eur:
391.85
usd:
368.01
bux:
67289.07
2024. április 13. szombat Ida
Olaf Scholz, német pénzügyminiszter integet az SPD rendkívüli online kongresszusán Berlinben 2021. május 9-én, miután pártja őt jelölte kancellárnak a szeptemberi szövetségi parlamenti választáson.
Nyitókép: MTI/EPA pool/Clemens Bilan

Olaf Scholz újabb csavart hozhat a szeptemberi német választásban

Ha holnap kancellárválasztást tartanának Németországban, azt a szociáldemokrata pénzügyminiszter, Olaf Scholz 35 százalékkal nyerné, míg a kereszténydemokraták jelöltje, Armin Laschet legfeljebb 20 százalékot szerezne. De mivel szeptemberben pártokra fognak szavazni, Scholznak öt hete van, hogy a felé áradó bizalmat átvigye az egyelőre harmadik helyen álló pártjára (SPD).

A felmérést egyébként az ARD/Deutschlandtrend készítette, amiben a zöldek jelöltje, Annalena Baerbock 16 százalékkal a harmadik helyen végzett. Igaz, csinált egy kutatást az RTL is: nála Laschet lett az utolsó, 13 százalékkal.

A legmegyőzőbb jelölt

Scholz most már hetek óta mindegyik felmérésben az élen áll. A Financial Times ennek kapcsán idézte a Berlini Társadalomtudományi Központ politológusát, Wolfgang Schroedert, aki szerint a merkeli nagykoalícióban immár harmadik éve a pénzügyi tárcát vezető Scholz titka, hogy „az emberek szeretik, mert stabilnak, megbízhatónak tűnik, két lábbal áll a földön, világosan beszél és láthatóan határozott is, miközben kipróbált válságmenedzser”.

Szakértők emlékeztetnek, hogy

a német pártok jelenlegi kancellárjelöltjei közül messze a szociáldemokrata politikus profilja a leginkább meggyőző.

Végül is volt már szövetségi munkaügyi miniszter, dolgozott – és igen népszerű volt – Hamburg polgármesetereként, három éve pedig immár szövetségi pénzügyminiszter és alkancellár.

Laschet ehhez képest csak tartományi miniszterelnökségig vitte (Észak-Rajna-Vesztfália), míg Baerbocknak ismert módon semmilyen kormányzati vagy államigazgatási tapasztalata nincs.

Scholz pechére szeptember 26-án nem kancellárválasztás lesz Németországban, hanem szövetségi parlamenti választás. Ami azt jelenti, hogy

a kancellársághoz nem közvetlen szavazáson, hanem az őt állító szociáldemokrata párt választási eredményén át vezethet – ha egyáltalán – az út.

Márpedig a szociáldemokraták most már tizenöt éve folyamatos lejtmenetben vannak.

Volt idő, amikor ők is tudtak 30 százalék feletti eredményt is hozni, úgyhogy kancellárjuk is volt már néhány (nem is csekély nevekkel, mint Willy Brandt, vagy Helmut Schmidt, őket követte aztán jóval később két ciklusban – egyelőre utolsóként – Gerhard Schröder). Az utóbbi időben azonban már a 20 százalék is sok lett nekik, és a zöldek beelőzték őket.

Hagyományos bázisuk, a német ipari munkásság számarányában csökkenő, emellett a korábbi szavazói táboruk bizalma általában is megcsappant az SPD iránt, különösen, mióta az utolsó SPD (és zöld) kormány kényszerűen fel kellett, hogy adja baloldali politikáját és gazdaságot kellett konszolidálniuk. Utóbb az arculatvesztés sokak szemében azzal vált teljessé, hogy a kereszténydemokrata Angela Merkel kancellársága idején az ellenzéki szerepet készek voltak becserélni a „nagykoalíciós” tagságra (ma is ebben vannak).

Scholz a pártmentő?

Ha Scholz nem lenne a színen, a mostani választáson voltaképpen mindenki rég leírta volna az SPD-t, mint biztos esélytelent.

A pénzügyminiszter személyisége és politikája azonban az utóbbi időben apránként elkezdte felhozni megint a pártját is.

Ami önmagában még nem lenne elég, de közben a versenytársak vezéreinek egymást követő baklövései viszont az ő pártjaik esélyeit kezdte el amortizálni.

Olyannyira, hogy a legfrissebb felmérések már arra utaltak, hogy a szociáldemokraták is és a zöldek is kezdik megközelíteni a CDU/CSU párost.

A brüsszeli Politico minden héten aggregálja a különböző felmérések átlagos eredményét, és ebből múlt szerdán az derült ki, hogy a CDU/CSU már csak 25 százalékon állt (egy hónapja még 30 százalékon mérték őket), míg a zöldek 19, a szociáldemokraták 18 százaléknál tartottak. (Mellesleg az utóbbi kettő közül a zöldek számára ez szintén visszaesés, mivel tavasszal voltak ők már 28 százalékon is).

Ráadásul az RTL ugyancsak szerdán közzétett saját kutatása már csak 23 százalékot mutatott a keresztény pártoknak, huszonkettőt a zöldeknek és húszat a szociáldemokratáknak.

Szakértők szerint az egész választás dinamikáját és a majdani választási eredmény következményeit

gyökereiben felforgathatja, ha a maradék öt hétben Scholz még 2-3 százalékkal feljebb tudja hozni a pártját.

Minimum annyival, hogy az SPD már éppen megelőzze a zöldeket és második párttá váljon.

Két párt már kevés

Ez azért fontos, mert január óta az volt az általános várakozás, hogy a választás után a keresztény pártok – amelyek megfogadták, hogy még egy kényszerházasságot nem akarnak a szociáldemokratákkal – a zöldekkel fognak majd összeállni. Akkoriban még úgy tűnt, hogy CDU/CSU hozhat 28-30 százalékot, a zöldek pedig 24-26-ot, talán többet is, azaz kettőjük frigyéből simán meglesz a parlamenti abszolút többség.

Azzal azonban, hogy éppen ez a két párt az elmúlt hónapokban folyamatosan veszített támogatóiból – legalábbis a felmérések tanulságai szerint –, fokozatosan új helyzet állt elő.

Mind nagyobb a valószínűsége, hogy két párt már szinte semmilyen kombinációban nem lesz képes abszolút többségre,

azaz hármas koalícióra lesz majd szükség.

Ekkor a konzervatív párti félelmek szerint előállhat egy olyan konfiguráció, hogy a szociáldemokraták, a zöldek és a szabaddemokraták adják esetleg a kormányzóképes triászt – tizenhat év után ellenzékbe utalva a keresztény pártokat.

Az pedig, hogy e hármason belül ki adja a kancellárt, alapvetően azon múlik majd, hogy ki végez az élen. Az SPD számára ezért nem mindegy tehát, hogy szeptember 26-ig be tudják-e előzni a zöldeket, vagy sem.

A titkos fegyver: Merkel

Az, hogy ennek lehetősége mennyire valós, megfigyelők szerint lemérhető volt azon is, hogy a múlt héten a CDU vezetése hirtelen bejelentette: a CDU és a CSU augusztusi berlini kampánygyűlésén Angela Merkel is felszólal majd.

Merkel eddig gondosan ügyelt arra, hogy ne vonják be a választási kampányba.

Ő végül is nem pártelnök, „csak” egy kancellár, akinek az egész ország ügyeivel kell törődnie. De most Laschetnak láthatóan annyira rosszul megy, hogy valós félelemként merült fel: miként Scholz esetleg „fel tudja húzni” az SPD-t, úgy Laschet, ha így folytatja, vesztes pozícióba nyomhatja le a CDU-t. Elkerülhetetlenné vált egy kis rásegítés.

Lapjelentések ennek kapcsán visszatérően emlékeztetnek, hogy Merkel továbbra is kiemelkedően a legnépszerűbb politikus Németországban (az év elején volt, amikor 70 százalék fölött mérték). Mindenki más csak messze utána követi őt. Laschet nagyon messze utána: a Politico szerint legutóbb a népszerűségi tízes listán a kilencedik helyen állt, egyedül csak a zöld kancellárjelölt Baerbock végzett nála rosszabbul. (A politika változó dinamikáját jól mutatja, hogy tavasszal a legtöbb előrejelzés kettőjük koalíciójától még abszolút többséget várt…)

Merkel után konzervatív oldalon a második helyen stabilan Markus Söder, bajor tartományi elsőminiszter, CSU-elnök következik. Olyannyira, hogy sajtójelentések szerint kereszténydemokrata körökben kezdenek szaporodni a rebellis hangok, hogy vissza kellene csinálni a tavaszi kancellárjelölt-választás eredményét, és Laschet akkori riválisát, a CSU által ajánlott Södert kellene megnevezni a keresztény pártok közös jelötjeként. A Politico egyenesen tudni véli, hogy

jelenleg már a CDU-választmány fele hajlana erre.

Egyútttal idézték az egyik német közvéleménykutató ügynökség vezetőjét, Manfred Güllnert, aki a Tagesspiegelnek kerek perec kijelentette: ha a CDU/CSU Söderre cseréli le Laschetet, akkor még mindig lehet esélye akár 30 százalékra is. Ha nem, akkor abból további lecsúszás jön.

Mindent egy személyre építeni?

Szakértők megjegyzik, hogy a német bepolitikában többnyire szokatlan dolog a pártpolitikai szempontokat személyi tényezőknek alávetni, de a jelenlegi helyzet szinte rákényszerít erre. Lám, a szociáldemokraták is a héten Berlinben nyilvánosságra hozták választási stratégiájukat, amit szinte kendőzetlenül, kifejezetten Scholz személye köré építettek.

Pedig – teszi hozzá a Financial Times elemzése – ez is tud veszélyes lenni. Német földön ugyanis a politikában a szavazók

hagyományosan idegenkednek (történelmi tapasztalatok alapján is) attól, hogy mindent egy személyre tegyenek fel.

Más szóval: a párt jelöltje általában a párt miatt szokott eddig fontos lenni, nem pedig fordítva. De persze ez is változhat.

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.04.15. hétfő, 18:00
Orbán Balázs
a miniszterelnök politikai igazgatója, az MCC kuratóriumának elnöke
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×