Az angol rövidítéssel Hifunak (a nagy intenzitású fókuszált ultrahang angol megfelelőjének kezdőbetűiből) nevezett szerkezet az eddigi vizsgálatok szerint legalább olyan hatékony, mint a sebészet, azzal az előnnyel, hogy nem kell felnyitni a beteget. A radioterápiával szemben az hozható fel mellette, hogy kevésbé károsodnak az egészséges szövetek.

Az apró buborékok a sejteket körülvevő folyadékban keletkeznek, amikor a területet fókuszált ultrahanghullámoknak teszik ki. A folyadékkal együtt a buborékok is bejutnak a szövet belsejébe, és növekednek, amíg el nem érnek egy kritikus nyomásértéket. Ezt átlépve kipukkannak, ami a sejtek számára egy robbanás erejével ér fel.

Mivel a buborék megsemmisüléséből származó energia gyorsan elnyelődik, nem fenyegeti az egészséges sejteket - már persze ha jól irányították a viszonylag alacsony frekvenciájú ultrahanghullámokat.

Ez a módszer tulajdonképpen a hagyományos Hifu-eljárás továbbfejlesztése, amikor az ultrahanghullámokkal egyszerűen csak felmelegítették a sejteket, amíg azok el nem pusztultak. Ennek azonban két fontos hátránya van: lassú - egy 10 centiméteres tumor kezelése 5 órát is igénybe vehet -, és az eredmény csak később válik láthatóvá, szemben a sebészettel.

A hullámok fókuszálása megoldhatja az első problémát, a második leküzdése érdekében pedig a tudósok egy szenzort építettek a szerkezetbe, amely képes felfogni a buborékok kipukkanásakor keletkező rendkívül magas frekvenciájú hangot, így a szakemberek azonnal értesülhetnek a sikerről.

A berendezést hamarosan klinikai körülmények között is tesztelik, vese- és májrákos betegeken. Ha minden a tervek szerint alakul, a Hifut valószínűleg akkor is csak az egy helyre koncentrálódó daganatokkal szemben lehet majd alkalmazni, a testben szétszóródott áttétekkel szemben nem.