Milyen gazdasági, főleg makrogazdasági kilátásokkal vágott neki a bankszektor a 2025-ös az évnek?

Mindenképpen optimistán vágtunk bele az évbe, abban reménykedve, hogy a gazdasági növekedés magasabb lesz a tavalyi évhez képest, ami annyira nem nehéz a 0,5 százalék után. Mi az Erstében 2 százalékot várunk, banktól függően egyesek 3-4 százalékot is várnak ebben az évben. Az infláció, reméljük, 5 százalék fölé nem fog menni. Ami az államháztartási hiányt illeti, reméljük, hogy ebben az évben sikerül 4 százalék alá vinni, és ennek köszönhetően mindenképpen sokkal stabilabb árfolyamot is várunk, és akkor előbb-utóbb a kamatok is elkezdenek csökkenni.

Mi az adatok fontossági sorrendje egy bankszektornak? Növekedés, infláció?

A legfontosabb a gazdasági növekedés, de természetesen ezt ne magasabb államháztartási deficittel finanszírozzuk, hanem legyen a bankszektor a motorja, esetleg európai uniós pénz. Belülről növekedjünk, ne pedig úgy, hogy több adósságot halmozunk föl. Természetesen nagyon fontos, hogy mi lesz az inflációval, mi lesz az árfolyammal. Ha van gazdasági növekedés, akkor valószínűleg a munkanélküliség sem fog nőni, ami a nem teljesítő hitelekre hat ki nagyon pozitívan, és ennek megfelelően stabilabb árfolyammal is tudunk számolni.

A bankszektor figyeli az emberek fogyasztási adatait? Fontos ez neki?

Nemcsak figyeljük, hanem pontosan tudjuk is. Főleg a kártyahasználaton keresztül, ami jelentősen nőtt az utóbbi pár évben. Az emberek költenek, azt is tudjuk, hogy mire, azt is, hogy hol, országon belül, országon kívül, azt is, hogy pontosan mekkora összeget. 2025-ben abból indulunk ki, hogy egyrészt a reálbérek növekedése, másrészt a jelentős állampapír-kamatfizetések pozitívan hatnak a gazdasági növekedésre, ahogy az újonnan beindulő és valószínűleg ebben az évben befejeződő befektetések is. A másik oldalon továbbra is vannak jelentős feopolitikai bizonytalanságok. Azért sok mindenre nincs hatásunk. Ez áll a mérleg két oldalán, és reméljük, hogy az első három ok fog majd nyerni, és ennek alapján sikerül elérni a 2-3 százalékos gazdasági növekedést.

A reálbér már jó ideje emelkedett, de nem kezdtünk el elfogyasztani. Ennek a késlekedésnek milyen magyarázatát látják?

Virág Barnabás szokta erre gyakran mondani, hogy az inflációnak nagyon hosszú az árnyéka, nem lehet olyan könnyen ebből az árnyékból kilépni. Természetesen az emberek ilyen jelentős infláció után visszafogták a költekezést, ezért egy picikét várni kell. Azért lehet látni, hogy ez most már beindult. 2024-ben rekordszintű volt már az új ingatlanok hitelezés, 1250 milliárdra nőtt, a személyi kölcsönök pedig körülbelül 820 milliárddal emelkedtek.

A vállalati hitelezés is ugyanilyen arányban fog nőni?

Sajnos ez pont az ellenkező irányba mozog. Nagyon furcsa volt ebből a szempontból a 2024-es év, ugyanis kettévált. Volt egy növekvő lakossági hitelezés, viszont a másik oldalon pedig stagnáló, részben csökkenő vállalati hitelezés. Ha az ember a cégeket megkérdezi, a top 5-ben nincsen benne a kamat magassága, a vállalatoknak szükségük van arra, hogy lássák a megrendeléseket, a keresletet, legyen valami biztonságuk, ami az energiaárakat illeti, hol lesznek majd a munkavállalók, satöbbi. Az biztos, hogy az alacsonyabb kamat segít, de jelenleg úgy látjuk, nem elsősorban azzal van a probléma, hogy magas a kamat. Keresleti problémával néz szembe a vállalati szektor.

Milyen jegybanki alapkamatpályával számolnak az év végéig?

Mi az Erste Bankban abból indulunk ki, hogy év végéig az alapkamat körülbelül 5,5 százalékra fog csökkenni. Egyébként a bankszektor szempontjából nem az alapkamat a legfontosabb, hanem az, hogy hol áraz a piac, ami a tízéves magyar állampapír hozamát illeti. Azt megtanultuk az utóbbi két-három évben, hogy milyen gyorsan megy át az inflációba az egyszázalékos árfolyamcsökkenés. Ezt mindenképpen figyelembe kéne venni akkor, amikor mindenáron abból indulunk ki, hogy majd az alacsonyabb kamatok fogják megmenteni a gazdaságot. Nagyon érzékeny a magyar vállalati szféra, a magyar gazdaság arra, hogy milyen a kamat, és igenis figyelni kell arra, hogy mi lesz az árfolyammal. Ugyanis a gyengébb forint nagyon gyorsan átmegy magasabb inflációba, és szerintem senki nem akarja még egyszer azt, amin átmentünk 2022-ben, 2023-ban.

Milyen forint-euró árfolyammal számolnak?

Ha én mindezt tudnám, valószínűleg nem az Erstében dolgoznék.

De számolni kell vele.

Számolni kell vele, nyilván. Az év elején mi 400-410 közötti sávot húztunk be az év végére, de azért valljuk be, még rengeteg víz lefolyik addig a Dunán. Ha összejönnének a gazdasági növekedéssel kapcsolatos ígéretek, és ha esetleg sikerül békét is kötni, és így a jegyanknak is volna helye kamatot csökkenteni, akkor ez lehet még egy nagyon pozitív év is.

A bankszektor tudja modellezni a béke hatását? Hogy akkor mi fog történni első nap, második nap, az első hónap végén, az első év végén?

Ez lehetetlen. Nagyon sok béke úgy kezdődött, hogy egyszer csak befagyasztottak egy háborút. Nagyon nehéz definiálni, hogy mi a béke. Vagy azt, hogy pontosan meddig fog tartani. Nem tudunk ilyesmit lemodellezni, lehetetlen, de mindannyian abban reménykedünk, hogy a békének pozitív gazdasági következményei lesznek.

Azt látják, hogy ha a vállalati hitelezésben van egy keresleti hiány, akkor azt mi állíthatná helyre? Szokták mondani, hogy a német piacnak be kell indulni, akkor a magyar autógyárak is beindulnak, sőt, az oda beszállító magyar vállalkozások is beindulnak, akkor az ottani munkás többet keres és elkezd fogyasztani. Így megy?

Mások is függnek a német autóipartól, nem csak mi, a csehek is hasonló cipőben járnak, meg a szlovákok is. Ezért is annyira fontosak, főleg a magyar gazdaságnak, a hét végi németországi választások, mint amilyen fontosak voltak az amerikai választások. Nagyon fontos lenne, hogy a választások után legfeljebb két párt legyen kormányon, és egy magabiztos, erős mandátumot kapó kormány végre pár dologban rendet tudjon rakni és el tudja indítani nemcsak az országot, hanem Európát is pozitív irányba. Természetesen nagyon sokat segítene nekünk, ha a német gazdaság, azon belül főleg az autóipar magára találna, ez magával húzná jelentős mértékben a magyar gazdaságot. Valljuk be őszintén, nagyon sokat tettünk fel az autóiparra és az akkumulátorgyártásra. Utóbbi nagymértékben aztán attól függ, hogy lesz-e újra állami támogatás Németországban az elektromos autó vásárlására, és ennek megfelelően ezt más európai országok is meglépik-e. Ez nekünk rengeteget tudna segíteni.

Hogyan értelmezi a Magyar Bankszövetség a versenyképesség problémáját, a nemzeti versenyképességet meg az európai versenyképességet, aminek szintén nem nagyon áll most a zászló?

Pár hónappal ezelőtt hallottam egy nagyon jó mondást, amikor ki voltunk Brüsszelben, hogy melyik kontinensnek, melyik nagy országnak mi az erőssége. Azt mondták, hogy Amerika az innovációban nagyon jó, Kína meg nagyon jól tud imitálni, Európának viszont egy óriási erőssége van, méghozzá a szabályozás.

Németesen, pontosan, százezer paragrafusban.

Sőt, még mielőtt bármit kitalálunk, az a fontos, hogy le legyen szabályozva. Csak a saját iparágunkra gondolva, miközben mi foglalkoztunk GDPR-okkal, meg PSD 1-2-3-mal, meg minden más előírással, az amerikai bankok régen lehagytak minket. Az viszont tény, hogy nemcsak Magyarországon, Európában is, ész, tudás van, nagyon sokszor innen mennek el a kockázati tőkével megfinanszírozott cégek. Csak egy példát szeretnék mondani, a Letta-jelentésben az szerepelt, hogy az európai állampolgárok évente körülbelül 300 milliárdnyi eurót pumpálnak ki Európából, az megy át Amerikába, hogy ott fektessék be. Szerintem lehetne másképpen is csinálni, viszont nagyon nincs meg a szabályozási keret, és én abban reménykednék, hogy a politika ezt nem úgy oldaná meg, hogy akkor most majd ők tesznek külön pénzt erre, és ők próbálnak befektetni, hanem szerintem a szabályozási keretrendszert kéne jelentősen átalakítani, főleg ami a kockázati tőkét illeti. Abban óriási hiánya van Európának, nincsen hosszú távú tőkéje, és talán még egy dolog, ami óriási különbséget tesz a két kontinens között: az amerikaiak befektetnek, mi meg kizárólagosan spórolunk. Az utóbbi tíz évben az amerikaiak a bérüknek a nyolc százalékát spórolták meg, és rakták félre, Európában 13-at rakunk félre, viszont tíz év múlva kiderül, hogy az amerikaiak háromszor gazdagabbak, mint mi, csak azért, mert ők befektetnek, mi meg csak spórolunk. A hozzáálláson is kéne valamit változtatni.

A szabályozás átalakítása kapcsán van nekünk egy budapesti nyilatkozatunk, onnan kapta a nevét, hogy ezt itt fogadták el, ebben a Letta- meg a Draghi-jelentés alapján benne van, hogy egy konkrét menetrendet kell csinálni a szabályozás ésszerűsítésére, magyarán leépítésére. Ehhez határidőt is szabtak. Látni ebből már valamit?

Két héttel ezelőtt megjelent az Európai Bizottság versenyképességi iránytűje, én láttam, tele van fantasztikus ötletekkel, mit kéne csinálni, hova kéne menni. Ez egy huszonvalahány oldalas anyag. Nagyon sok ilyen nyilatkozatot láttam, valószínűleg ez már az éveimből következik. Engem sokkal inkább érdekel már az, hogy ki és mit fog meglépni, főleg az elkövetkező pár hétben, meg hónapban, nagyon sok idő nincsen. Nekem egy picikét hiányzik belőle, hogy hol van a privát biznisznek a helye. Mindenki csak arról beszél, hogy akkor a politika ennek annyit ad, annak amennyit. Van egy privát szektor, amelyik, szerintem, sokkal jobban meg tudná ezt csinálni, mint a politika.

Van valami konkrét szabályozó, amit egyszerűen ki kéne kapcsolni ahhoz, hogy a privát szektor életre tudjon kelni?

Ez nagyon egyszerű lenne, arról beszélnek, hogy a kis- és közepes vállalatoknál a szabályozást 25 százalékkal fogják csökkenteni. Ezt majd akkor hisszük el, ha valami konkrétumot is látunk. Én eddig azt látom a munkánkban, hogy még mindig kapunk plusz feladatot, aminek köze nincs a bankrendszerhez, és amit csak azért kell nekünk megcsinálnunk, mert más nem akarja. Alig várjuk már, hogy ez egy picikét a bankszektor szintjére is lejöjjön, és hogy már ezekből az extra feladatokból nálunk kevesebb legyen, és ne több.

Az Erste az nagyon sok piacot lát egyszerre. A mi piacunk, a mi kapitalizmusunk harminc év alatt fölnőtt oda, hogy ha valamilyen szabályozót kikapcsolnak, akkor abból nem szürkegazdaság lesz, hanem hatékonyság?

Nagyon sokszor nem arról van szó, hogy ebből szürkegazdaság lesz, hanem arról, hogy nagyon sok olyan felesleges előírás létezik, amit az utóbbi pár évben hoztak. Csak egy példát szeretnék mondani: a fenntarthatóság miatt, ilyen jelszó alatt, a bankszektornak minden kkv-val ki kellene töltetnie egy minimum 140 kérdésből álló kérdőívet, amiben például benne van, hogy tudja-e pontosan, hogy a hozzá napi szinten bejáró kollégák mennyi szén-dioxidot fogyasztottak el ahhoz, hogy bejöjjenek a munkahelyükre. Állítom, ha bármelyik kkv-hoz ezzel a kérdőívvel bekopogunk, szerintem pont oda fognak minket elküldeni, ahova egy ilyen kérdőívvel a jó embert el kell küldeni. Az a kérdés, hogy ezeket még meg lehet-e állítani, lehet-e valamit változtatni, mert valljuk be őszintén, hogy közben meg a világ egészen más irányba megy. Nem mondom, hogy ezt ki kell dobni, de jelentősen át lehet alakítani, nem kell olyan gyakran megcsinálni, s ha valaki megcsinálja az egyik banknak, akkor azt az összes más bankhoz fel lehetne használni. Ez szerintem nem szül szürkegazdaságot, hanem azt a terhet, amit időközben rápakoltunk a kkv-kra, lehet jelentősen csökkenteni. Akkor az emberek a munkájukkal foglalkozhatnak, és nem a bürokráciával.

Azt olvasom a bankszövetség honlapján, hogy a bankszektor egyik legfontosabb feladata a fenntartható gazdasági fejlődés finanszírozása, amelyet leghatékonyabban a tiszta piaci verseny követelményei között képes megvalósítani. Tiszta a piaci verseny Magyarországon?

Szerintem nem. Van nagyon sok olyan cég, amelyik nem magyarországi licenccel rendelkezik, és maximálisan kihasználja azt a lehetőséget, ami ennek alapján adódik. Az összes Magyarországon bejegyzett bank a törvény alapján fizet, a tranzakciós illetéktől kezdve a bankadóig, mi nem adunk ötleteket az ügyfeleknek arra, hogy hogyan lehet egyiket-másikat kicselezni és trükközni. Szerintem senkinek sincsen problémája azzal, hogy versenyzünk, viszont minden banknak az az elvárása, hogy a feltételek mindenki számára ugyanazok legyenek. Ne lehessen annak alapján valamilyen extra előnyt szerezni, hogy egyes cégek nem magyarországi licenccel rendelkeznek, hanem külföldivel.

A fintech cégek magyarországi tevékenységre gondol, amelyek pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak?

Pontosan. Mondom, ezek óriási terhek, amit időközben a bankszektor nyakába tettek, és természetesen ezt nem szeretnénk úgy vinni, egyedül, hogy másoknak csak sokkal kevesebbet kell ebből a teherből hordani.

A bankszektor tud erről tárgyalni a szabályozóval? Emlékszem, tavaly november végén, amikor meghosszabbították az extraprofitadót, meg a kamatplafont, ezek a kérdések nem kerültek szóba.

Valószínűleg erről nem nagyon szoktunk a nyilvánosság előtt beszélni. A Bankszövetségben is rengeteg beszélgetést folytattunk, szinte havi szinten van találkozónk, legyen szó a Pénzügyminisztériumról, NGM-ről, a Magyar Nemzeti Bankról, ezt természetesen mindenképpen előhozzuk.

Az extraprofitadó és a kamatplafon tartása mekkora teher a magyar bankszektornak? Szúnyogcsípés, vagy olyan, mintha oldalba lőtték volna?

Kettéosztanám. Ami az extraprofitadót illeti, a jelenlegi bankadónak körülbelül a három-négyszerese volt 2011-2012-ben. Időközben csökkentették, de így is óriási összeg, amit reméljük, hogy csak ideiglenesen vezettek be, és reméljük, hogy ki lesz vezetve.

De már ki kellett volna vezetni. Korábban volt rá ígéret.

Igen, volt rá ígéret, és természetesen a bankszektor továbbra is annak érdekében fog lobbizni, hogy ez minél előbb ki legyen vezetve.

És a kamatplafon?

A kamatplafonnal kapcsolatban van egy jelentős morális kérdésünk is, mert pont ezeknek az ügyfeleknek, akik a kamatplafon előnyeit élvezik, a bankszektor három-négy levelet küldött már, hogy a változó kamatozású hitelüket váltsák át fix kamatozású hitelre. Igaz, a fix drágább, magasabb a kamat, de biztosabb. Ha megnézzük, Magyarországon milyen jól jártunk azzal, hogy 2015-ben, 2016-ban a Magyar Nemzeti Bank kötelezően bevezette azt, hogy aki fogyasztóbarát hitelt folyósít, muszáj, hogy az az elején, minimum öt évig, fix legyen, utána minimum tíz év volt fix, és ennél fantasztikusabb dolog nem is történhetett volna. Az ügyfelek fixálták a kamatjukat 5-10 évre, időközben jött a 17 százalékos infláció, jött a Nemzeti Bank 13 plusz 5 százalékos alapkamata. Én csak azt nem látom fairnek, hogy csak azért, mert valaki az olcsóbbat választotta, méghozzá a változót, nem volt hajlandó átmenni fixre, miért kell ezt az extra pénzt a bankszektornak összedobni és helyette befizetnie.

Lehet, hogy ezek az ügyfelek a racionálisak, tudják, hogy előbb-utóbb ki fogják őket menteni, amíg elég sokan vannak.

Ezt nem kommentálom, csak abban reménykedem, sőt, tudom is, hogy az ügyfelek igenis nagyon racionálisak, felelősségteljesek, amit tulajdonképpen bizonyítanak is, főleg az utóbbi pár évben. Mi abban reménykedünk, hogy ezt a kamatstopot minél előbb ki lehet vezetni.

A megemelt tranzakciós illeték a pénzügyi közvetítőrendszerre hogy hat? Olyan egyszerűen, mint én elképzelem, hogy előbb-utóbb én mint végső fogyasztó fizetem meg?

Van egyszer a vállalati szféra, ahol átruházható a tranzakciós illeték, és ezt a bankszektor többsége természetesen át is hárította, ami abból a szempontból nem jó, hogy ezzel biztos nem leszünk versenyképesebbek. Aztán megjelennek nagyon sok esetben a fintechek, amelyek megpróbálnak egy picikét a zavarosban halászni, hogy hogyan lehetne esetleg ilyen-olyan húzással esetleg ezt kicselezni.

A végén sem tudja a bankszektor senkire átterhelni a tranzakciós illetéket, nem csinálhat sávos megoldásokat?

Ez banktól függ, elég nagy a szórás. Az biztos, főleg az emelés után, hogy ez még az extraprofitadónál is nagyobb összeget tesz ki. Számításom szerint az extraprofitadó, illetve a tranzakciós illeték együtt 600-700 milliárd forintot is ki fog tenni, azért az már egy szép összeg. A GDP-nek az egy százalékát is lassan eléri.

Megint csak az Erste széles operációjára alapozva kérdezem, hogy nagyon más a bankolás költsége meg a bankolás élménye más országokban, mint nálunk?

Ha megnézem, hogyan néz ki a mi mérlegösszegünk, a mi bevételi struktúránk, egészen más, mint például Csehországban. Valószínűleg Szlovákiához most hasonlítani fogunk, mert ott is bevezették a tranzakciós illetéket. Viszont ami az élményt illeti, muszáj eldicsekednem, hogy például az egész közép-kelet-európai régióban Magyarországon a legnagyobb azoknak az ügyfeleknek a száma, akik digitálisan bankolnak. Nagyon sok szolgáltatásban mi már olyat is nyújtunk, ami sem Csehországban, sem Ausztriában nincs meg.

Az állami elvonásokon kívül a bankolás költségei is versenyképesek? Tehát amiből a bank él, az ugyanannyi, mint mondjuk, Csehországban?

Igen, a különbség csak az, hogy ott a bankok mérlegösszege sokkal-sokkal nagyobb. Ott a piacvezető bankoknak a mérlegösszeg a miénkhez képest négyszer-ötször nagyobb, ezért sokkal többet tudnak aprítani a levesbe.

Jobban tudják szórni a költségeket?

Annyival több ügyfelük nincsen, viszont az átlagállományok, az átlaghitelek, az átlagbefektetések sokkal magasabbak, annak megfelelően, hogy a GDP is sokkal nagyobb.

Máshogy takarítanak meg, máshogy gazdálkodnak az Erste területén működő emberek, mint mi, magyarok? Önök azt mondják, hogy iszonyat mennyiséget takarítunk meg, és nem nagyon fogyasztunk. Ezt más is így csinálja?

Nagyon érdekes, hogy az Erste Magyarországon az első abból a szempontból, hogy az ügyfeleink hány százalékának van befektetési számlája. Persze, igaz, hogy főleg az utóbbi három-négy évben drasztikusan megemelkedett azoknak a száma, akik spórolnak, akik befektetnek, akik nemcsak a magyar piacon, hanem külföldi, és nemcsak európai, hanem amerikai piacokon is befektetnek. Rengetegen fektetnek állampapírba, 11 ezer milliárd forint van jelenleg állampapírban, ez azért nagyon megváltoztathatja a dinamikát, főleg, az utóbbi négy-öt évben. Ebből a szempontból a magyar piac másabb lett, mint a cseh vagy az osztrák, de például a magyarországi Erstében az ügyfeleknek sokkal nagyobb számának, majdnem dupla annyinak van befektetési számlája, mint Ausztriában vagy Csehországban.

Annyiban jobbak itt a befektetési lehetőségek, mint az osztrák operációban? Vagy itt ügyesebbek a befektetési bankárok?

Ausztriában az emberek szívesebben spórolnak, berakják a pénzüket 2-3 százalékra, és akkor szépen ketyegjen a bankban. Mi meg itt, Magyarországon sokkal inkább megpróbáljuk az ügyfeleket meggyőzni arról, hogy ne csak spóroljanak, hanem fektessenek is be.

Mert akkor gazdagabbak lesznek a végén, ha jól értem.

Nagyon fontos, hogy minden ember fejében, amikor azt mondja, hogy pénzt szeretnék félretenni, két lehetőségre is gondoljon, az egyik, amit megspórol, a másik, amit befektet. Ha megnézzük, csak az, hogy például a magyarországi értéktőzsdén, a BÉT-en mennyi külföldi fektet be, és mennyi pénzt keresett csak az utóbbi két-három-négy évben, és ha megnézem, milyen mértékben alulárazottak a magyar részvények, azt mondhatom, hogy ahelyett, hogy mi ebből keresnék, hagyjuk, hogy mások pénzt csináljanak. Eennek az egész alapja az, hogy pontosan ketté kell osztani, mi az, amit meg szeretnék spórolni, amire szükségem lesz az elkövetkező 6-12-18 hónapban, és mi az a pénz, amire csak 3-5, sőt 10 év múlva lesz szükségem. Mindenképpen befektetésekbe kellene tenni a pénznek a nagy részét.

Elég vastag az a réteg Magyarországon, amely ha elsajátítja ezt a gondolkodásmódot, akkor ezzel jól tud élni? Mert mondhatják, hogy akinek nincs megtakarítása, az hiába vágyakozik arra, hogy tőzsdézzen.

Teljesen igaza van. Nekem is van három fiam, mindenki másképpen viszonyul ehhez a témához, az egyik gyerek nekem is azt mondta, hogy papa, majd akkor spórolok, ha lesz pénzem. Én más környezetben nőttem föl, nekem a szüleim azt mondták, hogy spórolni mindig kell, még akkor is, ha kevés van. Szerintem az a fontos, hogy az emberekben meglegyen ez a belső indíttatás, és ez a belső, ha nem is kényszer, de az a picike öröm, hogy valamit félreraktam. Az ember nézi, hogy ez havonta mennyit ér, mennyi pénzt hozott a házhoz.

Dolgozzon a pénz.

Dolgozzon a pénz is, és nem csak én, szerintem nem az a lényeg, hogy valakinek van-e 5, 10 vagy 100 milliója, hanem, hogy az ember vagy hisz ebben, vagy akarja ezt, meg szereti ezt csinálni, vagy pedig azt mondja, megint valaki más a hibás, mert nekem semmit sem sikerült spórolnom. Sajnos túl jók vagyunk abban, hogy találjunk valami jó kifogást, hogy ma miért nem lehet valamibe belekezdeni. Ezért próbálunk, főleg az új kampányunkkal, ami a befektetési számlákat illeti, elsősorban a kis összegűekre összpontosítani, meg főleg a fiatalokra. Nagyon érdekes, nagyon sok fiatalember megpróbál minél többet spórolni, mert már ők is fölfogták, látják, mi történik a kriptopiacokon, mi történik a részvénypiacokon, és mindenki szeretne egy picit a pénzéből is többet keresni, nem csak a munkájából.

Megérzik az ízét, hogy ezzel lehet keresni és lehet, hogy később nagyobb összegekkel is beszállnak.

Itt van a mi segítségünk, hogy nem kell minden tojást egy kosárba rakni, és hogy máshova is be kell fektetni. Szerintem fantasztikus, hogy ilyen lehetőségek is vannak, és hogy milyen szépen ment a tőzsde az utóbbi pár évben, reméljük, ez majd a jövőben is folytatódni fog. Szerintem, ez a kis ország, Magyarország, Európán belül is az elsők között van, és Közép-Kelet-Európában is, sokkal nagyobb érdeklődés a tőkepiacok iránt, mint a másik oldalon.

Az év elején 21 pontos kormányzati gazdaságélénkítő csomagot, Demján Sándor-programot, munkáshitelt is bejelentett a kormány. A bankszektor mit vár ezektől az intézkedésektől? Attól függ, hogy mekkora összegek mozdulnak meg?

Az is fontos, de szerintem sokkal fontosabb az, hogy mennyi cég fog erre megmozdulni. S talán a legfontosabb az, hogy milyen mennyiségben sikerül majd a bizalmat fölépíteni. Nagyon nehezen fogunk elérni 2-3 százalékos gazdasági növekedést, ha az elkövetkező pár hétben nem kezdődik meg egy új befektetés szakasz. Szükségünk lenne mindenképpen arra, hogy induljanak el a beruházások, és szerintem jó ez a 21 pont, ami extra impulzust ad arra, különböző oldalakon, különböző társadalmi rétegeknek is, hogy legyen egy picikét több fogyasztás, egy picikét több beruházás, egyre több befektetés. Szerintem enélkül sokkal, de sokkal kisebb lenne a lehetősége annak, hogy beinduljon egy új befektetési hullám, amivel nemcsak ezt az évet lehet kihozni 2-3 százalékos növekedéssel, hanem ez aztán garantálja majd 2026-2027-ben, illetve középtávon is a gazdasági növekedést.

A kis- és középvállalatok azért fontosak, mert a munkavállalók nagyon nagy részét adják. Számukra lát lehetőséget? Az ember úgy képzeli, hogy kis- vagy középvállalat akkor fog beruházni, fejleszteni, ha látja, hogy a terméke milyen nagyvállalathoz megy el.

Természetesen ez egy hosszú lánc, és valljuk be, a kkv-k ebből a szempontból nincsenek a topon. Viszont ezek a kkv-k túléltek egy Covidot is, túléltek jelentős mértékben egy 10-20 éves tranzíciót is, egy rendszerváltást, bebizonyosodott az, hogy élelmesek, erősek, ügyesek, tudnak profilt váltani. A kkv-szektor meg a vállalati szektor is továbbra is jelentős betéti állománnyal rendelkezik a bankszektoron belül. Mindenki bespájzolt, már nemcsak tudás, tapasztalat van, hanem részben pénz is. Nagyon fontos, hogy a 21 ponttal ki lehessen ugrasztani mindenkit a bokorból, lehet, hogy most még nem látják pontosan, mit hoz jövő, de most még tudnak részben olcsóbb hitelt találni, részben most még tudnak olcsóbban építőipari céget találni. Induljanak el minél előbb, ezzel teszik a legjobbat a magyarországi gazdasági növekedés szempontjából.

Egy felelős bank, amelynek el kell számolni a pénzzel, finanszíroz olyasmit, amikor valaki épített valamit, csak még nem tudja, hogy mit fog benne gyártani? Mert van rá pénz, muszáj megépíteni, de még nem tudom, hogy mit fogok csinálni.

Természetesen nem, de azért mondtam, hogy ha nincs is meg a konkrét terve, de legalább tudja, hogy milyen irányba szeretne menni, esetleg egy részét ki tudja váltani. Az utóbbi egy évben nagyon tipikus volt, hogy energiahatékonyságra, energiatermelésre rengeteg pénzt vett föl a magyar vállalati szektor, fölkészülve már a következő befektetési ciklusra. Ezek már részben itt vannak, és én csak azt tudom mondani, hogy azt nem lehet elvárni, ha a kamatok tovább csökkennek, hogy az ingatlan ára is ugyanakkora lesz, egy gyár fölépítése is ugyanannyiba fog kerülni, illetve a napelem is ugyanannyiba fog kerülni. Ahogy csökkennek a kamatok, ezek az árak fel fognak menni, ezért mondom, az nyer ma, aki talán egy picikét bátrabb lesz. Az Erste Bankban nagyon sokáig nem csináltunk lakóparki projekteket, aztán két évvel ezelőtt úgy döntöttünk, pont amikor az alján volt, hogy most induljunk. Jött egy-két „okos” ember, azt mondták, most akarsz indulni, amikor ilyen rossz a piac, nem kéne még várni egy-két évet? Azt mondtuk, hogy srácok, most kell erre fölkészülni, mert eljön majd itt is egy pozitív ciklus. A tavalyi évben rekordszintű volt az új ingatlanfinanszírozás, a lakóparkok most fognak elkészülni. Nagyon fontos az, hogy ne csak az elkövetkező 3-6 hónapra nézzenek, ezek tipikusan a kkv-k, hanem nézzenek az elkövetkező 2-3, sőt 5 évre is.

Hogy látják, megesszük a brutális infláció idején kitermelt állampapírkamatokat, befektetjük, újra állampapírt veszünk, lakóparki lakást vásárolunk az Erste finanszírozásán? Mit fogunk csinálni vele?

Megjelent a statisztika, az a félelem, hogy majd mindenki eldobja az inflációkövető papírokat, és ezzel fölhajtja az árfolyamot, vagy pedig rátámad az ingatlanpiacra, mégsem történt meg. Akkor is azt állítottam, meg most is, hogy az emberek be szeretnének fektetni. A forintos kamatok továbbra is vonzók, akkor is, ha most már nem annyira, mint korábban, de szerintem, még mindig sokkal vonzóbbak, mint például egy eurós kamat, vagy berakni egy sima számlára. Mi azt látjuk, hogy nem az állampapír-állomány növekedett januárban, hanem a befektetési számlákon lévő pénz. És még a forint is visszaerősödött. Megint ment a károgás, hogy mi lesz az árfolyammal, senkinek sem kell az állampapír, és valahogy ebből is, ahogyan eddig is, sokkal jobban jöttünk ki. A február megint jelentős teszt lesz, mert most is jelentős mértékben járnak le az inflációkövető állampapírok. Arról se feledkezzünk meg, hogy ezeket az inflációkövető papírokat, ha egyszer mindenki visszaadja őket, lehet, hogy valaki visszasírja majd pár év múlva, ahhoz képest, hogy milyen kamatot fog kínálni az ÁKK, még egyszer nem eszik a kását olyan forrón. Szerintem a januári hónap után sokkal jobban állunk, mint ahogy ezt bárki is gondolta volna.

A Széchenyi hitelkártya-konstrukciók és a fiataloknak szóló lakáshitelezés kamatmértéke megmozgathatja a piacot? Hatékony eszköznek tűnnek?

Csak ezzel nagyon nehezen lesz megmozgatni. Az biztos, hogy picikét rásegít, ezért döntöttünk mi is úgy, hogy attól függetlenül, hogy az állam nem ad nekünk még nagyobb támogatást, ezt vállaljuk. Ha valakinek, akkor a bankszektornak érdeke az, hogy a hitelezés minél előbb induljon be. Mi betettük úgymond önkéntesen azt, amivel szeretnénk ezt támogatni. Viccelődve azt mondom, most várjuk a többiek hozzájárulását, hogy például az ingatlanközvetítők azt mondják, hogy négy százalék plusz áfa helyett például kettő plusz áfáért megcsináljuk.

Sok sikert…

Vagy akik felépítették az ingatlanokat, azt mondják, hogy a fiataloknak az első lakást 1,2 helyett odaadom 1,1-ért. Várjuk a jelentkezőket, a bankszövetséget fel lehet hívni, ki milyen mértékben szeretné még segíteni. Április elsejétől fog indulni az új program. Fiatalok, első lakás, zöld lakás és 1 millió 200 ezer forint alatti, várjuk a jelentkezőket, másoknak is lehetőséget akarunk adni ahhoz, hogy támogassák ezt a programot. Szerintem nagyon sok ilyen jelzésértékű lépés van, ami nagyon fontos.

Azt reálisan gondolja, hogy bárki, aki a saját zsírjára gazdálkodik, be fog szállni egy ilyen, úgymond jótékony akcióba? Önkormányzatok esetleg, akik érzik a bőrükön, hogy mekkora probléma az első lakáshoz jutás.

Én ezt nem zárnám ki. Egy picikét viccelődve mondtam azt, hogy várjuk mindenkinek a jelentkezését, de szerintem vannak, mi is például, a bankszektor, akik rájöttünk arra, hogy talán sokkal jobb volna volumenből keresni, mint egyedi tranzakcióból. Ez ideiglenesen lesz, ami a Széchenyi Kártya-támogatást is illeti. Körülbelül az elkövetkező egy-másfél évben látjuk majd, hogy a gazdaság beindul, a nap végén ebből direktben-indirektben az ingatlanosok is jobban fognak járni, a NAV is jobban fog járni, a bankszektor is jobban fog járni.

Számít-e valamilyen változásra a pénzintézeti szektor meg az azt szabályozó jegybank viszonyában a jegybank élén történő elnökváltás után? Matolcsy György megy, Varga Mihály jön.

Az új Nemzeti Bank-elnököt még nem hallottuk, új igét, friss igét még nem hirdetett.

Jó, de a gazdaságban eltöltött harmincéves tevékenységét azt látják.

Azt látjuk. Én csak kihasználnám azt a lehetőséget, hogy először is megköszönjem neki az együttműködést a Magyar Bankszövetség nevében, 12 éven keresztül volt pénzügyminiszter. Most el is mondhatom azt, hogy mindig meghallgatott minket, az esetek többségében azért nem mi nyertünk, de legalább meghallgatott minket. Nagyon jó és fair szakmai kapcsolatunk volt. Időközben volt több államtitkár is, miniszter úr maradt, de szerintem nagyon jó együttműködéssel sikerült nagyon sok problémát megoldani az utóbbi tizenkét évben. Nagyon bizakodva nézünk az ő MNB-elnöksége elé, az együttműködés mindenképpen a jövőben is folytatódni fog.

Magyarország nem eurózóna tag, de azért ránk is vonatkoznak az eurózóna központi bankjának intézkedései. Ez egy nagy béklyó a magyar bankrendszer, a magyar pénzügyi rendszer számára, vagy jó, hogy benne vagyunk, ha nem is eurózónás országként?

Nagyon sok tanulmány készült az utóbbi pár hónapban, hogy kamatban, pénzben ki járt jobban, az, aki az eurózónában benne volt, illetve az, aki nem volt benne, főleg az utóbbi három-négy évben. Erről nagyon sok vita lesz az elkövetkező pár hónapban, meg évben is. Két iskolára esett szét a világ. Az biztos, hogy ami a lakossági bizalmat illeti, azok az intézmények, amelyeket az Európai Központi Bank felügyel, illetve a Magyar Nemzeti Bank felügyel, szerintem, sokkal magasabb szintű biztonságot jelentenek a betéteseknek és a befektetőknek, mint esetleg más országban. Egyébként az is nagyon érdekes, hogy az európai intézmények közül, ha van is kritika egyik-másik intézményt illetően, abban tulajdonképpen mindenki egyetért, hogy az Európai Központi Bank jól végzi munkáját, és hogy az euró egy nagyon jó találmány, iránta az elkötelezettség továbbra is nagyon magas, nemcsak az európai monetáris unión belül, hanem azon kívül is.

A mi üzleteinkbe, a magyar bankrendszerbe, a mi tranzakcióinkba a Donald Trump-féle tranzakcionalista politika be fog gyűrűzni? Fogja fejleszteni a mi üzleti világunkat is?

Az biztos, hogy ránk is nagyon ki fog hatni, főleg akkor, ha a kriptóról beszélek.

Most szereti a kriptót.

Korábban nem szerette. Tehát amikor a kriptóról beszélek, amikor a fenntarthatóságról beszélek, az úgynevezett ESG-ről, amikor a tőkemegfelelésről beszélek.

A globális minimumadóról.

A globális minimumadóról. Egyébként néha már azon is csodálkozom, hogy valószínűleg az európai bankok részvénye is azért ment föl az utóbbi egy-két hónapban, mert mindenki abból indul ki, hogy majd valószínűleg itt is lesz egy megfelelő lazítás. Én magam tudom, hogy miután Trump elnök megnyerte az amerikai választást, az amerikai bankok részvénye körülbelül 10-15 százalékkal lőtt ki. Ennek biztosan lesz valami hatása, ami át fog gyűrűzni Európába is, és ennek megfelelően természetesen nekünk is majd újra kell gondolnunk a stratégiánkat az elkövetkező pár évre.