Az ellenzéki párt programjának elfogadottságát mérni nemzetközi gazdasági körökben szinte lehetetlen. Amiről be tudok számolni, az az, hogy mennyire volt elfogadott a Fidesz gazdaságpolitikája, amikor kormányon volt. Akkor olyan gazdaságpolitika volt Magyarországon, amely egyszerre csökkentette a költségvetési hiányt és az inflációt, és ért el magas gazdasági növekedést. Ezt támogatták, sőt, szívesen finanszírozták. Bizonyos büszkeséggel mondhatom, hogy 1998 és 2002 között Magyarország kitört az adósságcsapdából, a GDP-hez mért adósságállomány csökkent 58 százalékról 52,5-53 százalékra. Ez azt mutatja, hogy volt hitele az akkori magyar gazdaságpolitikának.

És pénzbőség is volt a világban. Az egy jó világ volt.

Most sem a pénzbőséggel van baj, hanem a jó gazdaságpolitika hiányzik. Akkor volt jó gazdaságpolitika, voltak források is. Csak azt akarom mondani, hogy megvannak még azok a partnerek a nemzetközi szervezeteknél, a nemzetközi befektetési intézeteknél, a nagy nemzetközi magánalapoknál, akikkel akkor együttműködtünk. Tartjuk velük a kapcsolatot, Járai Zsigmond most is aktív a Fideszben, ő vezet egy csoportot, amelynek az a feladata, hogy a magyarországi befektetőkkel tartsa a kapcsolatot. Tehát ha eljön az idő és nemzetközi támogatást, hátteret is kell építeni a gazdaságpolitikánk mögé, akkor ehhez meglesznek az eszközeink.

Egyszer már belekezdtem, de akkor kitért a kérdés elől. Azt írta a Világgazdaság, hogy befektetői körök, nagykövetek "kilincselnek" Önnél, támogatást ajánlanak leendő pozíciókért cserébe. Ez igaz?

Nincsenek pozíciók, amelyeket a Fidesz elnöke vagy a Fidesz Magyar Polgári Szövetség vezetősége szétoszthatna. Nem is áll szándékunkban. Mi egyébként is a versenyben hiszünk, nem pedig az osztogatásban. Tehát ha valaki valamit akar, akkor küzdjön meg érte a versenytársaival, aztán győzzön a jobbik. Abban azonban semmi kivetnivalót nem találok, hogy a Magyarország gazdasága szempontjából jelentős súlyt képviselő szereplők - pénzügyi vezetők, vállalatvezetők, külföldi befektetők, esetenként nagykövetek is - rendszeres kapcsolatot tartanak a Fidesz Magyar Polgári Szövetséggel és személyesen velem is. Készülni kell a jövőre. Mindenki készül - én is, ők is.

Ilyenkor miről beszélnek? Készséggel elhiszem, hogy Ön nem ajánl pályázati pénzt senkinek, és talán nem is kérnek ilyet.

Szépen is néznénk ki!

Bár ebben nem vagyok azért teljesen biztos.

Hát szépen néznénk ki. A magyar politikusokról, a magyar politikáról nem feltétlenül van a választópolgároknak jó véleményük, de higgyék el, hogy olyan nincsen, és nem is lesz soha, amíg mi a politikában vagyunk, hogy bárki - akár hazai, akár külföldi személy vagy szervezet képviselője - jöhessen, és alkudozhasson velünk.

Sosem próbálták meg?

Ez nem egy szatócsbolt. A Fidesz felelős politikai szervezet, amely időnként felelős kormányt ad Magyarországnak. Arról tudunk velük beszélni, hogy mivel tudnak hozzájárulni Magyarország erősödéséhez, akarnak-e befektetni, milyen elvárásaik vannak a korrupció visszaszorítását illetően, melyek azok a bürokratikus akadályok, amelyek nehezítik a munkájukat? Rendszeresen kikérem a véleményüket, és a Járai Zsigmond vezette bizottságnak is az a feladata, hogy összegyűjtse a szakvéleményeket, javaslatokat, arról, mi kellene ahhoz, hogy a magyar gazdaság jobban működjön. Így alakul egy ország gazdaságpolitikája, nem pedig úgy, hogy szatócs módjára, hoci-nesze alapon alkudoznak. Ezt kikérném magamnak - nem magam miatt, de a mindenkori miniszterelnök mégis csak Magyarország tízmillió polgárát képviseli. Komoly nemzet vagyunk, ezért bizonyos fokú méltóságot meg kell őrizni.

Komoly nemzet vagyunk, de komoly korrupciós teljesítményünk van időnként. Elég a Gazdasági Versenyhivatal, illetve a külföldi szervezetek jelentéseit megnézni.

Egyetértek azzal, hogy ez gond. Bántja is a lelkünket, az önbecsülésünket. Nem valami fölemelő érzés Európa egyik legkorruptabb országának politikusaként dolgozni, egy ilyen állam polgárának lenni. Nem egyszerűen gazdasági, hanem önbecsülési kérdésnek is tekintem azt, hogy Magyarország ne lehessen olyan korrupt ország a jövőben, mint amilyen ma.

Elnök úr, hétfőn kezdődik a népszavazási kampánya teljes sebességgel. Mit jelent ez?

Nem tudom, mi a teljes sebesség, már most is fáradt vagyok, úgy érzem, ennél magasabb fokozatba nehéz lesz kapcsolni. De az országjárás hétfőtől indul. A népszavazásig akkortól kezdve 19 politikai munkára használható nap lesz, és én 19 megyébe látogatok el, találkozom az ott élő emberek egy részével. Hozzám hasonlóan más fideszes csapatok is elindulnak, és ahogy ilyenkor illik, és elvárják tőlünk, "fölszántjuk" az országot.Az igenek melletti érvelés mellett fel akarják-e használni ezt a lehetőséget arra, hogy olyan bonyolultabb kérdésekről is kikérjék az emberek véleményét, mint például, hogy milyen országot akarnak? Mit akarnak az államtól, és mit készek adni cserébe?

Amikor az elmúlt esztendőkben készültünk a politikai megmérettetésekre, akkor a Fidesz mindig hangsúlyt helyezett arra, hogy a szakértőin túl a mindennapi életből közvetlen visszajelzéseket kapjon programja elkészítéséhez. Például, amikor a 2006-os parlamenti választásra készültünk, akkor volt egy gazdasági konzultáció, ahol magam is hátamra vettem az országot, és keresztül-kasul jártam. Találkoztam kisvállalkozókkal, nagyvállalkozókkal, a mezőgazdaságban, az iparban dolgozókkal, a szolgáltatási szektor képviselőivel, hazaiakkal, külföldiekkel egyaránt. E gazdasági konzultáció alatt összegyűjtöttük azt az ismeretet, tudást, ami egy program megalkotásához szükséges.

A Fideszt mindig is egy olyan szervezetnek láttam, amelynek a lehető legpontosabb képe van arról, hogy mi történik Magyarországon, és mit várnak el az emberek az országuktól és a kormányuktól. A legnagyobb ellenfelemnek mindig is a dogmatikus gondolkodást tartottam, tehát amikor időnként revízió alá vettem, miről milyen álláspontot képviselek én személyesen, vagy a Fidesz, akkor mindig azt kerestem, nincs-e valahol egy olyan gondolat, ami már dogmává merevedett. A Fidesz ugyanis olyan párt, amely tudatosan tartózkodik attól, hogy a politikájának a középpontjába egy politikai elméletet, egy dogmát helyezzen, és a munkájába állandóan ezzel a dogmával méricskélje a valóságot.

Mi fordítva gondolkodunk. Azt gondoljuk, hogy a politika középpontjában az emberek állnak, és azt a kérdést kell föltenni, hogyan akarnak élni az emberek, és mi miben tudunk ehhez segítséget nyújtani. Ehhez pedig élő kapcsolat szükséges a választópolgárokkal. Nem véletlen, és nem is csak a választási megfontolás áll annak a hátterében, hogy mindig hangsúlyt helyeztünk arra, hogy nagy párt legyünk, sok taggal, sok tagozattal, szerteágazó rendszerrel.

Ha mindig az emberek tetszését keresik, akkor mi lesz, ha az emberek egyszer valamit rosszul gondolnak? Önöknek pedig olyan döntést kell hozniuk, ami az emberek véleményével ellentétes. Nem hozzák meg?

Nem az emberek tetszését kell keresni, hanem azt kell megkérdezni, hogy mit várnak az emberek a politikától? Mit tartanak a legnagyobb problémának? Hol látják a legnagyobb bajokat, és ott milyen irányú megoldással értenének egyet? Adócsökkentéssel? Adóemeléssel? Területileg differenciált vagy differenciálatlan fejkvóta-rendszerre épülő oktatással? Folytathatnám tovább.

Az emberek képesek ezeket a kérdéseket megérteni és választ adni rájuk, sőt, gyakran inkább képesek erre, mint a politikusok, akik az íróasztal mögött ülő szakértők véleményéből hüvelyezik ki a valóságot, az emberek pedig benne élnek. Nem azt javaslom a politikusoknak, hogy keressék az emberek tetszését, bár nem nézem le azokat sem egyébként, akik ezt fontosnak tartják. Azt javaslom, hogy komoly párbeszédet folytassunk mindig az emberekkel.

A miniszterelnök bizonyára meghallgatta az Ön beszédét, már előtte a blogjában meg is írta, mit gondol erről. Ön meghallgatja hétfőn őt?

Meghallgatom természetesen.

De nem a Parlamentben?

Úgy, ahogy szoktuk.

Kivonulva?

Ahogy szoktuk.

Elolvassák az újságban?

Ahogy szoktuk.