A mexikói, amerikai, és kanadai kutatócsoport a Coahuila államban fekvő Saltillo melletti kőfejtőben akadt rá az eddig ismeretlen, különleges fejű őshüllő kövületére, amelynek hosszúkás orrnyílásai a koponya tetején helyezkedtek el.

"Olyanok voltak, mint valamilyen kis trombitások. Különösen és mókásan festettek" - mondja Terry Gates, a Utahi Természettudományi Múzeum munkatársa, a felfedezők egyike.

A tudósok 72 millió évesre becsülik a lelet korát. Az állat akkoriban élhetett, amikor a mai Kelet-Mexikó nagy része még víz alatt volt. A fosszília 13 évvel ezelőtt került felszínre a kőfejtőben. Hosszú feltárási, tisztítási és elemzői munka után mára kiderült: a tarajos fejpáncélt viselő ősi hüllő egy eddig ismeretlen fajhoz tartozik.

A csontok rekonstrukciója alapján a kutatók a Journal of Vertebrate Paleontology című folyóiratban megjelent tanulmányukban kifejtik, hogy az állat nagyjából 7,6 méter magas lehetett, de mivel fiatal korában pusztult el, amikor még nem érte el teljes fejlettségét, felnőtt fajtársai akár 11 méteresre is megnőhettek.

Vagyis a Velafrons coahuilensis (coahuilai vitorláshomlokú) névre keresztelt szaurusz nagyjából akkora volt, mint a híres Tyrannosaurus rex, noha közel sem volt félelmetes, mivel valószínűleg növényekkel táplálkozott.

Gates szerint "a velafrons afféle tengerparti naplopó lehetett". Szelídsége lehet a magyarázat arra, hogy viszonylag rövid ideig, úgy tízmillió éven át létezett a faj. A folyók torkolatvidékét kedvelte.

Az ilyenfajta élőhelyek meglehetősen bizonytalanok: a vad viharoknak kitett vidékek könnyen víz alá kerülhetnek, mint ahogy például a Mississippi deltája katasztrófa sújtotta övezetté vált a Katrina hurrikán idején.

A tudósok a leletet a hadroszauruszok családjának eddigi hiányosságait kitöltő láncszemként értékelik. A velafrons közeli rokonai nagyjából tíz fajba tartoznak, amelyek Amerika-szerte éltek. Kanadában már találtak egy hozzá nagyon hasonló őshüllőt, így valószínűsíthető a migrációs mozgás a kontinensen.