- Az, hogy az eszközöket jóra vagy rosszra használjuk, mindig nyitott kérdés. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a közösségi oldalak abban sosem fognak segíteni, hogy barátságokat kössenek. És ott van a telefon, aminek kifejlesztése után sokan azt gondolták, eztán az emberek nem fognak egymással találkozni, csak odacsörögnek a nagymamához, megkérdezik, hogy van, és ezzel teljesítették is feladatukat. Ez megfordult. Azért telefonálunk, hogy megkérdezzük, átmehetünk-e látogatóba. Mindig nagy terek nyílnak a kiegészítő vagy helyettesítő lehetőségek alkalmazására, de ott van a harmadik opció is, a változás feltételének módosítása. Amire Fukuyama felhívja a figyelmet, az egybe cseng azzal általam emlegetett gondolattal, miszerint nagyon nehéz a változást érzékelni, figyelembe venni. Hiszen egyszerűen nem érzékeljük abban a pillanatban, hogy lenne másik út is, amit be tudnánk járni. Tehát amikor barátságokat kötünk a Facebookon, azt teljesen másként tesszük, mint ahogy a faluban járva cselekedünk. Nem gondolom, hogy ez rossz, de egyértelmű a változás.

- Vajon mit kellene tennünk, hogy javítsunk a kilátásainkon, egy kicsit jobbá, talán újra emberközpontúvá tegyük a világunkat?

- A minket körülvevő világ egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy folyamatosan változik. Néha azért, mert mi így akarjuk, néha azért, mert úgy alakul, néha azért, mert akkora a gazdagság, olyan erősek a kölcsönhatások. Ha eléggé odafigyelünk, ha van érzékünk a kísérletezésre, a minket körülvevő gazdagság alakítására, akkor ezt a hatalmas erőforrást képesek leszünk használni, de az már csak rajtunk múlik, hogy hogy élünk ezekkel, jól vagy rosszul. Az emberiség létrehozta az atombombát, de az internetet is. Élünk a sokszínűség adta lehetőségekkel, de minél többet használjuk, annál változatosabbá tudjuk tenni a világunkat. És a diverzifikáció remek lehetőséget nyújt a rugalmasságra. Arra a kérdésre, hogy jobbak leszünk-e a jövőben az a válaszom, hogy nem tudom. De ha használjuk az intelligenciánkat - nem a jövő meghatározására, mert azt képtelenek vagyunk sikerre vinni, hanem a jelent a lehető hatékonyabban felhasználni céljaink elérésére, már kivitelezhető.

- És arról mit gondol, képesek lehetünk az intelligenciánkat a jövő jobbá tételére használni?

- Azt hiszem, arra tudjuk felhasználni, hogy megváltoztassuk a gondolkodásunkat arról, miként éljünk a jövő lehetőségeivel. És ebben az esetben sokkal hatékonyabbak, alkalmazkodóbbak, kreatívabbak lehetünk, és új kérdéseket leszünk képesek feltenni. Ha az az egyetlen kérdésünk, hogy a gyermekünk miként élhet olyan életet, mint a nagyapám, az nagyon kínos. Nézzük a második világháború utáni időszakot, az emberek azt hitték, hogy újabb válságok várnak rájuk, de nem így lett, egy teljesen új periódus kezdődött, és elmondhatták, hogy 'nézd csak, végeztünk az újjáépítéssel egy teljesen más megközelítésből'. Ez csak annak a kérdése, hogy hagyjuk-e, hogy saját félelmeink foglyai legyünk, és ne hagyjuk magunkat elbátortalanítani azzal, hogy nem tudjuk, mi lesz. Ha nem tudod, az akár lehet pozitív is. Mivel ha azt hiszed, hogy tisztában vagy valamivel, sok dolgot nem veszel észre. De ha figyelsz, nyitott vagy, képes lehetsz új dolgokat létrehozni.

- De most éppen a 2008-as gazdasági válság után sokan azon tanakodnak, hogy a jövőben hogyan kellene gondolkodni gazdaságról, társadalomról vagy éppen a világról.

- Számomra ez egy fontos dolog: az emberek kérdéseket tesznek fel. Van, amikor a félelem rabul ejt, pedig a félelem nagyon fontos eleme lehet a gondolkodásunknak, arra késztet, hogy előre és visszatekintsünk. Az a feladat, hogy legyőzzük a félelmünket.

- Mit gondol, megnyerhetjük-e a versengést Kínával vagy a BRIC országokkal szemben?

- Szerintem rossz a kérdés. Nem az a fontos, hogy nyerünk-e a Kínával szemben, hanem az, hogy létre tudunk-e hozni olyan közösségeket, amelyekben az emberek boldogak és elégedettek. A válasz pedig az, hogy igen, képesek vagyunk erre ráadásul nagyon sok módon. A legtöbb érték, amit létrehozunk, nem jelenik meg a statisztikákban. Vagyis a válaszom röviden az, hogy igen, meg tudjuk nyerni, ám olyan értelemben, hogy mindenki nyer. Nem leszünk a piramis csúcsán, nem is kell mindenkinek ott lenni, elég, ha elhelyezhetjük magunkat benne.

- Azonban nagyon nagy a munkanélküliség az Európai Unióban, pláne a mediterrán országokban. Ez komoly gondokat okoz a mindennapi életben...

- Ha valami tönkremegy, elromlik, az visszacsatolás, vagy dráma? Szerintem előbbi, információkat hordoz számunkra. A helyzet az, hogy a foglalkoztatottságot egy kicsit szélesebb összefüggésében kell vizsgálnunk, és el kell gondolkodni azon, hogy ha nem tudjuk foglalkoztatni az embereket a jelenlegi szerkezetben, az milyen üzenetet hordoz számunkra. Mindenáron ragaszkodni kell a múlthoz, a korábbi struktúrákhoz, mert akkor több embernek volt állása? Nem hinném. Szerintem ez egy lehetőség például a változtatásra, a hatékonyság növelésére és átgondolására.