A fakókeselyűk nemcsak Európában, hanem az egész világon veszélyben vannak. Fő táplálékuk, az állati tetemek nem sokáig hevernek a szabadban a modern mezőgazdaságban és a zöld mezők is egyre ritkulnak.

Cipruson már sok fakókeselyű elpusztult, miután megmérgezett rókák vagy kutyák tetemét fogyasztották el.

Tíz évvel ezelőtt például a teljes populáció 30 százaléka kampányszerűen elvégzett mérgezéseknek esett áldozatául. Emellett a fakókeselyűk nagyon lassan szaporodnak: a nőstények csak hatéves korukban keltenek ki tojást és akkor is évente csak egyet.

Kedvező feltételek fennállása esetén azonban a fakókeselyűk igen hosszú életűek, átlagosan ötven évig élnek.

Ezek a madarak figyelemre méltóan nagyra nőnek. Hosszuk akár 110 centiméter, súlyuk 13 kiló, szárnyaik fesztávolsága pedig két méter és hatvanöt centiméter is lehet.

A madarak a sziget legnagyobb ragadozó madarai és a "repülő pajtakapu" gúnynevet kapták. Azt, hogy még ma is otthonosak a szigeten, a brit katonaságnak köszönhetik. Utolsó menedékhelyük, ahová visszahúzódhatnak, az Episkopi brit katonai támaszpont sziklái. A brit katonaság a ciprusi hatóságokkal és a környezetvédelmi szervezetekkel együttműködve megpróbálja a fakókeselyűket megmenteni.

Az a kísérlet azonban, hogy fogságban tenyésszenek utánpótlást, kudarcba fulladt: a tojásból kikelt egyetlen fakókeselyű "embertől függőnek" bizonyult.

Az új stratégia abból áll, hogy egészséges fakókeselyűket telepítsenek Ciprusra, például Spanyolországból, ahol a populációt sikerült már eredményesen növelni.

Egyidejűleg élelmet helyeznek ki számukra a sziget különböző részein és felvilágosítják a parasztokat a mérgezéssel járó veszélyekről.

A tervek szerint a spanyol fakókeselyűk két éven át el lesznek elkülönítve ciprusi rokonaiktól, hogy az alatt megszokhassák új hazájukat.