Hétfőn az Aranygéppel hazaérkeztek a magyar sportolók a párizsi nyári ötkarikás játékokról. Az olimpiai bajnok öttusázó Gulyás Michelle-nek még időre van szüksége, hogy feldolgozza azt, hogy valóra vált gyermekkori álma a francia fővárosban. Az UTE öttusázója a magyar csapat ünnepélyes fogadásán, a Puskás Ferenc Stadion szoborparkjában nyilatkozott az InfoRádiónak.

Hogy értékeli a párizsi szereplését az egyes számokra lebontva?

Ezúttal nem volt lyukas számom. Nagyon jól sikerült a vívás, maximális pontszámot értem el lovaglásban, és végül nagyon jól futottam. Talán a lövészetem volt most kicsit gyengébb ahhoz képest, amit valójában tudok, de szerintem az sem volt annyira rossz. Főleg annak ismeretében, amit a többiek nyújtottak. Azt hiszem, az összes versenyszámban kihoztam magamból a maximumot, hiszen csak úgy lehet elérni a világcsúcsot, ha mindent belead az ember. Úgy érzem, most nagyon erős voltam mind mentálisan, mind fizikailag.

Egy gyermekkori álom vált valóra az olimpiai bajnoki cím megszerzésével?

Mindenképpen. Ugyanakkor soha nem mertem ezt hangosan, sok ember előtt kimondani. Minden sportolónak az az álma, hogy egyszer olimpiai bajnok legyen. Nekem is ez a cél lebegett a szemem előtt, amikor elkezdtem sportolni. Egyelőre még nem realizálódott bennem, hogy sikerült, sokszor kell még mondogatnom magamban, hogy olimpiai bajnok lettem. Kell még egy kis idő, hogy feldolgozzam ezt a nagy sikert.

A sportág jelentősen átalakul, megváltozik, hiszen a lovaglás kikerül a versenyszámok közül, és akadályverseny lesz helyette. Szeretné így is csinálni? Folytatja az öttusát?

A párizsi olimpia és az aranyérem egy nagyon jó korszak lezárása volt. Az én szememben a hagyományos öttusa történetének megkoronázása ez az olimpiai bajnoki cím. Továbbra is szeretnék versenyezni, de egy új fejezetet nyitnak most a sportágban. Új célokat kell megfogalmaznom nekem is, úgyhogy igazából nem folytatom, hanem elkezdek egy új sportágat, ami persze továbbra is az öttusa lesz.

Az új szám hogy megy önnek?

Még nem próbáltam ki az akadályversenyzést, de van tornász múltam, úgyhogy reménykedem benne, hogy gyorsan tudok majd alkalmazkodni a gyökeres változásokhoz.

Hogy sikerült feldolgozni az elmúlt heteket, az olimpiát megelőző időszakot? Sokáig az sem volt biztos, hogy ön utazik Párizsba, de aztán a szövetség elnöksége, elsősorban Balogh Gábor elnök az ön indulását támogatta az egyenletesen jó teljesítményét kiemelve.

Nagyon önérzetes, lelkis ember vagyok, így érzékenyen érint, szíven talál minden negatív és pozitív komment is. Ráadásul maximalista típus is vagyok, így sokszor magamra veszek nagy terheket. Nagyon nehezen éltem meg a világbajnokság utáni időszakot, hiszen nagy volt a bizonytalanság. Az év korábbi részében nem mindig mentek túl jól a fizikai számok, a vb-n pedig nem tudtam pontot elérni a lovaglásban, és akkor nagyon mélyre kerültem. Amikor pedig ment a huzavona, hogy ott lehetek-e az olimpián vagy sem, még rosszabb állapotban voltam. Utólag is köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik támogattak, mellettem voltak abban a nehezebb időszakban. Az edzőm, Tibolya Péter és a szövetség elnöke, Balogh Gábor végig hitt bennem, de rajtuk kívül is nagyon sok embernek tartozom hálával. Rövid idő alatt kellett újra felépítenem magam az olimpiára, és rájuk mindig mindenben számíthattam.

Hogyan sikerült összeszednie magát?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de sok erőt tudok meríteni abból, ha ennyi negatív dolog ér. Visszagondolva a felkészülésre, olyan volt a hozzáállásom az edzéseken, mint korábban soha. Egyre jobb időket futottam és úsztam, közben pedig az járt a fejemben, hogy rajtam, illetve a nem megfelelő hozzáálláson nem mehet el az olimpia, így ennek szellemében készültem egészen a verseny kezdetéig.