Pár éve még a drónok harci bevetése – lett légyen szó csak felderítésről vagy nyomon követesről – csupán a katonai nagyhatalmak privilégiuma volt. Mostanra azonban elterjedtségük általánossá vált, felhasználási módjuk napról-napra bővül, miközben egyes hadseregek mind tudatosabban kombinálják drónok használatát hagyományos harci eszközökkel, amelyek kivédése ugyanakkor gyerekcipőben jár, lévén alacsony repülési magasságuk jóformán alig észlelhető a hagyományos légvédelmi technika számára – fejtegeti a BBC felületén megjelent részletes elemzésében Jonathan Marcus az exeteri egyetem stratégiai és biztonságpolitikai intézetének professzora, a BBC korábbi, védelmi kérdésekre szakosodott tudósítója.

Marcus szerint a harci drónok feltűnésének első korszaka az volt, amikor a felderítésen túl lőszerek célba juttatására is képes úgynevezett Reaperek bevetése kezdett visszatérővé válni az amerikai és az izraeli katonai műveletekben. Úgy tudni, ilyen Reaper drón végzett például Qasem Soleimani iráni tábornokkal a bagdadi repülőtér környékén 2020 januárjában – jegyzi meg elemzésében a szerző.

Nagyon rövid időre volt csak szükség, hogy ez a privilégium köddé váljon, és hogy az egykori terrorista-elhárító (netán megtorló) eszköz széles körben a hagyományos harci eszközök tárházának szerves részévé váljon.

A relatíve könnyen „felfegyverezhető” drónok elérhetősége ma már szinte mindenki számára nyitva áll, miközben az ilyen eszközök harmadik generációját már mesterséges intelligencia segíti,

és egy sor korábban elképzelhetetlen kifinomult műveletre képes modellekből áll.

A drónok harci bevetése ma már visszatérően “természetesnek” tekinthető – véli elemzésében Marcus, és példaként utal arra, hogy az etióp kormányzati erők nem kis részben dróncsapásokkal tudtak úrrá lenni az etióp fővárost megszorongató felkelők katonai nyomásán. A szükséges dróntechnikát Törökországból és Iránból szerezte be az etióp kormány, de könnyen elérhető forrásként éppenséggel rendelkezésére állhatott volna Kína vagy az Egyesült Arab Emirátus is – teszi hozzá.

Drónok segítségével szilárdította meg helyzetét a nyugat által elismert tripoli kormány Líbiában, és tudomás van (török forrásból származó) azeri drónhasználatról a kiújuló nagorno-karabahi konfliktusban is.

Mindez arra is utal, hogy

szemben a nukleáris fegyverek terjedésének korlátozottságával, a drónok proliferációjának lényegében semmi sem vet gátat

– idézi a továbbiakban elemzésében Jonathan Marcus a Center for New American Security nevű kutatóműhely igazgatóját, Paul Scharre-t.

Az utóbbi szerint Kína mára már a harci drónok világexportőrévé vált, miközben Törökország és Irán a dróntechnológia alkotórészeit is könnyen áruba bocsájtják. Államok és államoktól független harci csoportok, amelyek számára egy professzionális harci gép elérhetetlen volna, játszi könnyedséggel szert tehetnek harci drónokra – véli Scharre, aki egyúttal arra emlékeztet, hogy bár egy harci gép és egy harci drón tényleges harci értéke fényévekre van egymástól, az utóbbi birtoklása mégiscsak biztosít bizonyos légi támadó, vagy legalábbis kifinomult felderítő képességét, különösen, ha alkalmazását digitális technológiával kombinálják.

Marcus elemzésében ennek kapcsán megszólaltat egy másik szakértőt is. Samule Bendett a Center for Naval Analyses nevű kutatóműhely oroszországi tanulmányokra szakosodott részlegének tagja, és ebbéli minőségében tájékoztatott arról, hogy tudomásuk szerint Oroszország katonai jelenléte a szíriai konfliktusban egyebek között arra volt jó az orosz hadvezetés számára, hogy

a dróntechnológia hagyományos harci eszközökkel történő mind hatékonyabb kombinálást teszteljék éles helyzetben.

Mint Bendett fogalmaz: meglehet, technológiai kifinomultság tekintetében az orosz felkészültség elmarad az amerikaitól, de a gyakorlati hasznosításban nagyon is az élen járnak, ahogyan például dróntechnológiát alkalmaznak potenciális célpontok felderítésére és precíz azonosítására, amely információk alapján pontos légi-, vagy tüzérségi csapást hajthatnak végre.

Bendett szerint egyes orosz drónok emellett kiválóan alkalmasak elektronikus támadások végrehajtására is. Az erre képes drónok például Ukrajnában szerinte bemérik az ellenséges erők elektronikus jeleit, zavarják az utóbbiak kommunikációit, miközben a célpont hollétéről tájékoztatják saját hagyományos ütőerőiket.

Bendett ugyanakkor tudni véli, hogy az ukrán hadsereg – elsősorban törökországi beszerzések révén – maga is növekvő mértékben felfegyverezte magát drónokkal, szerinte a donbaszi harcokban vetettek is be ilyeneket.

Drónok ellen egyelőre azért nehéz küzdeni, mert repülési magasságuk a hagyományos észlelési radarok alatt van. Ez ugyan sejthetően nem sokáig marad így, mivel Marcus szerint a különböző felek rohamléptekben fejlesztik a drónok észlelésére alkalmas technológiát is. Az azonban szerinte

még sokáig nehezen kezelhető helyzetet teremthet a védekezők számára, hogy egy kellően összehangolt dróncsapat sok komponensből állhat,

ráadásul szétszóródva több irányban is mozoghatnak, azaz tejes körű megsemmisítésük távolról sem könnyű feladat.

Mindez a szakértő szerint még „drámai hatással” lehet a belátható jövő hadviselésére.