Csatlakozott a blogot írok egyre népesebb táborához a 13-szoros magyar bajnok Budapest Honvéd tulajdonosa. George F. Hemingway a közelmúltban a pepsifoci.hu-n található naplójában a magyar futball helyzetéről és a fellendítéséhez szükséges lépésekről írt. Ebből olvashatnak részleteket:

Szerintem a magyar futball útja most már nem lefelé, hanem felfelé fog vezetni. ...úgy érzem, hogy klubszinten és a válogatott szintjén is megindult egy folyamat, amit ha az illetékesek jól kezelnek, a magyar foci fellendüléséhez vezethet. Egy pár dolgon érdemes elgondolkozni, ami a fellendüléshez vezethet.

1. Ugyan egy jó bajnokság nem garantál egy jó válogatottat, de kiemelkedő klubfoci nélkül nem lehet kiemelkedő válogatottat alkotni. Ha nem lesz legalább 3-4 komoly és nemzetközileg is valamilyen szinten teljesítő magyar klubcsapat, akkor nem lesz jó magyar válogatott

2. Futballt nem lehet futballpályák nélkül játszani. Siránkozik a futballtársadalom, siránkoznak a politikusok, siránkozik mindenki. Már nem focizik annyi gyerek, mint Puskásék idejében. Hát persze, hogy nem. Amikor tucatjával szűntetik meg a pályákat Budapesten, és a meglévő pályákat fantomszervezetek bitorolják, dédelgetve őket addig, amíg el tudják adni egy plázaépítőnek, a focit szerető gyerekeknek és a focit gondozó egyesületeknek nincs hol mérkőzéseket rendezni vagy utánpótlást nevelni. Itt egyértelműen egészség és sportpolitikai elhatározás, kormányzati és önkormányzati összefogás és pénz, pénz, pénz szükséges, hogy a következő pár évben jó pár tucat sportpálya Budapesten és nagyobb vidéki városokban felépülhessen.

3. Minden első ligás klubnak tulajdonosra és rendezett pénzügyi helyzetre van szüksége. Amelyik csapat ezt nem tudja produkálni, azt minél gyorsabban ki kell zárni az élvonalból. Abszolút részletkérdés, hogy a magyar élvonalban 10 vagy 20 csapat van. Annyi csapatra van szükség, amennyit a gazdaság és a sportszerető közönség el tud tartani. Teljesen szét kell választani a profi és amatőr labdarúgást, nem csak azért, mert egyiknek nincs köze a másikhoz, hanem azért is, mert a két csapatban szereplők érdekei ellentétesek. Ellentétes érdekű résztvevőkkel nem lehet előre haladni.

4. A világ minden részén jó futballt csak a gazdaság prominens szereplői támogatásával lehet alkotni. Nem véletlen, hogy a nagy fociországok csapatait a legnagyobb vállalatok, vállalkozások, márkanevek szponzorálják. Magyarországon a gazdaság értékes szereplőit, akik részt vettek a futballban, az elmúlt években sikerült teljesen kiüldözni ebből a szférából. Az eredmények, a szövetségek, a játékosok, a szurkolók, a sajtó olyan hangulatot és atmoszférát teremtettek, hogy tisztességes, nagynevű emberek félnek nevüket vagy márkájuk nevét összekötni egy-egy futballcsapattal. Ennek legalább két oka van. Az egyik az, hogy nem érzik, hogy pénzükért megfelelő értéket kapnak, de még inkább félnek, hogy a klub olyan botrányba keveredik, amely a szponzorokat is rossz fényben világítja meg. Tehát elkerülik a labdarúgást.5. Megfelelő utánpótlás nélkül nem lehet a hosszú távú fellendülést elképzelni. Ma már nyilvánvaló, hogy a nemzetközi szintű utánpótlást csak a futball akadémiák tudják kitermelni. A folyamat elkezdődött Magyarországon is. A Sándor Károly Akadémia, a Puskás Ferenc Akadémia, a Magyar Futball Akadémia nálunk a Honvédnél és a most induló többi akadémia példa arra, hogy a magyar futballtársadalom is felfigyelt erre a jelenségre. (...) Ugyanakkor vigyáznunk kell. Az egyik oldalon nem lehet minden focisulit, amely 20 gyerekkel egy fabódéban magát akadémiának nevezi támogatni vagy fölkarolni, mert ez csak megint az elszórt pénzek és a tisztességtelenség útjára vezet.

6. Nem a sajtó tette tönkre Magyarországon a futballt. De azért sokat segített. Nagyon sok esetben, a sajtó kizárólag a futball körüli valós és kitalált botrányokkal foglalkozik. Mintha a rombolás jobban tetszene, mint az építkezés. A magyar futballban volt elég negatívum, amiről írni lehetett volna. De el kell mondanom, hogy az elmúlt másfél évben nagyon sok olyan cikket olvastam, amelyek műhírekből összetákolt, álbotrányokat közvetítettek a közönség felé. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb követelmény egy sportújságíró felé, hogy szeresse a sportot, amiről ír. Számomra evidens, hogy ebben a szakmában ma sokan vannak olyanok, akik nem a sport szeretetétől lettek újságírók. Meg vagyok győződve, hogy például egyik napilapunk sporttal foglalkozó újságírója szívből gyűlöli a magyar focit és miközben istenít minden külföldi, akár másodrangú, focistát és focivezért, csak az irónia vagy az izzó gyűlölet hangján tud írni mindenről, ami magyar futballal kapcsolatos. Szégyen. (...) Senki sem kívánhatja az újságírótól, hogy ne írja meg a rosszat is a jóval együtt, de azt szeretném kérni, hogy ha a pohár félig tele van, ne azt lássa csak, hogy a pohár félig üres.

7. A szurkolók, nézők, a klub támogatói erős pillérek a foci világában. Nélkülük nincs foci. Nélkülük nincsenek hirdetők, szponzorok, támogatók, sajtó, egyáltalán az egésznek nincs értelme nélkülük. Jó játékkal, marketinggel, promóciókkal kultúrált környezettel, kiszolgálással vissza kell őket hozni a lelátókra. Hogy ezt a feladatot gyorsan és eredményesen elvégezzük, a pályákról tűzzel-vassal ki kell rekeszteni a huligánokat, a rasszizmust, a cigányozást, a zsidózást, minden olyan jelenséget, ami elriasztja a tisztességes, családcentrikus embereket egy rendezvénytől. Itt nem lehet kompromisszumot kötni.

8. A Bozsik Stadiont 2006/2007-ben teljesen renováltuk. Más kluboknál például az Újpestnél, Győrben és több más helyen ez a folyamat szintén véghezment vagy megindult. A legtöbb profi klub viszont minősíthetetlen stadionokban, minősíthetetlen körülmények között fogadja az ellenfelet és a szurkolókat. Kérdezem én: ki járna az Operába, ha a mellékhelyiségek olyan állapotban lennének, mint némely stadionban? Hogy a fociszerető ember nem tarthat olyan megbecsülésre számot, mint az aki Verdit szereti? Itt hihetetlenül fontos szerepe lenne az államnak. (...) Felesleges megpályáznunk futball világeseményeket, ha nem tudunk saját magunk számára megfelelő stadionokat produkálni. Senki sem fog hinni nekünk, amíg nem bizonyítunk.

George F. Hemingway blogját ide kattintva érheti el.