Mit szabad a rendőrségnek, és mit nem? Ez a kérdés egyre többet merül fel Németországban is. A Twitteren, az Instagramon nap mint nap jelennek meg videók erőszakos rendőri bevetésekről a különböző tüntetéseken, futballmérkőzéseken, illetve a személyi ellenőrzések során. Ez késztette a tekintélyes frankfurti Goethe Egyetem kutatóit, hogy erről valamennyi érintett fél megkérdezésével tanulmányt készítsenek. A független kutatási projekt kérdéseire több mint 3300 érintett válaszolt. Ezen kívül több mint hatvan interjút készítettek a rendőrség, valamint az igazságügyi szervek képviselőivel.

Az ARD közszolgálati televízió példaként hozott fel egy 2020 augusztusában nagy vihart kiváltó esetet, amelynek során egy tizenöt éves, a járdán elektromos rollerrel közlekedő fiatalt több rendőr "ártalmatlanított". A rendőri szakszervezet (GdP) akkor nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a videón nem tapasztalt semmifajta rendőri erőszakot.

Természetes, hogy

a rendőrség feladataiból fakadóan az erőszak alkalmazásának monopóliumával rendelkezik, de erőszakos fellépésre csakis "kivételes esetekben" kerülhet sor

– vélekedett a tanulmány egyik szerzője, az egyetem kriminológiai professzora. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a rendőrségen belül az erőszak alkalmazása bizonyos mértékben "normálissá válik", mert ez része mindennapi munkájuknak – fogalmazott a professzor.

A törvény szerint a rendőri erőszak csak nagyon szűk korlátok között megengedett.

A tanulmányból kitűnt, hogy a rendőri erőszak alkalmazásában leggyakrabban a fiatal férfiak érintettek. A válaszadók a rendőrök fellépését túlzottnak minősítették, különösen az olyan eseményeken, mint a tüntetések és a futballmérkőzések.

Az érintett fiatalok 19 százaléka szerint a rendőri fellépés során súlyos fizikai sérüléseket szenvedtek. Többen közülük ugyanakkor mentális sérülésekre is panaszkodtak.

Az erőszak a rendőri munka része

– mondta a ZDF televíziónak korábban a szövetségi Központi Kriminológiai Hivatal igazgatója. Martin Rettenberger kriminológus szerint a hivatal nem rendelkezik arra utaló jellel, hogy a rendőrök "szisztematikusan" megsértették volna az erőszak alkalmazására vonatkozó törvényeket.

A frankfurti egyetemi kutatók ugyanakkor azt a véleményt fogalmazták meg, hogy a túlzottnak vélt rendőri fellépés mögött több esetben egyéni, továbbá az adott helyzetből fakadó, valamint szervezeti tényezők is szerepet játszanak. Ezzel kapcsolatban említették a kommunikáció hiányosságait, a stresszt, a rendőrök túlterheltségét. A tanulmány szerint ugyanakkor a rendőri erőszak kapcsán kevés feljelentés érkezik, és még kevesebb az ezzel kapcsolatos büntetőjogi eljárás.

Ennél is ritkább azonban a jogellenes rendőri erőszak miatti elítélés. A kutatók szerint mindennek több oka is van. A válaszok alapján ezek között említették, hogy az érintettek túlnyomó többsége nem is kívánt feljelentéssel élni. Mindössze 14 százalékuk számolt be arról, hogy az ügyükben büntetőeljárás indult. Az okok között szerepelt az is, hogy

az ügyészség a gyanús esetekkel kapcsolatos büntetőeljárás kilencven százalékát megszünteti

Vádemelés pedig mindössze az esetek 2 százalékában történik. A szerzők ezzel magyarázták, hogy a gyanús esetek nagy része bejelentés nélkül marad.

A kutatók rámutattak arra is, hogy az illetékes ügyészek számára nem könnyű az elfogulatlan eljárás azzal a rendőrséggel szemben, amellyel mindennapos szoros együttműködésben állnak. Sok esetben nehéz a bizonyítás is. Ennek magyarázata pedig az, hogy az érintettek vallomása ellentétes az érintett rendőrök nyilatkozatával, ugyanakkor nem áll rendelkezésre további bizonyíték.

A projekt összefoglalójában kiemelte: az a tény, hogy a rendőri erőszak túlzottnak minősül-e, az személytől függően nagyon eltérő lehet. A tanulmány olyan példákat hozott fel, amelyek során az érintettek szemszögéből nézve a történtek túllépték az elfogadhatóság határait. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az erőszak valóban jogellenes volt.