A Magyar Nemzeti Bank elnöke a Magyar Nemzet internetes oldalán hétfőn megjelent írásában kifejti: Amerika hegemón szerepének kialakulásával, tehát 1989-1991 után, az EU előtt két jövőkép lebeg. Feladja nagyhatalmi törekvéseit, azonosítja Amerika nagystratégiájának Európára vonatkozó részeit, majd ezekre megvalósítható, hatékony és együttes válaszokat talál, avagy elszenvedi a 2020-as évek amerikai stratégiai döntéseinek következményeit, ahogy eddig is tette.

A jegybankelnök hangsúlyozta, hogy az első esetben az erős pontokra összpontosíthat az EU és újból a Nyugat egyik innovációs, kreatív, kutatás-fejlesztési és kulturális központja lehet. Teljes reformot hajt végre, ami érinti a belső döntéshozatalt és alapvetően megváltoztatja az eurót létrehozó Maastricht-i Szerződést is.

A másodikban egyre több területen kísérli meg a központosítást, erőlteti az eddig kiépített, de nem működő megoldásokat, egyre több ellentétet teremtve a tagállamok között, amelyek végül szétfeszítik az EU kereteit, miközben az EU mindhárom szintjén - tagállam, EU, eurózóna - eladósodik, és végleg lemarad az USA, az Angolszász Szövetség (Five Eyes) és Ázsia versenyképessége mögött - tette hozzá.

Mindkét út azonos végpont felé vezet,

megszűnhet a közös parlament, véget érhet a lopakodó jogi központosítás és újból a szuverén nemzetállamok kezébe kerülhet egy sor, korábban központosított hatáskör.

Több párhuzamos pénzrendszer jöhet létre, önálló jegybanki pénzpolitikákkal. Így már lehetővé válik az újabb bővítés és megteremthető a szolgáltatások közös piaca, amit az euró helyett kellett volna megépíteni az elmúlt két évtizedben - írta az MNB elnöke.

A 2030-ig tartó időszakban a két út közötti különbség az ár, a költség, a veszteség és az elszalasztott lehetőségek terén mutatkozik. Az eltérés történelmi mértékkel mérve óriási, akár összemérhető lehet az 1618-1648 közötti első harmincéves háború német veszteségeivel - véli Matolcsy György.