Bevezetőjében Norton Éva, a Brit-Magyar Baráti Társaság ügyvezető elnöke megindokolta, miért ezt a sokat vitatott témát tűzte az ünnepi est műsorára az egyesület. Elsősorban azért, mondta, mert szikáran tárgyilagos összefoglalót várhatott Sir Bryan Cartledge történésztől, aki pályafutása során egyaránt volt külpolitikai tanácsadója James Callaghan munkáspárti és Margaret Thatcher konzervatív párti miniszterelnöknek, majd nagykövetként szolgált Budapesten és Moszkvában. A magyar történelemről The Will to Survive, magyarul: Magmaradni címmel írt hatszáz oldalas, nagysikerű könyvet, és külön tanulmányban foglalkozott a trianoni békekötés diplomáciai hátterével.

1920 júniusában, a párizsi Trianon palotában, tizenöt perc alatt írta alá a magyar küldöttség a békeszerződést, amely a felek részéről véget vetett az 1914-ben kezdődött első világháború szembenállásának. A háború félmillió magyar életet követelt, ami magában tragédia, a szerződésben azonban azt kellett vállalnia a vesztes Magyarországnak, hogy lemond területe kétharmadáról, lakossága feléről és három millió magyar az ország új határain kívülre kerül.

Sir Bryan Cartledge szerint a brit kormány eredetileg nem kívánta az osztrák-magyar monarchia ilyen jellegű feloszlatását, de titkos egyezmények, nemzetiségi törekvések és szerencsétlen körülmények végül Magyarország megcsonkításához vezettek. Olaszország már 1915-ben ígéretet kapott, hogy ha csatlakozik az angol-francia szövetséghez, a győzelem után osztrák területeket kaphat meg, 1916-ban ugyanígy ígérték oda Romániának Erdélyt, Bukovínát és a Bánátot.

A háború idején a délszláv, a román, a cseh és a szlovák népcsoportok vezetői sikeresen tárgyaltak nyugaton államalapításról. A brit kormány két legfőbb szaktanácsosa, Robert Seton-Watson és a Times bécsi tudósítója, Henry Wickham Steed, úgy állt melléjük, hogy egyben Magyarország súlyos megbüntetését is szükségesnek tartotta. Sikerrel befolyásolták az engedékenyebb megoldásra hajló Lloyd George miniszterelnököt.

Kezdetben az volt az elképzelés, hogy kongresszus tárgyalja meg a békekötés részleteit. A győztes hatalmak azonban végül gyors megoldás mellett döntöttek, Wilson amerikai elnök az új magyar köztársaság elnökével, Károlyi Mihály gróffal nem akart tárgyalni, a kommunista Tanácsköztársaságot kikiáltó Kun Bélával pedig senki sem. Csak Ausztriával folytak megbeszélések, amely így megszerezte a magyar Õrséget.

Mire a magyar küldöttség bebocsátást nyert a Trianon palotába, a nyugati tárgyalófelek már belefáradtak a konferenciába. Gróf Apponyi Albert három nyelven ékesszólóan javasolta, hogy kezdjék az ügy tárgyalását elölről. Bryan Cartledge szerint, ha nem ezt indítványozza, hanem részletek megvitatását, valamit még elérhetett volna.

A magyar ügy kimenetelét tehát sorozatos balszerencse határozta meg, ám az is megállapítható, zárta előadását a brit történész, hogy sötét fejezete volt ez a nemzetközi diplomáciának.