„Nem a technika fogja megszabni, hogy a vulkánok hogyan működnek, hanem a vulkánok döntik el, hogy hogyan akarnak dolgozni” – fogalmazott Harangi Szabolcs vulkanológus azzal kapcsolatban, hogy vajon elképzelhető-e egy olyan vulkánkitörés – a mai kor technikai fejlettsége ellenére –, hogy annak füstje évekre eltakarja a Napot, globális katasztrófához vezetve az egész Földön, tanulságos példaként említve az 1815-ös Tambora-kitörést Indonéziában.

Egy vulkáni kitörés lehet lokális, regionális és bizony globális is – emelte ki. Utóbbi azt jelenti, hogy a vulkánkitörés átalakítja az éghajlatot néhány évre, ami a környezetváltozáson túl társadalmi változáshoz vezet. Ha pedig ilyen volt már a múltban, a történelemben, akkor nem az a kérdés, hogy a jövőben lesz-e, hanem hogy mikor – tette hozzá.

Egy globális hatású kitöréskor ráadásul nem elképzelhetetlen, hogy a Föld más pontján a legrosszabb – folytatta, ismét emlékeztetve arra, hogy a Tambora kitörését a Kárpát-medence szenvedte meg Európában a legjobban, egyik legsúlyosabb éhínségét élve át az 1816–17-es időszakban, miután az olyan mértékű éghajlat- és környezetváltozást okozott, ami a társadalmak nehezen viseltek. De ide köthető a Gangesznél kialakuló kolerajárvány is 1816-ban, mert nem alakult ki a szokásos monszun, miután a vulkánkitörés olyan mértékben átalakította a felső légköri viszonyokat, vagyis itt nem a hamuszemcséknek, hanem a kén-dioxid-gáznak volt szerepe – magyarázta.

Harangi Szabolcs figyelmeztetett: jön majd egy olyan időszak, nem biztos, hogy a mi életünkben, de lehet, hogy még ebben az évszázadban, amikor majd azzal kell szembenézni, hogy néhány évre megváltozik a világ, mert egy vulkánkitörés más éghajlatot hozott. És

ne gondoljuk, hogy a technológia majd mindent megold,

ellenkezőleg, hiszen erre a társadalom már sokkal érzékenyebb. „Mi lesz akkor, ha a tőzsde összeomlik? Mi lesz akkor, ha az optikai vonalakkal lesz gond? Nem fogunk tudni abban a világban élni, mert már megszoktuk azt, hogy mi hogyan működik” – hangsúlyozta.

A tanúk segítenek

Az InfoRádió Aréna című műsorában az is elhangzott, hogy a kőzetekben lévő kristályok sok információt hordoznak, amelyekből az is megállapítható, hogy mi indít be egy kitörést. Vagyis a tűzhányó kitörése után a felszínen maradt maradványokból következeteseket lehet levonni a vulkán „lelkére” – mondta az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetének igazgatója. Ő és kutatócsoportja is azon a véleményen van, hogy úgy lehet megismerni a vulkánokat, ha alánézünk. „Hogy tudunk alánézni? – tette föl a kérdést. – Tanúk kellenek, akik ott voltak abban a pillanatban, amikor valami eldőlt, és ezek a kőzetek, a kőzetekben lévő kristályok sok, rettentő fontos információt hordoznak.”

Mint megjegyezte, a szakembereket is az foglalkoztatja, hogy mi indít be egy kitörést, ennek a megértéséhez veszik górcső alá a kőzeteket és kristályokat a legapróbb részletekig. A vulkanológia a már zajló kitöréssel is foglalkozik,

azt is próbálják megérteni, mi indítja el

– tette hozzá. Hogy mennyi idő kell arra, hogy a magmatározóban, ahol a kristálykása található, kitörésre alkalmas magma jöjjön létre. Ez az információ pedig benne van a kristályokban, a kőzetben, és ezt próbálják kiolvasni, amikből „fantasztikus dolgok jönnek ki”, például, hogy mennyi idő áll rendelkezésre a magma felszínre töréséig, illetve különféle intézkedések meghozatalára.

A nyomás és hőmérséklet alapján pontosan meg tudják határozni, hogy hol van az a terület, ahonnan a magma el fog indulni, és mi történik pontosan a kitörés előtt. „Most egy ilyen kutatási anyagon dolgozunk, azt vizsgáljuk, hogy az alapállapotból, a kristályban gazdag magmakásából hogyan és mennyi idő alatt lesz kitörésre alkalmas magma, és mi vezet ehhez a folyamathoz” – emelte ki Harangi Szabolcs.

Veszélyes-e egy vulkán?

Harangi Szabolcs olvasatában egy vulkán önmagában nem veszélyes, és csak működik, ahogyan működik. A veszély inkább attól függ, hogy vannak-e a közelében emberek, anyagi javak. Ebből a szempontból jelenleg a Föld lakosságának 10 százaléka, 700 millió ember van valamilyen módon vulkáni veszélyben potenciálisan. Ezért a 21. század egyik nagy kihívása, hogy a túlnépesedés miatt az emberek egyre közelebb jutnak a vulkánokhoz, és akár metropoliszok is épülnek hosszú ideje nem működő tűzhányóknál – jegyezte meg a szakértő, példaként említve Új-Zéland nagyvárosát, Aucklandet, ami rátelepült egy vulkáni mezőre, ahol bármikor előfordulhat kitörés. De hasonló veszélyben vannak a Vezúv miatt a Nápolyban és környékén élő milliók.

Az a nehéz, amikor nem látni a vulkánt – hangsúlyozta az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetének igazgatója –, hiszen a Vezúvot mindenki látja, de a Campi Flegreit, tehát a nápolyi öbölnek a vulkáni területét, a pozzuoli Solfatara vulkánt nem lehet látni, mert az egy mélyedés. "Itt jönnek a képbe a vulkanológusok, akik el tudják mondani, hogy mi a veszély" – tette hozzá.

Harangi Szabolcs kiemelte: hite szerint egy vulkanológusnak nemcsak az a dolga, hogy kőzeteket vizsgáljon, megismerve a vulkáni működést, hanem hogy azt el is mondja az embereknek, hiszen a felkészülés fontos eszköze az ismeretterjesztés, tájékoztatva az embereket arról, hogy hol élnek, hogy adott esetben hatékonyabban lehessen a kitelepítésüket megszervezni.