Megkezdődött a ramadán, hathetes ideiglenes tűzszünetet erre az időpontra akarták összehozni állami közvetítésekkel? Miért olyan fontos a ramadán, hogy oda kell tűzszünetet csinálni?

A ramadán az iszlám böjti hónapja, amikor egy hónapon keresztül napkeltétől napnyugtáig semmiféle idegen anyag nem juthat be a hívők testébe. Ez a megtartóztatásnak a próbája és a mintája. A jelentősége a hívő életében megközelíti azt, mint ami nálunk a karácsony. Ha háború zajlik és karácsony van, akkor a háború megy tovább, de karácsonykor nem kezdünk háborút. A ramadán ebben a konkrét esetben még sokkal fontosabb, a harcban álló felek között nagyon sok a muszlim. Az egész muszlim világ is figyeli, hogy mi történik, majdnem kétmilliárd ember. Ne felejtsük el azt sem, hogy az Egyesült Államokban, amikor az iraki háború zajlott, a ramadán fontos volt, mert az amerikai hadseregben is nagyon sok a muszlim. Nagyon sok államban, vezető pozíciókban és most nemcsak a muszlim többségű lakossággal rendelkező államokról beszélek, a ramadán egy nagyon fontos, kiemelt vallási ünnep. Nagyon racionális is lett volna – az érzelmi és a vallási töltet mellett –, ha sikerül a ramadánra legalább a tűzszünetet összehozni.

A ramadánnak vannak biztonsági kockázatai? Olyan jellegű az ünnep lefolyása, hogy akkor az emberek mozognak? Kell, például, Izraelnek külön biztonsági intézkedéseket hozni?

Ez azért nehéz kérdés, mert ez nem a zarándoklat. Tény és való, hogy Jeruzsálemben a Templom-hegy teteje, a sziklamecset, kiemelt helyszín. De oda eljutni, főleg a jelenlegi helyzetben, még sokkal nehezebb kívülről, külső országból. Mint minden állam, a beutazást Izrael is tudja szabályozni. A belső lakosságot illetően ne felejtsük el, hogy Izraelnek van körülbelül tízmillió állampolgára, ebből egy picit több mint kétmillió arab és többségében muszlim, az arab keresztények már jórészt elmentek Izraelből. Ramadánkor az ima még jobban felértékelődik. Az izraeli kormányban is óriási a vita, hogy teljesen lezárják-e a Templom-hegyet a muszlim imádkozók elől – még egyszer mondom, nagyon sok izraeli állampolgár arab is menne oda imádkozni –, vagy pedig engedjék meg ezt, nyilván nagyon szigorú ellenőrzés mellett. Ha valaki esetleg járt Izraelben, akkor tudja, hogy a Templom-hegyre, ha föl akar valaki menni, nagyon komoly ellenőrzés zajlik. Most úgy tűnik, hogy a Sin Bét nevű izraeli biztonságpolitikai hírszerző szervezetnek a tanácsára Benjamin Netanjahu miniszterelnök megengedi a hozzáférést. Lehet, hogy nem minden muszlimnak, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a kormányban vannak olyan miniszterek, akik pont ezzel ellentétes javaslatot tettek a miniszterelnök asztalára: lezárni a Templom-hegyet, nem odaengedni a muszlimokat. Sőt, radikális körökből még az is elhangzott, hogy egyáltalán a ramadánt be kellene tiltani, ami nyilván nem tesz jót a helyzetnek.

A ramadán betiltására van embernek hatásköre bárhol a Földön?

Az már egy másik kérdés, hogy mit lehet és mit nem lehet. Nyilván a Földön nem lehet, de elég nagyot szólt az izraeli belpolitikában is.

Vitába keveredett, legalábbis a nyilvános sajtó tükrében ez olvasható, az izraeli miniszterelnök meg az amerikai elnök. Joe Biden azt mondta, hogy van egy vörös vonal az izraeli offenzíva esetén Gázában, merthogy ott több millió ember van beszorítva. Hogy értékelik Izraelben az amerikai iránymutatást? És hogy értékelik Gázában az amerikai iránymutatást? Van-e valamilyen dekódolási módja annak, hogy a világ hatalma mit akar?

Nagyon nehéz Gázából információt szerezni, és akik oda be vannak zárva, onnan nem tudnak kijönni. Ezért azt, hogy ott ezt hogyan értékelik, nem tudom. Izrael elhúzódó háborúja Gázában a zsidó állam nemzetközi megítélésének borzasztó rosszat tett. Sőt, ahogyan ez az ügy halad tovább, a nemzetközi megítélés úgy zuhan tovább és rántja magával az Egyesült Államokat. Ugyanakkor a közvélemény-kutatások azt mutatják – főleg az izraeli zsidó lakosságtól vannak adatok –, hogy az izraeli lakosságnak olyan 70 százaléka támogatja a Hamász elleni akciót. Az kezd látszani, hogy a Gázai övezetben a Hamász megítélése is elkezdett nagyon mélyre zuhanni, hiszen a civil lakosság joggal mondja, hogy mi itt ártatlanok vagyunk, mi nem tettünk semmit és miattatok lőnek. Ők állítólag mély dühöt, keserűséget, tehetetlenséget éreznek mind Izraellel, mind a Hamásszal szemben. A Hamász megítélése azonban más palesztin területeken viszont sokkal magasabb. Nagyon komoly közvélemény-kutatások vannak más arab országokból az Egyesült Államok megítéléséről: körülbelül két héttel ezelőtt iszonyatosan megzuhant, olyan országokban is, amelyeket alapvetően az Egyesült Államok szövetségesének mondunk, tehát a Perzsa-öböl arab országaiban, Szaúd-Arábiában, az Emirátusokban, de akár Jordániában, Egyiptomban, máshol is. A lakosság 80-90 százaléka azt mondja, hogy az Egyesült Államok hibás. A Biden-kormányzatnál a humanitárius perspektíva nagyon erős, egyre inkább elkezd megjelenni az, hogy dobjunk le ételsegélyeket a palesztinoknak. Valamelyik nap ledobtak 38 ezer adag ételt a Gázai övezetben amerikai és jordán repülőgépek közösen. Gondolom, azért kellettek az amerikaiak is, mert nem biztos, hogy a jordánok ezt végrehajthatják. A légteret is Izrael ellenőrzi, védekezik Izrael. Három napja Joe Biden bejelentette, hogy építenek egy kikötőt a parton. A Gázai övezet a tengerparton fekszik, onnan fognak segélyszállítmányokat bevinni, mert megtörtént nagyon hasonló eset annak idején Afganisztánban, az amerikaiak ledobtak ételszállítmányokat, segélyt és az afgánok rohantak érte, de fölrobbantak a taposóaknákon. Itt taposóaknák nincsenek, de állítólag olyan is megesett, hogy agyonütött a ledobott segély valakit. Az is köztudomású, hogy az amerikai elnök és Benjamin Netanjahu között nagyon rossz a személyes kapcsolat, de az amerikai elnök kitart amellett, hogy Izraelnek joga van megvédenie magát.

A módjával nem ért egyet, úgy tűnik.

A módjával nem ért egyet, de izraeli katonai és nem izraeli katonai szakértők is azt mondják, hogy amikor egy ennyire sűrűn lakott környezetben kell egy hadseregnek műveletet folytatnia, az nagyon különleges harcászati módot igényel, és óhatatlanul rengeteg civil áldozatul esik. Nincs hova menni.

Izraelben egységkormány van az október 7-i támadás után. Ez addig áll fönn, ameddig a Hamászt meg nem semmisítik? Ez az elképzelés?

Ez egy nagyon jó kérdés. Benjamin Netanjahu azt mondja, hogy a cél a Hamász teljes megsemmisítése. Erre a legtöbb szakértő azt mondja, hogy ez nem lehetséges. Időről időre megjelennek hírek, hogy a Hamász néhány vezetőjét sikerült az izraeli katonáknak likvidálniuk a Gázai övezetben.

Akkor ezek katonai vezetők voltak, nem politikaiak?

A likvidáltak, katonai vezető volt, de a kérdés egyébként nagyon helyes, erre térjünk még vissza. Katonailag ez borzasztóan nehéz művelet, ráadásul ne felejtsük el, hogy még mindig ott vannak a túszok. Ami a gázai lakosságot éri, az szinte bizonyos, hogy éri a túszokat is. Ezért az izraeli hadsereg számtalan alkalommal kifejezte, elmondta, hogy ha azt sejtik, hogy ott túszok vannak, akkor óvatosak, próbálják a túszokat kiszabadítani. Körülbelül 240 túszt ejtettek, 139 még fogságban lehet. Izraeli források azt feltételezik, hogy hetvenen már nem élnek. De ezt nem tudhatjuk, ahogy azt sem, hogy ki tartja a túszokat fogva. A napok óta húzódó tárgyalási fordulóban az izraeli félnek racionálisan, de főleg jogosan az volt a követelése, hogy a Hamász adjon egy listát a nála levő túszokról. Kiderült, hogy a Hamasz nem tud – lehet, hogy nem is akar, de ezt nem akarom megkérdőjelezni – listát adni. A túszok egy része nem is náluk van, hanem az Iszlám Dzsihádnál, ami szintén egy iszlámista mozgalom, a Hamásznál sokkal radikálisabb. Izraeli szakértők is régóta mondják, hogy a Hamászt nem lehet kiirtani, sőt, ez a helyzet, ami most Gázában van, inkább megerősíti az újabb és újabb nemzedékek elköteleződését. Ha pedig sikerülne a Hamászt kiiktatni, akkor a helyébe egy nála sokkal radikálisabb szervezet léphet, ez pedig az Iszlám Dzsihád lenne.

Mi lehet az izraeli kormány érdeke ebben a pillanatban? Az elsőrendű érdek nyilván a sajátjaik kiszabadítása.

Nem. Izraelben hatalmas tüntetések vannak, és mára a társadalom is a hírek szerint két csoportra oszlik. Benjamin Netanjahu miniszterelnök azt a célt hirdette meg, hogy a Hamászt kiirtani, likvidálni az utolsó emberig. Nem tudjuk, hány harcosa van a Hamásznak, harmincezres számot is lehetett látni, nem tudjuk, hány szimpatizánsa van, nem tudjuk, hányan vannak, akik az egyíknek a kezéből kieső fegyvert fölkapva azonnal visszalőnek. Itt, Európában nekünk ilyen típusú tapasztalatunk hál' istennek már évtizedek óta nincs.

A Róma melletti Aquilában nemrég tartóztattak le három embert, terrorszervezet létrehozásának gyanújával. Tehát van nekünk is.

Igen, de úgy értem, hogy olyan, mint Gáza, emberek bezárva egy kis területre és ott egymást lövik a felek, a civil lakosság meg ott esik áldozatul, Ilyen nincs. Visszatérve: körülbelül harmincezer harcosról beszélnek, ugyanakkor talán azt is érdemes elmondani, hogy évtizedek óta beszélünk Európában, meg a nyugati világban az iszlám fundamentalizmus jelenségéről, iszlamista pártokról vagy az iszlámra hivatkozva politikai mozgalmakról, pártokról, de egy csomó mozgalom nem hajt végre radikális vagy erőszakos cselekményt, és akkor vannak ezek, mint például a Hamász, amely hajlandó harcolni is, és akkor az terrorizmus. Elmondják a források, sőt, mi is tudjuk, mi volt az első hír. Amikor a Hamász a terrorcselekményt végrehajtotta, Izraelből elzárták a vizet, a gázt, a villanyt, az internetet, a telefont, mindent, ami a Gázai övezetbe ment. Ez azt jelenti, hogy addig az Izraelből ment a Gázai övezetbe. A Gázai övezetet pedig 2006-2007 óta a Hamász irányította. Ergo Izrael és a Hamász, nagyon minimális szinten, egyfajta közszolgáltatás nyújtásában együttműködött. A Hamásznak tagadhatatlanul van vagy volt most már egy évtizeden túlnyúló közszolgáltatási, ha tetszik, önkormányzati funkciója, amiben együttműködtek Izraellel abban, hogy jöjjön a víz, a gáz, a villany. Ez volt az a portfólió, amiben például az Egyesült Államok és Izrael egyetértésével és támogatásával, Katar támogatást nyújtott a Gázai övezetnek, amire aztán azt mondták, hogy mert a Hamászt támogatja. Én nem hiszem, hogy Katar valaha is Hamász-terrorcselekményt akart volna támogatni. A Hamásznak egy másik arculata vagy funkciója a politikai küzdelem. Azt is tudjuk, most is rengetegszer elmondták, hogy a Hamász politikai vezetői nem is a Gázai övezetben vannak, hanem a Perzsa-öbölben, az ottani arab országokban. A Hamászon belül nincs egységes vezetés, nem is volt soha. Voltak szakaszok, amikor a Hamász megpróbált valamiféle együttélésre berendezkedni, a politikai szárny, ezt a világ rögtön elutasította, hogy ti terroristák vagytok. Akkor értelemszerűen ők a háttérbe szorultak, és előjött a radikális szárny. Az elmúlt 15-20 évben többször volt ilyen szakasz, volt olyan szakasz, mikor melyik szárny tűnt jobban előtérbe kerülni. Tagadhatatlanul létezik egyfajta politikai aktivitása a Hamásznak, ami nem terrorista. De vannak a terrorista akciók. Erre is sok évtizedes tapasztalatot tudunk hozni. Van, amikor kvázi tűzszünet van és zajlik az önkormányzati szolgáltatás, és akkor jön megint valami terrorcselekmény, és így tovább.

Nem éppen a terrorcselekmény volt a politikai aktivitás? Előtte a palesztin ügyet minthogyha elfelejtette volna a világ. Október 7. után meg megint arról beszél, de nem a Palesztin Hatóság érte el, hogy napirenden legyen.

Önnek ebben teljesen igaza van. A Palesztin Hatóság és a Hamász közötti szakadás 2007 óta megvan. Izraeli elemzők egy része most is rendszeresen leírja, hogy a palesztinok szét voltak hasadva, ráadásul két egymással nem érintkező területen irányítgattak az oslói megállapodás értelmében. Izraelben egységkormány van, de tulajdonképpen ez nagyon is megfelelt Benjamin Netanjahu és több egymást követő kormánya politikájának, mert addig sem kell a palesztin államról beszélni, addig is lehet azt mondani, hogy a palesztin államiságnak nincsen realitása és nincs kivel tárgyalni.

Most van kivel tárgyalni?A Hamasszal tárgyalnak, közvetítéssel bár, de az ő képviselőikkel próbáltak Párizsban meg Kairóban.

Ahol állítólag most is várja a Hamász, hogy az izraeli küldöttség megjelenjen. Ők közvetlenül nem tárgyalnak, nem is ülnek le egy asztal mellé, hanem közvetítéssel. Erre a Közel-Keleten sok kérdésben van már gyakorlat.

Ülnek külön-külön, egy-egy teremben és üzengetnek egy harmadik állam képviselőivel?

Várnak, hogy megjöjjön az izraeli delegáció, de volt ez fordítva is. Nagyon bonyolult a helyzet. Nyilván a Hamászon lenne a saját lakosság irányába egyfajta teljesítési kényszer, és önnek teljesen igaza van, hogy maga a terrorcselekmény október 7-én egy politikai aktus is volt. Mégis maga a mód, a terrorcselekmény nagyon erősen elvonja máig a figyelmet arról, hogy mi lett volna a mögöttes ok.

Az izraeli miniszterelnök azt mondja: határozottan vissza kell utasítanunk minden olyan kísérletet, hogy lenyomjanak a torkunkon egy palesztin államot. Ezt Joe Biden amerikai elnöknek válaszul fogalmazta meg. De megfogalmazza most valaki a kétállami megoldást? Tehát ott van ez politikai ajánlatként Izrael előtt?

Nagyon sokan hangoztatják ezt. Az Európai Uniónak, szerintem, következetesen mindig is az volt az álláspontja, hogy két állam. Nagyon sokszor elhangzik most is, akár ebben a háborús szakaszban, hogy a folyó és a tenger között – a folyó, a Jordán folyó, a tenger, a Földközi-tenger – ez az a terület, amelyet annak idején az I. világháború után Palesztina mandátumterületeként jelöltek ki és brit katonai irányítás alatt volt. A folyó és a tenger közötti terület ugyanúgy elhangzik izraeli oldalon bizonyos zsidó csoportok részéről, azzal, hogy ezt teljesen Izrael állam területe legyen. Emlékezetes, hogy 2020 nyarán Benjamin Netanjahu többször is kijelentette, hogy a Jordán folyó nyugati völgye, ami Ciszjordánia, elvileg egy leendő palesztin állam területe lenne. Ez az a terület, amely az oslói megállapodás értelmében különböző fokozatokban a Palesztin Nemzeti Hatóság irányítása alatt van, körülbelül 3,5 millió arab él itt. Mára 144 zsidó telepet hoztak itt létre és építettek. Ez félmillió, de mára inkább 700-800 ezer zsidó telepest jelent.

Ez már három állami. Izrael ott van, Ciszjordánia, meg ott vannak a zsidó telepek, azok úgy fognak működni, mint valami enklávék?

Ezek már így működnek, ők izraeli zsidó állampolgárok, akik egyébként az elmúlt évtizedekben a különböző egymást követő Netanjahu-kormányok kifejezett támogatásával foglalták el a hegytetőket és a földet. De ugyanez a retorika megjelenik bizonyos arab csoportoknál is, bizonyos hamászos csoportoknál is, elhangzik és ismert mondás a „folyótól a tengerig”. Valahol ugyanarról a területről szólna a kizárólagosság követelése. Ha azt mondjuk, hogy az oslói megállapodás vagy korábban az ENSZ megosztási tervének értelmében, vagy 2005 óta, amikor George W. Bush hivatalosan bejelentette a kétállamos megoldásnak a célját, oda Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem és a Gázai övezet tartozna. Jeruzsálem kérdésében az izraeli álláspont folyamatos, állandó és teljesen világos: Jeruzsálem Izrael egy és oszthatatlan örökös fővárosa. De akkor még mindig ott van Ciszjordánia és a Gázai övezet. Ezek a nemzetközi jog értelmében megszállt területeknek minősültek az 1967-es háborút követően, amely tűzszünettel ért véget. Nincsenek határok, tűzszüneti vonalak vannak. A Gázai övezetben 2005-ig voltak zsidó telepek, még Ariel Saron kezdeményezte, de utána Ehud Barak alatt hajtották végre, kivonták az övezetből a zsidó telepeseket és kivonták az izraeli hadsereget is.

Az izraeli hadsereg rombolta le a zsidó telepesek házát.

Így van, bizony, és nagyon megrázó képsorok készültek, mert az ott élők foggal-körömmel ragaszkodtak ahhoz, amit felépítettek és létrehoztak, de a döntés megszületett. Ilyen szempontból Gáza viszonylag egyszerűbb történet volt, kisebb, sokkal kevesebben lakták. Ciszjordánia viszont egyrészt egy tudatos telepesépítési programnak a területe most már nagyon sok éve, másrészt pedig ez az ígéret földjének az a része, ahol Messiás vissza fog térni. Nincs olyan izraeli kormány, amely ezt föl tudja adni. Nemcsak most, hanem nagyon sokáig, a jelen helyzetben sem, azután meg végképp. Ha azt mondjuk, hogy Izraelnek van körülbelül tízmillió lakosa, ebből kétmillió arab, marad nyolcmillió. Ebből 700-800 ezer a telepes. A telepes számára az ígéret földje, Izrael ott van, ahol az ő kihasított saját kis területe van, amit megművel, ahol a házát fölépítette, amit kerítés vesz körül.

És amit fegyverrel véd.

Amit fegyverrel véd, illetve azok az utak, amelyek összekötik ezeket a telepeket Izraellel magával. Most itt egy nagyon érdekes belpolitikai fordulat következik be, miközben általában eléggé ismert az, hogy Izraelben mindenki katona, a lányok is, aki meg nem katona, az tartalékos katona, egy idő után.

Vagy vallásos zsidó.

A vallásos zsidók, az ortodoxok nem katonáskodnak. Többször felvetődött már a kérdés, hogy az ortodox zsidóságnak is be kellene vonulnia, ez most az izraeli kormányban is téma. Olyannyira téma, hogy megjelentek olyan képsorok a médiában, hogy a vallásos zsidóság megrohamozza a repülőtereket és megy el, mert nem akar katona lenni, pedig még nincs is meg a határozat, de a kormány komoly formában tárgyalja. Izrael számára nem olcsó a háború, ami a Gázai övezetben zajlik. Minden államnak az az elsődleges feladata, hogy a lakosságának a biztonságát garantálja. Ezt a részét értjük. Igen ám, de ehhez nagyon sok tartalékost behívtak, ami kétszeresen jelent veszteséget az izraeli állam számára. Az izraeli katonák között is vannak halálos áldozatok, másrészt, aki tartalékos és elmegy a háborúba, annak a munkája kiesik. Viszont fizetést kap az izraeli államtól, s még zsoldot is kap. Ez egy elég komoly munkaerő-kiesés, bizonyos ipari ágazatokban különösen, egyre komolyabb tétel. Emellett az is probléma, hogy az izraeli katonai vezetés is nagyon elégedetlen, sőt, talán mintha több katonai vezető felállt volna, hogy a kormány még mindig nem mondta meg, hogy mi legyen a stratégia, mi legyen a cél, hol ez van, hol az van. Az, hogy a hamászosokat irtsuk ki, katonai szempontból nem értelmezhető program.

Ha az ember ránéz a térképre, akkor azt látja, hogy Izrael területileg nagyon kicsi és a közelben meg óriások vannak. Melyek az ebben a konfliktusban érdekelt államok? Érdekeltségi sorrendben ezt föl lehet így írni, hogy kinek van a legtöbb köze ahhoz, ami Izraelben és Gázában most történik?

Izrael számára a területiség a megalakulástól kezdve probléma volt. Nincsen stratégiai mélység, ezért Izrael nemcsak arra koncentrált mindeddig, hogy megvédje magát, hanem arra is, hogy ha fegyveres konfliktus vagy háború van, azt lehetőleg a határokon túl vívják meg. Ebben elég sikeresek voltak eddig. Kik a meghatározó hatalmak? Az arab országok közül Jordániát és Egyiptomot szokták emlegetni. Mindkét országnak békeszerződése van Izraellel. Egyiptomnak 1979, Jordániának 1994 óta. Jordánia lakosságának körülbelül 60 százaléka palesztin, és Jordánia volt az egyetlen állam, amely a hozzá menekülő palesztinoknak állampolgárságot adott. Jordánia történelmében voltak olyan szakaszok, amelyekben az ezen a területen lévő palesztinok, akár például még a Fatah vagy Jasszer Arafaték korszakában, a hetvenes években, sőt nyolcvanas évek elején, jordániai területről támadták Izraelt, amiért Izrael visszacsapott. Ez Jordániának mint államnak óriási veszélyt jelentett, és ez volt az egyik oka annak, hogy lezárta a határait, amikor elkezdődött a háború. Egyiptom is lezárta a határait. Mindkét állam bejelentette, hogy nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy azok a palesztin családok, amelyek adott esetben már két alkalommal elvesztették a házukat, földjüket, megélhetésüket, most harmadszor ugyanezt éljék meg, ugyanakkor mindkét állam meg akarta azt akadályozni, hogy az ő területéről palesztinok támadják azután Izraelt. Jordániában voltak erre indikációk most a konfliktus kapcsán, nemcsak az, hogy nem engedjük be a palesztinokat Jordániába, hanem a Jordániában lévő palesztinok nehogy meginduljanak Izraelbe háborúzni és megvédeni a palesztinokat. A Hamász terrorcselekménye, és az azóta tartó háború elfedi azt a tényt, hogy Ciszjordániában is rettenetes atrocitások vannak, a palesztinok jogainak egy része, ha nem is általában, de sok helyen korlátozva van, zsidó telepesek lelőnek palesztinokat és nem egyet, nem kettőt, mindenféle felelősségre vonás nélkül. Egyiptom szintén abból a megfontolásból, hogy nem járul hozzá ahhoz, hogy palesztinokat akár harmadszor földönfutóvá tegyenek, meg akarta akadályozni, hogy adott esetben egyiptomi területről érje támadás Izraelt. Ha a térség regionális hatalmairól kell beszélnünk, azt szoktuk mondani, hogy ma a térségnek négy regionális hatalma van. Izrael az egyik, a másik három Törökország, Irán és Szaúd-Arábia, amellyel az Ábrahám-megállapodást próbálta az amerikai kormányzat tető alá hozni. Megjegyzem, ebben a Trump-kormányzat politikáját folytatta a Biden-kormányzat, tehát egyfajta folytonosság látható. A szaúdiak nagyon komoly feltételeket szabtak, a tárgyalások nem kecsegtettek azzal, hogy holnapután eredményre vezetnek. Azt is tudjuk, hogy van már négy arab ország, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó és Szudán, amelynek már van Ábrahám-megállapodása. Ez tulajdonképpen Izrael állam elismerése, a diplomáciai kapcsolatok létesítését, akár kereskedelmet, légi közlekedést, illetve már meglévő kapcsolatok nyilvános felvállalását jelenti. Jelenleg a kapcsolatok Izraellel nem művelhetők, de senki sem mondta fel az Ábrahám-megállapodást. A szaúdiak ma is azt mondják, hajlandók tárgyalni. Az történt, hogy a palesztin államiság az elejére került a listának, az, hogy most már ne csak ígérgessünk, hanem csináljuk meg. Nincs olyan politikai vezetés az arab világban, a muszlim világban sem, amely a gázai háború mellett nyilvánosan fölvállalhatna Izraellel való komoly kapcsolatot. Ezért is mondtam korábban, hogy Izraelnek óriási a presztízsvesztesége, és ha még azt is hozzátesszük, hogy az az Izrael, amelyről mindig elmondjuk és meggyőződésünk, hogy meg tudja védeni magát, katonailag a legerősebb tényező a térségben, ötödik hónapja háborúzik egy terrorszervezet ellen. Ha ránézünk Törökországra, hirtelen nagyon erőteljesen elhatárolódott Izraeltől, sőt, nagyon komoly Izrael-ellenes álláspontot foglal el. Említettük még Iránt. Iránról azt szokták mondani, hogy itt mindenki Iránnal szövetséges.

Tenger választja el őket.

Így van. Iránnak és Izraelnek nincsenek közös határai. Hatalmas terület van közöttük, ami persze, mivel mind Izrael, mind Irán rendelkezik nemcsak repülőgépparkkal, hanem rakétaprogramokkal is, ez különösebben nagy problémát nem látszik jelenteni. Kászem Szolejmáni, akit – január elején volt négy éve – az Egyesült Államok erői likvidáltak Bagdadban, volt az Iszlám Gárdának vagy annak egyik elit csoportjának a vezetője. Az Iszlám Gárda a hivatalos iráni állami fegyveres erőknek az egyik szárnya. Kászem Szolejmáni volt az, aki végrehajtotta azt, hogy Irán sikeresen összeszervezett egy országon kívüli, különböző csoportokból, milíciákból és állami vagy félállami tényezőkből álló hálózatot. Ezt hívják ellenállás frontjának, amelyben a szíriai kormány ugyanúgy benne van, az iraki kormány csak úgy eltűrögeti, de Irakban síita milíciák, Libanonban pedig a félállami tényező, a síita Hezbollah, amelyről szeretik azt mondani, hogy terrorista szervezet, de ugyanakkor bent ül a parlamentben, de tagadhatatlan, hogy annak is van katonai szárnya. Tagadhatatlan, hogy ez a katonai szárny most kisebb összecsapásokat hajt végre a határon keresztül az izraeli hadsereggel, de ezek úgy tűnik, minthogyha eléggé kalkuláltan alacsony intenzitású összecsapások lennének. A Hamász, amely viszont nem síita, hanem szunnita a Muszlim Testvérek Ernyőszervezetéhez tartozna. Sokan azt mondják, hogy Iránnak ez lenne az előretolt védelme, hiszen az 1979-es forradalom óta, vagy a 2003-as iraki háború során Irán megtanulta: ha az Egyesült Államok rendszert akar váltani, rendszert vált, nézek keletre, Afganisztán, megtörtént. Nézek nyugatra, Irak megtörtént. Az iráni gondolkodást most már évtizedek óta az határozza meg, hogy mi vagyunk az elsődleges célpont. Ráadásul főleg a 2003-as iraki háború után körbenéztek és Irán körül volt véve idegen csapatokkal az összes szomszédos országban, a Perzsa-öbölben ma is a legnagyobb katonai támaszpont Katarban van, tízezer katonával. Előretolt védelem helyett talán helyesebb lenne előretolt elrettentésről beszélni, hiszen ezek a csoportok azért lazább, szorosabb kapcsolatban vannak Iránnal. Itt nincs szervezeti felépítés. Nincs olyan, hogy Iránból kiadják az utasítást.

Valami ideológiai közösség van?

Az ideológia, ha ideológia, akkor ez a rendes hidegháború. Az iráni elemzők mind elmondják, Irán számára a fenyegetés az Egyesült Államok, és nem Izrael. Azt mondják, Izrael messze van. A fenyegetést az Egyesült Államok jelenti. A Hamász terrormerényletei után két-három nap késéssel, de a libanoni síiták vezetője, Haszán Naszr Allah bejelentette: mi nem háborúzunk. Azért nem volt ott az izraeli hadsereg a Gázai övezet környékén, mert az atrocitások Ciszjordániában voltak, és attól féltek, hogy ott fog kitörni valami, és akkor a libanoni síiták északon majd beszállnak. Az irániak bejelentették, mi erről nem tudtunk, minket ez a Hamász-támadás váratlanul ért. Nyilvánvalóan van egy Izrael-ellenesség, de Irán nem akar Izraellel háborúzni. Nekem az első gondolatom akkor is az volt, hogy Hámenei ajatollah most elégedetten hátradől Teheránban, mindenki azt hiszi, hogy Irán ilyen mindenható, hogy még ezt is ő intézi, mert adogatja a parancsokat. Igazából nem így működik. Ezt amerikai meg izraeli szakértők egy része is elmondja, leírja. Igazából van közöttük kapcsolat? Van. Kapnak pénzt? Kapnak. Kapnak adott esetben fegyvert is? Hányszor fogtak el hajót, ami iráni fegyvereket szállított ide vagy oda. Kapnak hírszerzési információt? Valószínű. Iráni katonák nem nagyon vannak, helyi erők vannak, de a helyieknek meg saját helyi érdekeik vannak, saját helyi eseteik vannak, egy iraki síita szervezetnek miért lenne érdeke Izraellel szembeszegülni?