Milyen arányban biztosított Magyarország idei és 2024-es villamosenergia-, gáz- és üzemanyag-ellátása?

Az idei év teljesen biztosított. A fűtési szezon már véget ért, úgyhogy most már gázból betárolunk. A villamos energiát mindig aktuálisan kell előállítani, sajnálatos módon még nagy mennyiségben, gazdaságosan nem tudja tárolni az emberiség, de a saját erőművi kapacitásaink meg az úgynevezett határmetszékek, amiken keresztül importálni tudunk, teljes mérték biztosítják azt, hogy Magyarország villamos áramból is abszolút biztosított legyen. A földgázból Magyarországon lecsökkent a tavalyi évben 9,5 milliárd köbméterre az éves fogyasztásunk, ez majdnem 11 milliárd volt, 17 százalékkal csökkent. Az EU elvárása az volt, hogy minden tagállam 15 százalékkal csökkentse. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem. Mi túlteljesítettük. A 9,5 milliárd köbméterhez képest nekünk van 6,3 milliárd köbméternyi öt gáztárolónk az ország különböző pontjain. Ez azt jelenti, hogy amikor feltöltjük ezeket a tárolókat, akkortól az ország éves gázfogyasztásának a kétharmada biztosított. Most, a kitárolásból átfordultunk betárolásba, még több mint 2,8 milliárd köbméternyi földgázunk volt a tárolóban. Ez nagyjából a teljes éves lakossági fogyasztásra elég. Tehát a 2023-2024-es tél földgázban teljesen biztosított, áramban rendelkezésünkre állnak a kapacitások. Az általunk felhasznált földgáz 85 százalékát importáljuk, a kőolajnál 87 százalék az import aránya. Nálunk van valamennyi földgáz, de ezt a Mol, illetve más vállalatok termelik ki.

Ez olyan 1,5 milliárd köbméter körül van mostanában?

A 1,5 milliárd köbméter a földgáz. Az általunk felhasznált kőolajnak pedig körülbelül 13 százaléka magyar földből származik, különböző kutakból, de 87 százaléka import. Fizikailag döntően két nagy csövön kapjuk: az egyik egyik Európa legnagyobb kőolajvezetéke, a Barátság nevű hálózat, ami Oroszországból indul, és Ukrajnában, Munkács térségében elágazik felénk, azon kapjunk döntő részben a kőolajat. Ez a háború teljes időszaka alatt ez működött. A másik nagy vezetékünk az Adria, ami a horvát tengerpartról jön és megy tovább tőlünk Pozsony és aztán Csehország irányába. Ezen a vezetéken tengeri olajat veszünk. Magyarország e tekintetben már diverzifikálta a kőolaj beszerzését, nagy része azért még mindig Oroszországból jön, de veszünk más forrásokból. Ha mind a két cső valamilyen oknál fogva elakadna, akkor még mindig lehet uszályokkal, illetve vasúti tartálykocsikkal is szállítani az olajat. Tehát, hogy visszatérjek a kérdésére, azt tudom mondani, hogy ez az év rendben van, hogy és 2024-re is mindent megtettünk, hogy biztonságos ellátást tudjunk mind a lakosságnak, mind a vállalatoknak nyújtani. Száz százalékot az ember sosem mond, természetesen óvatosságból egy konzervatív hozzáállással, de alapvetően rendben van az ország energiaellátása.

Mekkora az import és mekkora a hazai arány a villamos energiánál?

Villamos energiánál most éppen olyan 25 százalék a direkt importarány. Mi is az európai integrált egységes villanyhálózatnak a része vagyunk. Mind a hét szomszédos országgal nagy teljesítményű vezetékek kötnek össze, tehát képesek vagyunk nagy mennyiségben villanyáramot importálni, illetve adott esetben exportálni. Hadd számoljak be egy aktuális sikerről: április 24-én olyan sok áramot termeltek a naperőműveink, hogy 2000 megawattnál többet exportáltunk azokban a negyedórákban, amikor nagyon intenzíven sütött a nap. Ez gyakorlatilag Paks teljesítménye, ezt voltunk képesek exportálni. Ehhez ugye kell vezeték, amin keresztül kimegy az az áram. A jó hír az, amikor nekünk kell, akkor tudunk importálni és amint az élet bizonyította, tudunk exportálni is.

Mi a nehezebb kérdés most? Az, hogy lesz-e energia, hogy hogyan lehet beszerezni vagy az, hogy mennyiért lesz?

A pandémia előtt alapvetően mindig a fenntarthatóság volt az a szempont, amiről az elmúlt tíz-tizenöt évben mindenki beszélt, és továbbra sem csökkent ennek a kérdésnek a relevanciája, de a pandémia meg háború hirtelen átfordította az ellátás biztonságát. Most úgy tűnik, hogy részben köszönhetően a mögöttünk hagyott enyhe télnek, részben azok a válaszreakciók, amit az európai társadalmak és gazdaságok előállítottak, most ebben az időszakban a legnagyobb kérdés az ár, hogy milyen megfizethető áron tudjuk beszerezni.

Mennyire tervezhető az energia ára? Egyáltalán, milyen árakkal számoltak a 2023-as költségvetésben, illetve milyen árakkal tervezik majd a júniusra készülő 2024-es költségvetést?

Az egyre inkább globalizálódó energiapiacokon vannak az azonnali típusú piacok, de vannak jövőbeni piacok, tehát elég jól lehet előre jelezni az árakat. Természetesen egy felelős kormány nem tervezhet másképpen, mint ezen görbék alapján. Alapvetően egy konszolidált piaccal számolunk, de úgy állítjuk össze a saját üzleti stratégiánkat, hogy mi biztosítjuk azt, hogy a költségvetésnek ne kerüljön többe. Az ország energiaellátása tervezhető valamelyest, de korábban a lakossági fogyasztás 4 milliárd köbméter volt éves szinten, és ez leesett 2,9-re. Azért itt vannak tervezési kérdések. De ha egyszer van egy ilyen tervünk, hogy pontosan mennyi gázt akarunk beszerezni, pontosan mikor, mennyi áramot fogunk előállítani vagy éppen beszerezni, akkor ehhez igazodik az a kereskedési stratégia, ami alapján mi megpróbálunk egy stabil környezetet. Mi azt az ígéretet tettünk, hogy ebben az évben nem fogunk hozzányúlni a rezsivédelem rendszeréhez, és ez így is lesz, és az a tervünk, hogy jövőre is biztosítjuk, nyilván mindaddig, ameddig normális árkörnyezetben vagyunk. Lehetnek olyan szélsőséges elmozdulások, amikor ilyen ígéreteket felül kell vizsgálni, de most azt tudom mondani, hogy mi arra készülünk, hogy stabil árak mellett stabil ellátásbiztonságot és stabil, kiszámítható környezetet tudunk adni mind a lakosságnak, mind a nem lakossági szektornak is.

Milyen esetben kellhet felülvizsgálni a rezsicsökkentett árakat? Milyen ár esetében, milyen helyzetben lehet pozitív vagy negatív irányban?

A földgáz is meg a vele szorosan korrelációban lévő villanyáram is egy tőzsdei termék. Ennek ingadozik az ára folyamatosan. A gazdaság szereplői és a háztartások azonban kiszámíthatóságot szeretnek. Mi mindenképpen stabilitást kell hogy teremtsünk. Ez azt jelenti, hogy ki kell simítani az ingadozásokat.

Milyen alternatívák vannak az orosz földgáz kiváltására? Milyen lehetséges útvonalak, illetve milyen beszállítók? Akár a következő években, rövid vagy közép, hosszabb távon?

Földgázból is kiépült a hét szomszédos ország közül, egyedül Szlovéniával nincs nagy nyomású gázvezeték-összeköttetésünk, ez az elmúlt 12 évnek a nagy eredménye. Hagyományosan kelet-nyugati iránya volt ezeknek a gázcsöveknek, és ebben a kialakult krízishelyzetben nemcsak a mi válaszunk volt az, hogy kiépítettük a szomszédos országokkal ezeket az interkonnektorokat, hanem kialakult egy észak-déli új gázkorridor. A lengyelek is építettek egy új LNG-terminált, a letteknél is van egy hasonló. Lett egy nagy cső, ami Norvégiából a Balti-tenger alatt vezet Lengyelországba, tavaly novemberben adták át a lengyel–szlovák interkonnektort és nekünk már a szlovák gázhálózattal korábban kiépült egy nagy teljesítményű kapcsolatunk. Délen Horvátországon keresztül a krk-i LNG-terminálról kapunk ma is gázt, ugyanakkor meg más gázvezetékek elvisznek egész Görögországnak majdnem a török határnál lévő nagy LNG-állomására. Kialakult egy ilyen új X alakú vezetékrendszer, ami ráadásul pont Magyarországon metszi a hagyományos kelet-nyugati csöveket, ami egy sajátos előnyt ad Magyarország számára és mi ezt tervezzük is, hogy ezzel élünk. Összefüggésben a nagy gáztároló hálózattal, kereskedjünk, és ez adja egyébként furi módon a legnagyobb ellátásbiztonságot, hogy mi része vagyunk ennek a nagy gáztranszmissziónak, ami Európában folyik, akár függetlenül Oroszországtól. Ma azonban még mindig az oroszoktól tudjuk a legolcsóbban venni a gáz, ésjelen pillanatban az érdekünk nem az, hogy feltétlenül az egészet kiváltsuk, de az igenis, hogy diverzifikáljunk, és erre meg is tettük a lépéseket. Folyamatban van, hogy diverzifikáljuk ténylegesen a gázbeszerzéseinket.

Mennyivel lehet a következő egy-két évben az orosz beszállítást csökkenteni? Hány százalékkal?

Fizikailag tulajdonképpen lehetne csökkenteni, de nem éri meg. Azt a szélsőséges helyzetet, hogy se gázt, se olajat ne vennénk az oroszoktól, én szeretném kizárni. Ez azt jelentené, ha mi el is tudnánk látni az országot, de biztos, hogy sokkal drágább lenne. A felelős politika arra kell hogy irányuljon, hogy ellátásbiztonságot nyújtson elérhető, hozzáférhető áron. Egyszerűen felelőtlenség lenne ma ezt az orosz opciót bármilyen ideológiai vagy doktríner okokból eldobni magunktól.

Mennyi lenne az ideális arány?

Mindenképpen ötven százalék alatti kell hogy legyen bármely legnagyobb szereplő. Az ideális nyilván, hogy még ennél is alacsonyabban legyen.

Milyen fontosabb lépéseket tervez a kormány az energiafüggetlenség vagy a megnyugtató energiaforrás diverzifikáció érdekében?

Az Európai Unióban átlagosan 71 százalék az importfüggőség, Magyarország 76 százalékos importfüggőségi mutatóval rendelkezik, ha a paksi fűtőelemeket is importnak tekintjük. Több évre elegendő készletünk van, ez is az ellátásbiztonságot szolgálja, de összességében mi még az Európai Unió egyébként is magas importkitettségénél is nagyobb értékkel rendelkezünk. Amit mi kitűztünk célul, hogy energiaszuverenitás, ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tökéletes energiaszuverenitást el lehetne érni. Magyarország adott geográfiai helyzetében, adott természeti erőforrásaival ezt nem lehet elérni. Ha csak annyi energiát tudnánk felhasználni, amit itthon elő tudunk állítani, akkor visszamennénk az időben legalább száz évet. De a törekvés ettől még az kell hogy legyen, hogy a mainál kisebb legyen a függőségünk a külföldtől, minden olyan energiát, amit itthon elő tudunk állítani hazai forrásból, annak a termelését fokozni kell, ez biztosítja azt, hogy alapvetően az energiafüggetlenség irányába tartsunk. A másik, hogy még az importon belül is diverzifikálni kell, tehát nem egyetlen forrásból kell beszereznünk, hanem meg kell osztanunk a különböző forrásokat. Mit lehet Magyarországon előállítani? Van a két nagy időjárásfüggő megújuló, az egyik ezekből a nap, ilyen szempontból is egy kitűnő ország vagyunk, mert elég magas a benapozottság, tehát napelemeket telepítünk. A másik ilyen a szél. Magyarország, miután földrajzilag egy medencében fekszik, viszonylag kevés szélenergiával rendelkezik, de azért egy jó energiamixben a nagy mennyiségű napelem mellé valamilyen szélkerék is kell hogy társuljon. Ma már több mint 4600 megawattnyi napelem működik ebben az országban. Tavaly egy év alatt 1100 megawatt növekedés volt. Most napelem-boom van éppen az országban, ezért is tudjuk azt mondani, hogy újabb csúcsot ért el a naperőművek teljesítménye. Ma már el tudunk odáig jutni, hogy adott pillanatban teljesen karbonsemleges a mi áramunk, amit itthon megtermelünk, mert a Paks dolgozik, az 2000 megawatt, és adott esetben 4000 megawatt körüli áram lejöhet a napelemekről, márpedig az átlagos fogyasztásunk, az körülbelül 6000 megawatt körül szokott lenni. A probléma az, hogy ezek időjárásfüggő megújulók, van olyan, amikor nem süt a nap. És a széllel is azért ez a probléma. A szél egy kicsit többet fúj egyébként, ahol van szél, ott egy picit nagyobb a kapacitáskihasználtsága ezeknek a szélkerekeknek, mint a napelemeknek. Amikor nem termelnek ezek, akkor is valaminek elő kell állítani az áramot, ezért kellenek nekünk földgázturbinák ma. Az energiaiparban ezek a legrugalmasabb, legjobb termelők, nagyon nagy hatásfokkal ki tudják a földgázban rejlő hőenergia-potenciált hasznosítani, ezért tervezünk három ilyen nagyot építeni.

Hány darab van most?

17 nagyobb erőmű van Magyarországon, ebben benne van a Paks is, a gázturbinásból Magyarországon a legnagyobb a Gönyűn lévő, az egy 400 megawattos, a második Százhalombattán a Dunai Erőműnek az egyik blokkja, az 383-as, és jönnek lefelé. Van Lágymányoson, van több Budapesten, de majdnem minden nagyobb magyar városban vannak ilyen távhőerőművek.

Mennyire idősek ezek? Az üzemidejük mennyire van közel vagy távol?

Nagyon vegyes. A gönyűi a legújabb, az 12 évvel ezelőtt, az teljesen korszerű még. A Dunai Erőműnek a blokkja viszonylag még bírható korú, de ezeket a nagy erőműveket időről időre szokták felújítani, és egy nagy felújítás után még jó sokáig tud menni, úgyhogy ezekre úgy számolunk, mint amik velünk lesznek még belátható időn belül. De tekintettel arra, hogy az időjárásfüggő termelés nagyon megy föl, akkor kellenek ezek a bizonyos nagy CCGT (Combined Cycle Gas Turbine) erőművek, ezek a kombinált ciklusú gázturbinák a leghatékonyabbak és ebből fogunk még további hármat építeni, amivel a rugalmasságot, a rendszer egyensúlyozó képességét nagymértékben fokozzuk.

Ez a három mikor léphet be a termelésbe?

2026 végén, 2027 elején kell hogy belépjenek a termelésbe. Ez nagymértékben az importtól való függetlenedést szolgálja az áramtermelésben, de az itthon megtermelt földgázt használná el körülbelül ez a három nagy CCGT, ha menne teljes üzemben, de nyilván nem ez a terv.

Vagyis egy-másfél milliárd köbméter éves fogyasztása lenne ennek a három erőműnek, ha folyamatosan megy?

De hát nem ez a terv. Valamilyen szinten mennek ezek és ugyanakkor meg rugalmassági képességet biztosítanak, hogy a feszültség, az a bizonyos sinusgörbe állandó maradjon. Ez nagyon robusztussá fogja tenni a rendszert.

Mekkora a három erőmű teljesítménye összesen?

Kétszer 500 megawatt meg egyszer maximum 650 megawatt, tehát összesen 1650 megawatt. A magyar napi fogyasztás zöme 6000-6500 megawatt között van, ez az 1650 egynegyede, és ez nagymértékben csökkenteni fogja a külföldtől való függésünket. Vannak még azért olyan adottságaink, amik lehetővé teszik, hogy nem időjárásfüggő megújuló energiát használjunk. A legismertebb nyilván a vízerőmű, de sajnálatos módon Magyarország viszonylag csekély vízerőműképességgel rendelkezik. De amivel rendelkezünk, az a geotermia. Vannak már geotermikus fűtőműveink, sikeresek, ma a távhőellátásnak a tíz százalékát már geotermia biztosítja, ezt jelentősen szeretnénk fokozni. Az erőfeszítéseink arra irányulnak, hogy jelentős mennyiségű új kút mélyedjen le és hőcserélőkön keresztül a kitermelt forró vízzel kiváltsunk földgázerőműveket. Ez abba az irányba hat, hogy a földgáz-importkitettségünk csökkenjen, valamint ezek nem időjárásfüggő megújulók. Ez a saját földrajzi adottságainkból, természeti erőforrásként használható geotermikus energia-előállítást tesz lehetővé.

Mekkora arányt érhet ez el a következő években?

Mi úgy számolunk, ha a tervek teljesülnek, akkor egy‒másfél milliárd köbméter gázt tudunk kiváltani. Ez nyilván egy program, ez nem két év alatt valósul meg, de a kilenc és fél milliárdhoz képest jól látszik, hogy a ez egy olyan 15 százalék, nem csekély mennyiség, amennyi földgázt majd ki tudunk ezzel váltani. Tovább mennék: hulladékhasznosítás. Ma is van néhány hulladékégető művünk, szeretnénk, ha több lenne, és szeretnék, hogy annak a hulladéknak, amit biztonságosan el lehet égetni, használjuk ki a hőértékét. Ez is egy hazai forrás lenne.

Ez mekkora részesedést jelenthetne az energiatermelésben?

Ez ma összességében nagyjából egy öt százalék, ami ilyesmi típusú, biomassza, hulladék, biogáz. Ezt szeretnénk megduplázni. Ez mind a klímacéljaink teljesítése, az üvegházhatású gáz kibocsátásnak a mérséklése irányába hat és ezen keresztül nyilván a globális felmelegedés ellen. Ezekről a célokról, amiket mi vállaltunk, nem mondtunk le. És ezt úgy tudnánk ezekkel az itthon előállított energiával biztosítani, hogy ugyanakkor ezt a bizonyos importfüggőségünket is csökkentjük.

A szélerőművek létesítésének, üzemeltetésének jogszabályi környezete várhatóan mikor és hogyan változik?

Szeretnénk, hogy legyenek szélkerekek, ugyanakkor nem szeretnék, ha szélkerékerdők rontanák el a magyar tájat, de úgy hisszük, hogy ebben a kialakuló új energiamixben, amiben a napelemek nagyon jelentős részt képviselnek, szükség van a szélkerekekre is, hiszen nem pont mindig ugyanakkor termelnek. De mi az Európai Unió tagja vagyunk, tehát csak olyan programokat tudunk futtatni, amiben az unióval megegyezünk, úgyhogy jelen pillanatban erről folynak a tárgyalások. Mi azon vagyunk, hogy előbb-utóbb új szabályokkal elő tudjunk állni. Jelenleg még a diszkusszió időszakában vagyunk.

Az sejthető, hogy mikor érnek a végére a megbeszéléseknek? Az év közepe táján, vége felé?

Nagyon remélem, hogy az év közepe, de miután nemcsak rajtunk múlik, azt mondanám, biztonságosan ebben az évben. Azon vagyunk, mert ez egy fontos pontja az új energiahelyzetnek, itthon tudjuk megtermelni azt az áramot, amit a szélkerék biztosít, úgyhogy nekünk szükségünk van erre.

A naperőművekkel hogy számolnak? Ebben az esztendőben, illetve a következő évben, években mekkora lehet a növekmény? Mert ugye most van egy csatlakozási stop, amit fel kell oldani ahhoz, hogy az éves 1000-1500 megawatt növekmény elérhető legyen?

Egy picit tegyük rendbe. Amikor ez az úgynevezett csatlakozási stop bejelentésre került tavaly októberben, addig beérkezett százezer úgynevezett háztartási méretű kiserőműre az igénybejelentés. Ez a százezer erőmű most is folyamatban van, települnek most is, nem is kevés. Tovább megyek: nem teljes stop volt, mert ha valaki akkumulátort tesz a naperőműve mellé, az ma is bármikor beadhatja az igényét, és azt fogadjuk, mert az gyakorlatilag azt biztosítja, hogy nem fogja a hálózatot terhelni. Miért alakult ki ez a stophelyzet? Azért, mert olyan mértékben jönnek föl ezek az új, időjárásfüggő, elsősorban napelem-telepítési igények, hogy sok helyen a hálózat nem bírja el a terhelést, elfüstölne a kábel. De miután ez nem egy homogén helyzet az egész országban, most egy komoly munkacsoport azt vizsgálja, és ezzel leszünk kész nyár végére, szeptemberre, hogy hol indokolt fenntartani ezt a bizonyos csatlakozási stopot és hol tudjuk feloldani. Lesz, ahol azonnal fel tudjuk oldani, lesz, ahol fokozatosan, ahogy a hálózati elemek bővülnek. Hagyományosan, nálunk is, de az egész világon úgy nézett ki az áramhálózat, hogy nagy erőművekben megtermeltük az áramot és az egy elosztórendszeren, vezetékrendszeren keresztül, meg egy csomó transzformátoron keresztül jutott el a végső fogyasztókhoz, a gyárakhoz, a villamosig vagy éppen a lakásunkig. Most, amikor nagyon sok új termelőegység, napelem kerül fel a tetőnkre, innentől megváltozik az áram útja. Hol vételezünk a rendszerből továbbra is, ahogy régebben, hol meg amikor elkezd a napelemünk termelni, akkor meg visszatáplálunk. Aztán van, hogy időnként összetorlódnak ezek az elektronok és ez okoz egy olyan rendszerterhelést, amit a nem erre tervezett rendszer nem bírna ki. Ez nem magyar sajátosság. Húsvét hétfőjén cseh barátaink szó nélkül lekapcsoltak 400 megawattnyi napelemet a rendszerből. Egy hétre rá a lengyeleknél 600 megawattot vágtak le egy pillanat alatt, mert rendszerbiztonsági kockázatot láttak. Tehát egy olyan helyzet van, amikor részben újra kell tervezni és meg is kell valósítani a hálózat az új helyzethez való alkalmazkodását, és ehhez kell idő. A háztartási méretűeknél mire az a százezer feltelepül, addigra kijövünk az új lehetőségekkel, és én ezt is ígérem, hogy folyamatos lesz az, hogy háztartások tudnak új napelemeket telepíteni.

Idénre, jövőre hány megawattnyi plusz újabb kapacitást számolnak?

Összességében 1000 megawatt fölött lesz idén is, egész biztos.

És az ipari méretű naperőművek?

Bent volt ötezer megawattnyi ipari napelemigény, és ezt pontosítottuk a beruházni szándékozókkal, hogy ki melyik évben építenék meg, és kértük, ha komolyan gondolják, akkor tegyenek le némi biztosítékot. És láss csodát, megerősítették a beruházók a szándékaikat, pontosan menetrendezték, és elenyésző olyan beruházási igény van, ami nem tette le a pénzügyi biztosítékot. Most látjuk előre a következőt: az a százezer lakossági erőmű 1000-1500 megawatt lesz, ez az 5000 megawattnyi iparival 2027-2028-ra tízezer megawattnyi naperőmű lesz. Most van 4,5 ezer. A magyar fogyasztás 6‒6,5 ezer átlagosan, tehát több naperőművünk lesz fönt, mint amit el tudunk fogyasztani egy adott pillanatban. A fő problémánk, hogy nem tudjuk eltárolni, ezért tárolókba is kell befektetnünk, ennek dolgozzuk ki most a tervét, hogy hogy tudjuk a tárolókat ösztönözni, hogy abba is befektessenek, magyarán, akkumulátorokba. Mi azt vállaltuk az EU felé, hogy 2030-ra 6,5 ezer megawattnyi naperőművünk lesz, ezt már biztosan túlteljesítjük. Én nem tartom lehetetlennek, hogy 2030-ra a 12 ezer megawattot.

Hogyan változik a lakossági energiaelszámolás a napelemet üzemeltető ingatlanok esetében? A MEKH-nek tavaly ősszel volt egy rendelete, amelyet különbözőképpen értelmeztek, van egy olyan értelmezés is, hogy 2024-től nem lesz éves szaldó elszámolás, hanem havi szaldó elszámolással üzemelhetnek a lakossági kiserőművek.

Az Európai Unió előírta, hogy 2024-től új naperőművet már nem lehet szaldó elszámolással telepíteni, hanem valamilyen bruttó elszámolás kell. Az energiahivatal tavalyi rendelete kettő dolgot mond. Egy: tíz évig lehet szaldóelszámolásban egy ilyen háztartási méretű ‒ korábban ennek nem volt korlátja. Erre azt tudom mondani, hogy ilyen energiaárak mellett, akinek tíz év alatt ne térülne meg, az a nem feltétlenül a valódi számokat látja. Biztos, hogy ez változatlanul marad. A másik intézkedés az, hogy eddig éves szaldó elszámolás volt, innentől pedig havi. Ez miért probléma? Mert jellegzetesen tavasztól őszig, több áramot termel egy naperőmű, mint ami az adott háztartás felhasználási igénye, viszont nem tudja eltárolni, ezért télen használja el azt az áramot, amit nyáron. Ma tehát ő élvezi ezt a nettó elszámolhatóságot. Ha nagyon cinikus akarnék lenni, akkor a saját akkumulátor helyett az ország gáztárolóit használja föl aksiként ez a háztartás, tehát ez egy előny, ami nem baj, mert hozzájárul ahhoz, hogy az ország e tekintetben karbonsemlegesen áramot tudjon előállítani, de azért mégis belátható, hogy az emberek egy bizonyos csoportja jelentős előnyre tesz szert. Ez az, amit felülvizsgálunk. Én azt tudom ígérni, ahogy ez a hálózati munkacsoport befejezi a működését, akkor látjuk tisztán, hogy hogy is állunk, és ősszel fogjuk megmondani, hogy akkor innentől pontosan milyen lesz az elszámolás. Különböző verziókat futtatunk jelenleg is.