Abe Sindzó pályafutása valóban páratlan, és nem csupán az "ősök" miatt. 2006 és 2007 között az ország legfiatalabb kormányfőjeként egy évig volt miniszterelnök. 2007-ben több korrupciós botrány, továbbá betegsége miatt a miniszterelnöki tisztségről lemondani kényszerült. De 2012-ben pártja, a konzervatív Liberális Demokrata Párt élén visszatért a hatalomba, és ezúttal már nyolc évig "kitartott".
Kormányfői tevékenységéhez fűződik az Abenomics néven ismert, a defláció ellen harcot hirdető sikeres gazdaságpolitika, a második világháború utáni békealkotmány korlátainak lazítása, mindenekelőtt a japán hadsereg erősítése, főként
a térségbeli kínai befolyás ellensúlyozása
céljából.
A konzervatív politikus nagy nemzetközi tekintélynek örvendett. Állam- és kormányfők sorra látogattak Japánba, 2019 decemberében Abe Sindzó vendége volt a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is.
A Reuters hírügynökség szerint kulcsszerepe volt abban, hogy Tokió kapta a 2020-as nyári olimpia rendezésének jogát, és ennek érdekében még azt is vállalta, hogy a Nintendo által kifejlesztett játékban
Super Mariónak öltözve jelenjen meg a 2016-os Rio de Janeiróban tartott olimpia záró és egyben átadó ünnepségén.
Minden vágya az volt, hogy a tokiói olimpia tiszteletbeli elnöke legyen. Ez azonban nem következhetett be, mivel a játékokat a szigetországot is rendkívül erősen sújtó Covid-járvány miatt egy évvel későbbre halasztották. A járvány következtében Japánban ismét súlyos gazdasági visszaesés következett be. Kormányfőként sok bírálat érte amiatt is, hogy a Covid ellen nem kellően gyorsan és hatékonyan cselekedett. Mindennek ellenére a halálozási ráta messze elmaradt több más fejlett ország hasonló adataitól.
2020. augusztus 28-án bejelentette, hogy lemond posztjáról, felerősödő krónikus betegsége miatt. Abe
tinédzser kora óta Crohn-betegségben szenvedett.
Jómódú, igazi politikusi családból származott. Édesapja, Abe Sintaró, a Liberális Demokrata Párt főtitkára volt, és több miniszteri posztot töltött be, többek között a külügyminiszterit is. Anyai nagyapja, Kisi Nobuszuke 1957 és 1960 között volt Japán miniszterelnöke. Nagy-nagybátyja, Szató Eiszaku 1964 és 1972 között szintén a szigetország kormányfője volt.
Miniszterelnökként az Abenomics mellett nevéhez fűződik a a katonai kiadások növelése, idegen támadás esetén a japán hadsereg, az úgynevezett önvédelmi erők bevetési jogának biztosítása is.
Kormányfői tevékenységére rányomta bélyegét az Észak-Koreával való éles szembenállás, továbbá a Kínával, valamint Dél-Koreával való viszony normalizálására való törekvés is.
Ennek ellenére többször is magára haragította a két országot azzal, hogy az augusztus 15-i japán fegyverletétel napján ellátogatott a tokiói Jaszukuni-szentélybe, amelyet mind Peking, mind Szöul a múltbeli japán militarizmus jelképének tekint.