Nem, nem és nem - nagyjából így lehet összefoglalni a francia érdekvédelmi szervezetek alapállását azzal kapcsolatban, hogy a kormány a jelenlegi harvanról 62 évre akarja felemelni a nyugdíjkorhatárt. És ezen a véleményükön az sem változtatott, hogy a várható társadalmi ellenállásra való tekintettel a Fillon-kabinet úgy határozott, hogy a változtatást nyolc év alatt, évi négy hónapos sebességgel vezeti be.
Pedig június közepén, amikor a kormány végleg döntött a 62 éves korhatár mellett, még úgy tűnt, hogy a feleknek esetleg mégis sikerül megállapodniuk. A munkaügyi miniszter ugyanis akkor kijelentette: figyelembe veszik az érdekvédők egyik legfontosabb követelését, és a nehéz munkát végző dolgozók külön elbírálás alá esnek majd.
Ráadásul az akkori közvélemény-kutatások is azt mutatták, hogy a társadalom felfogta a kérdés súlyosságát - a szakértői számítások világossá tették ugyanis, hogy reform nélkül a nyugdíjrendszer 2020-ra egyszerűen összeomlik -, és a megkérdezettek 58 százaléka támogatta a korhatáremelést.
Az azóta eltelt időszak alatt azonban a baloldal ideológiai munkája hatásosnak bizonyult: egy hétfőn megjelent felmérés szerint a változtatással ma már csak a megkérdezettek 53 százaléka ért egyet, és ennél is látványosabb, hogy a kormány terveit "teljes mértékben támogatók" aránya hét százalékponttal csökkent, az azokat élesen ellenzők tábora pedig ugyanennyivel emelkedett.
A legnagyobb, 52, illetve 53 százalékos elutasítást egyébként a 25 és 34, valamint a 35 és 49 év közötti korosztályban mérték, és a Fillon-kabinet számára az is elgondolkodtató adat lehet, hogy a keddi tüntetéseket a 18 és 24 év közötti korosztály támogatja a legnagyobb, közel 90 százalékos mértékben.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a nyugdíjreformot annak a munkaügyi miniszternek kell bemutatnia és megvédenie, akit a sajtóban immár hónapok óta azzal támadnak, hogy pénzügyminisztersége alatt kedvezményezett az ország egyik leggazdagabb emberének, Liliane Bettencourt-nak, akkor igazat kell adni azoknak az elemzőknek, akik forró őszt jósolnak a kormány számára.
Lázár János a parlamentben: Trianon nélkül miénk volna Európa egyik legmodernebb vasúthálózata