A Clinical Practice szakfolyóirat februári számában jelenik meg Muszbek Noémi és nemzetközi munkacsoportjának összefoglaló tanulmánya, amelyben a szív- és érbetegségek gyógyítására adott szerek bevételének pontosságára vonatkozó tudományos és gazdasági adatokat értékelik.

A betegek világszerte nem túlságosan ügyelnek arra, hogy milyen gyógyszert is javasolt számukra a kezelőorvos és még rosszabb a terápiahűség: sok beteg rendszeresen gyógyszerszabadságra" megy, ami azt jelenti, hogy a hétvégén tablettáit egyáltalán nem veszi be.

Igen kevesen ragaszkodnak ahhoz, hogy minden alkalommal és az előírásnak megfelelő időben vegyék be a tablettákat.

Muszbek Noémi és kutatótársai 28 tanulmány adatait dolgozták fel, és riasztó adatokat ismertetnek a koszorúér-betegség megelőzésére, kezelésére adott koleszterincsökkentőkkel kapcsolatban. Kimutatták, hogy azon betegek legfeljebb felének írják fel az ilyen tablettákat, akiknek erre szüksége volna, és a gyógyszert szedők legfeljebb ötödének sikerül elérni a káros koleszterinnek azt az alacsony szintjét, ami megfelelő védettséget biztosítana a betegség
előrehaladása ellen.

A rossz kezelési eredményben legtöbbször a figyelmetlen gyógyszerszedés játszik szerepet, de az is lényeges, hogy a folyamatosan, éveken keresztül szükséges gyógyszer ára ne jelentsen a betegek számára túlzott anyagi terhet.

A tanulmány ismerteti az egyik amerikai vállalat adatait, ahol a 23 ezer alkalmazottból sokan szenvedtek cukorbetegségben. A cég vezetése figyelte azokat a tudományos vizsgálatokat, melyek szerint a gyógyszerek árának csökkentésével javítani lehet a betegek terápiahűségét, a folyamatos gyógyszerszedés pontosságát.

A cukorbetegségben adott gyógyszerek árának harmadát-felét kellett a betegnek és családjának fizetni, s amikor a vállalat vezetése úgy döntött, hogy támogatatást ad nekik, már csak 10 százalékot.

Néhány év alatt kifejezetten nőtt a cukorbetegek terápiahűsége, így ezek 26 százalékkal ritkábban szorultak sürgősségi ellátásra és két év alatt a betegekre vonatkozó egészségügyi költség is hat százalékkal csökkent.

Hasonló adatok láttak napvilágot egy másik vizsgálatban, ahol a biztosító évek alatt a gyógyszerköltségek mind nagyobb arányát terhelte a nyugdíjas betegekre. Kimutatható volt, hogy mind többen hagyták abba a gyógyszerszedést, illetve a terápiahűség fokozatosan romlott. Ez nyilvánvalóan évek múlva gyakoribb kórházi felvételt tesz szükségessé és az egészségügyi ellátás költségei jelentősen emelkednek.

Alapvetően hibás, ha a biztosító vagy a biztosítást részben fizető munkáltató csak a gyógyszerek árán igyekszik spórolni. Az egészségbiztosítási pénztár profitja ilyenkor növekszik, de a nemzetközi vizsgálatok többször bizonyították, hogy a drágább, de korszerűbb gyógyszerek alkalmazása hosszú távon gazdaságilag is megéri.