"A jelenlegi kapcsolatok elsősorban a gazdaságra és a kereskedelemre fókuszálnak. Ez mind a két félnek megfelel, ugyanakkor Afganisztánban vannak olyan remények, hogy akár komolyabb segítséget, politikai támogatást is kaphatnának Pekingtől" – mondta az InfoRádióban Vörös Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének adjunktusa.
A szakértő szerint Kína, mint globális szereplő, az ENSZ BT-tagja, elméletileg képes lehetne ilyesfajta támogatást nyújtani, de egyelőre ez csak tisztán gazdasági, kereskedelmi együttműködés. Bár sok lehetőség van abban, ha a kapcsolatok elmélyülnek.
Kína az afgán nyersanyagok kitermelésében érdekelt, de ellentmondóak a hírek arról, hogy mekkora mennyiségekről lehet szó. Utoljára a szovjetek készítettek komolyabb felmérést az afgán készletekről, de ez inkább csak becslés volt.
Számos olyan nyersanyag, olaj, rész, lítium található Afganisztánban, amelyek iránt Kína érdeklődik.
Ugyanakkor amíg nem stabilizálódik a helyzet az országban, addig Peking kivár a komolyabb beruházásokkal. "Kína, megkésett globális szereplő, vagyis jóval később érkezett a nemzetközi nyersanyagpiacokra. Ez azt jelenti, hogy már rengeteg lelőhelyet lekötöttek, sok bánya koncessziót megszereztek a nyugati államok" – mondta Vörös Zoltán. Kína így ott próbálkozik, ahol valamilyen lehetőség adódik.
Ugyanakkor a közép-ázsiai térség azért is rendkívül fontos a kínaiaknak, mert itt különböző infrastrukturális fejlesztéseik folynak. A szakértő szerint Afganisztán ebből a szempontból is fontos láncszem lehet. Bár úgy vélte, hogy pillanatnyilag az ország inkább csak azért fontos, mert ha nem sikerül a belső rendjét megszilárdítani, akkor ez a bizonytalanság könnyen átterjedhet a szomszédos régiókra – például Pakisztánra, vagy a közép-ázsiai államokra. Márpedig Kínának éppenhogy stabilitásra lenne itt szüksége, hogy biztonságban tudhassa a milliárd dolláros beruházásait, amik már javában folynak, vagy most tervezik azokat.
Ezért a közép-ázsiai térség szakértője azt mondta, hogy
Kína mindenképpen érdekelt az afganisztáni stabilitás megteremtésében.
Vörös Zoltán szerint Pekingben nem volt felhőtlen az öröm, amikor az amerikaiak kivonultak, mert a nyugati jelenlét a kínai befektetéseket is védte a szomszédos államokban. A kínai vezetés ezért nem is üdvözölte egyértelműen az amerikaiak távozását. A kínaiak jól tudták, hogy bár az iszlám fundamentalizmus megerősödött Afganisztánban, de legalább nem terjedt tovább a szomszédos országokban.