Tóth Kristóf 24 éves első osztályú vízilabdázó. A koronavírus olyan erővel támadt az élsportoló szervezeterére, hogy kétoldali tüdőembóliával és tüdőgyulladással kezelték a kórházban, másfél hétig mesterséges kellett segíteni a légzését. Az OSC-Újbuda pólósa a válogatott honlapjának, a vlv.hu-nak adott interjújában mesélt az embert próbáló elmúlt másfél hónapjáról.
A játékos elmondta, hogy klubcsapatában 14 pólósból tíznek lett pozitív a koronavírus tesztje augusztus végén. „Én is otthoni karanténban vártam, hogy végre negatív tesztet produkáljak – mondta Tóth Kristóf. – Kicsit fájt a mellkasom, de ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Egy szerdai napon
nagyon elkezdett szúrni a jobb mellem alatt és a hátamon is, olyasmi volt, mint amikor a levegő beszorul.
Nem tudtam aludni, nem találtam olyan pozíciót, amelyben jól éreztem volna magam, az ülés, állás sem segített. Hajnali egy körül felhívtam egy mentőszolgálatot és megkérdeztem, mit tegyek. Azt tanácsolták, hogy vegyek be két Algopyrint és próbáljak aludni. Így is tettem és valóban el is múlt a fájdalom, de másnap kezdődött megint, és a délutáni, esti órákra tovább erősödött. A csapatorvossal és a családom tagjaival konzultálva arra jutottunk, hogy pénteken reggel bemegyek a Szent László kórházba.”
A kórházban rögtön vért vettek és PCR-tesztet csináltak. „Két évvel ezelőtt volt egy trombózis a lábamban, emiatt az orvos azt javasolta, hogy ne sima CT-vizsgálatnak vessenek alá, hanem kontrasztanyag segítségével ellenőrizzék az állapotomat. De mire elindultunk erre a vizsgálatra, már tolószékbe parancsoltak, ugyanis közben megérkezett a vérvizsgálat eredménye és a vérképem szörnyű értékeket mutatott. A CT-n pedig kiderült, hogy kétoldali masszív tüdőembólia a diagnózis, egészen pontosan a Covid-vírus, a tüdőembólia és a tüdőgyulladás hármas hatása alatt vagyok.”
Most kezdődött a pokol:
„Ezután életem legrosszabb félórája következett.
– mondta a vízilabdázó. Borzalmas fájdalmat éreztem a mellkasomban és a hátamban egyszerre, valamennyi levegővételnél, minden egyes mozdulatnál. Folyt rólam a víz, mint egy erős kondiedzés után és már beszélni sem tudtam. Sajnos az is bekövetkezett, hogy elkezdtem fulladni, semmilyen módon nem kaptam levegőt. Örök hála az ápolóknak, nővéreknek, akik villámgyorsan rendbe tettek, s elkezdték egy orrszondával adagolni belém az oxigént. Mint kiderült, mindkét tüdőmben megjelent már a rögösödés. A jobb oldalon erősebben, mellette megállapították a tüdőgyulladást is. Kaptam gyógyszereket is, de
a legsürgősebb az volt, hogy a tüdőembóliát mielőbb megszüntessék. Véralvadásgátlóval mosták át az érrendszeremet.”
Másfél hétig kapott mesterséges légzéssegítést és a harmadik héten szűntek meg Tóth Kristóf tünetei.
„A Covid-tesztjeim nagyon sokáig pozitívak maradtak, két hét után viszont már ki lehetett jelenteni, hogy felszívódott az embólia és a tüdőgyulladás is megszűnt vagy legalábbis jelentősen javult az állapotom – mesélte Tóth Kristóf. – Ha a tendencia így folytatódik, akkor viszonylag hamar vissza fogok tudni térni. Most úgy áll a helyzet, hogy a vizsgálatok szerint biztosan nem kell befejeznem a pályafutásomat, de a visszatérésem időpontja, az odáig vezető folyamat hossza még kérdéses.”