Tizenévesen lázadni kezdett a családi szabályok ellen, ezért zárta pincebörtönébe apja Elisabeth Fritzlt. Legalábbis ezt állítja a 73 éves férfi, aki 24 éven át tartotta fogva lányát; a nő rabsága ideje alatt hét gyermeket szült neki.

"Serdülőkora kezdetétől semmibe vette a szabályokat. Éjszakánként bárokban lógott, ivott, cigarettázott. Megpróbáltam kirángatni ebből, de csak még inkább ellenállt. Ekkor döntöttem el, hogy véget vetek ennek, akkor is, ha el kell zárnom a külvilágtól" - mondta Josef Fritzl, aki feleségének azt hazudta, hogy lányuk elszökött és egy szektához csatlakozott.

A férfi azt is bevallotta, hogy éveken át szőtte tervét Elisabeth bebörtönzéséről. "1981-ben vagy 82-ben kezdtem tervezgetni. Vettem egy nagy, nehéz, megerősített ajtót, aztán egy elektromos motort, meg egy távirányítót, amivel működtetni lehetett. Számkód kellett a nyitásához és a bezáráshoz" - magyarázta Fritzl.

"Aztán bunkerré alakítottam a pincét, helyére betonoztam az ajtót, bekötöttem a vécét és a mosdót, levittem egy ágyat, egy tűzhelyet meg egy hűtőszekrényt, és gondoskodtam róla, hogy legyen világítás meg áram" - tette hozzá a férfi.

"Akkor sem történt volna semmi, ha valakinek feltűnik, amit csinálok. A pince a házam része, csak az enyém. Ez volt az én királyságom, csak én tudtam lemenni, és ezzel minden itt élő - a feleségem, a gyerekeim, a bérlők - tisztában volt. Senki más nem mert belépni" - mondta Fritzl.

Elégette a halott babát

A férfi arról is beszélt, hogyan szülte meg lánya a gyermekeit. "Az első szülés előtt orvosi könyveket vittem le a pincébe, hogy Elisabeth tudja, mit kell tennie. Törölközőket, fertőtlenítőszert és kötszereket is adtam neki" - magyarázta Josef Fritzl.

Bár hét gyermeket szült apjának Elisabeth Fritzl, közülük csak hat van életben, a most 12 éves Alexander ikertestvére, Michael ugyanis meghalt, három nappal világra jövetele után. Tetemét apja a háza alatti kazánban égette el - derül ki a vallomásból.

Josef Fritzl, mivel nem volt elegendő hely a pincében, három gyerekét magához vette: feleségének azt mondta, hogy Elisabeth hagyta őket a ház előtt, mert nem lett volna képes nevelni őket.Két külön család

Miközben lánya a külvilágtól elzárva nevelte a vérfertőző kapcsolatból született gyerekeket, Josef Fritzl élvezte kettős életét. A házban élő gyerekei nagypapának hívták, míg azok, akiket a pincébe zárt, apának szólították.

"Nagyszerű volt, hogy van egy egy rendes családom a pincében egy feleséggel és gyerekekkel. Mindent igyekeztem megtenni annak érdekében, hogy a lehető legkényelmesebbé tegyem az életüket, gondoskodtam róluk. Virágot vettem a lányomnak, a kicsiknek meg mesekönyveket és plüssállatokat" - emlékezett vissza Josef Fritzl.

A férfi - amint vallomásából kiderül - gyakran meglátogatta a pincébe zárt Elisabethet, hogy kielégítse vágyait. A nő hiába könyörgött vagy ellenkezett, apja nem ismert együttérzést. "Tudtam, rossz amit teszek, és fájdalmat okoz neki, de egy vágy hajtott, ami túl erős volt, hogy ellenálljak" - fogalmazott Fritzl, aki sosem védekezett az együttlétek alatt, mivel azt akarta, hogy lánya gyerekeket szüljön neki.

"Nem volt nehéz megakadályozni, hogy megszökjenek. Nem alkalmaztam fizikai erőszakot. Egyszerűen elfogadták, hogy ők ilyen család. Én voltam a vezető, így kellett lennie. Szükségük lett volna a számkódra, hogy kijussanak, de nem tudták megszerezni, így elmenekülni sem voltak képesek" - magyarázta a férfi.

Régi vágású ember

Vallomásában Josef Fritzl azt állította: személyisége kialakulásában jelentős szerepet játszott, hogy akkor nevelkedett, amikor a nácik vezették az országot. "Mindig fontos volt számomra a fegyelem és a megfelelő viselkedés, ezt elismerem. A viselkedésem a generációm sajátja, régi vágású ember vagyok. A náci érában nevelkedtem, amikor a fegyelem és az önfegyelem rendkívül fontos volt" - mondta az 1935-ben született Josef Fritzl. (Ausztriát 1938-ban annektálta a náci Németország, annak része volt 1945-ig.)

A férfi azt is elmesélte a rendőröknek, hogy apja elhagyta édesanyját, amikor ő még csak négyéves volt. A nő egyedül nevelte fel és tanította fegyelemre. "Az anyám nem molesztált, ám én már egész kicsi koromban vérfertőzésről fantáziáltam. Komoly vágyak dúltak bennem, amelyekkel nehéz volt szembeszállni" - fűzte hozzá.Szabadon akarta engedni őket

Idén januárra Josef Fritzl rájött, hogy már nem folytathatja sokáig: hamarosan szabadon kell engednie 24 éve fogva tartott lányát és annak gyerekeit. Rávette Elisabethet, hogy írjon egy levelet szüleinek címezve, amelyben elmagyarázza, hogy nehézséget okoz neki három gyermeke nevelése, ezért tavasszal hazatér.

"Azt akartam, hogy Elisabeth, Kerstin, Stefan és Felix legyen kész elhagyni a házat, hiszen ahogy öregedtem, annál nehezebb volt megbirkóznom a gondokkal. Egyszerűen biztos voltam benne, hogy a közeljövőben már nem lennék képes ellátni a családomat a bunkerben. Az volt a tervem, hogy elengedem Elisabethet és a gyerekeket, és azt mondom, hogy eddig egy szekta tartotta fogva őket" - ecsetelte elképzelését Josef Fritzl.

Számításait azonban keresztülhúzta Kerstin betegsége: a lány egyre súlyosabb tüneteket produkált, megpróbálta letépni magáról a ruháit, többször elájult. Márciusra már beszélni is csak nehezen tudott, a nyelvét és az ajkait harapdálta. Josef Fritzl rájött, hogy a lány állapota magától nem javul, így április 19-én hajnalban kórházba vitte.

Egy héttel később Elisabeth a tévében látta a lányáról szóló riportot, amelyben elhangzott: Kerstin kétségbeejtő állapotban van. A nő könyörgött apjának, hogy engedje szabadon, cserébe megígérte, hogy nem árulja el, mi történt vele az elmúlt 24 évben. Josef Fritzl beleegyezett az alkuba; néhány órával később letartóztatták.

Az idős férfi vallomásában tagadta, hogy az öngyilkosságot fontolgatná. "Most nem akarok meghalni. Csupán az a vágyam, hogy megbánhassam a bűneimet" - mondta.