Ukrajna "futballcárja", az angol liga legdrágább futballistája, Andrij Nikolajovics Sevcsenko a Kijev közelében lévő Jahotyin melletti kis faluban született Dvirkiscsinában született 1976. szeptember 29-én. Három éves volt, mikor Kijevbe költöztek.

Gyerekként a labdarúgás mellett a jégkorongot is kipróbálta, ám miután Olekszandr Spakov, a Dinamo Kijev ifjúsági edzője felfigyelt rá egy kerületi focimeccsen, eldőlt, hogy a két sportág közül melyiket választja.

"Andrij már akkor szélvészgyors volt, és állandóan arra helyezkedett, amerre a labda volt. Látni lehetett, hogy csatár lesz belőle" - emlékezett vissza Seva felfedezője.

Nyolcévesen került a Dinamóhoz, és másfél éven keresztül minden rendben zajlott, ám az idillt megszakította a csernobili atomerőmű katasztrófája. A kis Andrijt és nővérét a Krím-félszigetre evakuálták, s közel négy hónapig tartózkodott ott. (Sevcsenko azóta létrehozott egy alapítványt, amely a robbanás és a sugárzás miatt megbetegedett gyerekeken segít.)

Visszatérve Kijevbe minden folytatódott a maga útján, Seva végigjárta a kék-fehérek valamennyi korosztályát. 14 évesen részt vehetett a walesi Ian Rush Kupán, amely végén Sevcsenko bálványa, a Liverpool korábbi csatára a torna fővédnökeként adta át Andrijnak a gólkirályi címért járó serleget és egy pár focicipőt.

Az első kudarc 16 évesen érte: egy speciális sportegyetemi felvételin megbukott labdavezetésből.

"Választanom kellett: vagy folytatom a futballt, vagy teljesen mást keresek. Nehéz volt, de soha nem vesztettem el a hitemet" - emlékezett vissza.

Jól döntött, hiszen néhány hétre rá felkerült a Dinamo tartalékjai közé. A B együttesben 12 gólt szerzett, így az U18-as és az olimpiai válogatottba is behívták.

A gólvágót Szabó József, a Dinamo magyar nemzetiségű vezetőedzője vette át az első csapat keretébe, és 1994. október 20-án pályára is küldte a Sahtar ellen. Első élvonalbeli gólját december 1-jén lőtte a Dnipro hálójába, de közben már a nemzetközi porondon is debütált: november 23-án csereként szerepelt a Szpartak Moszkva elleni BL-találkozón.

Két héttel később pedig góllal tette le névjegyét a legrangosabb sorozatban, nem is akármilyen ellenfél, a Bayern München ellen - igaz, a Kijev 4-1-es vereséget szenvedett. 1995 tavaszán a horvátok ellen a válogatottban is bemutatkozhatott. Ekkor írt alá profi szerződést a Dinamóhoz, majd első bajnoki címét ünnepelhette meg.

Ezt sorozatban négy további követte, hiszen akkoriban a Sevcsenko-Rebrov csatársor által repített Dinamo Kijev egyeduralkodó volt Ukrajnában. Andrij 118 mérkőzésen 60 gólt szerzett Dinamo-mezben az élvonalban, míg minden sorozatot beleszámítva száz fölött termelt öt év alatt.

A BL-ben is ment a szekér Seváéknak: az 1997-1998-as idényben a negyeddöntőig jutottak, miközben hazai pályán 3-0-ra, a Nou Campban pedig 4-0-ra verték az FC Barcelonát. Utóbbi derbin Andrij az első félidő során mesterhármast rúgott.

"Ezen az estén fedeztek fel. Ezt követően már nem volt visszaút" - gondolt vissza.

Egy évvel később kilenc találattal a BL társgólkirálya lett, és a Dinamo a Real Madrid kiejtése után az elődöntőig menetelt, de a Bayern München már túl nagy falatnak bizonyult.

Ekkor már vitte volna a Real Madrid, a Juventus és Manchester United is, ám Kijevben sokáig ellenálltak a csábítóknak. Az AC Milan kitartó kérőnek bizonyult: 1998 őszén a két klubelnök, Silvio Berlusconi és Hrihorij Szurkisz között elkezdődtek az egyeztetések, és Seva távozásához a mester, Lobanovszkij is hozzájárult. A piros-feketék 42,5 milliárd lírát, mintegy 26 millió eurót fizettek a támadóért, aki 1999 nyarán költözött Olaszországba.Hamar a Milan-szurkolók kedvencévé vált, hiszen már az első fordulóban betalált a Lecce, a másodikban a Perugia kapujába, majd az ötödik körben a Lazio elleni rangadón klasszikus mesterhármast ért el. Végül 24 találattal első itáliai évében gólkirály lett, bronzéremhez segítve a Milant. A csatárral közvetlen kapcsolatot ápoló Berlusconi ajándékba jachtja használatát ajánlotta fel a csodacsatárnak. (Az olasz kormányfő lett később Seva fiának keresztapja.)

A következő idényben is hátán cipelte a piros-feketéket: ismét 24 találatig jutott, ám Hernán Crespo ezúttal letaszította a trónról. 2001 nyarán méltó társat kapott Filippo Inzaghi személyében; az idényt jól is kezdte a két gólvadász, ám az olasz válogatott támadója megsérült, így Seva egyedül szélmalomharcot vívott. Az ukrán újra házi gólkirály lett az UEFA-kupában az elődöntőig jutó, a bajnokságban a negyedik helyen végző alakulatnál.

2002 augusztusában a Liberec elleni BL-selejtezőn súlyosan megsérült, és úgy tűnt, pályafutása is veszélybe kerülhet, ám csodák csodájára két hónap alatt felépült. Az olasz pontvadászatban ekkor bronzérmes lett a Milan, de az ukrán csatár remeklésének köszönhetően (az Ajax elleni BL-negyeddöntőben, majd az Inter elleni elődöntő visszavágóján is betalált) a döntőig menetelt az együttes. A Juventus elleni döntőben szerzett egy gólt, amelyet les miatt érvénytelenítettek, majd a büntetőpárbajban az utolsó lövést vállalta el, és magabiztosan lőtt Gianliugi Buffon kapujába, ezzel eldöntve a kupa sorsát.

"Életem legszebb pillanata volt, amint láttam, ahogy a labda a hálóba kerül" - mondta az ukrán. Sevcsenko negyedik milánói évét végre trófeával, rögtön a legrangosabbal zárta, pár héttel később pedig az Olasz-kupát is elhódította a piros-feketékkel. Augusztusban a Porto elleni európai Szuperkupa-döntőn is az ukrán gólja döntött.

Bár a BL-siker pályafutása egyik legfontosabb eseménye, igazából 2004-ben ért fel karrierje csúcsára: 24 találattal ismét gólkirály lett, a Milan a bajnokságot utcahosszal nyerte meg, teljesítményét decemberben a France Football Aranylabdájával díjazták (korábban kétszer harmadik, egyszer negyedik lett a versengésben).

"Gyerekkorom óta erről a trófeáról álmodtam. Egy futballista életében ez csodás pillanat, hiszen azt jelenti, hogy az egész labdarúgó-társadalom elismeri" - mondta a díj átvétele után.

A 2005-ös év tavasza már korántsem sikerült ilyen fényesre: sokáig volt sérült, így a Milannal nem jött össze a címvédés, de ennél is fájóbb emlék a BL isztambuli döntője. A Liverpool ellen több óriási helyzetet is elpuskázott, majd a tizenegyes-párbajban utolsó lövőként nem tudott túljárni Jerzy Dudek eszén, így a két évvel korábbi héroszból negatív hős lett.

"Óriási fájdalmat jelentett a kudarc, de tanultam belőle. A csapat remekelt, megérdemeltük volna a sikert, de Dudek hihetetlen bravúrral hárította egy lövésemet a ráadásban. Ez is a futball része" - tekintett vissza.

A 2005-2006-os idénye nem sikerült rosszul, ám igazán büszke sem lehet: 19 góljával ezüstéremhez segítette a Milant, ám ebből a bundabotrány után csak bronz lett; ismét a BL gólkirálya lett (a Fenerbahce ellen mesternégyest ért el), de a Barcelona elleni elődöntőben egy szabályosnak tűnő találatát nem adták meg, így a katalánok kerültek a fináléba.2006 nyarán végül megtörtént, amit korábban elképzelhetetlennek hittek: megszerezte az ukrán támadót, a Milan történetének második legeredményesebb gólvágóját (296 találkozón 173 gól) a Chelsea, amely az elmúlt három évben rendre ostromolta. 2003 őszén összefutott Roman Abramoviccsal egy szállodában, aki rögtön nekiszegezte a kérdést: nem akarna-e Londonba költözni?

Ekkor udvariasan visszautasította az érdeklődést. Egy évvel később az orosz tulajdonos tárgyalt Gallianival Milánóban, ám az egyeztetés érdemi megállapodás nélkül zárult. 2005 nyarán a lapok arról cikkeztek, hogy Abramovics 85 millió fontot sem sajnálna az ukrán csatárért, de az üzletből nem lett semmi.

Nem úgy egy évvel később: brit átigazolási rekordért, közel 31 millió fontért vette meg a Chelsea Sevcsenkót - ezzel a Zidane vezette átigazolási rangsor hatodik helyét foglalja el. A hírek szerint heti 131 ezer fontot keres, amivel - Ballackkal együtt - sokáig a legjobban kereső labdarúgó volt.

A csatár családi okokkal magyarázta, hogy távozni akart Milánóból: 2004-ben vette feleségül az amerikai modellt, Kristen Pazikot, majd megszületett Jordan nevű fia. Mindkettejük anyanyelve az angol, Andrij nem beszél angolul, ám célja, hogy megtanulja fia nyelvét, és erre legkönnyebben akkor képes, ha rá van kényszerítve.

"Az álmaim váltak valóra. Andrij az első számú célpontom, amióta a Chelsea-hez kerültem. Remek képességekkel bír, ambiciózus, fegyelmezett és nagyszerű góllövő" - mondta örömében José Mourinho, aki hamar világossá tette, hogy átalakítja a bajnokcsapat taktikáját, és a Drogba-Seva kettősre építi azt.

Az öröm azonban mindössze néhány hónapig tarthatott a portugál mesternél. Rögtön első meccsén, a Liverpool elleni Szuperkupa-meccsen betalált, majd a második fordulóban, a Middlesbrough otthonában is eredményes volt. Ekkor alaposan megbántotta a Milan-drukkereket, miután góljánál megcsókolta a címert.

"Az emberek túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az ilyen dolgoknak. A Milannál nem a mezem megcsókolásával nyertem meg a szurkolókat, hanem azzal, ahogy játszottam. Itt a Chelsea-ben ugyanezt szeretném elérni" - mondta ekkor.

A két találat után azonban hosszú hallgatás következett, de edzője - sokak szerint a tulajdonos nyomására - kiállt mellette, Mourinho egyenes azt mondta, addig fogja a kezdőbe jelölni az ukránt, amíg be nem talál. Október végén megtört a jég, egymást követő három meccsen is eredményes volt, majd a Wycombe elleni Ligakupa-elődöntőn duplázott. Tavasszal a fontos meccseken szerzett gólt: a Valencia elleni BL-negyeddöntőben egy lesipuskás, míg a Tottenham ellen egy gyönyörű találatot ért el.

Április közepén megsérült, meg is kellett operálni, így kénytelen volt kihagyni a Liverpool elleni BL-elődöntőt és az FA-kupa fináléját is. Első angliai szezonjában 51 meccsen 14 góllal zárt, ami hozzá képest kevésnek tűnik, és több szaklap is az év legrosszabb igazolásának tartotta. A szakíró ugyanakkor azt is elismérték, hogy Seva puszta jelenléte is kellett ahhoz, hogy Didier Drogba karrierje legjobb, 33 gólos szezonját érje el.

A nyári felkészülés nagy részét a műtét utáni felépülés miatt kihagyta, csak szeptemberre tért vissza, igaz, ekkor pont Drogba dőlt ki, így a páros együtt nem szerepelhetett. A Rosenborg elleni első BL-csoportmecsen fejjel egyenlített, de fordítani már nem tudtak a Kékek, és nem tudták megmenteni José Mourinho állását. Egyes pletykák szerint a portugál mester távozásában közre játszott, hogy nem akarta szerepeltetni az ukránt, míg Abramovics ragaszkodott ehhez.

Az új menedzsertől, Avram Granttól azt várták, hogy majd segít formába hozni Sevát, de többnyire a kispadon kezdett a támadó. A Manchester City ellen csereként beállva is eredményes volt, majd a Leicester elleni kupameccsen is fontos gólt szerzett, azonban a kezdőből Drogbát, de még Kalout sem tudta kiszorítani.

Decemberben régi fényében tündökölt az aranylabdás csatár: a Sunderland hálóját bevette, a Liverpool elleni Ligakupa-találkozón mesteri találatot szerzett, majd az Aston Villa elleni karácsonyi, sokáig emlékezetes bajnokin duplázott, és egy gólpasszt is adott Alexnek.

Balszerencséjére ekkor újra megsérült, ezúttal a hátával voltak problémák, és másfél hónapra kidőlt. Pedig ebben az időszakban lett volna lehetősége bizonyítani, hiszen Drogbáék az Afrika-kupán szerepeltek. Ráadásul a Kékek 15 millió fontért leigazolták Nicolas Anelkát, aki szintén Sevcsenkónál előbb szerepelt Avram Grant rangsorában.

Tavasszal mindössze nyolc meccs jutott neki, valamennyi csereként. Többször is már-már megalázó helyzetbe került, hiszen a Tottenham és a Wigan elleni bajnokin is pár percet kapott egyenlő állásnál, ennyi idő alatt pedig még egy Sevcsenko szintű csatár sem képes csodát tenni. Ha a Chelsea pedig győzelemre állt, aki időhúzó csereként vetették be - egy aranylabdás csatár ennél többre hivatott. A Manchester United ellen a hajrában védőként is bizonyított, ugyanis a gólvonalról szabadított fel, míg az utolsó fordulóban, a Bolton ellen egy teljes félidőt játszhatott, és gólt szerzett. Második idényében ez volt a nyolcadik találata.

A tavasszal többször is felvetődött, hogy távozik Londonból. A Milan szívesen látná ismét, de a hírek szerint csak kölcsönben, lehetséges célpontként az Egyesült Államok és Ukrajna is szóba jött, legutóbb pedig a Fenerbahce vezetői jelezték, hogy 7 millió fontért leigazolnák.