A Sztregova utca elhagyatott gyárépületének sötét lépcsőházában, kitört ablaküvegek mellett haladva, mindenki megnyugodhat, hogy jó helyen jár. Az Artus táblákat követve, feltűnik a színház feliratú ajtó, amin ezer, ötszáz vagy nulla forintos jegyért lehet belépni.
A színházi térbe két - Turcsány Villő képzeletéből született - irreálisan hosszúlábú rókaszobor mellett jut a látogató. A játéktérhez vezető labirintus már része a műsornak, a társulat ezzel éri el célját, hogy az előadás résztvevőjévé tegye a nézőt.
A színházi "labirintusban" minden eleven. Az újabb és újabb meglepetéseket tartogató zegzugok közt, álomszerűnek tűnik a környezet, amelyben a látogatót szó szerint megérintik a szereplők, az élő szobrok. Egyikük kacsingat, a másik simogat, a harmadik leporszívózza az aurákat, mire elkezdődik a tánc elbódul a közönség.
A játéktér kartonnal borított padlóján két sorban ülhet a közönség. Így mindvégig közeli kapcsolatban maradhat a szertelen, érzéki rókatündérekkel.
A darabban szereplő két halandó (Bakó Tamás, Lipka Péter) nem is tud ellenállni a csábításuknak. Hol érzéki, hol dühös (tánc)mozdulatok adják vissza a kapcsolatok játszmáinak szenvedélyét.
A zenét gyakran a színpadon keltett: súrlódó, suhogó, suttogó, sóhajtó hangok fűszerezik, olykor pedig a színfalak mögül hallani neszeket.
A négy rókatündér (Umniakov Nina, Nagy Andrea, Gold Bea, Dombi Kati) visszhangot keltő halk kánonban, elveszettnek tűnő tekintettel, de szemtelenül szegezi a publikumnak a kérdést: "Melyikünk szebb? Te vagy én?".
Az elmaradt válaszok után sem adják fel, továbbtáncolják szerepüket, a sejtelmes, csábító tündérek szerepét, akik újabb és újabb áldozatra vadásznak, akár a közönség soraiban is. A kiválasztottak, ahogy a valóságban is, kiszolgáltatottak az érzékekre ható csábítóknak.
A Rókatündérek című produkció még kétszer látható a Sztregova utcai Artus Stúdióban. A koreográfusok és előadók: Bakó Tamás, Dombi Kati, Gold Bea, Kocsis Gábor, Lipka Péter, Nagy Andrea, Umniakov Nina. A teret a Medence Csoport tervezte meg, a rendező Goda Gábor.