A vulkáni veszély egyre nő, ma már a Föld lakosságának több mint 10 százalékát érinti. Egyre nagyobb ezért a társadalmi igény, hogy előre lehessen jelezni a vulkánkitöréseket. Ehhez rengeteg munka kell, a „békeidőben” zajló tudományos kutatások eredményei segítenek jobban megismerni a tűzhányók természetét, működését, a kitöréseket megelőző, az azt előidéző folyamatokat; erre lehet mindent alapozni – emeli ki az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, hozzátéve: sükségesek a jól képzett szakemberek, hogy értelmezéseik alapján jó döntések szülessenek, hogy azok jó időben történjenek és a vulkanológiai tudás alapján időben fel lehessen készülni, megelőző intézkedések lehessen hozni, amelyek védhetik az embereket, az anyagi javakat.

Soha nem volt akkora szükség a tudományra, mint a 21. században, ezt a 2024-es vulkáni események is alátámasztják, hiszen idén 72 vulkánkitörés történt, 64 vulkán működött 28 országban, noha ez az átlagnál egy kicsivel kevesebb a washingtoni Smithsonian Intézet által fenntartott Global Volcanism Program adatbázisa alapján. (…) A vulkáni eseményekről hazai szinten továbbra is elsőként tudósított a Tűzhányó Blog Facebook-csoportja, ami mellett háttérelemzések, magyarázatok jelentek meg a vulkánkitörések okairól vagy éppen a még szunnyadó, de azért jeleket adó vulkáni területekről. A következőkben 2024 legjelentősebbnek ítélt vulkáni eseményeit, azok tapasztalatait idézik fel (alább) röviden, amelyekről ismét kiváló képsorokat adott a The Atlantic.

1. Hatszor nyílt meg a föld

A magma idén a térség és az ország két legfontosabb létesítménye, az ország turisztikai bevételének nagy részét behozó Kék Lagúna és több tízezer embert energiával, meleg vízzel ellátó Svartsengi geotermális erőmű alatt nyomult fel, és 3–5 kilométer mélyen akadt meg. A magma nyomása következtében a földfelszín egy év alatt több mint fél métert emelkedett úgy, hogy minden vulkánkitörés során 20–30 centimétert süppedt vissza, majd kezdődött megint a púposodás. Szerencsére a magma nem a létesítmények területén tört a felszínre, hanem oldalirányba nyomult, egy 2000 évvel ezelőtt aktív hasadékzónába. Hat alkalommal volt vulkánkitörés, összességében az év közel egyharmadában, 110 napon át spricceltek ki a lávafoszlányok, terült szét 216 millió köbméter mennyiségű láva.

Januárban a láva Grindavík területére is betört és három házat rombolt le, szerencsére azonban a további pusztítás, köszönhetően az eredményes védekezésnek, nem történt. Ehhez azonban óriási erőfeszítések voltak szükségesek, amihez nem kevés anyagi forrás is kellett. Több mint egy milliárd eurót költött Izland a védekezésre, a károk helyreállítására, ez az ország GDP-jének néhány százalékát jelenti. Hatalmas földsáncokat húztak Grindavík elé és a két létesítmény köré, az építés, a földsáncok magasítása és erősítése a vulkáni működés során is zajlott, versenyt futva az idővel. Mondjuk ki világosan: ennek köszönhető, hogy Izland még működik! Izland népe példát mutatott nemcsak a kitörés előrejelzés, a pontos figyelmeztetések kiadása és a hatékony kitelepítések terén, hanem arra is, hogyan kell felkészülni a vulkáni veszélyre, ez ezzel járó károk mérséklésére. Ha nem történik meg a műszakilag jól megtervezett és kivitelezett, ellenálló földsáncok kiépítése, akkor Grindavíkot, a Kék Lagúnát és a geotermális erőművet is ma már lávatakaró fedné be – olvasható.

2. Az év legnagyobb vulkánkitörése

Több mint húsz év szunnyadás után idén április elején kéthetes különbséggel két alkalommal is hatalmas robbanásos kitöréssel aktivizálódott az indonéziai Sangihe szigeten (Észak-Celebesz) található Ruang vulkán. A kitörési felhőben tobzódtak a villámok, a műholdas mérések néhány óra alatt több mint tizenhatezret jeleztek. A vulkáni hamufelhő 20 kilométer magasba emelkedett, a felső ernyőterülete 200 kilométer átmérőjű volt. A vulkán oldalán nagy sebességű, mindent elsodró piroklaszt-árak zúdultak le.

A helyi vulkanológusok a beérkező jelek alapján egy nappal a kitörés előtt a legmagasabb készültségi fokozatra emelték a figyelmeztetést, és így sikerült két közeli települést teljesen kitelepíteni. A falvakat komoly pusztítás érte, a házak födémei lyukacsosak voltak a becsapódó nagyobb vulkáni kőzetdaraboktól. A vulkáni hamu sok helyen 1–1,5 méter vastagon halmozódott fel és a szomszédos, mintegy 10 ezer lakosú Tagulandang szigetet is több centiméter vastag vulkáni hamuréteg borította be. E kitörés a 21. század legnagyobb vulkáni eseményei között lehet a 2022-es Hunga-Tonga és a 2011-es chilei Puyehue-Cordon Caulle kitörései mellett. A szigetvilág a történelmi idők egyik legnagyobb vulkáni katasztrófáját élte át.

3. Az év legtragikusabb vulkánkitörései

A Flores-szigeten lévő Lewotobi vulkán szintén hosszú, két évtizedes szunnyadás után ébredt fel és 2023. decembere óta voltak kisebb kitörései. November 3-án éjjel aztán egy hatalmas robbanás rázta meg a vulkán környezetét, a vulkáni hamufelhő több mint tíz kilométer magasra emelkedett. Több mint tízezer lakost kellett kitelepíteni, a kitörés következtében kilencen haltak meg, közte egy teljes család, a sebesültek száma megközelítette a százat. Néhány nappal később itt is volt egy ismétlés, a korábbinál is nagyobb kitöréssel, ami miatt a térségben leállították a légi közlekedést és fennakadások voltak a 835 km távolságban lévő Bali szigeti reptéren is, ahol közel 100 gép maradt a földön.

A Fülöp-szigeteki Kanlaon vulkán jóval aktívabb, időszakosan voltak kisebb-nagyobb kitörései, azonban december 9-én minden korábbinál hevesebb robbanásos kitörés történt, amihez több kilométer távolságba eljutó piroklaszt-árak kapcsolódtak. A környékről több tízezer embert kellett kitelepíteni, a veszély várhatóan hosszú ideig fennáll, mivel az esőzések mobilizálhatják a laza vulkáni hamuanyagot és a mély völgyekben gyorsan lerohanó laharok, azaz iszapárak okozhatnak pusztítást a tűzhányótól nyugatra lévő, nagy népsűrűségű területen.

4. Folyamatos kitörésben

A „Füstölgő hegy” pontosan 30 éve ébredt fel, 1994. december 21-én több mint fél évszázadon keresztül tartó szunnyadásából. Szerencsére a mexikói vulkanológusok időben észlelték az ébredezést, ismerték fel, hogy a jelek friss magma felnyomulásra utalnak és adtak ki figyelmeztetést. A vulkán ezt követően kisebb-nagyobb erővel, szinte folyamatosan működik, ahogy ebben az évben is és teríti be szürke vulkáni hamuval a környező településeket, ahol több százezren élnek. A vulkáni veszély azonban ennél nagyobb és vagy 25 millió embert érint, beleértve Mexikóváros lakosait. A vulkáni kőzetek vizsgálata felfedte, hogy a tűzhányó 500–1000 évente képes erőteljesebb robbanásos kitörésre is, amire utoljára 300 éve volt példa. Egy ilyen kitörésnek a jelen népsűrűsége mellett beláthatatlan következményei lennének.

4. Az év leglátványosabb vulkánkitörései

A vulkánoknak szerencsére nem csak pusztító arca van. A magasba emelkedő lávaszökőkutak, lávatűzijáték kitörések, a vörösen izzó lávafolyamok sokakat ámulatba ejtenek. Az Erta Ale sokáig arról volt híres, hogy a pajzsvulkán kráterében található a Föld legrégebben (vélhetően 1906 óta) fennálló lávatava. Idén a vulkán egy másik arcát mutatta. A bazaltos láva túlcsordult, több horniton, azaz lávakéményen keresztül spriccelt ki, a kötélláva pedig nagy területen terült szét.

A hawaii Nagy-szigeten lévő Kilauea vulkáni területen idén háromszor történt vulkánkitörés, a legutolsó a karácsonyi ünnepekre esett. Helyi lakosok és turisták ezrei követték figyelemmel a látványos eseményt, aminek az egyetlen, de nem lebecsülendő veszélyét a vulkáni gázok jelentik, ami vulkáni szmogot (úgynevezett vogot) okoz.

A szicíliai Etna az év első felében hívta fel magára a figyelmet, aztán elcsendesedett. Tavasszal különleges, sokakat megragadó látványt jelentettek a vulkáni kürtőkből kiáramló gázgyűrűk. Ezek létrejöttéhez csendes idő szükséges és egy kerekded, viszonylag kis méretű kürtőcsatorna. Ilyen alakult ki a Bocca Nuova kráterben, felette több héten keresztül lehetett megfigyelni ezeket a néhány száz méter magasba emelkedő, főleg kondenzált vízgőzből álló gyűrűket.

Július elején aztán már a szokott arcát mutatta a tűzhányó és több mint fél éves szunyókálás után elindultak a lávatűzijátékszerű kitörések. A több csúcsi kráter közül most az utoljára 2021-ben aktív Voragine nyílt meg és belsejében egy héten belül több mint 25 méter magas vulkáni kúp épült fel. A vulkáni kúp néhány nap alatt már túlnőtt a kráterperemen, az aktív vulkántúrákat vezető és az érdeklődő turisták nagy örömére. A lávafoszlányok 100-200 méter magasra repültek a kürtő fölé és placcsantak le a friss vulkáni kúp oldalára. Nem sokkal később aztán egy lávafolyam is kiindult a kitörés helyéről, ami a Bocca Nuova mély kráterébe lávazuhatagként folyt be.

A vulkanológusok figyelmeztettek, hogy rövidesen ennél erőteljesebb, paroxizmális kitörés jöhet. A nyár folyamán aztán ez hat alkalommal be is következett, amikor több száz méter magasra csaptak fel a lávacafatok, 8–10 kilométer magas hamufelhő gomolygott fel és a keleti, délkeleti térséget minden alkalommal fekete vulkáni hamu és lapilli borította be, többször leállítva Catania repterét.

6. Folyamatos veszélyérzetben

Miközben több mint félszáz vulkán működött az évben, szinte folyamatosan érkeztek a hírek a Nápolyi-öböl térségéből az ismétlődő földrengésrajokról, amelyek megmozgatták a médiát is, ahol legalább ilyen rendszerességgel jelentek meg cikkek „közelgő szupervulkáni kitörésről”, ami „iszonyú pusztítást” okozhat egész Európában. Fontos volt minden alkalommal elmondani és leszögezni, hogy a Vezúv közelében lévő Campi Flegrei nem szupervulkán és nem volt korábban sem szupervulkáni kitörése. Azonban azt is fontos tudni, hogy ez egy olyan vulkán, ami nem látható, mert ez egy nagy mélyedés, azaz kaldera vulkán. Ezen pedig több százezren élnek, pedig ez a Föld egyik legaktívabb kaldera vulkánja. Kitörései azonban ciklikusan történnek, köztük évezredes szünetekkel. Több mint 3000 év nyugalom után 1538-ban volt egy kisebb kitörése, ami Pozzuoli belterületén épített fel egy vulkáni hegyet. Ezt a szakemberek többsége egy új kitörési ciklus első eseményének tartja, azaz nem véletlen a kitüntetett figyelem. Valóban, folyamatosan érkeznek jelek arról, hogy néhány kilométer mélységben aktív magmás folyamatok zajlanak. A mintegy 9–10 kilométer mélyen lévő magmatározóból az elmúlt évtizedekben 3–4 kilométer mélységbe emelkedett egy kisebb magmatömeg. Ennek hőhatása felhevíti a felszín alatti vizeket, amelyek egy része gázállapotba kerül. Ezek mozgása földrengésekkel jár, amelyek olykor rajokban érkeznek és felszíni károkat is okoznak.

A másik jelenség a folyamatos felszínemelkedés, aminek legfrissebb aktív fázisa 2005 óta tart. Közel 20 év alatt 1 métert emelkedett a földfelszín, egyes helyeken az öblökben pihenő bárkák szárazulatra kerültek. A felszínemelkedés mértéke változó, voltak erőteljesebb időszakok, amikor havonta 2 centimétert ért el az emelkedési sebesség. A földrengések és a gázkiáramlás központja a Solfatara térsége, itt napi 4000–5000 tonna széndioxid gáz jut a légkörbe és ez növekvő tendenciát mutat. Egyelőre még nem következett be olyan helyzet, hogy több tízezer lakost ki kelljen telepíteni, mint 1982-84-ben, de a nyomás egyre nagyobb, idén voltak gyakorlatok is, amely tapasztalatára kétségkívül nagy szükség lesz majd a jövőben, a kérdés csak az, hogy mikor – olvasható.

A vulkáni veszély sok helyen fennáll, nincs kétség afelől, hogy 2025-ben is több mint 60 vulkán 80 körüli kitörést fog produkálni, és legalább 20 olyan tűzhányó lesz, amelyik idén nem működött.

Fontosak tehát a vulkanológiai kutatások, az előrejelzés, a felkészítés és felkészülés, ami életeket, anyagi javakat óvhatnak meg. Amire talán leginkább figyelni kell, az Afrika, mégpedig az etióp Fentale. Utoljára 1820-ban volt működése, október óta azonban számos földrengésrajt figyeltek meg, köztük voltak jelentős, 4–5 magnitúdójú földmozgások is, több helyen felrepedt a földfelszín. Úgy tűnik magma nyomul felfelé és ez nem túl sok jót jelent, mivel ennek riolitos lehet az összetétele, ami akár nagy robbanásos kitöréssel is felszínre törhet. A helyi elbeszélések szerint a 13. vagy a 19. században történt kitörése egy közeli várost pusztított el. Műszeres megfigyelés itt nincsen, azaz bármikor váratlanul indulhat egy vulkánkitörés, ahogy ez történt a Nabro esetében, 2011-ben – zárul Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus év végi összefoglalója.