A tavaly nyáron a Ferencvárosból Paksra visszatérő 33 éves támadó a Nemzeti Sportnak adott interjújában adott helyzetjelentést, s fogalmazta meg a helyzettel kapcsolatos kétségeit. Mint elmondta, szerinte a mostani helyzet annyira idegen „rendes” futballtól, hogy egyelőre kár erőltetni.

A sportnapilapnak adott telefoninterjújában elmondta: „Még indulás előtt átöltöztem, és majd ha hazaérek, visszaöltözöm. Otthon mosom a cuccom, mindent otthon csinálok. Csak edzésre, jobban mondva futni járok be Madocsáról Paksra. Minden meg van szabva, még a kocsival sem állhatok meg a stadionnál ott, ahol szoktam, a parkolásnál is meg kell felelni bizonyos feltételeknek. Nem jó ez így, ez sajnos nem arról szól, amiről szólnia kellene. Nincs játék az edzésen, nincs ütközés, nincs párharc, nincs kapura lövés. Jóformán csak futunk, és kész.”

Szerinte feleslegesen kockáztatják az egészségüket: „Nem értem, miért kell kockáztatni az egészségünket. Félreértés ne essék, nem magamat féltem, hanem a családomat. Az elmúlt hetekben egyébként is ritkán látogattam meg a szüleimet elővigyázatosságból, innentől kezdve egyáltalán nem megyek át hozzájuk, mert a legkisebb esélyét sem akarom megadni annak, hogy én fertőzöm meg őket. ”

Hozzátette, ha elkapná a vírust, de tünetmentesnek mutatkozna, folytatná az edzéseket: „Mégpedig azért nem, mert abban a helyzetben, amilyenben vagyunk, nem akarok két hétre kiszállni! Ha nemsokára tétmeccset kell játszanunk, nem hagyhatom cserben a csapatomat!”

Felhívta a figyelmet egy ellentmondásra: „Sok értelmét nem látom annak, amit most teszünk, azonban a kényszer nagy úr.

A járvány állítólag mindjárt tetőzik, mi meg elkezdünk edzeni. Kérdem én: ez nem fura? De ha játszani kell, játszom.”

Megfogalmazott további kétségeket is:: „a hétfői vizsgálatok mindenkinél negatív eredményt hoztak, de mi van akkor, ha jövő szerdára öten-hatan megfertőződnek?! Az egész csapat karanténba kerül? Kihagyunk két teljes hetet? Mert ha igen, jóformán behozhatatlan hátrányba kerülünk a többi klubbal szemben. Közben a bajnokság május végén újraindulna… Egyszerűen nem értem! Ez az idény így is, úgy is el van már rontva, ha mindenáron erőltetjük a folytatást, a következőt is elronthatjuk.”

A korábbi válogatott játékos szerint a mostani döntések nem abba az irányba mutatnak, hogy az egészség fontosabb mindennél:

„Futballozhatunk, de nem úgy, ahogy szoktunk, ahogy szeretünk. Ebben mi a jó?

Amikor az edzéseken futunk, akkor is ügyelnünk kell a másfél méteres távolság betartására. Mindenkinek van egy saját labdája és egy kulacsa, azt is otthonról hozza. Én nem érhetek bele más labdájába, ha véletlenül elrúgom az enyémet, mehetek is érte. Olyan ez, mintha valaki azzal állna elém, hogy ehetek rántott húst, csak nem süthetem ki. S mondok még valamit! Az orvosokkal, a masszőrökkel sem érintkezhetünk. Akinek itt fáj, ott fáj, amott fáj, nem kap kezelést. Ez legalább annyira sérülésveszélyes, mint az, hogy jelen állás szerint nem lesz elég a felkészülési idő arra, hogy mire elkezdődnek a tétmérkőzések, mindenki megfelelő állapotban legyen. A meccsekről nem is szólva! Zárt kapuk mögött, ugye? Az minden focista álma! És ha előtte valamelyik csapatnál megfertőződik egy, uram bocsá', több alapember, majd eltitkolják, nehogy hátrányba kerüljenek?! Na, és amikor a másik izzadtságcseppét törlöd le magadról, nem vetődik majd fel benned, hogy lehet, most kapod el, most viszed haza a vírust? Lassan el kellene dönteni, mi a fontosabb, az egészség vagy a bajnokság.”