Tényleg úgy tűnt, hogy mindenki a Falkland-válságról beszélt, mi meg közben csak futballozni akartunk. Semmi más nem járt a fejünkben, csak hogy legyőzzünk benneteket, megverjük Angliát, s továbbjussunk.

- Valójában a te kezed volt, vagy Isten keze?

Persze, hogy az én kezem! Nem volt ebben semmi tiszteletlenség az angol szurkolók felé, egyszerűen a labdarúgásban történnek néha ilyen dolgok. Nálunk nem ritka az ilyesmi, ütöttem gólt Argentínában is kézzel. Láttam, hogy Shilton már kiért, s hogy nem tudom túlugrani, ezért gyorsan döntöttem. Ökölbe szorítottam a kezem, s azzal segítettem a kapuba a labdát. Aztán, ahogy szoktam, felemeltem a fejem, s elkezdtem futni visszafelé. Akkor még Shilton nem is vette észre, hogy nem fejjel küldtem a kapuba a labdát, a középhátvédetek (Terry Fenwick - A szerk.) szólt neki, hogy látta, kezeztem. Oldalra néztem, s amikor láttam, hogy a partjelző elkezd futni vissza, a kezdőkör felé, ordítottam: gól, gól... S aztán megint hátranéztem, a játékvezetőre. Megadta.

Naná, hogy tudták. Ezért nem rohantak először hozzám, ünnepelni. Én kiabáltam nekik, hogy jöjjenek, örüljenek, csináljanak úgy, mintha rendes gól lett volna, mert a bíró megadta.

- Angliában csalásnak nevezték, ami történt.

Nem hiszem, hogy ez csalás lett volna. Inkább trükközés. Csalás kézzel a kapuba ütni a labdát? Nem, nem, ez nem csalás. Rafináltság, trükk. Talán Dél-Amerikában ez jobban hozzátartozik a futballhoz, mint Európában.

- Miért mondtad, hogy Isten keze volt?

Mert Isten adta a kezünket is. S mert nagyon nehéz volt két embernek, a bírónak és partjelzőnek nem észrevenni, hogy a kezemről került a labda a kapuba. Ezért mondtam, hogy Isten keze szerezte a gólt.

- A második gólod is különleges volt, alapvetően más értelemben. Valószínűleg ez volt az egyetlen gól hosszú pályafutásom során, amelyet a csapatom kapott, mégis, legszívesebben megtapsoltam volna. Ez volt a legszebb gólod?

Tényleg álomgól volt. Te is tudod, mi futballisták mindig vágyunk arra, hogy belőjük a futballtörténelem legszebb gólját. Megmondom őszintén, az a gól számomra is, s különösen, hogy a világbajnokságon lőttem, maga volt a csoda.

- Különleges érzés volt ezt Angliának lőni?

Inkább azt mondom, ilyet nem tudtam volna az olaszoknak, vagy akár a braziloknak és az uruguayiaknak rúgni. Az angol védők rendkívül tisztességesek és sportszerűek.- Amennyire emlékszem, a mi védőink is fel akartak rúgni, csak egyszerűen nem értek utol.

Persze! Talán Peter Reid volt? Ha megnézed a filmet, láthatod, próbál utolérni, de nem tud. Aztán rávezettem a labdát a középhátvédre, Fenwickre, kibillentettem őt az egyensúlyából, aztán jött Shilton is, őt is megtáncoltattam. Akkor ért oda Butcher, aki legalább a jobb lábamat jó alaposan eltalálta. Pechjére addigra már berúgtam a labdát a kapuba.

Nagyon-nagyon rossz volt. Tényleg sétálni alig lehetett rajta, passzolni, vagy cselezni meg egyenesen lehetetlen. De annál a cselsorozatnál minden összetevő stimmelt. Ha a labda egy kicsit elpattant, utána tudtam nyúlni. S minden hihetetlenül gyorsan lezajlott. Többször is alkalmam lett volna passzolni, de én csak robogtam előre.

- A világbajnoki cím megnyerése volt pályafutásod csúcspontja?

Különleges és utánozhatatlan teljesítmény volt, a tökéletes siker pillanata. A világbajnokság előtt nem számítottunk esélyesnek, de ahogy következtek a mérkőzések, egyre erősebbek lettünk. Nekem még különleges többletet adott az is, hogy én voltam e csapat kapitánya. Amikor a németek kiegyenlítettek a döntőben, 2-2-re, azt mondtam magamnak: ,,A kupa itt akar hagyni minket, ne hagyjuk, ne, ne!" Aztán amikor helyzetbe hoztam Burruchagát, ő pedig a kapuba lőtte a labdát, azt mondtam: ,,Visszatértél hozzánk, köszönöm szépen."

- Sokan azt mondták a torna után, hogy Maradona egyedül nyerte meg a világbajnoki címet az argentinoknak, akiknek valójában nem is volt igazán jó csapatuk. Mit szólsz te ehhez a véleményhez?

Egyáltalán nem értek vele egyet. Nagyszerű csapatunk volt. Nem vagyok álszerény: egy jó csapatot én még jobbá tudtam tenni. De egyedül nem tudtam volna megnyerni a világbajnoki aranyérmet. Esetleg meg tudtam volna nyerni az angolok elleni mérkőzést - de nem mindegyiket. Talán a játékom kiemelkedett a többieké közül, de nem felejtsük el, volt Valdanónk, volt Burruchagánk - s még néhány egészen kiváló futballistánk.