Szerdán pontosan ez történt a londoni felsőházban: II. Erzsébet kilencperces beszédében, amellyel megnyitotta a jövő májusig tartó parlamenti ülésszakot, azt mondta, hogy azok számára kell vonzóvá tenni Nagy-Britanniát, akik hozzájárulnak a brit gazdasághoz, viszont távol tartanák azokat, akik erre nem képesek/hajlandók.

A bevándorlást, pontosabban annak szigorítását a középpontba helyező királynői beszéd tudvalevőleg nem II. Erzsébet fejéből pattant ki: a tartalom "felelős szerkesztője" a kormány, gyakorlatilag David Cameron miniszterelnök.

A konzervatív politikus pedig igencsak szeretné, ha keményebben lépnének fel az Európai Unió többi tagországából érkező bevándorlókkal szemben; meg kell vonni tőlük számos szociális támogatást, például a lakbérkiegészítést. A bizonytalan státusú külföldiek nem szerezhetnének brit gépjárművezetői jogosítványt (ez a személyi igazolványt helyettesíti a szigetországban). Az ingatlanaikat külföldi bérlőknek kiadó lakástulajdonosok a bérleti szerződés megkötése előtt kötelesek lennének ellenőrizni, hogy bérlőjük törvényesen tartózkodik-e Nagy-Britanniában. Az illegális bevándorlókat alkalmazó vállalatokat a jövőben jelentősen megemelt pénzbírsággal sújtanák.

Az, hogy a 15 törvénytervezetet tartalmazó programbeszéd súlypontját a bevándorlás képezte, jelképes értékű. Egyértelműen azt sugallja, hogy a múlt heti részleges helyhatósági választásokon előretört függetlenségi párt (UKIP) sikerétől megrettent Cameron mindent megpróbál a toryktól elpártolt jobboldali szavazók visszahódítása érdekében. (Országos szinten a Munkáspárt nyerte a voksolást 29 százalékkal, a konzervatívok 25, az UKIP 23 százalékot ért el.) Két év múlva ugyanis parlamenti választások lesznek. Márpedig ha Cameronnak nem sikerül kifognia a szelet az UKIP vitorlájából, akkor négyévi megbízatása után kiköltözhet a Downing Street-i kormányfői rezidenciából - vélik megfigyelők.

A Konzervatív Párt jobbszárnya a jelek szerint nem bízik abban, hogy Cameron mutatványát siker koronázza. Számos képviselő a szélsőségesen konzervatív Comittee 1922-n belül azt szeretné, ha már inkább ma, mint holnap Boris Johnson, a főváros polgármestere vezetné a pártot a 2015. évi választási hadjáratba.

A hangulat a választókerületekben sem éppen rózsás. Mint Gerald Howarth, Aldershot alsóházi képviselője elmondta, választóinak "tele van a burájuk" a londoni kormánnyal. Ösztönzésükre a honatya nagyjából azokat az azonnali intézkedéseket javasolta Cameronnak, amelyek az UKIP programjában is szerepelnek: a kormány korlátozza a bevándorlást, és mondja fel az Európai Emberjogi Konvenciót. (Erre hivatkozva több bűnözőnek sikerült bíróság előtt megtámadnia a szigetországból történt kiutasítását.) Ezenkívül vonja vissza az azonos neműek házasságkötéséről szóló (már a felsőház elé terjesztett) törvényt, és még ebben a törvényhozási időszakban írja ki a Cameron által csak 2017-re tervezett népszavazást Nagy-Britannia EU-tagságáról.

Az UKIP-nak ma még nincsenek képviselői a londoni alsóházban (csak a felsőházban és az Európai Parlamentben). A legutóbbi pótválasztásokon és felmérésekben viszont jelentős sikereket tud felmutatni. Fő követelése (a szigetország lépjen ki az Európai Unióból) egyre nagyobb súlyt kap annak köszönhetően, hogy a gazdasági válság fokozza a lakosság félelmét a növekvő kelet-európai bevándorlástól.

Cameron eddig kettős stratégiát követett. Egyrészt igyekezett levegőnek nézni az UKIP-ot. Másrészt viszont megpróbálta kifogni a politikai szelet a populisták vitorlájából. Ennek jegyében keményítette a hangnemet mind az EU-val, mind a bevándorlókkal szemben.

Howarth (és az UKIP) követeléseinek nem mindegyike talál süket fülekre a miniszterelnöknél. A bevándorlók száma például a jelenlegi törvényhozási időszakban (2011 óta) egyharmadával csökkent. További szigorítást - amelyet az UKIP és a Committe 1922 arra tekintettel sürget, hogy 2014. január elsejétől román és bolgár állampolgárok is szabadon vállalhatnak munkát az EU területén - a kormány egyelőre nem tervez, éppen az európai egységes belső piac rendelkezéseire hivatkozva. Az emberjogi konvenció felmondását viszont Theresa May belügyminiszter a nyilvánosság előtt is "opciónak" nevezte.

Az EU-tagságról szóló népszavazást Cameron egyelőre nem akarja előrehozni - már csak azért sem, mert azzal hiteltelenítené eddigi érvelését. Kitűzött célja ugyanis az, hogy 2017-ig tárgyalások útján "visszaszerezzen" Londonnak bizonyos jogköröket Brüsszeltől, majd ezek birtokában írja ki a népszavazást az EU-tagságról (amelyet abban a formában ő támogatna).

A toryk körében egyesek már az UKIP-pal való összefogást szorgalmazzák, abból indulva ki, hogy a párt két év múlva nemcsak, hogy bejut majd az alsóházba, de lekörözi a konzervatívok jelenlegi koalíciós partnerét, a liberális demokratákat. Nigel Farage pártelnök (az Európai Parlament tagja) már egyértelmű ajánlatokat is tett a toryknak. Feltételül szabta azonban, hogy azok szabaduljanak meg Camerontól. Nem tudja megbocsátani ugyanis a miniszterelnöknek, hogy a kormányfő egyszer "flúgosok és rasszisták gyülekezetének" nevezte az UKIP-ot.