A Grand Canyonban és Kalifornia állam nyugati parti hegyeiben élő dögevő keselyűféle - a madarak között rekordnak számító - 50 évig is él, ám egyre kevesebb van belőle. Az orvvadászat, a különféle mérgező anyagok és élőhelyük területének folyamatos csökkenése hatására a fajnak a nyolcvanas évekre csupán néhány példánya maradt. A megmentésére indított akciók hatására számuk valamelyest növekedett: összesen 332-ről tudnak, ezek közül 152 él a vadonban.

Szumátrai orangután

A borneói mellett a kisebb méretű és ritkább orangután a főleg gyümölcsökkel, azon belül is fügefélékkel táplálkozó szumátrai. Akárcsak a kaliforniai kondort, úgy ezt a fajt is az életterület szűkülése és az orvvadászat veszélyezteti leginkább. Az orangutánok megmentését nehezíti, hogy igen lassan szaporodnak: a nőstények, bár akár 45 évig is elélnek, ez idő alatt csupán átlagosan három kölyköt hoznak a világra.

Gangeszi cápa

A gangeszi cápák kizárólag a nagy kelet-, északkelet-indiai folyókban, a Gangeszben, a Brahmaputrában és a Mahanadiban élnek, elsősorban azok középső és alsó szakaszán. Az a hír járja róluk, hogy emberevők, ám az emberekre valószínűleg nem ezek, hanem a velük könnyen összetéveszthető bikacápák támadnak rá. A faj vesztét a túlhalászat, az egyre kisebb élőhely és a vizek szennyezése okozhatja.

Hegyi gorilla

A hegyi gorillákra a nyugati utazók csak a XX. század elején bukkantak rá, ám azóta az erdőirtások, a vadászat és az illegális állatkereskedelem miatt a számuk jelentősen megcsappant. Jelenleg mindössze 720 példány él vadon az ugandai Bwindi Nemzeti Parkban, valamint a Kongó, Ruanda és Uganda határvidékén fekvő Virunga-hegységben. Korábban még ennél is kevesebb volt belőlük, ám a térségben zajló polgárháborúk során az emberek nagy területekről menekültek el, lehetőséget adva ezzel a gorillák szaporodására.

Mindoro-krokodil

A faj képviselői kizárólag a Fülöp-szigetek édesvizeiben élnek, a becslések szerint a vadonban száznál kevesebb maradt meg belőlük. A Mindoro-krokodil védett állat, az élőhelyek területe azonban folyamatosan csökken, és nem ritka, hogy egy-egy példány a dinamittal halászók áldozatává válik.Feketelábú görény

A feketelábú az egyetlen Észak-Amerikában őshonos görényfaj, és az egyik legveszélyeztetettebb a kontinensen. Az ember által meghódított területek terjeszkedése miatt a görények élettere egyre kisebb, az erlkedetinek ma csupán 2 százaléka. A füves pusztákon élő feketelábú görények elsősorban prérikutyákkal táplálkoznak, ám ezeket a rágcsálókat folyamatosan irtja az ember, nem csoda hát, hogy a görényekből is egyre kevesebb marad.

Szibériai tigris

A szibériai tigris a XIII. században még gyakori állat volt Kína és Mongólia északkeleti részén, Koreában és Délkelet-Szibériában, ma azonban már csak igen kis populáció - a becslések szerint 350-450 példány - él vadon, leginkább az Amur-Usszuri régióban. Az erdőirtás, ezzel az élőhely területének folyamatos csökkenése és az orvvadászat tovább tizedeli a végveszélyben lévő állományt.

Vörös (rőt) farkas

A szürke farkas kisebb és nyúlánkabb rokona túlélte a jégkorszakot a késő-pleisztocén korban, a modern ember azonban valószínűleg halálos csapást mért rá. A vörös farkasokat, amelyek egykor gyakoriak voltak az Egyesült Államok délkeleti területén, szinte teljesen kipusztították a ragadozóellenes akciók során, az élőhely területének csökkenése és a fajtársak hiánya pedig arra kényszerítette őket, hogy rokonaikkal, a prérifarkasokkal párosodjanak. Emiatt tovább csökken a genetikailag tiszta egyedek száma: a szabadban csak mintegy száz, fogságban 150 példány él.

Szürke bálna

Bár a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság 1947-ben megtiltotta a szürke bálnák vadászatát, a Csendes-óceán északnyugati részén élő populációban végzetes kárt tett az ellenőrizetlen irtás. Ma ez a csapat körülbelül száz példányból áll, közülük azonban mindössze 23 nőstény képes utódot világra hozni. A nyugati szürke bálnák legfontosabb táplálkozóhelye az Oroszországhoz tartozó Szahalin sziget északkeleti partvidéke volt, ám az olajkitermelés és a bányászati tevékenység, a fúrások, valamint a vízi és légi forgalom a teljes kihalás szélére sodorta a hatalmas emlősöket.

Szumátrai orrszarvú

A szumátrai orrszarvúk korábban gyakoriak voltak India és Délkelet-Ázsia esőerdeiben és mocsaraiban, mára azonban csupán négy jelentősebb csoportjuk él, számuk mindössze 300-ra tehető. Számuk csökkenésének oka elsősorban az élőhely területének csökkenése és az orvvadászat: a feketepiacon az orrszarvútülök kilójáért akár 30 ezer dollárt is adnak. Az állatkerti tenyészprogramok mindeddig nem jártak komoly sikerrel.