Augusztus 20-án, a magyar államalapítás ünnepnapján adja elő a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes a Csíksomlyói passió című előadást Vidnyánszky Attila rendezésében a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A korábban a csíksomlyói nyeregben, az esztergomi bazilika előtti téren, valamint a debreceni református nagytemplom előtt is bemutatott előadás egy új színpadi nyelv megteremtését tűzte ki célul, amelyben a bibliai történet 18. századi interpretációja, valamint Szőcs Géza kortárs költői átirata szerves egységet alkot a Berecz András által megszólaltatott vallásos népénekekkel és a néptánc alapú koreográfiával.

Vidnyánszky Attila az előadás rendezője elmondta, Jézus szenvedéstörténetének a színpadra vitelét részben csíksomlyói iskoladrámák, passiójátékok szövegei inspirálták, illetve nagy impulzust jelentett számára Szőcs Géza Passió című műve is, ami a mába való átkötések problematikáját orvosolta, de általa a mából való reflektálás is adott volt a krisztusi történetre. Mint mondta, a színház legnagyobb projektjének számító Csíksomlyói passiót eleve úgy képzelte el, hogy annak lesz majd egy nemzeti színházi kisebb, valamint egy nagyobb változata is, amit már három helyszínen, Csíksomlyón, Esztergomban és Debrecenben is láthatott a közönség.

A rendező egyetértett azzal, hogy az előadás mondanivalója, a közege, amit közvetít a nézők felé, részint változik a helyszínnel. Ha például egy komoly szakrális helyen adják elő, az megemeli az előadás tétjét, és a színészektől is másfajta gesztusrendszer követeltetik – magyarázta a színházigazgató, úgy fogalmazva: „Amikor 30 ezer embernek játszottuk Csíksomlyón, a nyeregben, az nyilván egy másik történet volt, és legalább annyira szólt az összetartozásról, hogy együtt vagyunk, hogy egyek vagyunk, mint magáról a Jézus-történetről.” Hozzátette: amikor színházban játsszák, mint most Kolozsváron, akkor csak a tér másságát kell megoldani, de lényegileg az előadás nem változik: a cél a közönség figyelmének a „beszívása” a történetbe. Nagy térben mások a hatásmechanizmusok, akkor inkább „ki kell nyúlni” a nézők felé – jegyezte meg a rendező.

Vidnyánszky Attila szerint nem kérdés, hogy a jelenlegi háborús konfliktus és a gazdasági nehézségek közepette különösen erősíteni kell az összetartozás élményét. Mint mondta, a produkció eldöntötte – öt évvel ezelőtt –, hogy a Nemzeti Színház minden évadát a Csíksomlyói passióval fogja kezdeni, mert az jól ráhangolja az embert az évadra. „Egy megfelelő intonáció, amiben elkezdünk létezni ettől az előadástól” – magyarázta. A rendező szerint az „irgalmatlan” bizonytalansághalmaz és az állandó szorongás – először a járvány, most pedig a háború miatt – egyrészt felerősíti a vágyat arra, hogy ahhoz ragaszkodjunk, ami igazán fontos, másrészt rádöbbent arra, hogy csak egymásra tudunk számítani, illetve hogy „minden acsarkodáson túl egyek vagyunk, egy a történetünk ebben a nemzetben, az országban és a környező magyar vidékeken”.