A halálozási számok ugyan lényegesen alacsonyabbak, mint a feleségek esetében - 2008-ban 157 nő vesztette életét családon belüli erőszak miatt -, a kutatóintézet munkatársai úgy vélik, a jelenséget komolyan kell venni, annál is inkább, mivel az erőszakot szenvedett férfiak mindössze öt százaléka mer panaszt tenni a rendőrségen.

A helyzet komolyságát mutatja, hogy az áldozatok támogatására egy egyesület is létrejött "SOS Megvert férfiak" néven, melynek külön érdekessége, hogy alapítója egy pszichológusnő. Ez utóbbi szerint a bántalmazott férjek vagy élettársak száma valószínűleg lényegesen magasabb a Bűnügyi Kutatóintézet által közöltnél, sok férfi ugyanis egyszerűen nem mer beszélni erről a problémáról.

Ami Sylvianne Spitzer szerint egyebek mellett a hatóságok hozzáállásával is magyarázható: ha egy nő megy be a rendőrségre azzal, hogy a férje bántalmazta, az esetek többségében akkor is eljárás indul, ha nincs konkrét bizonyítéka, ha viszont egy férfi jelentkezik hasonló panasszal, általában kinevetik.

A pszichológus úgy véli, leggyakrabban az elkényeztetett lányokból lesznek az erőszakos feleségek, a férfi "kínzása" pedig általában az első gyermek megszületését követően kezdődik el. Az erőszak előbb lelki terror, például a legkülönfélébb megaláztatások formájában indul, néhány éven belül pedig az első pofonok is elcsattannak.

A férfiakat ért erőszak egyébként azt követően került a figyelem középpontjába, hogy egy hónap leforgása alatt három megrázó esetre is fény derült Franciaországban. Augusztus elején egy 51 éves lyoni nőt azért vettek őrizetbe, mert megölte, majd a hűtőszekrénybe rejtette 71 éves élettársát, két másik esetben pedig a férjüket évek óta lelkileg és fizikailag súlyosan bántalmazó nő bukott le.

A férfiak megbélyegzése

A családon belüli erőszakkal kapcsolatos kutatások teljesen egyoldalúak, állítja egyre több francia szakember, köztük az amúgy feminista elkötelezettségű Elisabeth Badinter neves történész és filozófus, és úgy vélik, hogy a megjelenő felmérések, statisztikák alapvetően a férfiak megbélyegzését célozzák, a nőket pedig szelíd, békés és türelmes áldozatokként tüntetik fel. És azt sem tartják normálisnak, hogy a média és a politikai kizárólag a nőket ért erőszakkal foglalkozik, férfiak esetében az ilyen jellegű bántalmazások pedig tabutémának számítanak.

A kérdésfelvetés sokak szerint azért is fontos, mert a kormány egy olyan törvénytervezeten dolgozik, amely a jövőben a fizikai mellett a családon belüli lelki erőszakot is büntetné, márpedig a jogalkotó e cselekedeteket is kizárólag a férfiak számlájára akarja írni.