Jackie Davies, a brüsszeli székhelyű Európai Politikai Központ elemzője felhívta a figyelmet arra: német, olasz, francia és belga adatok szerint a szavazók a gazdasági válsághelyzetben sem fordultak el a jobboldali kormányoktól, miközben a jobboldali ellenzéki pártok növelték saját népszerűségüket a baloldali kormánypártok kárára Nagy-Britanniában, Spanyolországban és másutt.

"Ez valóban paradox jelenség. Azt mutatja, mennyire megosztottak jelenleg a balközép erők" - mondta Davies. Megjegyezte, hogy "normális esetben" az európai parlamenti választásokon a szavazók "figyelmeztetést intéznek" az éppen regnáló kormánypártokhoz, legyenek azok bármilyen színűek, most azonban ez a jelek szerint nem érvényesül. Mint hozzátette, az eddigi jelzések alapján a baloldal csak Görögországban és Portugáliában könyvelhet el sikereket.

A The Wall Street Journal is arról írt hétvégi számában, hogy Európa-szerte veszítenek befolyásukból a baloldali pártok. A befolyásos New York-i konzervatív lap az európai parlamenti választások kapcsán megjegyezte: az ellenőrizetlen kapitalizmust régóta bíráló baloldali mozgalmaknak elvben könnyű szavazatokat kellett volna, hogy hozzon a gazdasági recesszió.

Inog a helyzetük

A szavazóurnákhoz járuló Európában a baloldali pártok helyzete azonban ehelyett valószínűleg meginog. Ez igaz azokra az országokra is, ahol ezek a pártok kormányon vannak, mint Nagy-Britanniában és Spanyolországban, illetve ahol ellenzéki szerepből politizálnak, mint Franciaországban, Németországban és Olaszországban.

Ennek a jelenségnek az egyik magyarázata az újság szerint, hogy a recesszióba csúszó Európában a jobboldalra balra mozdult el, magáévá tett több, a baloldal által régóta hangoztatott célt, egyebek között a nacionalizálás és az állami segélyek ügyében.

Nicolas Sarkozy konzervatív francia elnök például segített a francia bankok újratőkésítésében, 6 milliárd eurót különített el az autóipar megsegítésére és támadta a kimagasló juttatásokat kapó vállalati vezetőket. Angela Merkel kancellár Németországban a politikai centrumba kormányozta konzervatív táborát; jórészt feladta korábbi piacbarát reformjait és fokozatosan jóváhagyta az állami intervenció különböző formáit.

Nem csak tünet?

A jobboldali pártok azonban már korábban gyakorlatiasabb politikát kezdtek folytatni; a konzervatív pártok az utóbbi egy évtizedben például felkarolták a versenyt vagy privatizáltak bizonyos közszolgálatokat Franciaországban, Németországban és Olaszországban.

A múltban világos választóvonal húzódott Európában a bal- és a jobboldal között. Előbbi több szociális jóléti programot és nagyobb állami költekezést szorgalmazott, utóbbi pedig azt akarta, hogy az állam ne avatkozzon bele a piaci erők működésébe. A globalizáció azonban ezt megváltoztatta. A Kereskedelmi Világszervezet 1994-es megalakulása után, amely a piacgazdaság győzelmét jelentette, a baloldal már nem tudott érdemi alternatívát javasolni. Némely államban a baloldali pártok elvesztették széles szavazói bázisukat, egymással is harcoló frakciókra hullottak szét. Franciaországban például ma már féltucat baloldali mozgalom hallatja hangját, köztük a trockista Új Antikapitalista Párt, valamint a kommunista Baloldali Front; a szocialisták pedig nem tudják eldönteni, hogy a zöldekkel barátkozzanak vagy a MoDem jobbközép mozgalommal.

A The Wall Street Journal szerint egyesek attól tartanak: az, hogy sok baloldali párt nem képes több szavazót vonzani, nem csak tünet, hanem a tulajdonképpeni oka a szélsőjobboldali pártok előretörésének. "Amikor az emberek attól félnek, hogy a kormány nem védi meg őket, visszatérnek a nacionalizmushoz" - mondta a lapnak Anthony Wedgwood Benn volt brit szocialista törvényhozási képviselő.