsszerve. A történelmet - visszamenőleg - a párt írja, ez az alapállás természetes a Münnich Ferenc Társaságban.

(Nép)köztársaság: "Ha nincs jelző, akkor a köztársaság polgárit jelent"

H. elvtárs tovább folytatja: "A másik kérdés: mi az, hogy ne legyen népköztársaság, csak köztársaság! Ha nincs jelző, akkor a köztársaság polgárit jelent." K. elvtárs: "Pozsgay 1960-ban tanított a pártfőiskolán. Akkor még tudta, mi volt 1956-ban. Én megnéztem az értelmező szótárt. Abban az áll: népfelkelés = forradalom." Közbekiabálás: "Akkor mi vagyunk az ellenforradalmárok? Küldjünk tiltakozó táviratot a KB-nak!"

H. és K. elvtársak ideológiailag nagyon fejlettek, és emellett előrelátóak. Világosan látták, hogy amennyiben nem "a párt" írja a történelmet, valamint a mindennapok forgatókönyvét, akkor az ő szempontjukból végzetes "zűrzavar" keletkezik: forradalom lesz az ellenforradalomból, és polgári köztársaság a szocialista népköztársaságból.

A munkás kijön a gyárból, és jól felpofozza a tüntetőket

I. elvtárs felszólalása: "Elkényelmesedtünk. Az utcát mi uraljuk - mondta Grósz Károly. De én most nem tudom, 1947-ben, amikor itt, a fakultatív hitoktatás miatt tüntettek, akkor kijöttek a munkások kendergyárból! A Hősök Kapujánál jól felpofozták a tüntetőket és a dolog el volt intézve."

A Kádár-korszakban gyakran elhangzott a "szocialista demokrácia" kifejezés. Pontos jelentése sokak számára ismeretlen volt, inkább azt lehetett tudni, mit nem jelent. I. elvtárs kristálytisztán elmagyarázza a szocialista demokrácia lényegét: ha a munkásoknak nem tetszik a másik véleménye, akkor lepofozzák az illetőt.Íme, a hozzávetőleg hatezer tagot számláló Münnich Ferenc Társaság is meg akarja menteni a szocializmust, sőt vállalkozni kíván a múlt hibáinak kritikai elemzésére - hangzott el a fenti dokumentum kapcsán Szép Zoltán elemzése a Szabad Európa Rádióban 1989. február 6-án. Mindez nem baj. Ott, ahol vélemények csapnak össze, mindenkinek helyet kell biztosítani a nyilvánosság, előtt. Így az ultrabalos Münnich Ferenc Társaságnak is - idézte az MTI a Szabad Európát.

A baloldal ólomnyomatéka

"Demokráciában ez nemcsak lehetséges, de egyenesen szükséges. Ám a magyarországi közállapotainkról - különösen pedig demokráciánkról - aligha merné még a kevésbé tájékozott ember is azt állítani, hogy van az olyan erős már, hogy kibírja a széteső baloldali tömörülés ólomnyomatékát. Ha pedig demokráciánk még ennyire törékeny - s ki tudja, meddig marad az - a Münnich Ferenc Társaság közreműködését nem üdvözölhetjük aggodalom nélkül. Õk ugyanis - hangoztassanak bármit, szóljanak a reformretorika legelbájolóbb szirénhangján - nem békés párbeszédre, hanem az ultima rátióra szervezkednek - mint tette ezt eddig a Kun Béla-, a Rákosi-, vagy a Kádár-társaság is - rendíthetetlenül."

Biszku Béla, Gáspár Sándor, Cservenkáné és a többiek már bontogatják az ő vörös-vörös zászlójukat - mondta Szép Zoltán. Már készen van kommunista tudatukban a mindent helyére tevő ideológiai recept annak jogán, hogy a szocializmus egyedül az övék. Õk építették fel, ők hoztak érte véráldozatot, és mindezért meg is fogják védeni.

Óvatosság!

Óvakodjunk, mint illik óvakodnia a nyugati demokráciáknak is a mostani magyarországi demokratizálódás tudomásul vételekor. A Münnich Ferenc Társaság ugyanis szinte ugyanazt a nyelvet beszéli, amit például Pozsgay Imre és támogatói. De ugyanezekkel a fogalmakkal zsonglőrködik Berecz János, Németh Miklós, Lukács János és a többi közvélemény-formálást remélő potentát is.

S mindez még csak halvány lenyomata a tényleges demokráciának, ha az említetteket osztrák, nyugatnémet, vagy egyesült államokbeli politikusokkal vetjük össze. Pedig hát a mi balközéputasaink - frakcióikkal együtt - csupán résztartalmakat rakosgatnak az össznépi türelemjáték kerekasztalára vélekedett 20 évvel ezelőtt a Szabad Európa Rádió elemzője.