A francia Breton az EU egységes piacának hatékony működéséért felel – kollégája, a holland Timmermans a klímaváltozás elleni küzdelem bizottsági felelőse –, és néhány nappal az után, hogy az EU-jogalkotók (a tagállamokat tömörítő EU-tanács és az Európai Parlament) képviselői elvi megállapodásra jutottak a 2035-ös határidő kitűzésében, fontosnak érezte, hogy több európai sajtótermékben is „körültekintésre” intsen a leendő végső döntéskor.

Breton szerint minimum egy 2026-os „felülvizsgálati klauzula” megtartása a majdani végleges határozatban feltétlen szükséges lesz, ami módot adhat arra, hogy

ha a következő négy évben a várttól/remélttől elmarad az elektromos gépjárművek gyártása, akkor eltérhessenek az eredetileg tervbe vett menetrendtől.

A dolog hátterében szakértők szerint egyfelől az áll, hogy a francia biztos tartja a hátát a teljes autóipar felé, mindenki nála lobbizik, és ennyiből mondhatni közvetlenül, a saját bőrén érzi azt a hatalmas ágazati nyomást, ami értelemszerűen halasztást igyekszik elérni. Az aktualitást a megszólaláshoz pedig az adhatja, hogy még nem a végleges európai jogszabály született meg, hanem csupán a majdani törvényt későbbiekben véglegesítő jogalkotók előzetes egyeztetésének eredményéről volt szó.

Tény, hogy az ilyen előzetes egyezség többnyire tükrözi a két jogalkotó platformnál aktuálisan létező többségi szándékot, és ennyiből a formális jóváhagyás ritkán szokott eltérni az előzetes elvi megállapodástól. De módosítások a kettő között még tudnak születni.

Breton ennek jegyében adott terjedelmes interjút a napokban, ami egyebek között a neves francia gazdasági napilapban, a Les Echos-ban, valamit a befolyásos brüsszeli EU-ügyi hírportálon, a politico.eu-n is megjelent.

A belső piaci EU-biztos ebben egyfelől „egyetért”, hogy menetrendben rögzítsék a zéró károsanyag-kibocsátást szavatoló járművekre való európai áttérést, de visszatérően hangsúlyozza, hogy

„az ambíciók nem iktathatják ki a dolgok realizmusával való mindenkori szembenézést sem”.

Kezdve mindjárt azzal, hogy a folyamat előre láthatóan mintegy 600 ezer munkahely felszámolásával jár majd, ami távolról sem csak a nagy autógyártóknál történő leépítéseket jelenti, hanem „egy ezt kiszolgáló egész iparági ökoszisztéma” megszüntetését is – mutatott rá nyilatkozatában Thierry Breton.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ahhoz, hogy az elektromos autók felválthassák a jelenlegi robbanómotoros változatot, „már 2030-ra tizenötször annyi lítiumra, négyszer annyi kobaltra és grafitra, háromszor annyi nikkelre lesz majd szükség, mint eddig” – sorolta a továbbiakban az átálláshoz megoldandó kihívásokat a francia EU-biztos.

Emlékeztetett arra is, hogy a majdan rendszerbe állított elektromos gépjárművek idővel akár évi 20-25 százalékkal nagyobb eletromosáram-termelést kívánhatak majd meg európai szinten, mint jelenleg, ráadásul ennek a többletnek már szénmentes energiaforráson alapuló áramnak kell lennie, „különben semmi értelme az egésznek”.

További fontos szempont, hogy amennyiben minden jól halad, és valóban beindul az elektromosgépjármű-gyártás, netán a számszerű célok közül azt is sikerül megvalósítani, hogy 2030-ra már legalább 30 millió ilyen típus járjon az európai utakon, akkor ez

azt is feltételezi majd, hogy Európa-szerte legalább hétmillió töltőállomás szolgálja ezek üzemben tartását. Márpedig jelenleg csak 350 ezer ilyen működik uniós területen,

annak is 70 százaléka három EU-tagállamban (Franciaországban, Németországban és Hollandiában).

Más szóval: a teljes és visszafordíthatatlan átálláshoz ezt is időre meg kell tudni oldani. Breton mindezek jegyében hangsúlyozza nyilatkozatában annak fontosságát, hogy az európai robbanómotor-gyártás azzal párhuzamosan és arányosan történjen, ahogy az elektromos gépjárművek gyártása ténylegesen beindul, valamint az ezek működtetéséhez szükséges infrastruktúra valóban feláll.

A maga részéről mindezek kapcsán arra vállalt kötelezettséget, hogy az általa felügyelt bizottsági szakértői gárda kialakít egy olyan kritériumrendszert, ami alapján egy 2026-os felülvizsgálat idején viszonylagos biztonsággal megbecsülhető lehet, hogy az addigi tendenciák fényében milyen nagyságrendű és ütemű megvalósításra lehet számítani az uniós átállás folyamatában.

Cserébe, ezen a 2026-os felülvizsgálaton “nem lehetnek majd tabuk” – szögezte le egyúttal a francia belső piaci EU-biztos.

Majd hozzátette: mellesleg még akkor sem feltétlen látná indokoltnak a teljes robbanómotor-gyártás felszámolását, ha Európában jól haladnak majd a dolgok, mindaddig, amíg a világ más részein viszont fennmarad az ilyen elven működő gépkocsik használata és gyártása, amelyben alkalmasint az európai gyártóknak is lehetnek érdekeltségeik.

Mint fogalmaz, attól még, hogy Európa megteremti az átállást,

valószínűsíthető, hogy a világ többi részén közben még évtizedekig üzemben maradnak a robbanómotorok is.

A jelenlegi becslések szerint 2050-ben még mindig a világ gépjárműállományának legalább 20 százaléka ebből a típusból áll majd, ami ennek megfelelő karbantartást, kiszolgálást is feltételez majd.

„Abból, hogy az európaiak már megengedhetik maguknak, hogy elektromos autókkal járjanak”, még nem következik, a világnépesség többi része is ugyanilyen ütemben váltani tud majd. Elég, ha csak a ma még mérhetetlenül gyenge lábon álló afrikai elektromos hálózatokra gondolunk – érvelt Breton, és úgy vélte, hogy ésszerűtlen dolog volna, ha az európai gyártók feladnák nemzetközi piaci részesedésüket csak azért, mert Európában már nem forgalmaznak. Főként, hogy különösen addigra az európai robbanómotoros autók környezeti szempontból jóval tisztábbak is lesznek, mint amit más régiókban várhatóan jó ideig még használnának – tette hozzá.

Breton nyilatkozata láthatóan élénk visszhangot keltett autógyártók körében. A detroiti Automotiv News európai mutációja, a europe.autonews.com részletes cikkben számolt be róla, külön megszólaltatva az egyik legbefolyásosabb autóipari csoportnak, a francia, német, olasz és amerikai márkákat tömörítő Stellantisnak a vezérigazgatóját, Carlos Tavarest, aki a 2035-ös céldátum hallatán már korábban is azzal érvelt, hogy a leendő váltás

a gépjárműpiac összeomlásához fog vezetni, ha nem sikerül belátható időn belül radikálisan csökkenteni az elektromos autók árát.

Breton nyilatkozatát hallva Tavares most ismét a robbanómotorok európai uniós kivezetésének kockázataira hívta fel a figyelmet. Amely kockázat megítélése szerint nem feltétlen az általa képviselt ipari csoport érdekeit fenyegeti elsősorban, „hanem az európai középosztályt”. Amely kényszerűen autó nélkül maradhat, mert „nem lesz képest 30 ezer euróért gépjárművet vásárolni” – mutatott rá.

Az EU által most megcélzott leendő átállás kapcsán mindenesetre a brit Financial Times elemzése megjegyezte, hogy igazából sok gyártócsoport – mint maga a Stellantis vagy a Ford, valamint a Volvo is – voltaképpen már elébe ment a mostani uniós vállalásnak, és kilátásba helyezték, hogy 2035-ben beszüntetik a környezetszennyező jármúvek eladását.

Mások azonban, mint a Renault, a BMW vagy újabban a Volkswagen egyelőre utóvédharcot folytatnak azért, hogy időben nagyobb kifutást biztosíthassanak az úgynevezett „e-üzemanyagú” hibridtípusaik számára. Hogy eltökéltségük mennyiben válhat majd eredményessé, az egyelőre nem világos.