A magyar labdarúgó-válogatott csütörtök este 3-1-re verte a bolgárokat Szófiában, s bár a hajrában kapott egy gólt, az eredmény tökéletes. Ez a mérkőzés egy döntő volt, amelyen a továbbjutás, az Európa-bajnoki remények életben tartása volt a cél. Itt egy számított igazán: nyerni kellett.

Ezt a csapat teljesítette, mégpedig úgy, hogy a találkozó kilencven percéből hetvenhármon át vezetett, nyerésre állt, egyetlen pillanatig sem volt hátrányban. Idegenben három gólt szerzett, annyit, amennyi a maximum volt a további hét playoff-mérkőzésen, az ott szereplő két csapat összgólszámát tekintve. A csütörtökön tétmérkőzést játszó európai válogatottak közül egyedüliként szerzett három gólt, s egyedüliként tudott a rendes játékidőben vendégként nyerni. (A mi csapatunkon kívül csak a szerbek és az északírek léptek tovább vendégként, vasárnapi Nemzetek Ligája-ellenfelünk a norvégok ellen hosszabbításban, a brit csapat pedig Szarajevóban, tizenegyesekkel.)

Ez az eredmény a továbbjutáson túl azért is nagyon értékes, mert Marco Rossi kapitánysága alatt, a 2020-as ősz kezdetéig a magyar válogatott mindössze egyszer, Azerbajdzsánban tudott nyerni vendégként, most ellenben a törökök elleni 1-0-s sivasi győzelem után újra nyerni tudott. Ráadásul három gólt szerezve, utóbbi kapcsán kiemelendő, hogy hasonló kvalitású gárda ellen legutóbb 2006-ban (!) tudott a magyar válogatott tétmérkőzést nyerni három gólt szerezve. A legutóbbi tizennégy évben három vagy annál több gólt szerezve, idegenben, csak San Marinót, Andorrát és Azerbajdzsánt győzte le.

A magyar válogatott, miután a 2019-es ősz rosszul sikerült, az első helyről a negyedik helyre csúszott vissza csoportjában az Európa-bajnoki selejtezőkön. Abban a nyolcmérkőzéses szakaszban a zárást a walesiek elleni 0-2 jelentette. Azon a találkozón tizennégyen léptek pályára magyar mezben – Willi Orbán sérülése miatt hiányzott –, közülük csütörtök este Szófiában mindössze Gulácsi Péter, Lang Ádám, Nagy Ádám, Sallai Roland, Szalai Ádám és a Cardiffban csereként beszálló Holender Filip szerepelt. A csapat fele tehát, különböző okok miatt kicserélődött.

„Egyrészt nagyon boldog vagyok, mert sikerült továbbjutnunk, és természetesen nagyon örülök a győzelemnek. Másrészt azonban nem örülök annak, hogy milyen stílusban futballoztunk. Őszintén el kell ismerni, hogy a bolgárok jobban játszottak a mérkőzés egyes periódusaiban, mi viszont szerencsések voltunk, ennek köszönhetően nyertünk. Ez az első alkalom mióta szövetségi kapitány vagyok, hogy gyenge játékkal jó eredményt értünk el, ez talán annak köszönhető, hogy a fiúk keményen küzdöttek a sikerért" – mondta Marco Rossi az M4 Sport kamerája előtt.

A nemzetisport.hu idézte a bolgár kapitány, Georgi Dermendzsiev szavait: „Az volt a feladatom, hogy megpróbáljam a lehető leghiggadtabb állapotban tartani a csapatot, csökkenteni a rájuk nehezedő nyomást. Lehet, ezt nem sikerült maradéktalanul megoldanunk és ez az én felelősségem is. Még szép, hogy szerettünk volna tizenegyeseket kapni, ezekből gólt szerezni. De nem volt szerencsénk ezekkel a helyzetekkel. Kár lenne a játékvezetésre vagy a döntésekre mutogatni” – mondta, utalva arra a jelenetre, amikor 0-2-nél a bolgárok büntetőt kaptak, de aztán a VAR alapján Szymon Marciniak játékvezető megváltoztatta az ítéletét és „csak” szabadrúgást adott, 16 és fél méterre a magyar kaputól.

A bolgár lapok egyébként, ahogyan ilyenkor lenni szokott, hevesen kritizálták a játékvezetőt és a saját szövetségi kapitányuk döntéseit, ellenben egyben egyetértenek a mi sajtónkkal és Rossival: Gulácsi Péter volt a mezőny legjobbja.

Éveken, talán több mint egy évtizeden keresztül visszatérő „sirámunk” volt, hogy nincs magyar játékos európai topklubban. Ezt már nem mondhatjuk el, a kluberedmények alapján a csütörtöki mérkőzés két legtekintélyesebb szereplője, a BL-elődöntős RB Leipzig két futballistája nálunk szerepelt: Gulácsi Péter és Willi Orbán.

A kapus, még egyszer, a mezőny legjobbja volt, ha a számok nyelvére fordítjuk, kilencesre védett, a védő szerezte a nagyon fontos első gólt.

Ha összehasonlítjuk a két csapat játékosainak teljesítményét, persze, hogy feltűnő volt Kalmár Zsolt a rögzített játékhelyzetek elvégzésekor elért sikere (gólpassz + gól), egyébként a sorfalon megpattanó labdája a szabadrúgást követően kicsit Dzsudzsák Balázs az Eb-n a portugáloknak lőtt gólját idézte, ezt a faktort tekintve. Feltűnő volt újra, hogy lehet, hogy „Niko”, azaz Nemanja Nikolics nem kap kilencven perceket Marco Rossitól sem (mint ahogyan elődeitől sem), de csereként beállva is milyen hatékony, most is tökéletes volt a helyzetkihasználása.

Nem maradhat említés nélkül Willi Orbán vezér szerepe, s persze gólérzékenysége. A védő az utóbbi időben kevesebb szerepet kap klubjában (noha éppen a legutóbbi bajnoki fordulóban ismét kezdett, sőt gólt fejelt), de azt ne felejtsük el, hogy védőtársai-riválisai közül Dayot Upamecano állandó tagja lett a világbajnok francia keretnek, Marcel Halstenberg, Lukas Klostermann és Benjamin Heinrichs szerepeltek a törökök elleni német keretben (ketten játszottak is), s még ott van a Manchester Citytől kölcsönvett, spanyol utánpótlás-válogatott Angeliño, és a francia Nordi Mukiele is.

De ennek a meccsnek a hőse Gulácsi Péter volt, akinek hat lövés ment a kapujára (a bolgár Ilievnek négy), ebből az utolsónál tehetetlen volt, de az első ötöt kivédte, közülük kétszer kifejezetten nagy bravúrt bemutatva.

Mindig, mindenki elmondja, a csapat aratta a sikert, ez most is igaz. De az is, hogy Szófiában Gulácsi jelentette a különbséget, ő volt a győzelem főszereplője.