Tizenhat évvel ezelőtt, 1991. augusztus 22. estéjén Alekszej Kondaurov, a KGB ezredese elsötétített moszkvai irodája ablakában állt és a titkosszolgálat főhadiszállása felé tartó ünneplő tömeget figyelte.

A Mihail Gorbacsov akkori szovjet elnök és pártfőtitkár elleni puccs elbukott, az annak szervezését elősegítő KGB-elnököt letartóztatták, és Alekszej Kondaurov volt az utolsó vezető tisztviselő, aki a gyorsan kiürülő épületben maradt.

Félmillió KGB-s árulót kiált

Nem csoda, hogy kollégáihoz hasonlóan az 1972 óta szolgáló ezredes is úgy érezte: elárulták őket, elárulta Gorbacsov, Jelcin és "a puccs tehetetlen vezetői". "Bebizonyítom nektek, hogy győzelmetek rövid életű lesz" - emlékezett vissza később akkori gondolataira Alekszej Kondaurov.

Így gondolta ezt mintegy félmillió kollégája is, köztük Vlagyimir Putyin. Nem sokkal azelőtt, hogy a szolgálat akkor már leszerelt ezredese orosz elnök lett, a következőket mondta a KGB utódszervezete, az FSZB munkatársai előtt: "Az FSZB tagjainak egy csoportja, akiket azzal a titkos feladattal küldtek ki, hogy fedésben dolgozzanak az orosz kormányban, sikeresen teljesítette feladatát". Vlagyimir Putyin csak félig viccelt...

Az orosz elnök hatalomban töltött közel két ciklusa idején ugyanis az "FSZB tagjainak egy csoportja" megerősítette politikai hatalmát és ennek során új típusú, a vállalatokhoz hasonló államot épített ki.

Minden hatalom a kezükben van

2007 végére az FSZB és partnerszervezeteinek emberei felügyelik a Kremlt, a kormányt, a médiát és a gazdaság nagy részét - csakúgy mint a biztonsági erőket és a hadsereget.

Az Orosz Tudományos Akadémia szociológusa, Olga Krisnatovszkaja számításai szerint az ország vezető hivatalnokainak egynegyede szilovik ("a hatalom embere"), aki tagja valamelyik biztonsági szolgálatnak. Az arány háromnegyedre nő, ha azokat is beleszámítjuk, akik valamilyen kapcsolatban állnak ezekkel a szolgálatokkal.

"Nincs olyan, hogy volt csekás"

Ezek az emberek pszichológiailag homogén csoportot alkotnak, akik lojálisak a bolsevik időkben alakított titkosszolgálathoz, a Csekához visszanyúló gyökereikhez. "Nincs olyan, hogy volt csekás" - jelentette ki egyszer ennek kapcsán Vlagyimir Putyin.

A szovjet időkben a KGB állam volt az államban. Mára maga lett az állam. Vlagyimir Putyinon kívül ma "nincs senki, aki nemet merne mondani az FSZB-nek" - állítja Alekszej Kondaurov.Döntéshozók szűk csoportja

Olga Krisnatovszkaja szociológus szerint Oroszországban ma minden fontos döntést férfiak egy szűk csoportja hoz meg, akiknek közös jellemzőjük, hogy Vlagyimir Putyin kollégái voltak a KGB szentpétervári részlegénél.

Alighanem ők döntik el azt is, ki lesz a jelenlegi orosz elnök utóda mandátuma jövő évi lejárta után. De bárki legyen is az, a hatalom a szervezet berkein belül marad.

Az összes szovjet szervezet közül a KGB vette legsikeresebben az Oroszország átalakulása állított akadályt. "A kommunista ideológia eltűnt, de a módszerek és a titkos rendőrség pszichológiája megmaradt" - állítja Alekszej Kondaurov volt ezredes, jelenleg parlamenti képviselő.

Már a hatvanas években látták a válság jeleit

Visszaugorva pár évet az időben, a KGB vezetői már a hatvanas-hetvenes években tisztában voltak azzal, hogy az akkori szocialista gazdasági modell szörnyű állapotával. Így nem csoda, hogy támogatták Mihail Gorbacsov pártfőtitkár reformját, a peresztrojkát a nyolcvanas évek közepén.

Abban a pillanatban azonban, hogy a peresztrojka a létét kezdte fenyegetni, a KGB puccsot szervezett Gorbacsov ellen, ám elbukott. Ironikus módon, ez is felgyorsította a Szovjetunió felbomlását.

Jelcin az oligarchákra szavazott

A titkosszolgálatban dolgozók "kék vére" azonban megmaradt és amikor megalakult a Biztonságszolgálati Minisztérium, folytatták a korábbi gyakorlatot: megbízható embereket küldtek az állami intézményekbe és a fontosabb vállalatokhoz.

A volt KGB-seknek ugyanakkor gondot okozott, hogy Borisz Jelcin orosz elnök nem engedte őket a húsosfazék közelébe. Mi több, opportunisták egy kis csoportja kiszorította őket az állami vagyon újraelosztásából. Õk voltak az oligarchák, akik többsége ráadásul zsidó volt, ami külön csípte a KGB-sek szemét.

Az oligarchák egymás között felosztották az állam vagyonát, a természeti kincseket és a vállalatokat. A KGB tagjai pedig csak nézték, ahogy néhányan szupergazdaggá válnak, miközben ők néha a fizetésüket sem kapták meg.

Csak az alkalomra vártak

Néhányan közülük úgy döntöttek: átpártolnak az oligarchákhoz, és felajánlották nekik a szolgálataikat. Filip Bobkov, a korábban a disszidensekkel foglalkozó Ötödik Igazgatóság vezetője Vlagyimir Guszinszkij médiamágnás tanácsadója lett, a már említett egykori KGB-szóvivő, Alekszej Kondaurov Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz jelenleg börtönbüntetését töltő egykori tulajdonosa mellett vállalt munkát.

A volt KGB-sek azonban csak az alkalomra vártak. A megfelelő pillanat 1999 szilveszterén jött el, amikor Borisz Jelcin bejelentette távozását, egyben átadta a hatalmat Vlagyimir Putyinnak. Bár Jelcinnek voltak fenntartásai a volt KGB-sekkel szemben, Putyint 1998-ban a jogutód FSZB élére nevezte ki, majd egy évvel később miniszterelnököt csinált belőle.

Az összefoglaló második részét elolvashatja itt!