A közvélemény Németországot jóléti államnak tartja, és alighanem ez a fő indoka annak is, hogy a migránsok elsöprő többsége Németországban remél boldogulást. Hogy nem mindenki számára van kolbászból a kerítés, arra jól rávilágít az a most közzétett tanulmány, amely szerint idén nyáron sem tud minden német család megengedni magát egy utazással egybekötött vakációt.

Ez a sors vár idén is a gyermekeiket egyedül nevelő német szülők csaknem egyharmadára. Hasonlóan nehéz a helyzetük a már régóta állás nélkülieknek is, ugyanis a Hartz IV-es csoportba tartozók csak akkor kapják az egyébként is igencsak alacsony munkanélküli segélyt, ha bármikor elérhetők a munkaügyi hivatalok számára. Igaz, őket is megilleti minden évben három hét szabadság, de erre külön engedélyért kell folyamodniuk az illetékes hivatalhoz, és – a dolgozókkal ellentétben – nekik nem jár nyaralási pótlék.

Az Európai Unió statisztikai hivatalának most nyilvánosságra hozott adatai mégis némi derűlátásra adnak okot, mert a helyzet javuló tendenciára vall, ugyanis két évvel ezelőtt az összlakosság közel egyötöde nem tudott megengedni magának egy hagyományos nyaralást, 2010-ben pedig a németek csaknem 25 százaléka kényszerült arra, hogy szabadságát a lakásán töltse.

Az Európai Unióban a tavalyi átlag 30 százalék volt, ami igencsak lesújtó, ha figyelembe vesszük, hogy a napi munkával eltöltött hónapok után egy család képtelen legalább egy hét szabadságra elutazni valamelyik üdülőhelyre.

A frankfurti egyetem pszichológusa, Marcel Kern szerint a pihenésből fakadó energiafeltöltődés szempontjából nem a tétlenség a fontos, hanem az, hogy legalább egy hétre kiszakadjunk a mindennapi taposómalomból és más környezetbe kerüljünk. Erre – Marcel Kern szerint – már egy hét is elegendő.