Obamának azonban ezen a téren sem könnyű a helyzete, hiszen egyre hajthatatlanabb ellenfelei - akik megnövekedett hatalomra tettek szert a kongresszusban - akadályokat gördíthetnek majd útjába. A következőkben arról a tíz témáról lesz szó, amely a Foreign Policy című amerikai folyóirat szerint várhatóan az elnök külpolitikájának homlokterében fog szerepelni a 2011-es évben, és ahol komoly ellenállásra kell számítania vetélytársaitól.

Afganisztán

Obama 2009 decemberében úgy döntött, hogy további 30 ezer amerikai katonát küld Afganisztánba. Ez volt az egyetlen külpolitikai kérdés, amelyben a republikánusok egyetértettek a Fehér Házzal, sőt, értékes segítséget nyújtottak, s így az amerikaiak végül lenyelték a békát. A mézeshetek azonban gyorsan véget értek: a vezető republikánus honatyák közül sokan - köztük John McCain és Lindsey Graham - úgy gondolják, hogy nem kellene megkezdeni a kivonulást jövő júliusban. A republikánusok irányította képviselőház pedig immár ideális "hangszóró" a csapatkivonást ellenzők számára. Buck McKeon, a fegyveres szolgálatok bizottságának republikánus vezetője, illetve Ileana Ros-Lehtinen, a külügyi bizottság szintén republikánus elnöke minden bizonnyal megbeszéléseket fog tartani David Petraeusszal, az afganisztáni nemzetközi erők főparancsnokával, aki maga is aggódik a kilátásba helyezett csökkenő amerikai szerepvállalás miatt. Ha ők együttesen mutatnak rá azokra a jelekre, amelyek szerint több idő és/vagy csapat szükséges a misszió befejezéséhez, akkor Obama kellemetlen helyzetbe kerülhet. Közben a polgári oldalon a segélyek elosztásáért felelős republikánus Kay Granger arra használhatja fel hatalmát, hogy elődjéhez, a demokrata Nita Lowey-hez hasonlóan sarokba szorítsa Hamid Karzai afgán elnököt.

Az új START-szerződés

A republikánusok késleltetnék a START-III fegyverzetkorlátozási egyezmény ratifikálását, mivel aggódnak a szerződésben foglalt kötelezettségek ellenőrizhetőségével kapcsolatban, és attól is tartanak, hogy a dokumentum korlátozhatja az Egyesült Államok lehetőségeit rakétavédelmi rendszere kiépítésére. Bár a százfős szenátus "nem cserélt gazdát", és az újonnan megválasztott képviselők csak januártól foglalhatják el helyüket, Obamáék nehéz helyzetbe kerülhetnek, ha nem sikerül idén ellenjegyeztetni a felsőházzal a START-III-at. Jövőre ugyanis még bonyolultabb lesz biztosítani a szükséges 67 szavazatot.

A szorult helyzetben lévő kormány kétféleképpen érheti el célját: az A terv szerint egy kiegészítő ajánlattal megnyerik a vita republikánus kulcsfigurájának, Jon Kyl-nak támogatását, és a "vezérürüt" a többiek is követik majd. A gond csak az, hogy Kyl kedden azt mondta: a szenátusnak nem kellene idén foglalkoznia az új START ratifikálásával. Így valószínűleg az erősen kétséges kimenetelű B terv lép életbe, amely az ellentábor mérsékelt tagjainak - Bob Corker, Olympia Snowe, Scott Brown - leválasztásával érné el a bűvös 67-et.

Ha ez sem vezet célra, akkor egészen nyárig kitolódhat a szavazás a szerződésről, sőt, a szenátusi külkapcsolatok bizottságának jövőre újra el kell fogadnia az egyezményt. Azt pedig senki sem tudja előre megmondani, hogy az új szenátorok (köztük a republikánus előválasztások során a pártvezetés ellen fellázadt ultrakonzervatív Tea Party tagjaival) miként voksolnak majd. Ha a START-III elbukik - és egyelőre elég sötétek a kilátások -, az Washington cselekvőképtelenségét jelezheti a külvilágnak.

Irán

Teherán jelezte, hogy még az év vége előtt szeretné újrakezdeni a tárgyalásokat vitatott atomprogramjáról. Ha az iráni vezetők alkut akarnak kötni Washingtonnal, jobb, ha gyorsan lépnek, ugyanis az új kongresszus valószínűleg bekeményít a szankciók terén. Bár az Irán-ellenes érzelmek mindkét pártban közösek, a republikánusok inkább hajlamosak nyomást gyakorolni a kormányra azért, hogy lépjen fel a Biztonsági Tanács büntető intézkedésekről szóló rendelkezéseit semmibe vevő országokkal - például Kínával és Oroszországgal - szemben.

Ha Obamának sikerülne is valami eredményt felmutatni az iráni nukleáris dossziéval kapcsolatban - főleg ha a megegyezés keretében Teherán folytathatná a korlátozott dúsítást -, a republikánusok haragja lesújtana rá. Ugyanez a helyzet Észak-Koreával is. Ha az amerikai kormány belátható időn belül újra tárgyalóasztalhoz ülne a phenjani vezetőkkel, és kiizzadna egy megegyezést, azt a republikánusok valószínűleg még akkor is elutasítanák, ha kevésbé engedékeny lenne, mint az, amelyet George W. Bush előző elnök kötött Észak-Koreával 2007-ben.

A védelmi költségvetés reformja

Az Egyesült Államok romló pénzügyi helyzete élénk vitára ösztönözte a politikusokat arról, hogy kellenek-e megszorítások a védelmi költségvetésben, amely több mint kétszeresére nőtt a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások óta. Még az általában harcos republikánus honatyák között is van olyan, aki eljátszadozik a költségcsökkentés gondolatával, és az elnököt is foglalkoztatja a dolog. Egyelőre sem Obama, sem Robert Gates védelmi miniszter nem foglalkozik komolyabban a kiadások visszafogásával, de Gates februárban valószínűleg több megszorítást jelent majd be különböző fegyverrendszerek terén. Azonban a képviselőház republikánus része - a Tea Partyhoz tartozók többségével együtt - a várakozások szerint ellenezni fog minden hasonló lépést.Külföldi segély

Elnökválasztási kampányában Obama azt ígérte, hogy öt éven belül megduplázza a rászoruló országoknak nyújtott segély összegét. Hillary Clinton külügyminiszter is hasonló hangsúlyeltolódást jelzett: a védelem és a diplomácia mellett a fejlesztést tette az amerikai nemzetbiztonság harmadik pillérévé. A vérmes remények azonban valószínűleg köddé válnak jövőre, amikor a kongresszus szigorúan lefarag majd minden olyan kiadásból, amely nem érinti közvetlenül az amerikaiakat. "A választók elégedetlenségének egyik fő forrása az esztelen költekezés, és a külföldi segélyek sem lesznek kivételek a megszorítások alól" - mondta a Foreign Policynek egy republikánus honatya.

A képviselőházi többség leendő vezetője, Eric Cantor újra akarja gondolni a segélyezés rendszerét, s csak annak az országnak biztosítana pénzügyi forrásokat, amelyik követi és elfogadja az amerikai külpolitika céljait. Ezt erősítette meg Kay Granger texasi képviselő is, aki szerint felül kellene vizsgálni a segítséget azon államok esetében, amelyek nem teljesítik a "jó kormányzáshoz" kapcsolódó elvárásokat. A republikánus hatalomátvétel miatt valószínűleg füstbe megy a segélyezés teljes átalakítására vonatkozó elképzelés is. A legátfogóbb javaslatot a képviselőház külügyi bizottságának távozó demokrata elnöke, Howard Berman nyújtotta be, de az a testület előtt ragadt - lehet, hogy most már mindörökre, hiszen az utód, Ileana Ros-Lehtinen várhatóan nem karolja majd fel a tervezetet. A republikánusok valószínűleg a külügyminisztérium forrásait sem akarják majd növelni, pedig erre - az egyre növekvő nemzetközi szerepvállalás fényében - szükség lenne.

Nukleáris egyezmények

Nem titok, hogy a republikánusok a kormány által ösztönzött nukleáris egyezményekkel is elégedetlenek. A Bush által Obamának örökül hagyott, az Egyesült Arab Emírségekkel kötött "123-as szerződésben" lefektetett urándúsítási és plutónium-újrafeldolgozási tilalomra a kormány a jövő (azaz a jövőbeli hasonló megállapodások) számára kőbe vésett parancsolatként tekint. Bár az Emírségek feladták a dúsítást, a Fehér Ház később Vietnammal és Jordániával sehogy sem tudott dűlőre jutni ebben a kérdésben. A republikánusok pedig kihasználhatják ezeket a kudarcokat, hogy aláássák az eddig követett washingtoni politikát.

Szíria

A republikánusok már hónapok óta azzal zargatják Obamát, hogy nyilvánosan is tisztázza az Egyesült Államok álláspontját Szíriával kapcsolatban. Az elnök eddig hiába közeledett Damaszkuszhoz, Bassár el-Aszad államfő továbbra is támogatja a Hezbollah nevű szélsőséges síita szervezetet, ahol tud, beavatkozik a szomszédos Libanon életébe, és mélyíti országa barátságát Iránnal. A republikánus ellenzékiek részben azért is tartják függőben Robert Ford kinevezését az Egyesült Államok szíriai nagykövetévé, mert a kormány nem válaszolt még arra a kérdésükre, hogy mit tud a Hezbollahnak szállított szíriai fegyverekről. Damaszkusz nukleáris vágyai szintén aggasztják a törvényhozókat, akik szeretnék, ha a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség erősíteni tudná felügyeletét a közel-keleti országban. Várható, hogy a republikánusok nagyobb nyomást gyakorolnak majd a Fehér Házra és a külügyminisztériumra az erőteljesebb fellépés érdekében. "Az emberek aggódnak amiatt, hogy Szíriát senki nem vonja felelősségre" - mondta az egyik amerikai politikus.

Kuba

Az Obama-kormány lassan, de határozottan a Kubára vonatkozó utazási és kereskedelmi korlátozások enyhítése felé mozdult el. A közeledés szószólói remélték, hogy ez az út elvezet az 1950-es évek óta érvényben lévő átfogó szankciók eltörléséhez. A republikánusok azonban a jövőben valószínűleg tapodtat sem fognak engedni. A kubai-amerikai Ros-Lehtinen valódi héja, ha Havannáról van szó: egyszer még Fidel Castro volt kubai elnök meggyilkolására is felszólította az embereket. Kuba ügye arra is rámutat, hogy nemsokára hangosabban fog majd szólni a Capitoliumból a demokráciát, az emberi jogokat és a szabadságot dicsőítők kórusa.

Szabadkereskedelem

A kormány a félidős választások eredményeinek köszönhetően hátszelet kaphat a szabadkereskedelmi egyezmények megkötéséhez. A képviselőház Nancy Pelosi vezette demokrata frakciója nem támogatta nagyon Obama ilyen irányú erőfeszítéseit a kézzel-lábbal tiltakozó szakszervezetek miatt. Az érkező republikánus törvényhozók - mint például az illetékes bizottságot a jövőben vezető Dave Camp - azonban már most azon gondolkoznak, hogy miként változtathatnának a kialakult helyzeten. Úgy tűnik, hogy a szenátus összetételének változása is kedvező irányba befolyásolja majd a kereskedelempolitikát, ugyanis a szabadkereskedelem felsőházi pártfogói erősítést kaptak Rob Portman ohiói szenátor személyében. A kormány szeretné kihasználni az eltolódást, és reméli, hogy hamarosan el tudja simítani a nézeteltéréseket a Dél-Koreával kötött szerződéssel kapcsolatban. Emellett egyelőre a kolumbiai és a panamai egyezmények is kongresszusi jóváhagyásra várnak. A kérdés csupán az, hogy a szenátusi törvényhozók képesek leszenek-e megfelelő nyomást gyakorolni a képviselőházban ülő kollégáikra a szerződések ratifikálásához, valamint az, hogy "be tudják-e tömni" azok száját, akik szerint ezek az egyezmények egyenlőek a munkahelyek exportálásával.

Külügyminisztériumi kinevezések

A szenátusi republikánusok több tisztségviselő kinevezését akadályozták meg. A legnevesebbek között van az Egyesült Államok leendő szíriai (Robert Ford), törökországi (Frank Ricciardone), azerbajdzsáni (Matthew Bryza), valamint csehországi (Norm Eisen) nagykövete. A jelölteket egyesek személyes, mások politikai okokból támadják. A szenátusban megnövekedett republikánus jelenlét nem fog meghatározóan változtatni a helyzeten, mindazonáltal a kinevezések aduként használhatóak a politikai csatározásokban.