Az EU állam- és kormányfőinek tanácskozó testülete, az Európai Tanács ezúttal sem operatív ügyekben fog végső döntéseket hozni. Olyan konszenzusos irányt kell tudnia kijelölni, amely mentén a legfontosabb energiapolitikai kérdésekben a tagállami tárcavezetők már úgy merülhetnek el jövő kedden a részletekben, hogy nyomában tényleges operatív lépésekre kerülhet majd sor.

Miként Charles Michel, az Európai Tanács állandó elnöke a résztvevőknek küldött meghívólevelében kiemelte, a találkozó kiemelt figyelmet fog szentelni az EU-tagállami energiaellátás megfizethető áron történő biztosításának, illetve azoknak a szükséges/lehetséges intézkedéseknek, amelyek révén ez szavatolható. Ahogy Michel fogalmazott:

meg kell erősíteni az ellátási biztonságot, mechanizmusokat kell kialakítani az árnövekedés kiküszöbölésére, és el kell érni a fogyasztás csökkentését.

A kérdés értelemszerűen az orosz-ukrán háború kirobbanása óta folyamatosan napirenden van, az elmúlt hetekben pedig a tagállamok különböző szintű egyeztetéseinek volt mindez állandó témája. Utóbbiak során azonban az is kiderült, hogy eltérő helyzetben lévő tagállamok csoportjai kölcsönsen vonakodnak a többiekével azonos megoldási platformra helyezkedni.

Az EU szokásos működési rendje az, hogy ha a közös érdekeket érintő valamely ügyben a konkrét intézkedés kapcsán a tagországok delegációi visszatárően nem tudnak egyezségre jutni, a dosszié végül a politikai szintű vezetők asztalára kerül. Tőlük remélnek ugyanis (minden esetben egyhangú) egyetértést valamely lehetséges opció mellett, amely alapján a végrehajtó szint aztán folytathatja a részletek kidolgozását.

Jelenleg a tagállamok legnagyobb fejfájását a szélsőséges energiaár-ingadozások kivédése – de különösen mindezektől a lakossági végfogyasztók megkímélése – jelenti egyfelől, másfelől pedig a szükséges energiamennyiség idei (és várható alaulásában már a leendő jövő évi) biztosítása.

Három fontos irány kapcsán is mind sürgetőbb a közös nevező megtalálása.

Ezek egyike annak eldöntése, hogy vajon a tagállamok készek és képesek-e közös beszerzési platformot teremteni, minimum a szükséges gázmennyiség egy kritikus hányadának erejéig. A kedden ennek kapcsán is közzétett európai bizottsági javaslat „legalább 15 százalékban” jelölte meg ezt a kritikus szintet, ameddig a közös beszerzésben kívánatos volna eljutni. Valójában

általános az egyetértés, hogy elsősorban a cseppfolyós gáz (LNG) vásárlásánál – kicsit hasonlatosan a két évvel ezelőtti vakcinabeszerzési helyzethez – mindenekinek előnyösebb lehet,

ha a vásárlói oldalon a tagállamok az egymásra licitálás (és ezzel az árak felverése) helyett egy központi beszerzőre bíznák a később egymás között elosztandó szükséges gázmennyiség megvételét.

Az ötletet sokan támogatják, de távolról sem mindenki. Részint, éppen a Covid-ellenes oltóanyagok beszerzése kapcsán akadnak kedvezőtlen tapasztalatok is, főként az eljárás beindításának a nehézkességéről. Emellett akadnak tagállamok, amelyek vonakodnak újabb, fontos közös jogosítványt a brüsszeli Európai Bizottság kezébe adni. Az ezzel kapcsolatos fenntartásokról különösen lengyel részről beszélnek nyíltan is.

A legújabb elképzelés, hogy a beszerzést esetleg nem a brüsszeli testület, hanem egy, a huszonhetek által felállított konzorcium végezné, de a részletekben esetlegesen rejtőző potenciális csapdák számbavétele így is mindenki részéről alapos előzetes mérlegelést igényel.

Optimális esetben a mostani csúcs résztvevői akár elvi egyetértésre is juthatnának a mindenki számára elfogadható alternatíváról. Egy másik, valószínűbbnek tekintett forgtókönyv szerint a huszonhetek vezetői részint részletes koncepció kidolgozását kérhetik az Európai Bizottságtól, részint megbízhatják az energiaügyi miniszterek EU-tanácsát, hogy mindezek fényében tárgyalják ki a lehetséges konkrétumokat.

A vízválasztó mindenesetre minimum abban

láthatóvá válhat, hogy egyéltalán adott-e az egyhangú hajandóság a közös beszerzés lehetőségének a mérlegelésére, vagy sem?

Hasonlóan politikai szintű jóváhagyást vár az Európai Bizottság ahhoz, hogy egyetértenek-e a tagállamok az új európai gázár-referenciamechanizmus kialakításában? (Jelenleg az EU-szinten irányadónak tekintett amszterdami főldgáztőzsde – a TTF – alapvetően a csővezetéken érkező gáz nagykereskedelmi beszerzési ára alapján állapít meg napi referenciaértéket. Az EB – szintén a keddi javaslatában is kifejtett módon – a tagállami többség egyetértésével szükségesnek érezné olyan mechanizmus kialakítását, amely arányosabban tükrözné a hajón szállított LNG-árak alakulását.)

Mivel azonban egy ilyen átállás időigényes, a tagállamok egy csoportja szükségesnek tartaná olyan dinamikusan változó, "tól-ig" árfolyosó ideiglenes alkalmazását, amely eleve behatárolná, hogy a lehetséges áringadozás csak milyen tartományon belül mozoghat. Minderre hangsúlyozottan csupán az új referenciarendszer felállításáig volna szükség.

Mindezzel együtt továbbra is érvényes

a tagállamok több mint felének azon kezdeményezése, hogy valamennyi (nagykereskedelmi) gázbeszerzéshez szabjanak bizonyos ársapkát,

az árak túlzott elszabadulásának megelőzésére. (Egy erre vonaktozó manifesztumot néhány hete 15 tagállam energiaminisztere írt alá, de az egyetértők száma egyes hírek szerit időközben már 17-re növekedett.)

Árpolitikáról lévén szól, csakis konszenzussal születhet ez ügyben döntés, és továbbra is több tagállam (mindenekelőtt Németország, Hollandia, Dánai, Luxembourg) túl kockázatosnak tartaná egy ilyen mechanizmus bevetését. Egyes félelmek szerint ugyanis könnyen arra késztetheti a potenciális eladókat, hogy rakományukat a befékezett európai árak miatt pédául az ázsiai piacra tereljék át. További ellenvetés – különösen német részről hangoztatják –, hogy az ársapka (és nyomában a relatíve elérhető áron hagyott olcsóbb gáz) nem ösztönözné a végfelhasználót takarékosságra, hanem akár még a fogyasztás növelését is előidézheti.

Megfigyelők ugyanakkor nem tartják kizártnak, hogy kellő támogatást kaphat az úgynevezett „ibériai modell” uniós szintű alkalmazásának a felkarolása. A spanyol és a portugál gyakorlatban már alkalmazott rendszerben a gázársapkát kizárólag az elektromos áram előállítását célzó gázfelhasználás esetében használják, kiküszöbölendő azt, hogy a növekvő gázár következtében az elektromos áram ára is ezzel együtt nőjjön.

A keddi bizottsági jelentést kísérő szakvélemények amúgy megjegyzik, hogy szemben az orosz-ukrán háború kitörését követő kaotikus energiapiaci helyzettel, szeptember óta sok tekintetben konszolidálódott az európai energiaellátási helyzet. Mindenekelőtt: az unió területén lévő tározók feltöltöttsége egyes jelentések szerint már 92 százalékos, miközben az orosz gáztól való európai függőség a korábbi 40 százalékról 10 százalékra csökkent. Visszaestek a nyáron tetőzött árak is: akkor nem volt ismeretlen a 350 euró/kilowattórás nagykereskedelmi ár sem, ez jelenleg 150 euró alatt van (ami persze még mindig nagyságrendekkel több, mint a háború előtti 25-30 euró).

Szakértők szerint az igazi problémát nem is annyira az idei tél jelenti majd (bár egy szokatlanul hideg tél okozhat komoly fennakadásokat is), lévén az idei tartalékképzésben még nem csekély orosz gáz is megjelent, hanem

majd a jövő évi, amikor jó eséllyel teljesen kieshet az orosz beszállítás.

Ezért is szorgalmazzák sokan, hogy az előkészületek ne a következő néhány hónapra, hanem a következő másfél-két évre irányuljanak.

Gázársapka kapcsán amúgy az Európai Bizottság egyelőre részletes javaslatot sem készített, éppen annak láttán, hogy ma még jelentős súlyú tagállami egyet nem értés kíséri a kezdeményezést. Megfigyelők ugyanakkor ennek kapcsán sem zárják ki teljesen, hogy a mostani brüsszeli csúcs vitájában esetleg – minimum a modellezés megengedésének erejéig – ez ügyben is közeledhetnek az álláspontok.

A csütörtök délután kezdődő kétapos csúcs napirendjén amúgy távolról sem csak az energiapolitika jelenti az egyedüli, politikailag érzékeny témakört. Charles Michel meghívólevele megerősíti az egyébként is várható leendő egyeztetést és értékelést a tagállami vezetők között az orosz-ukrán háború kapcsán képviselendő uniós politikáról.

Nemzetközi sajtójelentések itt mindenekelőtt az eddigi szankciókat is visszatérően bíráló magyar kormányzati álláspontot vetik össze azzal, hogy

a tagállamok egy csoportja (balti államok és Lengyelország) éppen a héten már azt szorgalmazta, hogy kezdjék meg egy újabb, kilencedik szankciós csomag előkészítését is.

A felvetés az ukrajnai civil áldozatok számának növekedésére kíván válasz lenni, és a brüsszeli Politico tudni véli, hogy ugyanezért pillanatnyilag „sok további tagállam” legalábbis szimpatizál a kezdeményezéssel. És bár az bizonyos, hogy a konkrét elképzelés nagy valószínűséggel most még nem lesz téma az e heti csúcson, a jelenség maga ugyanakkor sokak szerint szemléletesen jellemzi a szankciós kérdésben növekvő véleménykülönbséget egyes tagországok, illetve tagállami csoportok között.